Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-15 / 38. szám

im. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gyár a sínek mellett BOLDOGUÁll BOLDOG EMBEREK PÍIlTMr TÖRÖKSZE\TMIIiLÓSO\ A munkásosztály vezető szerepe történelmi küldetés Előadót dr. Ma toros Károly „Jelenleg folyamatban van te Hűtőgépgyár jászboldoghá- zi egységének építése, ahol radiátorokat fognak gyárta­ni. A gyár kb. 1970 nyarán kezdi meg működését. Ez meg fogja oldani a község nődol­gozóinak foglalkoztatottságát. Jelenleg már kilencvenket- ten járnak be Jászberénybe, a Hűtőgépgyárba, s ez a szám az indulás után mintegy két­százhatvanra fog növekedni.” Mindössze ennyi szól a gyáregységről abban a hely- történeti munkában, amely „Jászboldogháza újjászüle­tése” címen 1458-tól 1970-ig örökíti meg a boldogháziak életét, hiteles történetét. An­nál többet mond Bazsó Mik­lósáé, a község tanácselnöke: — Nagy a hálánk mindmá­ig ezért a gyáregységért. Nem az a jó, ha az ember uta­zik, törődik — az, ha he­lyükbe visszük a munkát, az ipart. Jászboldogháza népe igyekvő, jó dolgos is. Azt mondom, olyan a gyáregység, minta patika. A munka rend­jén túl az emberek tisztaság- szeretetét, a közösség szor­galmát igazolja ott minden. Kis község, közösség, is­merik jól egymást. — A szomszédasszonyom, Szarvas Mihály né már nem fiatal. A gyárban dolgozik, mióta fölavatták. Azt mond­ja nekem: „Ilonka, én most tudtam meg, milyen szép a mi hazánk, milyen jó az élet!” Így mondja, így érzi. Szocialista brigáddal járja az országot. Sokszor elgondolko­zom. Ennek a sohase volt szegény községnek emberei mennyit változhatnak, ala­kulhatnak még? — Változik ’boldogháza is? — Igen, de éppen a janu­ári nagy falugyűlésen így fogalmaztak az emberek: „Fejlődik a község, mert gyá­ra van.”.Es ott, a falugyűlé­sen is tapasztaltam az embe­rek fejlődését is. Volt ná­lunk, nem is olyan régen sok panasz. Többnyire egyéni ké­rések, bajok. Ennek vége. Lassan csak javaslat lesz, kisebb-nagyóbb közösség ér­dekében. (Kommentárunk,) A BUDAPESTI Nemzetkö­zi Vásár előkészítéséről sző­lő ’jelentés •— amelyet a Mi­nisztertanács tegnapi ülése tárgyalt — rámutatott, hogy a tavaszi nyitás kettős ese­mény lesz. Űj fejezet kez­dődik a BNV-k történetében azzal, hogy felavatják az új Budapesti Nemzetközi Vá­sárközpontot, és megekezdő- dik a legkorszerűbb vásár- rendezői módszereknek meg­felelően szakosított BNV-k sorozata. Az eddigi árumin- ta-jellegű és nemzeti pavi­lonrendszerű .bemutatók he­lyett minden évben tavasszal rendezik meg a beruházási javak szakvásárát, ősszel pe­dig a fogyasztási cikkek nemzetközi seregszemléje lesz á BNV. A. május. 18-án nyíló ta­vaszi BNV a népgazdaság Importigényeihez igazodva kilenc iparági csoportban mutatja be a beruházási ja­vak nemzetköz) választékát. A külföldi cégek tehát már számolhatnak ezekkel az igé­nyekkel. s tekintetbe vehetik azt is, hogy a BNV-n azok­kal a magyar szakemberek­ké!