Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
1974. Január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mit ír a „tiszta lapra”? Beszélgetés Bánki György Kos u h-di/as zeneszerzőm l VÖRÖS BÉLA: DZSESSZ-ZENEKAR 7 O ^ ** Túrnád Áron: Szó tar ló — Egy-egy év elmúltával, szívesen tekintenek vissza az emberek az eltelt időre. Erre szeretném megkérni. Ha az elmúlt évtizedekre gondol, melyik volt az a három esztendő, amelyekre legszívesebben emlékezik? — 1907 pótolhatatlanul fontos élményben részesített: világra jöttem. (De micsoda világra') Mégis enélkül az esemény nélkül semmi további nem lett volna lehetséges. Se évek, se évtizedek, se ifjúkor. se érettkor, se barátok, se szerelmek, se illúziók, se csalódások, se siker se bukás — egyszóval semmi. De még így is újra kellett születnem 1945-ben. (országunkkal együtt.) Kórházi ágyon, halálos háborús végkimerülésből. Emlékezetes dátum számomra 1969: fiam zeneszerzői diploma hangversenye — egy ígéretes tehetség első megszólalása. 1973-ban pedig lányom megajándékozott egy tüneményes kis unokával. — így tehát (ha esetleg az évtizedek alatt összehordott kottafejeimből is megmarad valami) talán elhitethetem magammal: nem éltem hiába, sikerült nyomot hagyni a vi= lágban. — Van-e valamilyen hiányérzete, saját magával szemben, van-e valami, amiről úgy érzi, hogy nem tette meg? — Van-e hiányérzetem? Egyebem sincs. Mint Karinthy- Frigyes csodálatos novellájában („Találkozás egy fiatalemberrel”) engem is szakadatlanul gyötör és kisért az egykori ifjú Én, számon kéri a sosem hallott csodálatos szimfóniát, a világbékére hangoló jövő zenéjét — az igazi, meg nem alkuvó hangot a sok gyakorlatias. sikeres (és sikertelen) megnyilatkozás után — az igazi, új hangverseny zenét a sok szöveges, színpadi és filmzene után. — A meg-megújulás mit jelentett az ön számára, mint zeneszerzőnek? Állandó tudatos készülést, vagy „csak” együtt élt a korral? — Egy csámpásan pörgő, eszeveszetten körbe száguldó bolygó, a Föld sodor magával minket, pár milliárdnyi emberi lelket, köröskörül a sötét hideg űrben. Mozgásainkat olykor ismeretlen természeti. történelmi, társadalmi erők irányítják, a tudat szerepe néha igen szerény. Még a tudatosnak vélt alkotómunkában is. Én, különösen mindig „tudatosan” hallgattam a tudatalatti, tudatfeletti sugallataira, a környezet. a társadalom ösztönzéseire. Többnyire ezt próbáltam adni, amit kértek tőlem. Most. hogy kevesebbet kérnek. most gondolkozhatott!, mit is adjak. — ön modem zenét és <legalábbis számomra) nagyon harmónikus zenét ír, egyszerre. Hogyan lehet ezt a két hatást együtt érvényesíteni? — Se modem, se harmő- nikus zenére nem törekszem. Igyekszem felfoghatóan fogalmazni. keresve a rezonanciakeltés lehetőségét, az emberi kapcsolatteremtés útját, a zene hullámhosszán. — Ki vagy kik voltak hatással zenei igényének alakításában? — Bartók emelkedett és zárt szellemisége, egyéniuniverzális zenéje maximális mércét állít a kor zeneszerzői elé. Személyes zeneszerzői mintaképem mégis inkább a XX. század két ellenlábas „nagy öregje” volt: mesterem, a hívő és értékőrző Kodály. és a szkeptikus, örök kísérletező Stravlnszkij. (Érdekes. hogy szembenálló kettőjüket összekötötte külőn- külön kinyilatkoztatott meggyőződésük a melódia elévülhetetlen vezető szerepéről a zene struktúrájában. Közös vonás egyébként a két mester józan realizmusa is.) — Közismertek gyermekoperái, és az a tény, hogy milyen szívesen ir gyermekeknek. Milyen összefüggésben van ez saját szép családjával? — A gyermekszeretet (az emberszeretet része) talán megadja a természetes összefüggést a két tény között. De gyermekeknek komponálni: ez tisztulási, egyszerűsödési gyakorlat is lehet a zeneszerzői gondolkodás számára. Ahogy a gyermekek fizikai táplálása is nagyobb higiénikus gondossággal, körültekintőbb felelősséggel jár — úgy kell a zeneszerzőnek háromszor is megrágni, mit nyújthat a fogékony, benyomásőrző gyermekhallgatóságnak, mit ír a „tiszta lapra”. Mert amit odaír, az megmarad és sok éven át hat! — A közelmúltban három hetet töltött Vietnamban. Zenei élményeket is hozott magával? — Vietnami kirándulásom zenei élményeiből legemlékezetesebbek a népzenei tapasztalatok — az eltűnő ázsiai őskultúra még fellelhető emlékei. A hallottakból hét darabot könnyű zongoradarab-sorozatban „konzerváltam”. (Mint aki letépi: lepréseli és bekeretezi a mezei virágot.) De zenei élményt ad maga , a nyelv, a hétköznapi beszéd is, ahogy azt a járókelő mokány vietnami emberkék és madárka- szerű vietnami lányok gügyögik, dalolják és csicsergik Gyönyörű táj-élményeim is voltak. Hajóút a háromezer sziklaszigetes Ha-Long öböl frissen aknátlanított vizében. Kirándulás Hoa Binh hegység narancsligetei közé. Thay-Phong ősrégi pagodájához. — De legfőbb élményemet maga a csodálatos vitalitású, erős, leleményes vietnami néppel való találkozás adta. Ennek a népnek. Dzsingisz khántól napjainkig, minden hódítót sikerült visz- szavemie. És láthatóan nagyon hamar talpra fog állni a hosszú háborúk gonosz rombolásai után. C sontos, magas öreg volt Fütyögi Fülöp. A haja. mely a szürkéből éppen akkor hajlott a fehérbe, egy kicsit meg volt eresztve. Szárnyat a bajúsza adott a szikár arcának, s pajkos derült a barna szeme, mely kicsi volt és a fényében oly ugribugri. Szerették a faluban. Hogyne szerették^ volna! Hiszen a gyermekek’ nevet- tükben néha szökdöstek a mondásain: a felnőttek sohasem tudták kitalálni, hogy mire mit fog mondani; s a lányokkal pedig olyan pillangósán tudott ingerkedni. hogy valósággal kifente bennük a borotvát, amivel aztán este a legények borotválkoztak. De aztán egyszer, egy hétfői napon, megbillent az öregben az egészség s vele a kedv. Kornvadozott bizony, s borzongott is. Nem tetszett magának. Ha nem egyéb, megártott neki a kövér hús. amit vasárnap délben evett. Bőségesen evett belőle, s füstölt is volt a hús. — Dörgölj meg egy kicsit — mondta a feleségének. Gyenge ecettel kell áss ilyent csinálni. — Ott, ott! — mondta Fütyögi. Az oldala fájt jobbról, lent a dereka körül. — Baj van — mondta m asszony. — Nocsak. — Orvos kell ennek, hallja! El is ment Fütyögi az orvoshoz, aki megvizsgálta, s így szólt: — A máj, Ffltyi bácsi. — Eddig nem is volt — Mi nem volt? — Hát májam. — No, most van. Hümmögöít az öreg, hogy milyen világot ért; ingatta a fejét, mintha magamagát leckéztetné szelíden, mondván: „Ejnye, te Fütvögi mája. hát te ilyen dísztelenül viselke- del?!” S közben el is révedezett úgvannvira. hogy az orvos szava rezzentette magához. mondván az orvos: — Szenet kell venni, szenet. — Veszünk egy zsákkal, van itt szénégető! — Nem úgy, nem! — Hát? — kérdezte az öreg. — Bevenni, mint gyógyszert, orvosi szenet — Azt is lehet — mondta Fütyögi. S megindult kifelé. Hanem az orvos megállította, hogy a szén még semmi; ellenben a zsíros és fűszeres ételektől szigorúan tartózkodni kelL — Űgyis van — bólogatott az öreg. — Ami olyan lesz, mind a kutyának vetjük. S ismét megindult kifelé. De hát az orvos ismét meg- ál’ította felemelvén az ujját is mint a tilalom ielképét. s -ncndván: — Bort sört, pálinkát nem iszunk' — Mi ketten? — Maga egyedül. — Az már baj — mondta Fütyögi. Ejha, gondolta az orvos, ebben az ital dologban, úgy látszik, igen esendő az öreg. Jó lesz hát szorosabbra húzni a szót, s már nvújtotta is Fütyögi felé a kezét. — Csapjon belé! — szólt az orvos. Fütyögi ben rezegtek az őszi levelek, az orvos pedig nagy nyomatékkai mondta, emígy: — Fogadom, hogy semmiféle szeszes italt nem iszom. Az öregnek lehajlott a feje. mint nagy száraz ágon a fagyöngy; de aztán ránézett az orvosra, s nehezen kimondta: — Fogadom. Aztán elment haza, szedegette a szenet, kerülte a zsíros