Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-30 / 24. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 1974. január 30. TELI VTAZAS Amerika szabad földjén Könnyebb as iskolát a tanulók ■ Békében, de forrdalmi módszerekkel. Ezt sokszor ■■■• hallottam Kubában, lett. légyen szó az egészségügy, vagy az iskoláztatás megszervezéséről, a lakásépítési programról, vagy éppen a cukornádaratásról. Megfogadtam, hogy nem fogok hasonlítgatni, de nem állhatom meg. Mennyi tanulmány jelenik meg nálunk, mélyreható elemzések sera — mondjuk — az oktatásügy reformjáról, az ifjúságról. Arról, hogyan lehet békeidőben forradalmi gondolkodásra nevelni, hagy tettekre, helytállásra sarkallni fiataljainkat. Ennek egy módját, nagy reményekre jogosító, máris lelkesítő eredményeket produkáló útját tapasztaltam Kubában Lemásolnunk nem kell, nem is lehet. De azért némi figyelmet érdemeL Már a követségünkön felhívták a figyelmemet, feltétlenül nézzem meg az új, kubai iskolatípust. Jó — mondtam, különösebb lelkesedés nélkül. Aztán ' az újságíró szövetség főtitkárával beszélgetve újból előkerült a téma. Kérdeztem, mit ajánlanak a programot illetően. Ö is az iskolát mondta először. Idézem a gondolatait: „Az ország lakosságának 40 százaléka 14 éven aluli.’ Ez egy olyan adat, amit a szocializmus építésének terveiben első helyen kell figyelembe venni. Ez a generáció fogja nálunk a szocializmust felépíteni. Ehhez magas képzettséget kell adni nekik. A tanítás terhét azonban a szülők, általában a munkaképes lakosság nem tudja viselni. Ezért a fiatalokat — miközben felkészítjük a ■munkára, azonnal be kell vonni a termelésbe is. Saját munkájukból az iskolák részben, vagy egészben el kell, hogy tartsák magukat. Azután azon is elgondolkodtunk: ök lesznek a jövő mezőgazdasági és ipari szakmunkásai. Erre kell tzhát megtanítani őket. Ezt lehet úgy is, hogy behordjuk őket a városokba, meg vissza. Es lehet úgy is. hogy az iskolái visszük a helyükbe. Ez az utóbbi a helyes. A fiatalok ott kapják az általános és szakképzést, ahol majd az életüket le is élik. Hetven, vagy nyolcvan ilyen új iskolát építettünk 1971 óta." Igen, ők még hetven— nyolcvanat tüdtak. A Magyar Népköztársaságról elnevezett középiskola igazgatója, ahol magam is jártam, úgy tudta, hogy amikor néhány hete avatták, talán a kilencvenedik volt az övéké. Végül is megkérdeztem az oktatásügyi minisztériumban. Nevettek. Ezt szinte nem is lehet pontosan tudni, olyan gyorsan épülnek, írjunk nyugodtan százat, mire hazaérünk és a cikk megjelenik, felépül a századik ebből az új iskolatíDus- ból. Nem szeretem a számokat, de vannak helyzetek amikor nem lehet kikerülni. Az oktatásügyi minisztérium hivatalos adatai szerint az 1958—59-es tanévben 7600 iskola volt az országban. Az 1972—73-as tanévben 38 700. Nem tévedés. másfél évtized alatt több mint 30 ezer iskola épült! Itt, ennél az adatnál írom le először: Kubai elvtársaink a békeidő feladatait is képesek forradalmi módon, na úgy tetszik: amerikai tempóban megoldani. — Lehet, hogy talál valaki majd erre jobb kifejezést, de én e pillanatban csak így tudora jellemezni azt a lendületet, tervszerűséget, következeteshelyébe vinni séget, ahogyan egy-egy dolgot elkezdenek, és azt hallatlan gyorsan megvalósítják. Nos, milyen az élet egy ilyen ötszáz hallgatónak épült „típus’Mskolában. Átadom a szót Manuela Ramos . diák-tanítónak”, s itt mindjárt egy fogalom, amit előob