*' találkoznak!' áltik érde­keltek az importban és dön­Sokáig beszélgettünk. Ba­zsó Miklósné ebben a falu­ban látta meg a napvilágöt, s nagyon szereti szülőfaluját. Azaz mégsem vagy mégis? — Amikor én születtem, itt nem volt önálló község, csak tanyavilág. Jászberényi szü­letésűnek anyakönyveztek. Berényi nagygazdák, urak földje volt ez a határ. A fel­szabadulás után 1946-ban ho­zott rendeletet a belügymi­niszter Bóldogháza, Csíkos, és a tápiói tanyarészek ön­álló községgé egyesítéséről, és mindjárt nagyközségi ran­got is kaptunk, mivel a lakos­ság száma akkor 3026 volt. — Akkor. — Most jóval kevesebben vagyunk. Tudja, mi a község legújabbkori történetében három évszámot tartunk fon­tosnak. Az első az 1946-os. Aztán 1962: a tsz-szervezés vége, a nagy szövetkezet, az Aranykalász alakulása. És 1970: a Hűtőgépgyár radiátor gyáregvséaének avatása. — Mindig visszatérünk a gyárhoz. — Ahogy az életben van. Nekem szívügyem a gyár, Nő vagyok, tüdőm mit ki­lincseltek munkáért az asz- szonyok, lányok. Ezért is élünk kevesebben itt. Elő­ször csak dolgozni' jártak el az emberek, aztán leteleped­tek ott, ahol értelmét látták. Ilyen veszély nem fenyeget ezután bennünket, hiszen fejlődik a gyár. befogadja a jánoshidai, boldogházi fiata­lokat. fenek a beszerzésről. Dönté­seiket segíti, hogy egy he­lyen láthatják egy-egy szak­terület, iparág termékeinek nemzetközi kínálatát, s' így a legkedvezőbb gyártmányt vá­laszthatják ki. Ugyanakkor az exportra szánt magyar áruk a legfejlettebb külföldi termékek mellett tanúsíthat­ják világpiaci versenyképes­ségüket, s ez a terméktalál­kozó egyúttal jelzi a hasonló profilú vállalatok közötti kooperáció lehetőségeit, s ösztönzést, ötletet adhat a KGST-országok közötti nem­zetközi munkamegosztás, sza­kosítás fejlesztéséhez is: A kormány intézkedésének megfelelően a Hungexpo március 31-ig lebontja a városligeti vásárvárost és n megtisztított területet átad­ja a Fővárosi Tanácsnak, a budapestieknek, Ugyanakkor lényegében lezárul az épít­kezések első szakasza Kőbá­nyán, az új Budapesti Nem­zetközi Vásárközpontban, amely tavaly még csak né­hány részlegnek adott he­lyet. s az idén fogadja be először az egész BNV-t. A vásárközpont területe 36 hek­tár, jóval nagyobb, mint a .Városligetben volt, Több régi — Sokszor jár az üzemben? — No, erre hadd mondjam, hogy nemcsak itt. Elvitt a kí­váncsiság más gyáregységek­be is. Jó is volt látni, más­hol milyen az élet. Jobban becsülöm azóta a miénket. Ide nem telepítettek régi, a központban már „leírt” gé­peket. Ide nem hoztak olyan gyártmányt, amit már rég mindenki unt. Új emberek, új gyár, új gép, új termék. S még valami: a mi emberein­ket soha még a „kizsákmá­nyolás” szele se fújta meg. A pénzre gondolok. Annyi a bér, mint bent, Berényben. Rajtunk nem akartak keres­ni. Sehogyan sem. Adtak 150 ezer forintot gyári családok­nak szövetkezeti lakásra. Most óvodaépítést tervezünk. Gondolom, ha megyünk, se­gítenek. Karácsony előtt csak jött a hűtőgépgyári autó, s rakták ki az óvodának a gyár ajándékait. Sok szép játékot, Érti, mennyire tisz­telhető a Hűtőgépgyár? Megálltunk búcsúzóban a gyár kapujánál. A kis park várja, áhítja a tavaszt. A tiszta, takaros be járatnál az ember akaratlanul, is föleme­li a.