Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

1974. Január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Harcos Ady Endre A kkor halt meg, — 1910. január 27-én — amikor az ország már a forra­dalom küszöbén állott: már csak hetek kellettek volna, hogy megérje annak győzelmét, amiért újságíróként és költő­ként életében hadakozott. Szüntelen harc volt az élete: századunk­ban kevés olyan életmű született, amely olyan heves viharokat támasztott volna maga körül, mint az övé. Amikor az első igazi Ady-kötet napvilágot látott, az Űj versek, jsombaként robbant mind az iro­dalmi berkekben, mind a politikai körök­ben. Elszabadult szenvedélyek villámlásai, szellemiségükben megrokkant, képzelt szel­lemóriások mennydörgései kisérték a vak­merő hangú költő kihívó szavait. Higgad­tabb esztéták, körmönfont közéleti hatal­masságok az erkplcs és a szólamos haza- szSetet váraiból lövöldözték mérgezett nyi­laikat a dalainak tüzes szekerén ifjú Apollóként vágtató költőre. Akadtak azért hívei is: a fiatalok. Rajon­gói, akik a nyilvánosság előtt kezdik sza­valni sorait, verseit, s ifjú arcukon ilyen­kor kigyullad a tűz, szemükbe beleszök­ken a megolvadt forróság. A fiatalok, ők már nem botránkoznak meg, ráéhezve az új gyönyörűségek nagyságos ízeire szinte falják a költő sorait Móricz, az új nemze­dék egyik írótagja tízszer olvassa végig egyetlen éjszaka a Vér és arany című kö­tetet mely szinte teljesen megrészegíti, el­varázsolja. Az ellenszenv és a rokonszenv vihara Jelzi jöttét A hejehujázó, ezredéves fennállását má­morosán ünneplő, nagy áldomásos magyar világban nem várt, kellemetlen vendég. Lelkében a kidalolatlan magyar nyarak új­ságos szép énekével tör be Dévénynél, nem áll be a szürkék hegedűsei közé, új kínok, titkok, vágyak űzött hajósaként száll mesz- Ezí vizekre. A gemeskyt, malom alja, fo­kos, sivatag, lárma, durva kezek, vad csi­kók, bambák, álombakók környezetében nincs mit keresnie. Nincs, mert ez az or­szág a láp világa, a halál-tó birodalma. Itt örökös a tét dérmesztő a csend, és lelket tör az atmoszféra; ez a föld ciprusős árva temetője minden szépnek és nagynak. Égig érő gizgazok között nem hervad el a virág. Dacos, vad tusát vív a magyar ugarral, a feudalizmus bénító, lelkeket pányván tartó hatalmával. S hiába támadnak rá az elva­dult táj gazdái, a változtatás vakmerő, de időszerű gondolatával jegyzi el magát: feu­dalizmus elleni elkeseredett gyűlöletet le­nyűgöző erejű jelképekbe fojtja. Az Élet nevében, s az Idő szellemében folytat ádáz küzdelmet az ósdi, elavult, avas ízű vergő­déssel. Érezte elhivatottságát, és vállalta a .politikai jós szerepét is. Tiszatábban látott, mint tízmillió magyar kortársa. Táncsics Mihályra emlékezve írja: „Kend új rendet akart, Mindenkit szeretni, Mi más rendre vágyunk. Vagy igaz világ lesz. Vagy nem tesz itt semmi.” Megleli a változtatás forradalmi útját, s ebben nem ismer alkut, ahogyan koltő- elődje, Petőfi sem alkudott. Így talál el a századeleji Magyarországot robbantani kész erőkhöz: a Jövendő fehéreihez. Törvény- szerű találkozás: helóta nép és helóta költő lel egymásra. Lelkét, az ódon frigyládát kinálja oda a forradalmi gondolat megva­lósítóinak, a proletároknak: énekese lesz a munkásosztálynak. „A Népszavában nagy ünnepek alkalmából néha verseket küldök sok esztendő óta, nem, mert szocialista vol­nék, de mert olykor, e reménytelen ország­ban csak a szocialisták táboréban látom nemcsak természetes fegyvertársainkat, de a magunk ellenére bennünket felszabadí­tókat is” — írja 1913-ban. A Hadak útja, a Csák Máté földjén és a többiek a szimbó­lumok nyelvén az elnyomott nép forrada- tomérzésépek, öntudatának erőteljes meg­nyilvánulásai. Milliók némává fojtott dala sűrűsödik verseiben robbanó zenévé. Hogy zúg a szpva: Meddig lesz még úr a betyár- ság, s pulyahad mi miilók, — ítél a nép, ítélni