Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
6 8ZOI.NOK MEGYEI Mffí AP 1874. Január IS. A CANANEAI SZTRÁJK. fkotöfa David Alfaro Síqu'fi-os ntexEtói forradalmár festőművész, aki hetvennyolc éves korában, a közelmúltban hunyt el Váci Mihály A mohos favödör Setféfben ülünk. Csak a rádió fénye sugárzik és a magnetofon zöld macskaszeme. Olyan, mini egy árvácska szirma. Hallgatunk. Most ismerkedtünk meg — vagy talán húsz évvel ezelőtt? Én már tizenhat éves koromban hallottam Rólad, és irigyeltelek: — megjelentek a verseid! A költő! — így emlegettek. Azután éveken át úgy kísértem távoli utadat, mint a láthatár szélén vonuló messze jegenyesort; néha-néha hallottam a neved, olvastam a verseidet ott, azokon az isten ölébe simult. szerencsétlenségtől doromboló tanyákon, a porba veszett lábnvomú ifjúság éveiben. Verseidet, cikkeidet olvasták, szidták, elfelejtették és újra emlegették — ez a verse’ sorsa! — én pedig betegségek csipeszében vergődő szívvel, a tanyai iskola gerendaillatú magányáhan, koporsófedél éjszakák alatt, magamnak és a láznak hasztalan könyörgéseket és hiábavaló imákat írtam. Aztán Te Budapestre tűntél — engem metszetekre hasogattak az évek, s ifjúságom a klinikák és szanatóriumok mikroszkópja alatt lüktetett: és műtőasztalokra kötözve, rönt- genlármák mögött rettegve, lázmérőket szorítva a szivem- ber. támolyogtam át történelmünk • legszebb zászlókat bontó ütközeteinek éveit. S végre most találkoztunk személyesen először — húsz év múlva! Itt nálam. Húsz év múlva! Beszélgettünk. — Te, a tanyai tanitó fia. és én, az egykori tanvai tanító — és egyszer csak, ahogy emlékeink ösvényein botladozva közeledtünk sorsunk országútiéhoz közös izgalmak és lázak keltek bennünk. » — Emlékszel? Volt ott a Nagy-Szék-tő mellett, a vad- libasírástói fuldokló ég alatt, ahol a porban poroszkálő simái út Kálmánháza felé fordult, emlékszel, volt ott egy kocsma... Igen, az Ábrí-kocsma! Ott legeltettem én minden cyárwa b érkain nagybátyám íégylepfe, esám- pás tehénkéjét. .— Volt ott a kocsma keréknyomoktól őrölt udvarán egy szomorú gémeskút. — Ö, hát Te Ismerted?! — Mikor az iskolából hazafelé bicikliztem, mint „bejáró tanuló”, mindig egy jót húztam annak a kútnak a... — Annak a kútnak a mohos favödréből. — Igen, favödre volt. Ki tudja, hány éves! És mohos volt belül a favödör! — Te emlékszel erre?! Istenem ! Én is ittam abból. Hányszor, a forró nyarakon! Zöld, tiszta, bársonyos moha fedte a favödör belsejét, és ezüsttiszta buborékok gyöngyözték be a mohát. — Milyen vize volt! Milyen tiszta s milyen üdítő abból a mohos, hűs, zölddé érett favödörből. — Hányán ihattak abból, képzeld el! A várostól tizenkét kilométerre az első kút! Hány gyalogos, vásárból hazatérő paraszt, hány koldus. vándor. hajcsár; az apám. aki ott volt szolgalegény azon a vidéken, a nagyapám, aki ott volt kocsis a Csengery-tanyán. — Az én apám, aki arra jött haza a íanítógyűlésekről. — A gyerekek, akik arra jöttek az iskolából, és aztán a közelben legeltették az állatokat. — Emlékszel? — Igen! A favödör széle már teljesen elkopott. — Ahogy a vályúk széle elkom'k éveken át. — Beleborzadok: az emberek szája koptatta el a favödör szélét! — Gondold él: — csupán a szomjas, szürcsölő ajkak, a puha. szomjas, cserepes, szikes ajkak, — Micsoda szomjúság! Micsoda lázak, vándorlások és roskadások térdepeltek és rogytak le ez előtt a favödör előtt, s milyen fuldokló boldogság kortvai mellett csordult le az ajkak két oldalán a kút vize. — Zárd el a rádiót! — Képzeld el! Hány évtized kell. hogy egy favödör széle elkopjon az ajkak szcm- játóL — Hán# iaamasdéfc & amilyen szomjúság — egy' nép- vándorlás ivott abból a