Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. január 20. ÜLPOLITIKA OLAJ — ENERGIA — VÄLSÄG — OLAJ — ENERGIA — VÄLSÄG — OLAJ — ENERGIA — VÄLSÄG AHMED .1 AMA NI s/.aud-arábiaj olajügy i minisztert a napokban Rómában Aldo Moro olasz külügyminiszter fogadta, a képen középen Belad Abdeozalain, Algéria energia- és olajügyi minisztere A vezető főkésországok iparának nyersanyagforrásai A kcteel-keäeti háború eredményeként létrejött energiaválság csak egyik megnyilvánulása azoknak a gaada- ’Kági problémáknak, amelyekkel a legfejlettebb tőkésor- szágok iparúnak a jövőben szembe kell nézni. Az Egyesült AUamok, Japán és a Közös Piac országainak magas szervezettségű 'és nagy kapacitású ipara azonban nem azonos mértékben Függ a külső piacoktól. A szűk hazai nyersanyagbázissal rendelkező japán ipar például már évtizedekkel ezelőtt Is nagymértékű nyers- anyagimparfcra kényszerült. A második világháború után kezdődő Ipari fellendülés és az energiafelliasználásnűk a kőolaj javára történő eltolódása, azt eredményezte, hogy a hazad szénkészleteket és vízenergiát hasznosító japán ipar már az energiahordozók tekintetében is egyre nagyobb függésbe került külső forrásoktól. A Japánban felhasznált kőolaj, földgáz, vasérc, ö tvözőanyagok, bau- sit, egyes színesfémek, kálisó és foszfát csaknem teljes mennyisége importból szármázik. A Közös Piac országainak iparfejlesztésében a kezdett . időszakban számoltak a hazai lehetőségekkel. Az ipar a hazai energiahordozókra és nyersanyagforrásokra , települt. Csak a fejlődés magasabb fokán, az új iparágak megteremtésével és a szénhidrogénekre történő áttéréssel alakulta^ ki azok a körülmények, afnelyek az ipart a hazai forráeolctól elszakítva az import nyersanyagokra állították át. Az NSZK hazad forrásokból fedezi szén és kálisó szükségletét, de nagy mennyiségű kőolaj, földgáz, cink, ólam- és vasérc behozatalara szwrul Nagy-Bntannia hazaj termelésből biztosítja szenszukség- ietét, de a kőolajon kívül jelentős mennyiségben hoz be vasércet és színesércéket. A kapitalista országok legnagyobb nyersanyag-felhasználója az Egyesült Államok ipara. J9Tl-ben az USA Használta fel a tőkésorsza- gokban termelt kőolaj 38 százalékát, a földgáz 73,89 százalékát, a vasérc 42,9 százalékát, a rcz 33 százalékát. A hazai természeti források évtizedeken át biztosítottak a nagymértékű felhasználást, de napjainkban az USA egyre inkább nyersanyagszegény országgá válik. Míg 1974-ben az Egyesült Államok termelte a kapitalista országok Ipari nyersanyag-szükségletének 40 százalékát, ez az arány 1971-ben már csak 20 százalék volt. A gazdaságosan kiaknázható ásványkészletek kimerülésére jellemző, hogy míg J 900-ban a kitermelt rézérc átlagos fém-tartalma még 4 százalék volt, ma már a 0,6 százaléknál alacsonyabb réztartalmú érceket Is kénytelenek feldolgozni. 1900-ban az USA fnég IS' százalékkal több ásványi eredetű nyersanyagot termelt, mint amennyit saját szükséglete volt. 1971-ben a felhasználás 20 százalékát már külföldről hozták be. Szakértők becslése szerint 1985-ben a behozatal aranya 50 százalék lesz. Különösen nagy az import szerepe az acélötvöző anyagokban és nahány színesfémben. Gyorsan növekszik a vasérc és a bauxit importja is. A Icgfcmtosalbb nyersanyag! élőhelyek a fejlődő országokban találhatók. » Az ónkészletek 39,6 százaléka, a kobalt 70 százaléka, a mangán 91 százaléka, a bauxit 65,2 százaléka, a réz 60 százaléka és a vasérc 46,3 százaléka a fejlődó országokban van. Hasonló arányokat mutat ezek kitermelése is. Tekintettel arra, hogy a közeli években az ipari nyersanyagok- külkereskedelmi forgalmának gyors növekedésére számítanak, a kapitalista országok nyersanyagszükségletüket a számukra meg- bízhatalan fejlődő országokból kénytelenek biztosítani. A volt gyarmati országok függetlenségük kivívása érdekében növelik az ásványi nyersanyagok kitermelésének es feldolgozásának állami ellenőrzését. A fokozódó nyersanyagimport és az árak emelkedése, a fejlődő országok gazdasági megerősödését, az iparilag fejlett tőkésországok nyert anyagellátási problémáinak növekedését eredményezheti. A VEZETŐ TÖKÉSORSZAGOK NYERSANYAG-FORRASAI \ CHILE > A Wsírcexport iránya (1mm*20 millió tonna>2^ A hajai is import nyersanyagok aránya a felhasználás széralálóhan A kőolajdiplomácia manőverei EGYESÜLT ÁLLAMOK EURÓPAI GAZDASÁGI KOZ. JAPAN--------TI H a/ai forrás Import Hazai forrás Import Hazai forris Import ö:ö:| 60 7 ::'43lväx:;l in 99% Vasérc ’áriái m öxttt'ö'v'öl 55 7. 100 7. Bauxit •: 1 261 Fn':r~r 93% ;: : : 13 Z' Hl Rézérc A mai világ gazdasági életének jellemzője az energiafogyasztás rendkívül gyors és szüntelenül gyorsuló növekedése. Ötven év alatt, 1900- tól 1949-ig a világ energiafogyasztása megháromszorozódott, az újabb megháromszorozódáshoz 1950-től 1970ig mindössze húsz évre volt szükség. Az energiafogyasztás jelenlegi növekedési üteme a fogyasztás mai volumene mellett azt jelenti, hogy egyetlen év alatt a tőkés világ energiafogyasztása kőolajra átszámolva 230—250 millió tonnával nő. Ez megegyezek a tőkésállamok között a kőolajtermelésben harmadik helyet elfoglaló Irán egy évi kőolaj termelésével. Prognózis tizenöt évre Jelenleg a legfontosabb fűtőanyag- és energiahordozófajták a kőolaj és a földgáz, és jelentőségükre egyre nagyobb lesz. 1961-től 1970-ig, egy évtized alatt a tőkés országok kőolaj fogyasztása kétszeresére nőtt, földgázfogyasztása pedig 114 százalékkal. 1972-ben a szállítás, az erőművek, az ipari és mezőgazdasági üzemek növekvő keresletének kielégítésére a tőké» országokban 2,15 milliárd tonna kőolajat és mintegy 1 trillió köbméter földgázt termeltek. Az energiaszükségletekről kiadott prognózisok a belátható jövőre azt mutatják, hogy az energiafogyasztás növekedési üteme a következő 12—15 évben továbbra is rendkívül magas lesz. ez pedig elkerülhetetlenül je- (fent&s stabil kereslettel jár együtt a fűtőanyagok és energiahordozók valamennyi fajita ja iránt. Így különböző becslések szerint az Egyesült Államukban az energiaszükséglet1 1935-ig évente 3,5—4 százalékkal lesz magasabb, mint 1970-ben. Japán energiafogyasztásának prognózisa szerint 1970 és 1985 között az ország szükségletei 410 millió tormáról 1080 millió tonnára nőnek (szénre átszámítva), azaz több mint másfélszeresükre. U -j----v-hben az időszakban az Európai Közösségek Bizottságának szakértői szerint a kibővített Közös Piac országainak energiaszükséglete megduplázódik: 1219 millió tonnáról 2355 millió tonnára nő (szénre átszámítva). Az energiafogyasztás növekedése további változásokkal fog együtt járni, az iparilag fejlett tőkés országok fűtőanyag- és energiamérlegének struktúrájában. A feltevések szerint a mérlegekben mindenekelőtt lényegesen nő az automenergia hányada. Kifogóban á „fekete arany” 1973-tól 1985-ig a tőkés országok kőolajiparának összesen 39 milliárd tonna kőolajat kel.1 kitermelnie. E szám nagyságát érzékeltetheti a következő összehasonlítás: a világ kőolajipara fennálásá- nak több mint egy évszázados története alatt összesen mindössze 37 milliárd tonna kőolajat termelt ki. 1973. és 1985. között tehát a tőkés országok kőolajiparának olyan mennyiségű kőolaj kitermelésről kell gondoskodnia, mely 2 milliárddal meghaladja bolygónk telies kőolaj- termelését az utóbbi 120— 130 évben. Természetesén felmerül a kérdés, elegendőek-e az ismert kőolajkészletek a termelés ilyen masas szintiének eléréséhez. 1973 eleién a tőkés világ feltárt kőolajkészleteinek mennvitéae 76.8 milliárd tonna volt ez a.z 1972-ben elért 2154 millió tonnás kitermelés mei’ett 36 évre elegendő. A Föld teljes ismert potenciális kőolajkészletét jelenleg 275 milliárd tonnára becsülik. Bár a feltárt és potenciális kőolajkészletek kedvező képet mutatnak, a tőkés világ köolajtermelő és kőolajío- gyasztó országainak tudósai, üzleti körei és kormányainak képviselői aggodalmukat fejezik ki a világ kőolajkészleteinek lehetséges gyors lemerülése miatt. Prognózisaik szerint évszázadunk végére a kőolajtermelés 20 milliárd tormára emelkedhet, ez pedig a kőolajkészletek teljes kimerüléséhez vezethet. A fejlett tőkés országok kormány- és üzleti köreiben az „energiaválság” miatt tapasztalható nyugtalanság okát nem annyira a kőolaj- és földgázkészletek kimerülésének közeledő fenyegetésében kell keresnünk, mint inkább abban, hogy ezek az országok egyre nagyobb mértékben függővé válnak fűtőanyagokkal és energiahordozókkal való ellátásukban az importtol. Csak az 1961 és 1970 közötti évtizedben az .Egyesült Államok, Japán, a közös piaci országok (Angliával együtt) függősége az energiahordozók, elsősorban a kőolaj importjától 14 százalékról 32 százalékra nőtt Az Egyesült Államok behozatala kőolajból éá kőolaj termékekből 1973 elejére 300 millió tonnás szintet ért el, ez az ország teljes folyékony tüzelőanyag fel- használásának 29 százaléka. Az Egyesült Államokon belüli kőolajtermelés növelésének távlatai kedvezőtlenek. Az Egyesült Államok feltárt kőolajkészletei korlátozottak. a kitermelés jelenlegi szintié mellett 10 évre elegendőek. Űj erőviszonyok ,1 A fűtőanyagok hiánya és az Egyesült Államok import- függőségének fokozódása a kőolaj- és földgázellátásban komoly nyugtalanságot vált ki az amerikai közgazdászokból. ipari vállalkozásokból és a kormánykörök képviselőiből. Élesen vetődik fel az energiáéi la tás, különösen a folyékony tüzelőanyagok problémája Japánban. A prognózisok szerint Japán energiaellátásának függősége az importtól az 1970. évi 85 százalékról 1985-re 92,5 százalékra emelkedik. Ugyanebben az időszakban a kőolaj importja több mint 2á-szeresére nő. 530—620 millió tonnás szintet érve el. A vezető imperialista államok fűtőanyag-ellátási problémájának kiéleződésével egyidejűleg gyökeres és visz- szafordíthatatlan változások zajlanak le a világ kőolaj - politiká iában. Az Egyesült Államokban, Japánnak és a nyugat-európai országiknak egyre inkább számolniuk, kell olyan tényezőkkel, mint az egyes kőolajexportáló országok politikai és gazdasági fügíeti-mségének erősödése, a külföldi kőolaj mononóliu- mok tulajdonának sikeres áLlarriosttása Algériában, Irakban, Szíriában. Egyiptomban és néhány más országban, a kőolaj termelő országoknak az * a törekvése, hogy felszámolják a gyarmatosítás veszélyes örökségét, a koncessziós szerződések rendszerét, melyek az erősebbnek azt a jogát rögzítették. hogy ellenőrzés nélkül rendelkezzen az ország természeti kincseivel, a kőolajexportáló országok erőinek konszolidációja az OPEC égisze alatt. „A változások szele, mely a kőolajiparban 1950 óta érezhető, ma már valóságos orkánhoz hasonlít” — így értékei a helyzetet a kőolaibu- siness világában Walter Levy amerikai kőo'aiszak^rtő. liven körülmények között a k.őolaimononóliumoknak egyre inkább számolniuk kell a lezajló eseménvek realitásaival. A kialakuló helyzet következtében arra kényszerülnek. hogy vagv figyelembe vegyék a kőolajfronton kialakult új erőviszonyokat, vagy tudomásul vegyék a kóolajellátá&i probléma kiéleződésének távlatát. A jelenlegi „energiaválság” lényegében az idejét múlta imperialista kőolaj politika válsága, melynek alapja az önkény és a diktátum. Japán külön útja A megváltozott feltételek között a kóolajmonopóliumok mar nem tudták saját akaratuknak alárendelni a kőolajexportáló országokat, egyre nehezebbé válik számukra, hogy szembeszálljonak ezeknek az. országoknak a politikájával, mely' a monopóliumok tevékenységének korlátozására, a természeti kincsele kirablásának megakadályozására, a monopóliumok korábbi önállóságának és „állam az államban” helyzetének megszüntetésére irányuk A kőolajimport növekvő nehézségei következtében a nyugat-európai országok és Japán kormánya különleges politikát kezd megvalósítani, melynek célja a kőolaj- es földgázellátás hasszutávú és megfelelő mértékű biztosítása. Mindenekelőtt arra törekednek, hogy felkutass;')];, milyen formában alakíthatnak ki hosszútávú kereskedelmi kapcsolatokat a kőolajexportáló országok kormányaival és állami kereskedelmi vállalataival, egyúttal pedig a beszerzési források maximális diverzifikálására törekednek. A nyugateurópai és japán vállalatok az állam támogatósával hiteleket nyújtanak és nagy Ipari létesítményeket építenek fel a köolajtermelő országokban, a hitelek visszafizetését és a szolgál tatások kifizetését pedig kőolajszál- lífásokkal rendezik. A japán és a nyugat-európai vállalatok készek megvizsgálni több fejlődő ország tőkéje bevonásának kérdését Nyugat- Európa és Japán kőolaj feldolgozó iparába és értékesítési hálózatába. A kőolaj ellátási probléma kiéleződésével összefüggésben az amerikai, japán és nyugat-európai vállalatok az utóbbi időben nagymértek.- \ ben fokozták a kőolaj utáiü kutatásokat új körzetekben. Így a bőkezű állami támogatást élevö japán vállalatok jelenleg 16 országban kutatnak aktívan kőolaj után, többek között Ausztráliában, Kanadában, Kolumbiában, Egyiptomban, Hollandiában, Malaysiában. Űj-Guineában, Peruban, Zairében. Nagy reményeket táplálnak a vietnami partok előtt folyó kutatások iránt is. Űj kőolajlelőhelyek után kutatva az amerikai, japán, nyugatnémet., angol, olasz, spanyol kőolajipari tőke ' képviselői valóságos zarándoklatot indítottak az Amazonas medencéjének dzsungeleibe. A kőolajért folyó harc frontján kialkuló új helyzet a köola.j husin ess-szel összefonódó üzleti és kormánykörök képviselőit arra készteti. hogy a kőolajszállítások biztosítására új taktikát dolgozzanak ki és alkalmazzanak. Mindenekelőtt igyekszenek megfélemlíteni az exportőr országokat, ezzel arra törekedve, hogy politikájukat a monopóliumoknak megfelelő mederbe tereljék. Az energiaválság körű lm lényei között a kőolaj egyre jelentősebb gazdasági és politikai tényezővé váhk. A kő- olaitennelő országok igyekeznek ezt a tényezőt felhasználni gazdasági függetlenségük megszilárdítására, a monopóliumok expanzió-- nista kőolajpolitikaiának meghiúsítására. Ilyen körülmények között is elsődleges jelentősége van közös monopóliumellenes politikái untnak. amely nagy mértékben meghatározza a kőolaiterme- 1Ő országok további harcának sikerét nemzeti jogaik elismertetéséért a nemzetközi porondon. Részletek u Mezsduuaroűna- ja* Zsiznj-bcu megjelent cikkből