és fűszeres ételeket, s igen vigyázott, nehogy szembetalálkozzék valamiféle szeszes itallal. Ámbár lelkiből kívánta. S egyszer, isten tudja, miképpen történhetett, álmában-e vagy csak úgy képzett előtte, hát egyszer megjelent neki egy angyal. A kezében aranykancsót tartott az angyal, s az aranykancsóból bort töltött neki egy aranypohárba. De amikor el akarta venni azt a poharat, hogy igyék is belőle, hát akkor az angyal továbbhúzódott. Valósággal csalogatta. S az öreg megindult az angyal után. s egyszer csak azt vette észre, hogy ott ül a kocsmában, egvedül egy asztal mellett. Ahogy észrevette. hogy ott ül. hát megrázta a fejét, s egészen magához tért. — Hát. ha már Itt vagyok, valamit csinálok — mondta magában. S kért egy fél liter bort De a fogadalom rácsapot , mint az öreg kakasra a sas — Hozzon egy levesnek v: - ló tányért s egy kanalat is - mondta. A boltos elhozta a tányé t és a kanalat; Fütyögi oed ; kitöltötte a tányérba a fél 1 - tér bort, s enni kezdte kaná • lal. — Maga mit csinál, Fűt; i bácsi?! —- kérdezte a koc: • máros. — Fogadalmat tettem, hog ’ nem iszom bort — mondta e 5 öreg. S megette mind a bort Hanem, mire elfogyott * Ital, Fütvögi előtt a leveg > megpárásodott s lipinkázo . is az a pára. Ami nem is ,csc da, mert hiszen régen ner: evett már efféle levest Jókedve lett az öregnek, — No, kedves eszem, meg- együnk-e még egy felet? — Én nem bánom — szó t az esze —, de akkor én el ■ megyek. Mégis megkérte Fütyögi t másik feiet is, s majd kané lazni kezdte. Hanem a leveg már kezdett nemcsak lipin kázni. hanem dülöngélni a . öreg előtt: s egvszer látja. hogy az esze csakugyan fel áll az asztal mellől, s elin dúl hazafelé. istenem, mit tegyen? B izonytalankodott eg cseppet, de aztán, be csületére legvei mondva, maga is felállt, s el indult az esze után. Künn a utcán, a friss levegőn, utó is érte: s abban a percber ahogy utólérte. összeölelkez tek ketten, s úgy mentek énekelve, hazafelé. S a má1a még zömmögöt Ss az ének mellé. László Hona M f c irtincsdk Illés a barátom. Ez már biztos. Miért ne lehetne az embernek egv ötéves bará*-a'>! Tilos téma hát nincs közöttünk Két ióba- rát arról beszél, ami az eszébe dilik. Ami a szivébe ötlik — Te meséket írsz? — kérdezte Illés — Igen mondtam. — Hát az iő nagyon ió — örült Illés — ugye Írsz ne’-err egy mesét. — Kettőt is — mondtam nagyképűen. — Csak egykéit Egyetlenegy — mondta 'Illés. Mert meqkér- de-te a nagymamáját: —- Mondd nagymama. te meghalsz? — Meg Egyszer m^'d^niok — mondta a nagymama. — én? — kérdezte Illés *— én is? — Te is — mondta a nagymama. — egyszer mindenki meghal. kor 6k miért nem? — Mert... azért, mert ők a mesében vannak — mondta a nagymama. LAZaR ERI IN: Történet, kisgyerekkel — A nagypapa Is? — Az is. — Anyu ÍS? — Igen. — És a Nyuszi? — Milyen nyuszi? — Aki a oirostojásot-at hozza. — Az... az nem hal meg — mondta Ü n'ti'rnnrrtQ,. — És ■7 Télanó’ — A Tél-nő se _ r W, t e is rmon i.S anyu is meo c nagypapa is. ák— Nagyszerű, hogy te meséket írsz — mondta nekem Illés. — Miért nagyszerű’ — Mert most beleírsz engem egy mesébe. Jó? — Jó. — És a nagymamát is. — Jó. — És a nagypaiát anyut amit ' Sum* k"*~ ét ... < CSrm, he le tudod irni a mesébe? — Bele. — Meg a Nánit Is? — A Nánit is. — És ezt a söprűt meg ezt a széke* a kéményt, a házat, a füstöt is. a füstöt is Írd bele. az se halion meg. és a felhőket meg a Budapestet meg a Tamásit meg ezt a hangyát ió? Bele tudod írni ezt a hano"át? — Bele. — És magadat is írd bele. — Persze, magamat is beleírom. És beleírtam mindenkit, az 1P- iát. az anviát. a nagymamát. a vammanát Nánit és a Sumi kutyát a széket és a ftts- tr‘ a felhőket is és maqamat is. meg mindenkit aki belefér egy rr esőbe. Bár az a gyanúm Illés ,, ne ie mí-elt mond Hm kél > őharé szavak nélkül if megérti egymást. ! ■yst, § i £ FA7PK4S M 4Gr»OI N\ «AfZA 2 i
