Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

1974. január 20.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Könyvjelző FILIP LVHNOVICZ HAZAIÉRÉ^E

Fii in Latinovi ez, a festő, huszonhárom év után visz- szatér arra a „pannóniai tájra”. ahol született. Látogatóba érkezik özvegy édesanyjához. aki annakidején, az átdorbézolt. részeg éjszakák miatt kiutasította a szülői házból. Ez a látogatás azután nem tud véget érni: Fi- lipet elborítiák a gyerekkor kínzó emlékei; szerelmes lesz. meghasonlik önmagával és a világgal, elmerül környezetének abban a bomlasztó televényében. amelyet már sem elhagyni, sem művészetével megváltani nem képes többé.

A regény — a főhős sorsának ürügvén — arról a jellegzetes ke'et-európai társadalomról és tájról ad számvetést, amelynek e®" történelmileg jól körülhatárolható időszakát a szerző annyi más műve is magas infe'lekitiális színvonalon ábrázolja.

ÖRKÉNY ISTVÁN*

A MOSÓNŐ ÁLMA

AMIKOR Baliskó János kilépett a hivatalából, villamosra ült, és a Belvárosba utazott. Négy ' hónappal ezelőtt hírül adta az újság, hogy hamarosan 13 000 darab kisméretű mosógépet hoznak forgalomba. Baliskó azóta várta ezt a napot Gombostűvel összetűzte a százforintosokat, s a lassú hízásnak induló paksamétát a lakásnak egy eldugott sarkába reitette. ahová az asszonyoknak nem volt belátásuk. Az utolsó száz métert, a megállótól a villanyüzletig, futva tette még. attól való féltében, hogy valaki, épp a győzelem perceiben, el találja előle halászni a készüléket Baliskónak ugyanis a háztartás gépesítése volt a vesszőparipája.

Taxiba ültette a fehérre aománcozott mosógépet, és hazavitte a Nagy Lajos király útra.

A gép majdnem egy havi Szedésébe került, ö is meg a felesége is dolgoztak, s habár nem kerestek különösen jól, a pénzzel mindig könnyű kézzel bántak, mert nem volt gyerekük. De amikor az anyósa özvegy Szievertné, a gép árát kérdezte, Baliskó csak a félhavi fizetését merte bevallani.

Az asszonyok szerencsére nem drágállották. Eleibe szólni sem tudtak az örömtől, s az ujjuk hegyével nem mertek hozzáérni a mosógéphez. Csak amikor Baliskó mindent megmagyarázott. s a készülék hasába is betekintést engedett nekik, kérdezte gyanakodva özvegy Szievertné:

—■ Magyar gyártmány?

— Magyar — mondta Baliskó.

— Puff neki — mondta özvegy Szievertné.

— Miért puff neki, mama kérem?

— Mert akkor drága. Téged megint becsaptak, kedves fiam.

— Ami jó, az sohasem drága, mama kérem — jegyezte meg Baliskó.

— Ki tudja, hogv jó-e? Múltkor is egy óra alatt kiégett a villánydaráló.

VALÓ IGAZ. hogy a vil- lanydaráló kiégett. De a mosógép nem égett ki. A mosógép mosott. Zümmögve, fürgén. játékos kedvvel mosott ahogv a szél fúj vasy egy patak folydogál, minden megerőltetés nélkül. Baíiskó- ók lázasan mostak. Megszállottan. csaknem hipnotizálva mostak, nem bírták abba- . hagyqi. Aznap a déli maradékót vacsorálták. azt is állva, hidegen és sietve.

A gép kimosta az egész szennyest. Megette az ágycihákat, kimosta a lepedőket. Féltízkor Baliskó meg a felesége lefeküdtek aludni, mert mind a ketten hatkor keltek, özvegy Szievertné azt mondta, hogy fölmegy a padlásra teregetni.

Mikor visszatért s négy- szemközt maradt a géppel, oly frissnek és kipihentnek érezte magát, hogy eszébe sem jutott lefeküldi. Odahúzta a hoikedlit, s egy ideig barátságosan nézegette a mosógépet. A szekrény aljában talált még egy csomó viseltes foltozásra vagy foltnak szánt fehérneműt; ezeket gyorsan kimosta, s aztán a következő fuvarral az ösz- szes konyha- és padlóruhákat. Ekkor becsöngetett a szomszéd Hoffmanékhoz. ahol három gyerek volt. és edkérte a szennyesüket. Negyed múlt, mikor ezzel is végzett.

A NAGY Lajos király úton már mindenki aludt, csak a mosógép nem volt álmos, és özvegy Szievert néni

sem. Behozta a létrát, fölmászott a tetejére, s súlyos

testével a magasba imbolyog- va leszedte az ablakokról a függönyöket. Megkínálta velük a gépet Negyed kettőkor azonban ennek is vége lett. s már egy ócska rongy sem volt található a lakásban. Lebaktatott a félemeletre, és bekopogott Pasa Gézához.

Pasa Géza agglegénvember volt. s nagyon nehéz volt belé életet verni. Jó ideig eltartott. míg sikerült megértetni vele hogy miről van szó; akkor aztán összeszedett két ölre való szennvest. Amikor Szievertné ezzel is elkészült, nagyon későre járt, már a virradat közeledett; ahogy volt ruhástul-cipőstüt. vizes kötényben és gőztől lucskos hajjal végigdőlt a vetetler díványon.

A takarót sem volt ideje magára húzni, tüstént mosott Kimosta a veje nyári ballon- ruháját. melyre eddig csudálatosképpen nem gondolt senki. Ezután — pedig már egy kicsit erőltetnie kellett emlékezőtehetségét — kimosta azt a rettenetes mennyiségű ruhát, amely tavaly ősszel gyülemlett össze, amikor ő ízületi gyulladással hat hétig feküdt a Költői Annában. Aztán eszébe jutott egy horgolt alsó. mely nagyon-nagyon régen volt rajta; legutoljára a Ferry Oszkár úton viselte, egy villa alagsorában, amikor vérében esett össze és abortált. Ezt is szép tisztára mosta. Aztán beledobálta a gépbe boldogult Juliska leányának fehérneműit, utána szegény Szievert báesi ingeit-gatyáit, az uráét aki a Piave hídja alatt halt hősi halált. Kimosta azt a hét csipkezsebkendőt is, melyről doktor Viraváné a következőket mondta: — „Lelkem, én nem azért mondom, de a múltkor is hét batisztzsebkendőm hiányzott a vasalásnál”. Ez után már nem nézte, mit mos. csak hordta bele a gépbe a napokat, a heteket, az éveket. A gőzben úszó pincéket. A latvakos betonpadlót. A kelkáposzta ebédeket. Keze gyógyíthatatlan vörösségét s a hidegségét, azt az alattomos, kígyó testű hidegséget, mely a fáradtsággal versenyt kúszott fölfelé a két lábszárán, bokától térd- iránt. S hordta a gépbe a szennyes ruhák kosarait, boglyáit. hegyeit, egész hegyláncait. melyet mind ő áztatott, szappanozott, mosott ás öblített

REGGEL hatkor fölkelt a lánya meg a veje. Özvegy Szievertné tátott szájjal, lihegve aludt, hogy nem volt I lelkűk fölébreszteni. Beta- | karták egv paplannal, ás éh- : gyomorral mentek munkába, j mert egy csöpp tej sem volt j a háznál aznap reggel, $

Pilinszky János:

ÉKSZER

Remekbe készült, ovális tükörben nézi magát az antilop.

Nyakában drágakő.

Azt mondjuk rá. szép mint egy faliszönyec. Azt mondjuk neki, te zsák nézd magad, mi majd szülünlf, születünk, meghalunk.

Ilyesféléket susoaunk neki, az őrületben élő antilopnak.

Áz ügyeskedő

Galambos Lajos:

A fenje se tudja, miért valahogyan nem volt egészen tiszta Kál Árpád körül a levegő. Valami gyanú mindig felvetődött vele kapcsolatban, pedig szerette öt mindenki attól a pillanattól kezdve, hogy húsz évvel ezelőtt betette a gyárkapun a lábát' Oláh Pa ja is felnézett rá, s miért ne, ő csak egy kis nyamvadt beosztott volt a tervezésen. Kál magas, szép szál ember veit paraszti származásával úgy hivalkodott mint valaha a pénzes bárók a felsőházi tagsággal.

— Hahá! — mondta. — Én. En aztán!

Ügy tudta mondani ezt az „hahá”-t. meg ezt az „én”-t hogy az emberek egyszerűen meghajoltak előtte.

Elcő félesége az esküvő előtt az iparági szakszervezet központi titkárának volt a szeretője. Magos Katinak hívták. Kál még az egyletemről bejárt a szakszervezetbe, valami kulturál’s munka ürügyén, aztán elvette Magos Katit feleségül. • Mindjárt kaptak lakást, méghozzá rrem is akárnvlyet- akkoriban telepítették ki Budapestről az osztályideTe^eket. válogathattak. Az e=kü 'ő ut 'n Kál mindiárt odakerült a híradástechnikai gvárba. s a tervezőcsoport vezetője lett.

Kál ekkor ta1 átkozott Oláh ’’’a iává] is. ezzel a nvsmvadt kis beosztottal, aki á’landóan és szüntelen dolgozott, mintha a munkán kívül semmi más nem érdekelné a világon.

— Csak dolgozz, öregem — rron'ttq peki olvkor V ^

Kell a munka. Szükség van rá.

Senki sem tudta pontosan, hogy Kál Árpádnak megvan e a dip'órnája. Néme’vek tudni vélték, hogy egy sterilen képtelen elkészíteni a diplomamunkát. de ez* a Személyzeti osztályon nem na- gvon firtatták: ha egyszer az iparági szakszervezet s’ólt az- érdekében, minek kellene még más adatok után járni?

Mindjárt ahogy belépett a gyárba, kezébe vette az üzem kosárlabda csapatának irányítását Nem hivatalosan persze, de fensőbbségesen lehengerlő ki jelen tése;t a hivatalos edto sem hagyhatta figyelmen kívül.

— Az egyetemen hatalmasul jó játékos voltam — mondta Kál. — A nagyválogatott aranyreménysége. S a reményt be is váltottam volna, ha egy gyalázatos mérkőzésen el nem törik a kezem.

N

émelyek tudni vélték, hogy soha nem tört el a keze. de ezt még Oláh Paja sem cáfolta meg nyíltam soha, holott ő az egyetemen Kát fölött járt. Mit lehet tudni? Lehetséges. hogy valóban eltört; Oláh Paja nem járt kosárlabda-mérkőzésekre. A gvári kosarasok pedig egyszerűen raiongtak érte. az edzőjükre oda se figyeltek.

Év végén megnyerték a kerületi bajnokságot. egy fokkal feljebb jutottak.

— Megmondtam én nektek — legyintett Kál. — Én megmondtam! Én.

A gyárigazgató nemsokára megkömyékezte őt:

— Nem vennéd át teljesen a sport- és a kultúrügyeket?

Kál ugvanis minden vezetővel pertut ivott már az első héten. De a kosarasokkal is. A beosztottjaival is.

Felvetette a fejét:

— Mi lesz akkor a tervezéssel?

— Kérlek, tudomásom szerint nem csináltál még ott semmit.

— Én? Hát nem vezetem?

— Nem úgy ériem — mondta az igazgató — Természetes hogv az osztályod remekül dolgozik.

— Hát akkor?

— Semmi, semmi. Neb'*™ azt gondold, bántaná akarunk.

— Bántsatok csak! — legyintett a levegőbe Kál. — Ha úgy látjátok, két órán belül itt sem vagyok a gyárban.

— De kérlek, épp ellenkezőleg — mondta az igazgató. — Csak másodállásként kellene vállalnod a sportág kultúrü gyeket.

— Az más — mondta Kál. — Így méltó hozzám.

És ígv volt ott a gyárban. Szép ruhákban járt. és némely buta nő elalélt a gyönyörűségtől. ha látta. Ez a remek férfi! Ez a nagyszabású ember. Az isten különös ajándéka.

H

a külföldiek jöttek tárgyalni a evárba. a pohárköszöntőt Kál mondotta. A hangulat mindiá-t emelkedetté vált. ha ő felállt. Szép alakja uralkodott az evész termen.

— Hölgyeim és uraim! — kezdte, és a vendégek máris meg voltak nyerve, mert a hangja is elbűvölő volt.

A második pohárkor öntő rendszerint már akadozva ment, mert ilyesmiket mondott:

— Hölgyeim ás uraim, emeltük meg eme drága oör- költöt. és villázuk be egészséggel utána a drága magyar bort

Eev idő után már semmi mással nem foglalkozott, csak a vendégekkel. Vitte őket a Balatonhoz, meg a Mán-éha. és a költségekkel elszámolt

Amikor az inarág! szakszerkezet kö-monti titkárát levél to“-ák. Kál rövid úton elvált Magos Katitól.

— Csak nem élek ve’e — mordta. — H:sz tudván tudom. hogy már az esküvőnk előtt megcsalt Engem!

A lakás az övé maradt.

Két hónap múlva elvette az iparági miniszterhelyettes húgáig Nagyon csúnya volt és hat évvel idősebb Kál Árpád "ál, de mit számított ez?

Oláh Pajának megmagyarázta:

— Nagvon szeretem. Ilyen szerelmes életemben még soha nem voltam. És csakis ő az igazi. Méltó hozzám. Te nem gondoltál még arra, hogy megnősülj?

— Én még csak egyszer voltam szerelmes. A te feleségedbe. ■ Magos Katiba. Nem mertem neki megmondani soha.

— Marha. Hát vedd éL

Szabad.

— Hozzám jönne?

— Nvugodi meg.

— Elvenném — mondta Oláh Paja.

— Kérlek, adj kölcsön egy százast. El les? intézve.

Oláh Pa iá adott neki nem egyet: kettőt.

ötvenhatban a miniszterhelyettes húgától is rövid úton elvált.

— Csalódtam benne — mondta. — Én! Abszolúte nem méltó hozzám. Legalább hat évvel öregebb.

M

egint csak Oláh Pajának mondta ezt Oláh lakásában, ahol Magos Kati nem szólt hozzá egy szót sem. mert már a férjének megmondta előre, hogy ezt az embert ne hozza ide, látni sem akarja, mert ez egy szemét Oláh Paja szorongva nézte a feleségét:

— Tán szerelmes vagy bele még mindig?

— Nem — mondta Magos Kati. — Jobban utálom, mint minden más bűnömet együttvéve. Gyermeket akarok szülni neked és nem aka- ’om bogv ez az ember még valaha is zavarjon bennünket.

Kál még az ötvenhatos események alatt elvette íeleségül a gyári forradalmi bizottság elnökének a lányát. Tanúnak Oláh Pajét hívta meg. Az esküvő a hatodik kerületi tanácsnál vol t Hát itt megvolt az esküvő, és Kált igazgatóhelyettessé nevezték ki. Nem tetszett neki.

— Hölgyeim és urain» —•

mondta a kinevezési banketten —, nyilvánvaló, hogy ez a poszt részemre csak ideiglenes lehet. Önökre bízom, döntsék el. hogy hozzám mi lenne méltó.

— Minimum igazgatónak kell lennie — suttogták az asztaloknál.

— Egyébként én ezt csak előrebocsátottam — folytatta Kál. — Lényegtelen. A lényeges csupán az, hory megkérem önöket, emeljük meg pörköl tjeinket, és utána jó egészséggel kanalazzuk be eme drága magvar bort, amelynek levébe vérbetűkk 4 van beírva, hogy éljen a magyarok istene.

Oláh Paja elment irmea haza, a pocos gyerekéhez.

Kál ötven hétben már igazgató volt Oláh Paját al g ismerte meg. s minthogy az egy gyermekfürdőkád vásárlása miatt figvetmeztetni merészelte őt hogy illő lenr e megadni a tartozásból vak - mit. Kál rövid úton felmo: - dott neki.

Csak öt év múlva talá koztak. Kál állás nélkül volt és ekkor megkeres a Oláh Paját *

— Gyönyörű a gyerekete k. Hát igen. Magos Katitól 4 is várja az ember. hoíV ilyen gyermeket szüljön.

Magos Kati nem óéit hozzá.

— Kedvem lenne visszavenni ezt az asszonyt.

— Tán meeint elváltál? —•

kérdezte Oláh.

— Az a nő nem volt mél ó hozzám. Egy kis tyűt Semmi

— Kati nem menne vise a hozzád.

— Énhozzám? Martig. Bá rmely percben.

Oláh megkérdezte az as :* szonyát:

— Nos. Kati?

Az asszony leköpte Kál Ä •- pádot szó nélkül, aztán b - vitte a gyerekének a vacsorát.

Ültek ott a konyhába %

ketten.

— Te most mit csináls .?

— kérdezte Kál.

— Azt a csoportot vezete \ amit te vezettél.

— Á! Hisz akkor segíthft- nél rajtam. Egy jó szóv L Valahol. Hogy ne legyek így a világban.

— Jó — mondta 0'áh. — Szólok az érdekedben.

Valóban szólt az érdekében. de valahogyan sen d róL Még csak a nevét sen szerették már hallani Hagyjuk. Ne beszéljünk róla.

Hát Oláh hagvta is, n it tehetett volna mást?

Csak nagyon sokára, né y év múlva látta megint K íl Árpádot. Akvnr ő már a híradástechnikai gvár osztályvezetőié volt. és époer a legúiahb konttr-itojóját nn í- tatta be a külföldi véne í- geVnolc. Ez volt a tizenneg’ j- dik konstrukcióA bem i- tató után a külkereskedői ű vállalat koktélt adott a ve ndégek tiszteletére. És ottKíl szónokolt:

— Hölgyeim és uraim!

M

ellette volt legújabb f- lesége, a külkereskedelmi vállalat igazg i- tójának pi pás zárvékony lánya. Oláh Paja elgondolk v- dott. Érdekes. Az ügyeskedők minden társadalom mi nden é-áiában megutálják a he'vüket?

Fölkelt az asztaltól és sietett haza a gyerekéhez. Mér egy kézfogás erejéig se a tudta votaa «dviBaSstí KM'..

i

GÄCSI MIHÁLY: HAZATÉRŐ VADÁSZOK