mohos favödörből... — Nagyon sokszor ittam. — Hát innen ismerjük egymást! — Igen — innen ismerjük egymást. Ismerjük annak a favödömek a tiszta vizét — és azok szomjúságát, akiknek ajkai elkoptatták a fa- vödöcr szélét. SZOCIALIZMUS AZ EMBERBEN Nemrég, a Központi Bizottság novemberi ülésén fogalmazódott meg a követelmény: „Több demokráciát és kevesebb bürokráciát!” — Egy jelszó lehet közhely, meglehet, hogy kevés új információt tartalmaz. Itt és most azonban ez a jelszó lényeges, úi tartalmat hordoz. Felhívja a figyelmet a szocializmus fontos vonására, hogv tudniillik nálunk olyan társadalom épül, amelyben az ember nem lehet pusztán az igazgatás tárgya, hanem annak alanya, cselekvő résztvevője is. Az űi társadalom ém'tésé- nek előbbi korszakaiban a figyelem közénnont.iában olyan feladatok álltak, mint a szocialista termelési-társadalmi viszonyok megteremtése. az ezeket kifejező intézmények megszervezése a munkásosztály politikai hatalmának segítségével, a termelőerők fejlesztése mindenekelőtt azért, hogy létrejöjjenek az elemi létfeltételek, majd egyre inkább azért, hogy kielégíthetők legyenek a magasabbrendű anyagi és szellemi szükségletek. Mindezt úgy is szokták emlegetni, hogy ezek a szocializmus anyagi intézményei objektív feltételei. Ezek a feltételek, körül-3 menyek továbbra is a fejlődés meghatározói és maguk is továbbfejlődnek, de egyre több figyelmet kell fordítani azokra a cselekvő emberekre, akik létrehozták és nap mint nap bővítetten újra termelik a társadalom létfeltételeit. s benne önmagukat is. Mondhatjuk úgy is, hogy olyan korban élünk, amelyben szembetűnően növekszik a tevékeny, aktív oldal, a szubjektum szerepe. Vagyis mindinkább látnivaló lesz, hogy a szocialista társadalom struktúrája, építménye. a személyiségnek, s az egyének alkotta közösségeknek szerves részévé válik- Marx érzékletesen fejezi ki az egyén és társadalom közötti kölcsönhatásos viszonyt. amikor azt írja. hogy az emberek nemcsak szereplői, hanem szerzői is saját drámájuknak. A marxi történetfelfogás lényegéből fakad, hogy minden előző korszak embereinek cselekedetei objektív, akaratunktól függetlenül létező feltételeket hoznak létre a következő korszak embereinek cselekedeteihez, de ezek az objektív feltételek nem tehetetlenségi erőként hatnak, hanem gyakorlati tettekkel átalakíthatok. Ennek az átalakításnak és átalakíthatóságnak annál inkább vagyunk tudatában, minél inkább uralkodunk létfeltételeink felett Amilyen mértékben megszabadulunk a létezés elemi gondjaitól, olyan mértékben van meg a lehetősége — de csak a lehetősége! — annak, hogy aktív, tudatos állampolgárok magasabbrendű szükségleteiket és érdekeiket közösségi, társadalmi érdekben érvényesítsék. közérdekké változtassák. A ssoeialésmusbam eddig megtett út a személyiség átalakításának az útja is volt. A kialakult majd megszilárdult új intézmény- rendszer hatására általánossá vált a szocializmussal való politikai azonosulás, s vele együtt tömegméretűvé a belső azonosulás, vagyis a közösségi életforma és életmód igénye. Tulajdonképpen ennek az igénynek erőteljes jelentkezése teszi érzékelhetővé, láthatóvá azokat a hiányokat amelyek az emberi magatartásban még jelen vannak Ha tehát arról beszélünk hogy a szocializmus az emberben is épül, akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy a fejlődés adta feltételek között időszerű egyre nagyobb figyelmet fordítani a mindennapokat közvetlenül befolyásoló demokratikus intézményekre, elsősorban a munkahelyi, üzemi demokráciára és az életmódra. A szocialista demokrácia intézményeiben a szóda1ista életmód szerint élő közösségi ember a külső, társadalmi, s a belső, személyiségadta feltételek szorításéban, cselekvés közben alakul ki és nevelődik. Eközben megvívja harcát önmaga belső korlátáival szemben és a másokban lévő. visszahúzó, retrog- rád magatartásokkal, tulajdonságokkal szemben is. A szocializmus emberének ehhez a harchoz, hatékony közösségeinek megteremtéséhez, politikai erőre és az azt kifejező politikai szervezetekre van szüksége. A politika a közösségivé válásnak azért feltétele, mert a szocializmus még átmeneti társadalom, amely a benne szükségszerűen jelenlévő árupénzviszonyok miatt és a múlt még elevenen ható szokásai, beidegződései miatt tőle idegen hatásoknak is ki van téve. amelyek az egész nép által támogatott munkáshatalom nélkül eltéríthetnék céljaitól. Ezért politikai eszközökkel, politikai hatalommal kell biztosítani, hogy a fejlődés útja csak tér felé, a szocializmus, a kommunizmus irányába vezessen. A politika hatalmi oldala olyan mértékben szorul háttérbe, amilyen mértékben a kifejlett, hatékony intézményekkel berendezett szocializmus közösségei megerősödnek. s az egyének nagy többségében is belső szükségletté válik a közösségi élet. Ennek a célnak az eléréséhez megtörténtek az első, döntő lépések- A munkásosztály politikai hatalmának segítségével létrejöttek a gazdaságban a szocialista viszonyok. Ennek hatására átalakultak az emberi kapcsolatok. forradalmi folyamat bont-Vozott ki a kultúrában és az életmódban. Megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy egyre inkább a közös értékeket vállaló emberek egyetértése és együttműködése legven a társadalmi egység alapja. t Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak az alapfeltételek teremtődtek meg ehhez. Társadalmunk közösségeinek és a közösségi embernek a feüődése még a kezdeteknél tart és hogy a feilődés for Ivamatos. emdkeáő legven, ahhoz nem elég legböl- csebb felvilágosító szó sem, hanem js gees a oolitika, mint olvan egyesítő erő. amelv a szocializmus alanelvdre támaszkodva fenntartja az érdek- különbségek ellenére a tár1 sada'imi eevséget. a gazdaságot pedig az anyagi gazdaság. végső soron a társad al*1 mi gazdaság megteremtődéként. termelő erejeként fejleszti. Ennek a szükségletnek a felismerése feleződött ki a gazdaságirányítás reformiá- ban is. amelynek célin a szo- cialista társadalmi viszonyok és ezen belül a szocialista közösségek erősí+é«» g vele együtt a szocializmus felépítése a szemé'yiségekben, az' emberekben is. • A politikának, mint nélkülözhetetlen irányító erőnek a szükségessége megköveteli az állami szervezet fenntartását és erősítését is. A szocialista demokrácia koncepciójának lényegéhez tartozik annak elismerése, hogy a társadalomban ad idő igazgatási feladatok megol- di'sához még hosszú ideig szükség van az államra. Ebből következik, hogv a szo- ciahsta demokrácia tévesztésének mai céHai közé nem tartó-* v az államszerve—-* mellőzése, eiienim****«»«* mivel erre a szervezetre szükség van. ezért elsőrendű társadalmi érdek hogv hatékonyan, észszerűen működ lön. A demokrácia f°ilesz.tésé"ek folyamata tehát egyszersmind az állam fejlesztésének folyamata is. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert ameny- nyire hiba a szocializmust .és annak intézményeit az embereken kívül, azoktól elszakítva vizsgálni annyira hiba az is. ha az emberek átalakulásáról fejlődéséről beszélünk anélkül, hogv figyelembe vennénk azokat a feltételeket, körülményeket, intézményeket. amelyeket korábbi vagy ma élő generációk munkájukkal, cselekvéssel teremtettek. A személyiség átalakítása, a szocializmus felépítése csak az emberek alkotta köz rülménvek. emberek általi szüntelen megváltoztatásával érhető el 4- i SACS! MIHÁLY BAJZA