meg kell magyarázni. Az 1972—73-as oktatási évre hatszorosára nőtt 1958—59- hez képest a pedagógusok száma. De ez is kevés. Ezért a pedagógusjelöltek is tanítanak, rendszeresen, s nemcsak úgy, mint nálunk, gyakorló-iskolában, néhány órát. Hogyan, kérdezhetik, hogy oldják meg a főiskoláról az utaztatást naponta? Sehogy. A pedagógiai főiskolát vitték ki falura. Nyolc—tíz ilyen uj típúsú iskola körzetében van egy pedagógusképző. — így már érthető, hogyan tud a 17 éves Ramos délelőtt tanulni, emellett rendes tanerőként minden héten háromszor, délutánonként tör-^ téhelmqt ta^yfani.; az ,, általános iskola 7—8 osztályában. „Emellett mi is elvégezzük — mondja — ugyanazt a munkamennyiséget a földeken, mint más diákok. Másodikos, harmadikos koromban már a 9—10. osztályban is fogok tanítani. Egyébként az iskola, ahol gyakorló-tanár vagyok, a tíz osztályos rendszer felső négy tagozata, a középiskolának felel meg. — Spanyol nyelvet, matematikát, fizikát, történelmet, biológiát, kémiát, angol nyelvet, földrajzot tanítunk. Ugyanakkor a tantere részeként megtanítjuk a fiatalokat a fizikai munka alapelemeire, mint a fa- és fémmegmunkálás, műszaki rajz, elektrotechnika, gépek kezelése. — Azonkívül rendszeres termelőmunkát végeznek, narancsot, citromot termelnek a gyerekek. Napi három órát dolgoznak...” Még egy séta az iskolában : Az egyik szárnyban a tanulótermek, szakmai kabinetekkel. Könyvtár, laboratóriumok, politechnikai termek. Az interné tusi szárnyban külön a fi ik és a lányok lakószobái, klubhelyiségekkel. Itt van az orvosi rendelő, a női és férfi fodrászat, játéktermek, filmvetítő, televíziószoba. A két épületszárnyat az ebédlő kö.- ti össz°. Az iskola mellett kosárlabda- és röplabda-pálya, baseball-pálya, atlétikai pálya. Itt élnek és tanulnak minden hétfőtől péntek estig a gyerekek, teljesen ingyenes ellátást — ruhát is. minden felszerelést beleértve — élvezve. És a szülők mit szólnak — kérdem? Most már örülnek. De bizony eleinte nem volt köny- nyű őket meggyőzni arról, hogy itt lesz jó a gyereknek. Sajnálták, hogy kiesik a ház körüli munkából. (Mintha ismerős lenne a probléma) -így alakult ki a tanulás :é^ munka : koordinálásának tömegesen alkalmazható módszere. Mint mondják, az élet igazolja helyességét. Máris tapasztalható, hogy jobbak a tanulmányi eredmények, hatékonyabb a forradalmi tudatformálás. Mutatkoznak a módszer gazdasági eredményei is — amelyről egyébként elmondják, hogy idővel a szükségszerűsége megszűnik, de a rendszer pedagógiai előnyei, szocialista emberformálő hatása miatt megmarad. Ilyen a jövő szocialista emberének kohója. Ott, ahol a forradalom előtt a 12 éves kisgyerekek fe.le nem is látott még iskolát ahol — mint még ma is a többi latin-amerikai országokban — a lakosság jelentős hányada analfabéta volt. Ahol az idén már a tanköteles gyermekek 99 százaléka elvégzi a 10 osztályt. (Folytatjuk) Varga József Egy a százból: a Salvador Allenderő] elnevezett közép' iskola, a Havanna melletti új városban, Alamárban A legkisebbek. Most még előkészítő osztályba járnak. Játszva tanulgatják, hogyan kell majd tanulni a jövő évtől kezdve ÚJ LENGYEL ERŐMŰ i - • A lengyel fővárostól kb. 80 km-es távolságban már évek óta épül az ország egyik legnagyobb erőműve, a „Kozienice”. Sorra adják át rendeltetésének az új energetikai blokkokat. Az erőmű jelenlegi teljesítménye 1000 MW. Április és május fordulóján az erőmű teljesítménye 1800 MW-ra. az év végéig pedig 1600 MW-ra emelkedik. Ezzel véget ér az építés első szakasza. Ugyanakkor azonban — már ez év tavaszán — megkezdik a második erőmű alapozását, pontosabban az első erőmű bővítését. A második erőműegységben két, egyenként !