-fejét. Hibátlan néonbe- tűkre néz. Tisztelettel, sze­retettel? Ügy is, így is. Mert ez a gyáregység valóban pél­da az iparosításra! Sóskúti Júlia— Szekeres Edit Fotó: Nagy Zsolt épület korszerűsítésével és új pavilonok építésével összesen 51 ezer négyzetméter a fe­dett terület. így hatezer négyzetméterrel túlteljesítet­ték a fedett terület létesítésé­re előirányzott feladatot. Kü­lönösen jelentős, hogy lénye­gesen korszerűbb a vásár­központ energia-, közmű- és egyéb szolgáltatás! hálózata, mint amilyen a Városliget­ben volt. Így most már nem akadályozzák vízellátási, energiaszolgáltatási és egyéb műszaki feltételek a kiállí­tott berendezések speciális bemutatási igényeinek kielé­gítését sent A KORSZERŰ vásárköz­pont nemcsak a tavaszi és az őszi BNV-nek ad otthont, hanem az ötévenként sorra kerülő nagy mezőgazdasági kiállításnak, s évente leg­alább tíz szakosított, nemzet­közi kiállításnak is helyet ad. Ezért a fejlesztés második szakaszában még tovább bő­vítik, korszerűsítik a szakvá­sárok új központját. A Hung­expo ■ rövidesen sajtótájékoz­tatóján tárja részletesen a közvélemény elé az új vá­sárközpont kialakításának ed­digi eredményeit, terveit, s a kiállítások gazdag prog­ramját) Tegnap dr. Majoros Ká­roly, a megyei pártbizottság titkára, meglátogatta a török­szentmiklósi Finommecha­nikai Vállalatot. Az üzem ve­zetői tájékoztatták gazdasá­gi politikai eredményeikről, majd szabad pártnap kereté­ben találkozott a vállalat dolgozóival és aktuális bel­politikai kérdésekről tartott előadást. A párt X. kongresszusa megjelölte hosszú távú fel­adatainkat — kezdte beszédét és az azóta alkotott pártha­tározatok a számadás, az el­lenőrzés, a súlypontozás és végrehajtás funkcióit jól be­töltik. Az elmúlt években erősö­dött a nemzeti egység, nőtt az egyetértés szocialista cél­jaink megvalósulásáért. Ezt az évet — amely a IV. ötéves terv megvalósulása szem­pontjából döntő lesz — már ezzel az egyre erősödő tudat­tal kezdtük. 1973-ban fele­lősségteljesen, becsülettel dolgoztunk igen jól vizsgáz­tunk — mondotta dr. Majo­ros Károly — büszkék lehe­tünk eredményeinkre, de fo­kozni kell erőfeszítéseinket: a gazdaság, a kultúra, az életszínvonal emelése egysé­ges, nagy feladatunk. Az ipari termelésben szép sikereket értünk el, igazán elégedettek lehetünk, de nem szabad megállnunk: a terve­zés javításával, a termelé­kenység emelésével az idén ismét nagyot léphetünk elő­re. Ehhez persze fokozni kell Talán egy kicsit tapintat­lan dolog odaállni a nyugdíj­ba készülő ember elé, meg­kérdezni: mit mutat a leltár? Embere válogatja. Az ér­telmesen eltöltött munkás­évek után nincs viszolygás a kérdéstől, nincs nosztalgia, titkolni való se búvik az öre­gedő arc ráncai mögé, a kétszer kettő igazával beszél maga az életmű. Egy valamikori kommen- ciós gépészlegény könnyebb életre készül. Hozzámentem, hogy kérjem a leltárt és meg­tudjam: mit ad majd ezután... Gönczi Lajos, a kunmada­ras! Kossuth Tsz elnöke az egykori gépészlegény. — Az voltam, a kunhegye­st meg a madarasi határban, 1947-ig. Egy évre rá lettem alapító főgépész a madarasi gépállomáson. — „Födrontó”, ugye? — Az. Nem akarom hány- torgatni, de nincs már annyi hajam szála, ahányszor a fe­jemhez vágták: elrontjátok tik azokkal a traktorokkal a földet, te Lajos! Nem akar­tak az én véreim az Istennek se megbarátkozni a gépek­kel. De hagyjuk, nehogy sér­tésnek látszod.|ék... Aztán csak jöttek, kérték a traktort. A földek között, egy-egy árokparton volt mindig az irodám, a pepitafüzet a könyvelésem. A paplanom meg az esti ég... Jó tíz évem ment rá. Kenyér lett belőle... — 1959-ben már tsz-el­nök... — Az se ment azért rip­rop. Előbb tsz kellett. Túl va­gyunk rajta, s az igaz­ságnak tartozunk, hogy megmondjuk: de sok keserűség lappangotl egy- egy belépési nyilatkozat mö­gött Gondolja meg: ezek a madarasi szegények is év­századokig ácsingóztak a föld után. 1945-ben megkapták, s aztán a tagosításkor úgy gon­dolták: volt föld, nincs föld.., Az Üj Barázda elnöke let­tem. Csak egyben voltam biz­tos: tisztességesen csinálom! De hogyan ? Sose felejtem el, odajött hozzám Ágoston Bá­lint bácsi. Akkortájt úgy nyolcvanötév körül volt. Wo, az emberek felelősségét. Vé­get kell vetni a még helyen­ként tapasztalható gondat­lanságnak, a pazarlásnak, mindenütt a javítani kell a vezetés színvonalát. A megye élelmiszergazda­ságának helyzetéről szólva el­mondotta, hogy dicséretes, jó évet zártunk. A tudomány és a technika eredményei­nek, eszközeinek még foko­zottabb alkalmazásával ha­marosan világszínvonalon lennel majd mezőgazdasá­gunk. Társadalmi, közéleti kérdé­sekről szólva hangsúlyozta, hogy olyan közszellemet kell kielakítani, amelyben min­denki tudása, ereje legjavát adja. Nálunk minden az em­berért, az emberek javára történik. Ez a munkáshata­lom lényegéből fakad, A munkásosztály vezető szerepéről beszélve elmon­dotta, hogy a munkások ér­dekeinek szolgálata minden­ki kötelessége. A munkás nemcsak dolgozó, aki új ja­vakat állít elő, hanem tulaj­donos, és közéleti ember is. Erről soha, senkinek nem sza­bad megfeledkeznie, és min­denkinek meg kell adnia a munkásosztálynak kijáró tiszteletet. Kiemelte: A mun­kásosztály vezető szerepe tör­ténelmi küldetéséből fakad. A kongresszus határozatait végrehajtjuk, társadalmi cél­jaink megvalósulnak —foly­kisfiam, mondta, hát megvá­lasztottunk. Meg, Bálint bá­tyám, köszönöm. Osztán' aka­rod-e hogy sok pénzünk le­gyen? Azért csinálom, hogy jobb legyen, mondtam. No, akkor sok lucernát vettess, mert azon a kutyán meg a macskán kívül minden jó­szág megél, oszt’ hízik. — Bevált a tanács? — Megfogadtam. Most már 800 hektáron terem lucerna. Forró-levegős szárítónk van. De addig, de addig...?! Ami­kor elnök lettem, azzal is elém álltak: rendes ember vagy te, Lajos, azt nem mondjuk, hogy nem csakhát nem tudsz kaszálni! Hogy le­szel így a mi emberünk? Megfogtam a kaszanyelét. El­hallgattak, elismertek. Tíz forint előleget ígértünk egy munkaegységre. A bank ki­számolta: egy fillérrel se többet 7 forintnál! Na, akkor odaállni az emberek elé: ke­vesebbet kaptok, ezért meg ezért.,. 1964-ben egyesültünk a Kossuth Tsz-szel. Főgé­pész lettem, majd két évre rá újra elnök. — Mi volt a legnehezebb? — Az egyikről már beszél­tem: elfogadtatni a gépeket, a technikát. A másik... ? Ez még nehezebb volt. Mert azt ugyan elértük ’59—60 táján, hogy behozták az emberek a közösbe a földet, a jószágot, a szerényke szerszámot, —^ de a szívük egy időre még kint maradt. Azt is be kellett hozni. Amíg nem így volt, dö­cögött a szekér. Most már? Ki bolond lenne önmaga el­lensége? Tavaly 37 mázsánál is több búzánk termett, hek­táronként 105 forint egy munkanap! Az Üj Barázdá­ban még csak olyan 2 millió forintnyi vagyonunk volt, most meg a tiszta állóvá- gyón csaknem a tizenötszö­röse! Tavaly