Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-26 / 21. szám
4 STOLNOK Wr.VFT NÍPI AP !974. Január 98. HŐSÖK VÁROSA (3) Kenyér a győzelemhez Készlet az „klet útja” emlékműből a Ladoga-tó partján Neve nem került a történelem lapjaira. Egy volt a leningrádi hősök százezred közül, akik megvéd ték a várost, életben tartották az életben maradottakat. Proszkovja Fjodorovna Ivanova, a Primorszki kerület 11. számú kenyérgyárának: nyugdíjas munkásnője. Komszomölista korában kezdett a gyárban dolgozni és innen ment nyugdíjba. Arca kicsit fáradt, de szeme fiatalosan csillog. A visszaemlékezés olykor nehezére esik, hangja időnként elcsuklik, szeme könnybelábad, de nagy türelemmel válaszol kérdéseimre. — Az 1941—42-es tél volt a legnehezebb, a legrettenetesebb. A gyár három termelő szalagján, a gondosan elsötétített műhelyekben éjjel-nappal dolgoztunk. Sokan nem is jártak haza a 12 órás műszak után», ott aludtak egy keveset valamely félreeső zugban. Az igazi megpróbáltatás akkor kezdődött, amikor megszűnt a víz- és áramszolgáltatás, és elfogyott a fűtőanyag. Rohammunkával saját villanytelepet építettünk, szivattyút helyeztünk üzembe és a Kis-Névából vezettük az úgy ahogy — megszűrt vizet a gyárba. Megtörtént. hogy elramlött a szivattyú, akkor csatárláncot alkotva órákon át kézről kézre adtuk a vízzel teli vödröket, mínusz 20—25 fokos hidegben. 1 íxfxer fahá% — Hogy honnan vettünk tüzelőt? Ahol volt. Műszak után feszítővasakat, fejszéket Kaptunk és a városi hatóságok által kijelölt kerületekbe mentünk faházakat bontani. így szereztünk fűtőanyagot a kemencékbe. Le- ningrádban közel tízezer faházat tüzeltek el azon a télen. Araikor kevés lett a faház, tőzeget mentünk gyűjteni a front közelébe. Közülünk is sokan elestek. De mi szüntelenül csak egyet ismételtünk magunknak: mindent a frontnak, mindent a győzelemért. És a győzelemhez kenyér is kellett. Akármilyen nehéz, csak kenyér legyen. A Leningrádi Történeti Múzeumban láttam ezt a kenyeret. Színe meghatározatlan, s akik életüket köszönhetik ennek a kenyérnek, ízét semmihez nem tudják hasonlítani. D. V. Pavlovot, az Állami Honvédelmi Bizottság Leningrád élelmezér séért felelős meghatalmazottját hívom itt Praszkovja Ivanovna segítségére, aki Le- ningrádiak című visszaemlékezésében ígv ír az akkori idők kenyeréről: „Miután a gabonakészleteket felmérték, szeptember 15-től a kenyereit a következő összetételű lisztből sütötték: 52 százalék rozsliszt, 30 százalék zabliszt, 8 százalék árpaliszt, 5 százalék maláta.” .„Október 20-ra az /árpaliszt teljesen elfogyott, s így a roszliszt kiegészítésére szolgáló keveréket meg kellett változtatni. A kenyeret ekkor a következő összetételű lisztből sütötték: 63 százalék rozsliszt, 4 százalék lenrost, 4 százalék korpa, 8 százalék zabliszt, 4 százalék szó iah'"’t, 12 százalék maláta, 5 ® zalék liszt á dohos gabonából. A kenyér íze a dohosság és a maláta miatt minőségileg romlott” S hogy az emberek menynyit kaptak ebből a kenyérből? November 13-tól a munkások napi 300 gramm kenyeret, az alkalmazottak, az eltartott családtagok és gyermekek számára (12 éves korukig) 150 gramm kenyeret állapítottak meg... Ezt az alacsony fogyasztási szintet is csak néhány nat>ig sikerült tartani. A tavon dühöngött a vihar, az erős szél a part felé hajtotta a vizet, a gyönge jég összetöri: Ilyen időjárás mellett »nem lehetett számolni azzal, hogy egyhamar élelmiszer érkezik Novaja Ladogából. a készletek pedig kimerülőben voltak ... November 20-tól á munkások napi 250 gramm kenyeret, az alkalmazottak, a családtagok és a gyermekek pedig 125 grammot kaptak... A kenyérfejadagnak rövid idő alatt alig több mint egy - harmadára csökkentése károsan hatott az emberek egészségére. A munkások, az alkalmazottak és különösen az eltartott családtagok egyre gyötrőbben éheztek.” Éhhtlál — Mi, a fiatalabbak valahogyan jobban bírtuk az éhezést — mondja Prasz-1 kovja Ivanova. — Néha még nevetni, énekelni is tudtunk. De . körülöttünk száz- és ezerszámra pusztultak az emberek az éhségtől, a nélkülözéstől, a hidegtől. Pedig minden elképzelhető!, és ma már elképzelhetetlent megfőztünk ebből, csak- anyvet úgy neveztük: blokád- csokoládé; levest, kocsonyát főztünk, — ebből, csakúgy, \mint a fellelhető nadrágszíjakból és más bőrdarabokból. Az emberek eltüzelték bútoraikat, könyveiket, a Burzsujkában; 'ebben a praktikus, egyszerű pléhle- mezből készített apró kályhában. Ezzel rövid időre elűzték a hideget, és ha vizet tudtak szerezni, még egy kis teát is forralhattak maguknak. De sokak számára ez csak elodázta, el nem űzhette az érkező halált. — Megtörtént, hogy egyik mesterünk a gyárból hazament, otthon az éhségtől holtan találta lányát, asszonyát, s a gyengeségtől és a megrendüléstől maga is ott halt még. A halál a legkülönbözőbb helyzetekben tört az emberre: vánszorgott az utcán, elesett, s többé nem kelt fel;. maradék erejével segíteni akart valakin, odarogyott mellé és ott is maradt; lefeküdt aludni, s örökre elszanderült,; gyakran a munkapad mellett haltak éhen az embereit. Mindezt, amíg élek, soha nem tudom elfelejteni. Éhezés, éhínség, éhhalál. A Nagy Honvédő Háború történetének lapjain e fogalmak örökké összekapcsolódnak Leningrád 900 napos blokádjával, a leningrádiak hősi helytállásának példájával, A német fasiszták gaztetteit vizsgáló bizottság megállapítása szerint Leningrád két és fél millió lakosából 632 ezren estek áldozatul az éhínségnek. Közülük 470 ezren a piszkarjevói temető tömegsírjaiban kaptak végső nyughelyei. Évente milliók fordulnak meg itt, hogy kegyelettel adózzanak a leningrádi hősök emlékének. A piszkarjevói temető emlékművének vörösgránit falára Olga Bergholc leningrádi költőnő sorait vésték- „Leningrádiak nyugszanak itt, polgártársak; férfiak, nők, gyermekek, s mellettük vöröskatonák. Egész életükkel védték a forradalom bölcsőjét — téged Leningrád. A gránit alatt dy sokan alusz- szák örök álmuk, hogy nevüket itt felsorolni nem lehet De te, ki e kövek előtt állsz, tudd meg, hogy senkit és semmit nem felejtünk.” Gyertyános Zoltán Vége. A boizenburgi „Elba” hajógyárban vízre bocsátották az első, a Szovjetuniónak gyártott belvízi személyszállító hajót. A „Vlagyimir Iijics” nevű hajó 360 utas számara nyújt hotelszerű elhelyezést Az egyesztendős párizsi egyezmény Amikor 1973. január 27-én a párizsi,Hotel Majestic kris- ■ tálycsillárai alatt aláírták a béke helyreállításáról megkötött egyezményt, a világ fellélegzett. De sajnos, már az aláírást követő 8—10 napban is kiderült: csak tűzszünet született, a harcok még egyáltalán nem értek véget. A VDK Fehér Könyv a többi között arról is beszámol, hogy még ma is huszonnégyezer amerikai katona teljesít szolgálatot Thieu kor mánya mellett — igaz, hős* egyenruha nélkül, „polgári szakértőként”, elsősorban a légierők és a páncélos egységek oldalán. Jónéhány olyan politikai megnyilatkozás, tanulmány, elemzés jelent ideg 1973 utolsó heteiben, amely keserű re- zignációval állapította meg: a párizsi, egyezmény aláírása óta a szembenálló feleknek, a Thieu-rendszernek és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány1 haderőinek legalább ötvenezer halottja volt. Ha ma mindazokat a várakozásokat felidézzük, amelyek most egy éve eltöltötték a békét akaró embereket, azt kell leszögezni: a saigoni rezsim a megállapodások e'ső pontját, a tűzszünetet formailag ugyan tudomásul vette, (ha napról-napra meg is sérti), de az ezt követő intézkedésekről hallani sém akar. Az volt ugyanis a remény, hogv a tűzszünet után a két dél-vietnami fél tárgyalásaival megteremtik a sokat szenvedett országban a noli- tikai rendezést is. Ezért kellett volna megalakítani a „nemzeti megbékélés tanácsát”, ezért kellett volna konkrét megállapodásokat kötni a két dél-vietnami fél tárgyalásain számos kérdésről, mindenekelőtt a szabad és demokratikus választások megszervezéséről. Tulajdonképpen még meg sem száradt a tinta a párizsi megállapodás alatti aláírásokon, amikor Thieu Saigonban máris azt mondotta néhány amerikai újságírónak: szó sem lehet arról, hogy szabadon hagyják mozogni az Ideiglenes Forradalmi Kormány híveit, mert „ha hagyjuk őket cselekedni, az a veszély fenyeget, hogy a lakosság a kommunistákra szavaz...” Az amerikai propaganda megszabadulva a vietnami nyílt beavatkozás belpolitikai és nemzetközi terheitől, azt próbálja elhitetni a világközvéleménnyel : ami Dél-Vietnamban folyik, polgárháború. Pedig a 24.000 amerikai „polgári szakértő” közreműködésével teljes egészében amerikai hadianyag, felszerelés segítségével próbálják meg Thieu katonái a felszabadított területek egyrészének visszafoglalását A párizsi megállapodásokban ott szerepelt az is, hogy Washington segítséget nyújt Vietnam mindkét részének a háború okozta károk helyreállításához. A VDK-val szemben ezt a kötelező megállapodást az Egyesült Államok nem tartotta be, és ma is zsarolásra próbálja felhasználni. Egy esztendeje írták alá a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi egyezményt — ám a 365 nap csak a nyílt háborút változtatta át frontok egész során zajló összeütközés-sorozattá. A valódi béke helyreállításához az kell, hogy Saigon és Washington becsületesen tartsa be az egy esztendővel ezelőtt aláírt mégállapodást. Görög gazdasági program Görögország kormánya közzétette programját, amelyben többek között arról is szó van, hagy meg kívánják teremteni a „kiegyensúlyozott” gazdaság fejlődésének feltételeit. A kormány „a magánkezdeményezéssel szorosan együttműködve, s szigorúan figyelembevéve annak aiapelveit. törekedni fog az infrastruktúra harmonikus fejlesztésére.” Folytatódik a természeti kincsek kiaknázása és az ipar fejlesztése. Intézkedéseket tér veznek az áremelkedések korlátozására. Nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdaság fejlődésére, hogy teljes mértékben biztosítsák az ország ellátását mezőgazdasági termékekkel. Újabb intézkedéseket tesznek az adópolitika területén; például hatályba helyezik az adózási törvény megsértőinek büntetőjogi fele’ősséíre vonásáról szóló törvényt. Az új költségvetés iellem- vonása. hogy törekszenek az állami eszközökkel való takarékosságra, az infláció növekedési ütemének csökkentésére. Kevesebb tejtermék az NSZK-ban A Német Szövetségi Köztársaság állami raktáraiban ez év elején 40 százalékkal kevesebb volt á vaj mennyisége. mint 1973 elején. A hűtőházakban 83 00Ó tonnányi va.imennyiséset tároltak, 28 ezer tonnával kevesebbet. mint egy évvel korábban. Ezt mindenekelőtt az elmúlt hónapokban bekövetkezett termeléscsökkenései, a fogyasztás növekedésével, valamint az exporttal magyarázzál!. Űjabb gázözem Algyőn A szeged—algyői szénhidrogén medencében elkészült a második szabadgáz-üzem. Ennek az a rendeltetése, hogv a felszínre kerülő nyers földgázt megtisztítsa és fel- használásra alkalmassá tegye- Az új létesítmény — aa üzempróbák befejezése után — naponta négymillió köbméter földgázt juttat majd az országos távvezeték-hálózatba. Növekedett 1973-ban a világ acélterm lése A brüsszeli Nemzetközi Vas- és Acélintézet adatai szerint 1973rban a világ acéltermelő országai az előző évi 629.8 millió tonnával szemben 695.8 millió tonna acélt állítottak elő. Az Egyesült Államok által termelt acél mennyisége 136,5 millió. a Szovjetunió 131 millió tonna volt. Harmadik helven Japán állt 119 3 millió tonnás acéltermeléssel. Az Európai Gazdasági Közösség tagországainak ioara 1973-ban összesen 149.9 millió tonna acélt gyártott. Á Szo’noxi Papírgyár (ehess lakatosokat, vizsgázott kazanhegcsztőt, csőszerelőt, férfi segédmunkásokat, női dolgozókat betanított munkára. ♦ Jelentkezés a gyár mu ’taiigyi osztályán. G. Mo