>90 megawattos blokkot szerelnek fel. CHILE Fokozódik a dolgozókat sújtó gazdasági nyomás —1 A chilei katonai junta változatlanul a terror véres eszközeivel próbálja elfojtani a fasiszta rezsim ellen tiltakozó mozgalmat — állapítja meg a New York Times. — A katonák semmibe veszik a chilei polgárok alkotmányos jogait: és különösen kegyetlen módszereket alkalmaznak azokkal szemben, akiket a marxizmus iránti rokonszenvvel gyanúsítanak. Az országban statárium van. Az „antimarxista tisztogatások” során tanárok és diákok százaitól és ezreiből megfosztott egyetemek fölött a katonaság te’ihatalmú ellenőrzést gyakorol. Tovább szigorították a saitócenzúrát. A megtorlások szimbólumává vált santiagói nemzeti stadionból a letartóztatottak ezreit más. kevésbé feltűnő helyekre vitték — írja az arriofiVíii 1?ID. Foko7ő^íir a-reflVP- rr^c íc o* rDC57 cftrrA->€•£*** adó- é« -Sr-rr,eléseket helyezett kilátásba -- : képernyője ELŐTT « Nem akármilyen fába vágta fejszéjét a Televízió; a legősibb művészet, a drámai, színházi művészet titkaival Színház Nincs a színházhoz hasonló, amely olyannyira rá lenne utalva a közönség alkotó jelenlétére, mint Szophoklész, Shakespeare, Moliére műfaja. Bár csak kalandozásra hív bennünket a Gyárfás Miklós vezette műsor, mégis már az első adás, amely a görög színházról, illetve a színház eredetéről és embrionális állapotáról szólott, már abból is úgy tűnik, hogy a sorozat elvezet majd bennünket a drámai művészet legfontosabb világtájaira. És minthogy a művészet, a drámai is, tükre a kornak, amelvben született, s a kor emberének, amelyről beszél, a művészeti ismeretek megszerzése közben gazdagodik a megidézett korok világáról alkotott képünk is. Kultúrtörténet és társadalomrajz fonódik egybe a most kezdődött sorozatban. Nem mondanám, hogy az ókori színházról adott ismertetés, a kiragadott részletek, szemelvények a színháztörténetben valamennyire jártas nézőt sok, igazán új ismerettel gyarapíthatták volna. De egy tény: eddigi ismereteink kézzelfoghatóbbá váltak. (Például a Perzsák korhű megjelenítésével, amikor a színészek híven a görög színház szokásaihoz, maszkban, magasító koturnusszal a lábukon jelentek meg, s a nők kívánja megismertetni nézőit. Ezzel újabb bizonyítékát adja, hogy igenis komolyan veszi a köz műveléséből reája háruló feladatokat. a viiá% szerepében is férfiak.) Az első alkalom volt — úgy hiszem, — hogy valóságos képet alkothassunk magunknak a görög színház sajátos kellékeiről. Megtudhattuk hogy minden egyes álarchoz megfelelő embertípus illett. Arra azonban már az adás készítői sem ügyeltek eléggé, hogy az álarcokat akár kü- lön-külön is elemezzék, hogy tudniillik mögöttük miféle embertípusnak is kellett rejteznie. Érdekes volt az is, amit .Kazimir Károly a görög klasz- szikusok mai színpadra állításának feladatairól mondott, az Antigoné magyar fordításainak, egyes sorainak ötletes egybevetése is tanulsággal szolgált. Egy dolgon azonban érdemes volna alaposabban elgondolkodni: vajon jó módszer-e különböző, sokak számára általában ismeretlen műből csipegetni illusztráció kéopen, ígv megfosztani a nézőt a drámai élmény teljességétől, vagy inkább célravezető volna egyetlen jól megválasztott színpadi alkotásban rámutatni a megidézett korszak stílusára, lényeges művészi jegyeire, így talán erősebb kaDcsolat keletkezhetnék a játék és a néző között, a sorozat is közelebb kerülhetne eredeti céljához, hogy a képernyő előtt ülőket is játékostárssá avassa. j Öt'z°mközt 7 ördc>ik Mar>v d s Törőcsik Marit eddig is sokan szerették. De vasárnap este óta — úgy gondolom — mindenki híve lett, aki csak hallotta őt: szerénységével meghódította a Televízió nézőit. Érett művész, nagy művész, és mégis mennyi kétség önmagában, tehetségében. És kétségeit nem is titkolta. Milyen rokonszenves volt önmaga kritikus mérlegelésében! Még azokat a sikereket is elhárítja magától, amelyekben kétségkívül döntő része volt. A Körhintát például lehetetlen volna elképzelni az ő mosolya nélkül, ahogy száll a hintában, és ahogy úszik a boldogság mámorában. A sikerek helyett szívesebben beszélt azokról az időkről, gyötrelmes éveiről, amikor az ország első színházában, a nagyok árnyékában szürke emberként, gyötrődve kereste saját kifejezési formáját, önmagát, hogy megteremtse egyéniségét. Ahogy beszélt, egész lénye szereteted sugárzott. Szereti az embereket, mert feltételezi, hogy őt is mindenki szereti. Nem háborog, hogy hosszú ideig beskatulyázták — volt parasztszínésznő és ügyeletes megfáradt asszony a színpadokon —, s amikor vágyairól faggatja őt Vitray Tamás, aki talán még sohasem kérdezett olyan keveset, mint most, meglehet,'őt is elnémította Törőcsik áradó őszintesége, akkor is beéri szerényen egykét kívánsággal. Nagyon sokat volt boldogtalan életében, vallotta, de nem holmi exhibicionista magamutogaíással. Érzékeny ember és érzékeny művész. Mint megriadt madáré, olyan rebbenése az első gyanús jelre, gyanús kérdésre. Lelki dolgairól beszél, de óvakodik attól, hogy holmi lelki sztriptízzel ámítsa el hallgatóit. Szerényen, szerénykedés nélkül, okosan okoskodás nélkül — így tárja fel életútjának és művészi pályájának említésre méltó eseményeit. Egyszerűsége imponálóid Konok Klódra szerény, s ami leginkább meglepő, törékeny alkata ellenére érő és keménység lakozik benne, önkéntelenül is József A.:üa sorait juttatják eszünkbe: „Imhol őzikelépésekben, kis rüggyel szájában a lány”. Röviden Időszerű volt az Adáshiba feiveíeienek sugárzása, hiszen szerzője eppen most kapta meg a Gábor Andor- thjat. De ueiye volt a szombat esti musoroan Szakonyi Károly drámájának azért is, mert kitűnő szórakozást nyújtott. A Festi Színház művészeinek játéka, különösen Páger Antalé ' a családapa szerepében, mulatságos komédiává avatta a kispolgári magatartást karakírozo színpadi művet Igazi, tiszta folklórt hoztak sziuvak szomszédaink az .-irány Fava középdöntőjébe, ttitka népi hangszerek szólaltak meg, s olyan ősi dalok, mint a hegyi pásztorok hivő- gatója; a súmiaci íérfiegyüfe tes produkciójának „hegyvidéki szaga” volt. A Csuhraj-sorozatban . a képernyőn eljutottunk a legutolsó filmhez, az Emlékezéshez. amelyben a szovjet rendező dokumentumok, riportok segítségével bizonyltja, hogy a világ, közelebbről öreg földrészünk, Európa milyen könnyen és gyorsan felejt, és hogy az emlékezésnek tudatunkban milyen fontos szerepe van. Az Emlékezés a sztálingrádi csatáról készítendő filmeposzához mintegy előtanulmányként született, de így is. idézve a történelmi jelentőségű csatát — a Sím a memento erejével hatott ................................- %'Kf íj