fog, s ezerszer jaj a bűnösöknek. A munkásosztályban látja meg a jövőt. T ele volt a lelke küldetéssel, a tö­megek lelkét sugározta ku s az 6 hajnali .csillagfényénél virradt ránk a magyar jövő legcsudásabb most fa­kadó hajnalhasadása — búcsúzott tőle Mó­ricz Zsi gmond — a ravatalnál. Harcának mai örökösei nem szabad, hogy megfeled­kezzünk róla; arról, aki a jövőért vívott, ádáz harcban „tokozottá el” szívét, lelkét, erejét Könyvjelző Halál „Ml HOZTUK AZ IDŐT” Ötezer látogató a tengereken A második világháború történetének sok eseményét ismerik már az olvasók, de részleteiben nem. vagy csak keveset tudnak azokról az embertelen módszerekről, melyeket a „vizek hiénái”, Dönitz tengernagy tenger­alattjárói alkalmaztak a ten­gereken. Ugyanis a fasiszta hadvezetés minden áron a tengeri uralmát akarta meg­valósítani, s ennek legfonto­sabb eszközeként a tenger­alattjáró flottát igyekeztek felhasználni. A német mili­taristák már az 1920-as években megkezdték az elő­készületeket a tengeralatt­járó flotta kiépítésére. fi­gyelmen kívül hagyva a til­tó nemzetközi egyezménye­ket is. Hosszú éveken át ké­szültek. hogy kalóztámadása­ikkal megbénítsák a tengeri forgalmat-.. Az első fejezetben az 1939 szeptemberétől 1940 nyaráig terjedő időszak eseményeit ismerteti a szerző, Paul Her bért Freyer. A pusztulás fáklyái címet viselő máso­dik fejezet az 1940 nyarától 1942 tavaszáig terjedő sza­kaszról szól. Ezekben az években Németország fokoz­ta a tengeralattjárók gyár­tását, fejlesztette fegyverze­tét és változtatta a támadás, illetve a védelem formáit is. Erre az időszakra esik a Szovjetunió megtámadása, amikor n náci tengeralatt­járók mar a Balti-tengeren indultak támadásba, de a döntő fordulatot nem tud­ták kierőszakolni. A harma­dik rész a szövetségesek ki­bontakozó ellentámadását elemzi, míg a negyedik arról tudósit, hogyan billent a mérleg a szövetségesek ja­vára a tengeralattjáró had­viselést illetően is, A szerző történelmet, ri­deg valóságot tár az olvasó elé. «A drasztikus epizódok sorát mind-mind dokumen­tumokra. egykori parancsok­ra, emlékiratokra alapozva ,ifát meg. *. 0» Egynapos hosszabbítás után az eredeti tervektől eltérően holnap zárja kapuit a „Mi hoztuk az időt” tímű politi­kai kiállítás, amely a mun­kásosztály helyzetét, gazda­sági, politikai és kulturális fejlődését mutatja be. Az előzetes összesítés alap­ján szombat délig közel öt­ezren (4980-an) tekintették meg a kiállítást. — Mint a vendégkönyv bejegyzései ta­núsítják, a kiállítás szemlé­letesen érzékeltette eredmé­nyeinket, a fiataloknak leg­inkább az ifjúmunkások éle­— Megkérjük őket, s már­ts a segítségünkre sietnek' — inpndotta Vörös Lászlóné, a szolnoki. Délibáb útj Ajtaja- nos Iskola igazgatóhelyettesé, amikor arról az ónzetlei* tá­mogatásról beszélgettünk, amelyet a Szolnok me ­gyei Állami Építőipari Vállalat 5. sz. főépítés­vezetőségétől kapnak. A múlt héten is. a torna­terem parkettájára, különféle sportágakhoz szükséges pá­lya jelzéseket festették fej gondosan az építőipari mun­kások. Előtte néhány napig — ahogy Jakab György ta­nár jellemezte — úgyszólván étlen-szomjan dolgozva sze­reltek a falba a kosárlabda palánkét, hogy minél előbb kész legyen, korábban pedig a bordásfalat rakták fel. Szép lett a tornaterem, nagy örömet szereztek vele a gye­rekeknek. öt éve tart ez a barátság, öt évvel ezelőtt kötöttek szerződést velük * azóta az asztalos, a lakatos, a tmk üzem szocialista brigádjaj felmérhetetlen értékű segít­séget nyújtottak. Tanúskodik erről a kívül-belül szépen gondozott iskola. Segítettek villamos-, gáz-, vízvezeték- szerelésben. parketta csiszo­lásban, lakkozásban. Tavaly a könyvtárban szerelték fal a fali polcot, azonkívül vas­ból ötletes virágtartókat, tér- valasztókat, kis asztalokat, Léc?,! tettek. fi-Tt tét bemutató sorozat nyerte meg tetszését. Eredményes volt a politi­kai könyvkiállítás is, melyen a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában megjelent müve­ket mutatták be. Érdekes­ségként említhetjük, hogy többen már a helyszínen vá­sárolni szerettek volna. Bejegyzés egy kiskundo­rozsmai látogató tollából: „A kiállítás nagyon tanulságos. Jó lenne ha más vidéki vá­rosokban is láthatnánk”. — örvendetes igény. Követke­zik: Jászberény. Ä SZOLNOKI Szlzliyett Színház pénteken este nagy sikerrel mutatta be a „Két úr szolgája” című Goldoni vígjátékot. Képünkön Smer aldlna, Antal Anetta és Trufíaidino. Szombathy Gyula. Falugyűlés Tiszairarcn Három óra tájban kerestem Gazdag János tanácselnököt a tiszalgari tanácsházán. — A kutúrházba ment — mondták. —- A falugyűlés miatt A falugyűlést este hatra hirdették. A kultúrház nagy­termében találtam az elnö­köt A színpadon állt, a ke­zében mikrofonnal, éppen a hangerőt próbálták. A fél­homályos terem végében állt valaki. — Jó így? — kérdezte az elnök. — Hallani, amit mon­dok? A hangszóró többszörösére erősítette a hangját — Jó. TÄT * „Az ötéves, de az éves fejlesztési terv készítésével is. tanácsunk mindenekelőtt U jelölőgyüleseken, tanács­tagi beszámolókon elhang­zott igényeket vette figye­lembe. Arra törekedett és törekszik, hogy ezeket az igényeket folyamatosan ki­elégítse, a fejlesztési fel­adatok fontossági sorrend­ben megvalósuljanak. A ne­gyedik ötéves terv időará­nyos részének végrehajtásá­ról megállapíthatjuk, hogy a fejlesztési feladatok álta­lában megvalósultak, sőt olyan fejlesztések is történ­tek, amelyek nem szerepel­tek az ötéves tervben.” (fiiészlet a községi tanács beszámolójából.) ír — Tiszaigamak ezerhárom­száz lakosa van. A falugyű­lésre száznyolcvan—kétszáz embert várunk — kezdte a baszlégertést Gazdag János. — A családok kétharmad ré­széből eljön valaki Miről lesz szó a mai falugyűlésen? * — A község fejlődéséről és a ciklusprogrambau ter­vezett fejlesztésről — Ismeri a lakosság a cíklusprogramot 1 — Igen. A választási gyű­léseken már ismertettük a tervezetét A végleges prog­ramot a tanácstagi beszámo­lókon ismerhette meg a La­kosság. Ennek ellenére a leglényegesebb pontokat be­levettem a beszámolómba. — Az eddigi tapasztalatok alapján milyen érdeklődés várható? — A beszámoló után helye van kérdésnek, javaslatnak, véleménymondásnak. Sajnos a lakosság nem szokott élni eléssé ezzel a Lehetőséggel. A tanácstagi beszámolókon szőkébb körben sokkal több a felszólaló, mint a falugyű­lésen. Gyakorlat kell eh­hez is. — Hogyan tudatták a la­kossággal, hogy falugyűlés le&tl — Minden család meghívót kapott. A meghívókat a ta­nácstagok adták át S egy­úttal el js mondták. hogy miről lesz szó. Segítségünk­re volt a községi népfront- bizottság is. ír trA járdaépítés mindhá­rom évben folytatódott és összességében mintegy 1300 folyóméter íárda készült ei~ A ravatalozónál ISO, a kul­túrház udvarán 30 négy­zetméter betonozás történt. A járdaépítés szinte teljes egészében társadalmi mun­kában készült. Megtörtént a ravatalozó villamosítása és felszereltek a községben hét új közvilágítási lám­pát. Elkészítettük a vízmű és vízláhózat tervét, amely 116 ezer forintba került.. A lakosság több éves jogos igényét sikerült kielégíteni 1973-ban a gáz-cseretelep létesítésével és üzembe he­lyezésével. Az ÁFÉSZ meg­építette a 8-as számú ve­gyesboltot. korszerűsítette és önkiszolgálóvá alakította az élemiszerboltot. a köz­ség központjából elhelyezte a TÜZÉP-telepet. presszót létesített * Fél hatkor érkezett az első érdeklődő a kul tárházba. Idős ember botra támasz­kodva járkált a jó meleg elő­csarnokba®. i- Virág Lőrinc tsz-nyug- díjas vagyok. — Hány éves, Lőrinc bácsi? •— Hetvenkilenc. — Hogy szánta rá magát, hogy eljöjjön? — Fél kilométerről jöttem és bizony már nehezen moz­gok. de hát érdekel a gyű­lés. Meg papírt is küldtelt Meghívót — Miért érdekli Lőrinc bá­csit? — Beszámolnak arról, ho­gyan s mivel gyarapodott a község. — Mi a velemenye erről? — Tartották a szavukat a tanács vezetői, megvalósítot­ták, amit ígértek. Lett iárda. tanítói lakás, meg sok egyéb. A vízvezetéket még nem si­került megcsinálni, kíváncsi vagyok, mit mondanak róla. ír „A kultúrházban &s az óvodában a széntüzelésű kályhák helyett olajtüzelé­sű kályhákat szereztünk be. Az Iskolában a tantermek felét is olajtüzelésű kály­hákkal fűtik... Az egy la­kosra eső társadalmi mun­ka értéke 1911-ben 47, 1972-ben 91. 1973-ban 142 forint volt Tavaly a ter­melőszövetkezet 67 ezer, az állami gazdaság 20 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett’’ ír Negyed hét felé megtelt a terem, sót hamarosan már hiába kerestek ülőhelyet a később érkezők. Az elnök­ségben helyet foglalt a ta­nácselnök a népfront-titkár, a gazdasági egységek több vezetője. A tanácselnök mondta a beszámolót: .fi­gyelembe kell vennünk, hogy településünk a vonzáskörzet nélküli kisebb községek cso­portjába van sorolva. így csak a lakosság dlavellátását biztosító fejlesztés jöhet szá­mításba.” Az eredmények után a ta­nácselnök a ciklusprogram­ban összegezett tervekről be­szélt. „Meg kell kezdeni az orvosi lakás és rendelő építé­sét 1975-ben biztosítani kell az orvosi lakás és rendelő építésének befejezését. 1976- ban pénzügyileg elő kell ké ­szíteni a községi vízmű és vízhálózat építését. A feltéte­les autóbusz megállóhoz meg kel] építeni egy váróhelyisé­get” * Nehezen indult a hozzá­szólások sora. Néhányan azért mégis rászánták magukat. Társadalmi munkát ajánlot­tak fel a vízmű építéséhez, szóba került a nagy sáj. a gyógyszerellátás megjavítása. Az elnökségből néhányan elé­be mentek a kérdéseknek. Tihanyi Nándor, az ÁFÉSZ elnöke. Molnár Boldizsár tsz- elnök a tanácstagi beszámo­lókon elhangzott megjegyzé­sekre is visszatért Az áru - ellátás iavítását ígérték, se­gítségét az orvosi rendelő építéséhez az utak karban­tartásához. ír özvegy Gál Béláné szin­tén az elsők között érkezett Mint kiderült, nem vélet­lenül. — Én vagyok itt a gond­nok. De nemcsak ide jöttem el, ott voltam a tanácstagi beszámolón is. — Figyelemmel kíséri, hogy mi váltopik a községben? — Hát’ persze, észreveszi az ember. Megyek az Utcán, látom, új villanyokat szerel­tek fel, járda épült. Most u vízvezetéket szeretnénk. Öt­ezret kellene fizetni házan­ként. Volt utca. amelvik kér­te volt. amelvik nem. Pe­dig csak .tíz év alatt ke’l°ue kifizetni, — Miért nem szólt hozzá? Nevetett. — Én inkább hallgatok. Gyakorlat kell ahhoz is, hogy az ember ilyen nagy sokaság előtt beszéljen. Blstey András . iskola megvásárolta az anya­got, s ők felújították a kerí­tést, megjavítanak minden rossz bútort, berendezést, többféle játékot készítettek ^ tanulóknak, felszerelésekét a sportudvarba. A kulturális seregszemlére színpadot állí­tottak a tornateremben, az idén pedig úttörőszoba építé­sét tervezik. Éhben számít­hatnak az ÉPSZER KISZ- szervezetére és a Május 1. Ruhagyár dolgozóira is. Kis­sé merész terv. de elképze­lésük az, hogy rendelőt iá építenék az iskolaorvosnak. S mindezért a sok jóért a szerény költségvetésből mű­ködő iskola mit nyú jthat cse­rébe? Az úttörők műsort ód­nak a szocialista brigádok találkozóin, kulturális ünnep­ségein. Az ijzemlátogatás se­gíti a gyerekeket 3 pályavá­lasztásban. Ennek már kéz­zelfogható eredménye is van: csaknem húsz tanuló Ked­velte meg az építőipart és szerződött szakmunkástanuló­nak a vállalathoz. A Délibáb úti Iskolába négvszázná] több tanuló jár, közöttük sok a hát­rányos helyzetű gyerek. Mindezt azonban a második otthonuknak számító, szépen gondozott, rendbentartott, tiszta iskolájukban nem ér­zik. A szocialista brigádok önzetlen, fáradságot nem is­merő munkájának is része van ebben. (pO AZ ISKOLÁKÉRT Önzetlen munkások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents