Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

SSffS, fcfcniip IT SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az érem olyan, mint a szonett Látogatóban Máté György szobrászművésznél A legutóbbi szolnoki téli tárlaton új kiállítók művei­vel is ismerkedtek a láto­gatók. Máté György szob­rászművész, a jászberényi Tanítóképző Intézet tanára első ízben mutatkozott be érmeivel a megyeszékhely közönsége előtt Magas széles vállú, bajú- moe fiatalember. Egy-egy alkotása talán a tenyerében is elférne. — Érettségi után elektro­műszerész lettem — emlé­kezik vissza művészi pálya­futásának kezdetére. — Bu­dapesten, a Ganz Villamos- sági Művekben dolgoztam, mellette képzőművészeti szakkörbe jártam rajzolgat- ni. Jelentkeztem a főiskola szobrász szakára i6. gondol­tam megtudom, mi a köve­telmény. Arra álmomban sem gondoltam, hogy fel­vesznek, hisz ez a legtöbb barátomnak, évfolyamtár­saimnak csak a negyedik, ötödik próbálkozásra sike­rült. Legnagyobb megdöbbené­sére: felvették. — Szerencsére, mielőtt el­híztam volna magam, a fő­iskolán gyorsan kiderült: szakmailag bizony még na­gyon kisfiú vagyok. így hát megpróbáltam tanulni, le­hetőleg minél többet Hívták Jászberénybe, s ő szívesen ment bár koráb ban csak átutazóként ismer­te a várost Második éve már, hogy a főiskola rajz szakcsoportjának tanára. — Az éremkészítést mes­terem, Szabó Iván szerettet­te meg velem. Hogy mestere­met idézzem: a kötött forma miatt az érem olyan mint a szonett Sebaj, a körben való komponálás kényszere legalább fegyelemre nevet Az érem első változatát plasztelin gyurmából for­mázza. Gipsznegatív, majd pozitív készül, s a pozitív­ról végül: bronzmásolat. — Valójában ezzel már ké6z a munka, ám az utol­só simításoknak, csiszolá­soknak mégis nagy jelen- tőtősége van. A művész ilyenkor, végre a valódi anyagban dolgozik, s ennek tulajdonságait igyekszik a mondanivaló szolgálatába ál­lítani.' A téli tárlat mellett, 1973. nyarán a jászberényi kép­zőművészek kiállításán sze­repelt, ahol első díjat nyert. Két érmét megvásárolta a Hűtőgépgyár, a jászapáti Nagyközségi Tanácstól pedig megrendelést kapott. Felvet­ték a Képzőművészek Kö­zépmagyarországi Területi Szövetségébe is. Munkáját sajnos nehezíti, hogv felesé­gével együtt albérletben la­kik. — A szobrász nem tud műterem nélkül dolgozni. Legyen az anyagom kő, fa, vagy gipsz, a megmunkálás­hoz hely és persze szerszám kell. A főiskola után jó­szerével csak érmet csinál­hattam, ezzel elférek egy asztal szélén is. Mindez azért rossz különösen, mert a mi „szakmánkban” a dip­loma utáni 4—5 év rend­kívül fontos. Ekkor dől el kiből, mi lesz? Érzem, las­san átértékelődik bennem minden, s bizony jó volna, ha ezt kezem munkájával kifejezhetném. Bízom benne, hogy erre: előbb vagy utóbb, de mindenképpen lehetősé­gem lesz. Néhány hónap óta a Dé­ryné művelődési központ szobrász szakkörét vezeti, és Jászberény ifjúsági klub­jaiban tart ismeretterjesztő művészettörténeti előadást — Lassan tanítani is megtanulok. Igaz egy-egy előadásra még sokat kell készülnöm. Tulajdonké^nen szerencsés helyzetben va­gyok, hisz remélhetőleg le­endő tárlatlátogatóimat ta­níthatom. Rajtam múlik, mit jelent majd nekik a képzőművészet, sőt pedagó­gusokról lévén szó: áttéte­lesen, egyszerre több kor­osztály ízlését formálhatom. Szeretem a károst, a mun­kámat. Nem vágyok Pestre, itt van a helyem. Érmein — mostanában egyre gyakrabban — az Al­föld jelképét, a Napot le­het felfedezni. H. D. Éneklő rajok Megkezdődtek az úttörők járási versenyei Az általános iskolák út­törőinek, pedagógusainak egyaránt izgalmat hoz a ta­vasz kezdete. Az órák kö­töttségét rövid időre a ver­senyláz váltja fel, megkez­dődnek az úttörő rajok, csapatok versenyei, a váro­si, járási, a megyei és vé­gül az országos bemutatók következnek. A különböző előadómű­vészetekben egy-egy úttörő- csapat legjobbjai mérik ösz- sze tudásukat. Ezek a ver­senyek egy-egy iskola kul­turális tevékenységének is tükörképei. Az egyéni ver­sengés helyett az úttörő el­nökségek a közösségi élet javításáért egyre inkább a csoportos művészeti bemu­tatókat pártolják. Ezért ösz­tönzik szereplésre a kanja- rakórusokat, nagykóruso­kat, színjátszókat, zeneka­rokat és bábcsoportokat. A csapat bemutatója után a járási-városi versenyek zajlanak, amelyeken a leg­jobban szereplő pajtások arany, ezüst, bronz jelvé­nyeket szerezhetnek. A me­gyei és országos kulturális seregszemlét tulajdonkép­pen már nem a helyezése­kért rendezik meg, inkább azért, hogy egy összkép ala­kuljon ki a gyerekek tudá­sából, ízléséről, és az őket vezető pedagógusoknak a szakmai összehasonlításra is lehetőséget teremtsenek. Az összes művészeti ág képviselői csák a járási ver­senyekre hívják meg. Eb­ben az évben a megyei se­regszemlén az éneklő rajok vetélkedőjét, a mozgalmi dalok kórus-fesztiválját, a népi táncosok, bábosok és színjátszók bemutatóját rendezik meg. Az országos úttörő fesztiválon az „ének­lő rajok” szerepelnek. Jelenleg a járási-városi Versenyek folynak. Az első megyei program március 3- án lesz, amikor a rajok áll­nak énekelni a pódiumra Szolnokon, a Ságvári kör­úti Iskolában. A többi be­mutatóra májusban kerül sor. KISZ-védnökséggel Mozdonymérleg és park Szolnok 900. jubileumának és a város felszabadulásá­nak 30. évfordulójára a KISZ-fiatalok, így a Jár­műjavító KlSZ-alapszer- vezetei is társadalmi mun­kával készülnek. A több mint száz éves üzemben most már a termelés nagy részét a Diesel-mozdonyok javítása köti le. Eddig Bu­dapestre vitték a javított mozdonyokat mérlegelni, ami növelte a költségeket. A Járműjavító fiataljai vál­lalták; az ifjúsági szövetség létrejöttének 17. évforduló­jára KISZ-védnökséggel / el­készítenek egy mozdony­mérleget, hogy ezáltal időt és pénzt takaríthasson meg az üzem. A fiatálok önkéntes mun­kában segítenek az új óvo­da és bölcsőde felépülése után a park kialakításában is. Facsemetéket ültetnek, virágágyásokat készítenek, a kicsinyeknek egy oázist terveznek az épületek közé. Beszélik, hogy... Nem eszi meg a kutya a telet Bizonyára mások Is észre­vették, hogy február első fe­lének időjárása eltért a megszokottól. Ha másból nem, hát abból, hogy_ nem fáztak annyira, mint más kö­zönséges februárokon, ezzel szemben néha olyan melegük volt, mint más közönséges áprilisokban. Ennek aztán meglett a következménye a közhangulat alakulására is. Igaz, nem egészen úgy, mint ahogyan várná leheteti, volna. Joggal gondolhattuk ./vol­na ugyanis, hogy az enyhe szellő, a tavaszias időjárás jobb kedvre hangolja az em­bereket, kigombolják, vagy éppenséggel levetik télikabát­jukat és örvendezve bele7 szippantgatnak a langyosan friss levegőbe, felpezsdülnek és megújulnak, akár a ter­mészet körülöttük. Nem így történt. Akadtak ugyan néhányan, akik kö­lyökkutyaként felvidámodtak a tavasz első lehelletére, a többség 0£eg ko­mondorok bizalmatlanságá­val fürkészte az eget és szüntelenül morgott. Nézzék el nekem, hogy ilyen kutya­hasonlattal hozakodtam ölő, de ösztönösen, tettem, mert mostanában mások is mind­egyre négylábú példázatokkal állnak elő. Nevezetesen, hogy azért a kutya nem eszi meg a telet. Nomármoet ez olyan nagy igazság, amellyel vitatkozni sem lehet. Ezt nemcsak a ha­samra ütve mondom, hanem •tapasztalati tények alapján is. Tudniillik már évekkel ezelőtt annyiszor hallottam ugyanezt a mondást, hogy — alapos ember lévén — an­nak idején felmérést végez­tem ebtartó Ismerőseim és barátaim körében. Körkérdésemre, hogy eszik-e a kutya telet, valamennyien határozott nemmel feleltek. Boxertaftó szomszédom pél­dául lelkesen elsorolta, hogy ebe táplálékát szigorúan tu­dományos alapún ucszeá.lií­tott étrend szerint veszi ma­gához, reggelire tejet és nyers tojást, ebédre sovány sotikát, vacsorára pedig leginkább ífetroganoff-bélszint kap, mert borjúmájat már régóta nem lehet beszerezni. Egy ír szetter gazdája nagyjából hasonlóan nyilatkozott, azzal a különbséggel, hogy kutyá­ja esti étkezésnél a vesepe­csenye, illetőleg a bifsztek játsza a főszerepet. Egyetlen ebtulajdonostól sem hallot­tam. hogy kedvence telet evett volna. Meg kell tehát állapíta­nom, hogy ez esetben is né­pi bölcsességgel állunk szem­ben. Csakúgy, mint a másik mondásnál, mely szerint ku­tyából nem lesz szalonna, még a legsanyarúbb időben sem. Csak az a baj, hogy az ilyen össznépi igaz-ágok Is­meretében az emberik meg­lehetősen furcsán viselked­nek. Szombat délután pél­dául kisétáltam a természet lágy ölére, bokrok és iák kö­Miért csak harmincnyolcon? Otthonra várnak háromszázan Oknvomozás gondozásra szoruló gyermekek ügyében Nem múlik el esztendő úgy, hogy a megyei tanács valamelyik ülésén ne hang­zana el interpelláció testi vagy szellemi fogyatékos gyermekek intézeti elhelye­zése érdekében. Sajnos az interpelláció csak egészen kivételes esetben jár siker­rel. A szülők, nevelőszülők által gondozott fogyatékos gyermekek túlnyomó több­ségének intézeti elhelyezé­sére sokszor évekig alig van remény. Előfordul, hogy a gyermek érvényes beutaló birtokában eléri azt a kort, általában a 18. évet, ami­kor otthonban már nem he­lyezhető eL Elvben 110 hely van 1970. előtt az Egészség­ügy! Minisztérium hatáskö­rébe tartozott a fogyatékos gyermekek intézeti elhelye­zése. Ekkor nem volt sem­miféle területi elv, az al­földi gyermekeket gyakran a Dunántúlra, a dunántúlia­kat Budapestre, a budapes­tieket a Tiszántúlra vitték, ahol éppen sikerült nekik helyet szorítani. Az egész­ségügyi miniszter 30/1970-es utasítása nyomán azonban a helyzet megváltozott. Egy- egy egészségügyi gyermek- otthonhoz most meghatáro­zott körzet tartozik. A Szol­nok megyei gyermekeket a Hajdú megyei Tanács Egész­ségügyi Gyermekotthona he­lyezi el. Oda tartozik Szol­nok megyén kívül Hajdú megye és Debrecen. A mi­niszteri utasítás pontosan rendelkezett az elhelyezhető gyermekek területi egységek szerinti elosztásáról is. A kétszázötven személyes gyer­mekotthonba száztíz Szolnok megyei, száz Hajdú-Bihar megyei és negyven debrece­ni gyereknek van hely. Elv­ben. A valóság más A Hajdú-Bihar megyei Ta­nács Egészségügyi Gyermek- otthonának igazgató-főorvosa dr. Tornai Alajos elmondot­ta, hogy lehetetlen betarta­ni a miniszteri utasításban előírt számokat. — Csupán a debreceniek kerete van kitöltve. Hajdú- Bihar megyéből mindössze hetvennyolc, Szolnok megyé­ből pedig harmincnyolc gye­rek van nálunk. Honnan jöttek a többiek? Erre a kérdésre dr. Veres Sándor, a Hajdú-Bihar me­gyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztályának csoportvezetője adott vá­laszt / — A többi helyet Buda­pestről, Pest, Heves, Nóg- rád, Bács-Kiskun, Györ-Sop- ron, Veszprém,Komárom, Fe­jér megyéből érkezett gyer­mekek foglalják eL — Valószínűleg még az 1970 előtti rendszer követ­keztében. — Igen. Sajnos, a változ­tatás nagyon nehéz. Negy­vennégy olyan, más megyé­ből való gyermek él az ott­honban, aki már a 18. évét is betöltötte, de nem lehet elküldeni, mert nincs hová. Később megtudtam, hogy két 26 éves fiatal ügyében évek óta tart a levelezés, eredmény nélküL — Újból megkerestem le­vélben a megyei tanácsok illetékeseit — mondja dr. Veres Sándor —, hogy gon­doskodjanak a túlkorosak elhelyezéséről. Néhány hely­ről kedvező választ kaptam, de ez csepp a tengerben. A helyhiány nemcsak az egész­ségügyi gyermekotthonok­ban, de a felnőttek részére fenntartott intézetekben is gond. — Van-e valamilyen meg­oldás? — Gyors megoldás yincs. Évente három-négy gyerme­ket hazavisznek a szülei, há­rom-négy meghal, néhány­nak sürgetésünkre választ adnak más megyék intéze­teiben. Csupán az így fel­szabaduló helyekkel gazdál­kodhatunk, igy javíthatjuk a Hajdú-Bihar és a Szolnok megyeiek arányát. Elvünk az, hogy a két megye között egyenlően osztjuk el a meg­üresedő helyeket. Megmon­dom őszintén: nagyon ne­héz itt tárgyilagosnak lenni, hiszen csupán Hajdú-Bihar megyében és Debrecenben százötven gyermek várja, hogy hozzánk jöhessen. — Szolnok megyében pe­dig százhét — A következő ötéves tervben szeretnénk bővíteni a gyermekotthont. Már öt­ven újhely is rengeteget se­gítene. A végleges megol­dást azonban csupán a me­zé. A talaj valósággal árasz­totta magából a nehét tava­szi illatot a rigók önfeledten fütyörésztek. a gyerekek lab­dáztak és fogócskáztak, a bokrok pedig zöld rügyeket nyitották, mit sem törődve azzal a nagy igazsággal, hogy a kutya nem eszi meg a te­let Éppen egy ilyen rügyező bokor látványába feledkez­tem bele, amikor megszólalt mögöttem egy károgó hang: — Ha-ha. Meglesz ennek a böjtje. Figyelje csak meg, fo­gunk mi még vacogni már­ciusban meg áprilisban. Az is lehet hőgy májusban hóvi­harok lesznek és teljesen el­marad az idei nyár. Nekem elhiheti, a telet nem lehet megúszni, ha februárban nincs hideg, majd lesz ké­sőbb. Elhallgatott, már-már azt hittem, hogy elfelejti mon­dani a lényeget, de csak szü­netet tartott. Hatásos szüne­tet, hogy aztán nagyobb nyomatékkai mondhassa a baljós tanulságot: — Mert a kutya, kérem- szépen, ném eszi meg a te­let. kéremszépen. Bólintottam és a nagy prófétáknak kijáró tis'- lelet­tel fi íveltem, hogy áliig fel­gombolt. prémes télikabátja alatt határozottan melege le­het, mert mintha kissé iz­zadna. Megtörölte a homlo­kát és botjával megfenyeget­te a meggondolatlanul rügye­ző bokrokat — Mondom én, hogy ez Ilyenkor nem normális, ké­remszépen. Lesz még itt fagy és akkor meg lehet majd megint nézni ezeket a rügye­ket, kéremszépen. Tessék ak­kor emlékezni, hogy én meg­jósoltam. És ön is jobban tenné, ha nem öltözne ilyen könnyen, mert csalóka ám ez az idő, kéremszépen. Azzal eLkárogott. Én meg ott maradtam a könnyelmű bokrokkal a nagy enyheség­ben ég arra gondoltam, hogy mennyi diadalmas ember fog vacogni, elégedetten dide­regni, ha netán tényleg jön majd egy hideghullám. S miiyen boldogan fogják haj­togatni, hogy lám, ők meg­mondták, nem az időjárás, hanem a naptár szerint kell öltözködni és viselkedni, mert a kutya nem eszi meg a te­let. Ki'sé arrébb hangosan szólt egy táskarádió. „Az enyhe idő tovább tart .” Arra gondoltam, mi ies2 velünV ha ez így megy to­vább? És már nem U tud­tam örülni az a'^ndékba ka­pott februári jó 'dő^ek, ké­remszépen... Mert min' tudjuk, nem eszi meg a ku­tya a telet, i*—-"«-inon... Árkus József gyékben felépülő új egész­ségügyi gyermekotthonok biztosítanák. Pontatlan a dokumentáció A testi és szellemi fogya­tékos gyermekekről azonban addig is intézményesen gon­doskodni kell, amíg az új otthonok felépülnek, vagy a meglévőket bővítik. Anélkül, hogy lebecsülnénk más me­gyék gondjait, a számok ar­ról győznek meg, hogy Szol­nok megye indokolatlanul hátrányban van, mert a neki járó száztíz helyből csak har­mincnyolcat kapott meg. Ugyanakkor például negyven budapesti gondozott él az otthonban, pedig Budapest területileg nem tartozik fel­vevő körzetébe. Az sem bizonyos, hogy mindig a legrászorultabbak kerülnek be az otthonba. Nincs egységes dokumentá­ció a felvétel előtt. Hőth Er­zsébet, az Orvostudományi Egyetem ötödéves hallgatója éppen ezt vizsgálja tudomá­nyos diákköri dolgozatában. — Hiányosak a felvételre váró gyermekek adatai. Nincs meg mindenkiről a pontos diagnózis, a szociális helyzet felmérése, a megfe­lelő környezettanulmány. így a döntés sem lehet mindig eléggé megalapozott. Dolgo­zatom alapja egy felmérés, amelyet a megyei tanács egészségügyi osztálya segít­ségével végzek. Kérdőíven bekérik a felvételre várók adatait, S az egységes anyag­ból föltétlenül pontosabb kép bontakozik ki. — A kérdőívek a dolgozat elkészülte után a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak rendelkezésére állnak? — Természetesen. Az ada­tokat úgynevezett kódcédu­lákra vezetik, s ezek alap­ján egyértelműbben kimu­tatható, hogy ki milyen mér­tékben szorul felvételre. A megoldás Szolnok megyében több száz gyermek szorul egész­ségügyi gyermekotthoni gon­dozásra. Közülük harminc­nyolcán Debrecenben van­nak, tízen hosszabb ideje a megye kórházainak gyermek- osztályain kaptak helyet, holott ott nem a gondozás a feladat. Két csecsemőotthon­ban kényszerűségből tizen­négy fogyatékost gondoznak. Jelenlétük az egészséges cse- ’ csemők szellemi fejlődését gátolja. Százhét gyerek vár i1 még egészségügyi gyermek- otthoni elhelyezésre, és I nyolcvanhat olyan gyerekről van adat a megyei tanács il­letékes oszt ályán, akiknek a < szülei egyelőre nem kértek, de bármikor jogosan kérhe­tik a gyermekotthoni elhe­lyezést. Az ország több egész­ségügyi gyermekotthonában összesen harmincegy fogya­tékos Szolnok megyei gyere­ket ápolnak, tehát keveseb­bet, mint amennyi helyet más megyeiek elfoglalnak a debreceni intézetben Szolnok ' megye részére elvben bizto­sított száztíz helyből. Az adatokból kitűnik, hogy megközelítőleg háromszáz fo­gyatékos gyermek elhelyezé­sére volna közvetlenül igény Szolnok megyében. A jelen­legi ötéves terv előkészítése során felmerült egy kétszáz­ötven személyes megyei egészségügyi gyermekotthon építésének gondolata, de a végleges tervből ez kima­radt. Januárban viszont a me- f gyei tanács határozatot ho­zott arról, hogy az ötödik ötéves tervben meg kell kezdeni a gyermekotthon ki- vitele’ését. Aligha szorul to­I vábbi bizonyításra, milyen II fontos, hogy ez a határozat mielőbb megvalósuljon. Bistey András I V

Next

/
Thumbnails
Contents