is beruháztunk majd tízmilliót! — A tsz tehát, ha szeré­nyen is, de meggazdago­dott. És ön...? Ne hara­gudjon a kérdésért, a flasz- teron mindenféle mende­mondák járnak, a tsz-elnök mammut-fizetésérőll tatta —- A miből éljünk kér­désén már túljutottunk, de a hogyan éljünk kérdésében még sok a tisztázni, javítani való. Olyan emberekként kell élnünk szocialista em­berekként --- akik jól végzik munkájukat és felelősséget vállalnak mindazért, ami a környezel ükben történik. Életünkkel azt kell példáz­nunk, hogy minél többen vál­lalják a párt politikai célki­tűzéseinek megvalósulásáért folyó harcot. Nagy figyelmet kell arra fordítani, hogy a szocializ­musért dolgozó és a szocializ­must élvező ember mindig azonos legyen. Vagyis: ne le­hessenek élősködők — akik mindig a szocializmus déli lejtőin sétálgatnak, szép nap­sütésben, — önzők, harácso­lok és ráérők, akik csak má­sokat biztatnak, de nem dol­goznak, ellenben a javakból busásan kérnének. Ki kell őket józanítani! Közéletünkben az egész­séges tendenciák érvényesül­nek, a szocialista vonások erősödnek. A közösségi gon­dolkodás fejlődése jól szol­gálja politikai célkitűzésein­ket, így optimizmussal néz­hetünk a jövő elé. A nagy tetszéssel fogadott előadás néhány nemzetközi politikai kérdés elemzésével ért véget. — ti — — Nincs titkolni valóm. Házam van, autóm, — és a hat kisunokámnak mindig tudok ajándékot venni. A ha­vi fizetésem 5 ezer 500 fo­rint. .. — A jövedelem... — Várjon mondom.A tavalyi év után 13 ezer fo­rint prémiumot kapok. Eny- nyit, se többet, se kevesebbet. Háztájim nincs. Nem is le­hetne, hiszen 15 éve, amióta elnök vagyok, mindig én jö­vök be elsőnek, én megyek haza utolsónak, késő este... Van három öltözet ruhám... Mit mondjak még... Más az én kincsem. Az, hogy tán, szeretnek, megbecsülnek, akikkel együtt láboltunk ki a szegénységből. Ez a kincs. A bizalom. Nem a pénz... Az kell, hogy legyen, mert meg kell élni, de a becsület megfizethetetlen! Volt egy év, amikor a tagság kevesebbet kapott, mint az előző évben. Nekem meg — a rendeletek alapján — kiszámoltak két és fél ezer forint prémiumot. Dehogy vettem fel! Amikora tagságnak éppenhogy jut, miért illetné a vezetőket pré­mium. Így gondoltam... — Ha most ebben a pa­rányi irodában — képze­letben -r- sok, sok most in­duló, kezdő tsz-elnök ülne, s az egyik, megkérdezné: hogy csináljam, l.ajos bá­tyám? Mit mondana? — Azt, hogy gondolkozz, fiam, meleg szívvel, hideg fejjel, mérd fel a helyzetet és Ülj le beszélgetni az embe­rekkel. Ha így teszel, sohse érhet meglepetés, sohse hagy­nak cserben az emberek. — Leköszön az elnöki tisztségről, úgy hallatszik... Hogyan tovább. .. ? Nehéz életem volt, na­gyon elfáradtam. Ennyit bír­tam, eddig bírtam. Mindent vállalok, amit magam mögött tudok. Hatvanhárom éves va­gyok, de tán’ öregebb. Sohse pislákoltam, mindig égtem. Azt kérdezte: hogyan to­vább? Tagja maradok a tsz- nek, segítek, amiben tudok. Addig él az ember, ameddig adni tud. ameddig dolgozik. Hát én még élni akarok... Tiszai Lajos (VÉGE) Készül a nyitásra az új Budapesti Nemzetközi Vásárközpont Meddig él az ember? Négyszemközt Gönczi Lajossal, a kunmadarast Kossuth lsz elnökevei t “ * f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents