Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

rm fesa&A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepi egyséjpgynlések a megyében A jászlaüaiivi e^ységgyülcs elnökségé. (Jobbról balra) Posta Mihály a meglel parancsnok, b/.abo László a Munkásőrség Országos Parancsnokság pártbizottságá­nak titkára, dr. Gergely István a megyei pártbizottság első titkára (Folytatás az 1. oldalról.) dő sikernek kovácsai, része­sei munkásőrei tik is. A kongresszus napjáig azon­ban még sok a tennivaló és közte nem kevés az adós­ság. Központi Bizottságunk elmúlt év novemberi hatá­rozata mindenkitől azt igényli, hogy ki kalapáccsal, ki ekével, ki tollal tegyen többet a maga munkahe­lyén; a jobb termelésért, falvaink, városaink gazda­gításáért, a kiművelt, szo­cialista módon élő, gondol­kodó és dolgozó emberekért, ki formálásáért. A munkásőröket hazánk- ' ban. megyerikben megérde­melt társadalmi megbecsü­lés övezi. Tisztelettel néz­nek tel rájuk munkatársaik, akikkel együtt művelik a földet, gyógyítják az embe­reket, tökéletesítik a tech­nológiákat. Büszkén - tekint rájuk a kisgyerek, az apa, a feleség,' a veterán,- mert tudják, hogy élen járnak a munkában, többet vállalnak, tesznek másoknál. A jövőben is azt kérjük munkásőreinktől, hogy jár­janak élen a munkában, mutassanak példát magán­életükben, a párthatározatok végrehajtásában. őszinte szívvel üdvözlöm mindazo­kat, akik átvették a magas kitüntetéseket, és közöttük is megkülönböztetett szere­tettel köszöntőm azokat a munkásőröket, akik 15 éves és 10 éves munkásőri szol­gálatot teljesítettek nagy tisztességgel, becsülettel. Üdvözlöm azokat, • akik a közeli percekben tesznek esküt a zászlóra, s válnak munkásőrökké, a munkás­hatalom fegyveres védelme­zőivé. Kérem, hogy minden­kor az esküjükhöz hl"ven teljesítsék kötelességeiket. Megyei pártbizottságunk nevében megköszönöm mindazon munkásórök helytállását, lelkiismeretes munkáját, aki a mai napon tartalékállományba kerül­nek. Szolgálatuk nem volt, hiábavaló: vállalásukat kommunista tisztességgel tol jeaí tették. Bizom abban, hogy pártunk hívó szavára — ha koü — bármikor meg­jelennek s zászlók alatt. Mindannyi uknak kívánom, hogy küldetésüket munkáju­kat teljesí tsék maggyözóeles- sei és fegyelmezetten. Élet'-' Útjukat gazdagítsa siker, boldogság.- S mindehhez kí­vánok erőt, egészséget! Az ünnepi egységgyűlés második részében tett es­küt az előképzős szakasz. Az esküt Nádas József fo­gadta. A leszerelők nevében Pcpp Dániel nyújtotta át jelképesen a fegyvert Szőke Ferencnek, aki esküt tett bajtársai nevében átvette. Az cgységgyűlés a jászla- danyi úttörők és KISZ-esek műsorával fejeződött be. ☆ Ünnepi egységgyűlést tar­tott g szolnoki városi mun- kásör zászlóalj is- A gyűlé­sen jelen volt M. Szabó Ist­ván ezredes, a megyei párt­bizottság végrehajtó bizott­ságának tagja, Sípos Károly, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Arcai István. aZ SZMT vezető titkára, Sán­dor László, u városi pártbi- zottsag titkára, Barta Lász­ló, a városi tanács elnöke. Szabó László, a Munkásőr­ség Országos Parancsnoksá­ga pártbizottságának titká­ra, a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet ala­kulatok, a társ fegyveres testületek és az Ifjú Gárda képviselői. Az 1973-ban végzett mun­káról Szabó Zoltán egység- parancsnok számolt be, majd Sándor László köszön­tötte a zászlóaljat. Közben vándorzászlókat. oklevele­ket es 'egyéb kitüntetéseket adták ét a legjobb alegysé­geknek és murikásőröknek. M. Szabó lütvan a megyei pártbizottság és végrehajtó bizottság neveben üdvözölte a zászlóaljat, a leszerelő és tartalékállományba kerülő, valamint az esküt tevő munkásőröket, majd az es­kütétel következett a csa­patzászló előtt. Tegnap Kunhegyesen is munkásőr egysegg.vűlés volt, a törökszentmiklósi egység részvételével. Ma Mezőtú­ron, Jászberényben és Kun- szentmártonban tartanak egységgy üléseket. Gondolkodás a kisgyermekes anyákról Intézkedések a jászberényi Lehel Ruházati Szövetkezetben Kétoldalú egy ütímühődés Vánesa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­helyettes január 18—10-én Pozsonyban a csehszlovák, illetve a szlovák mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­nisztériumok illetékes veze­tőivel a kétoldalú együtt­működésről tárgyalt. Meg­vitatták, hogy miképpen le­hetne továbbfejleszteni az együttműködést a korszerű növénytermesztési módsze- .rek kialakításában és a nagyüzemi állattenyésztési technológiák fejlesztésében. Tanfolyamok a mezőtúri főiskolán Továbbképző tanfolyamok­nak is helyet ad a DATE mezőgazdasági gépészeti fő­iskolai kara Mezőtúrom. Je­lenleg a MÉM Mérnök- ős Vezetőképző lptezet yer,éle­zésében kéthetes tanfolyamon vesznek reszt a főiskolán az állami gazdaságok munkavé­delmi és biztonságtechnikai munkakörben dolgozói közül husaonkettem. Az idén csak­úgy. mint tavaly más jelle­gű két. illetve négvhétes tan­folyamok is lesznek még, ígv sor kerül az állattenyész­tő-telepek tmk-vezetőinek és a termelőszövetkezetek mű­szaki vezetőinek továbbkép­zésére. A tanfolyamokon egy-egy terület szakemberei, az egyetemek, a főiskolai kar oktatói az előadók. Jászberényben, a Lehel Ruházati Szövetkezetben a korszerű új telephely üzem­be helyezése óta újabb in- ,A7.k<»rtéseket tettek a szövet­kezetben dolgozó nők védel­mében. Különösen a gyerme­küket egyedül nevelő nők és ifi «^verrnekes édesanyák helyzetének, élet- és mun­kakörülményeinek javítását segítették eredményesem A kétszázötven nődolgozót foglalkoztató szövetkezetnél pár evvel ezelőtt olyan törzs- gárdarendszert. dolgoztak ki, hogy a törzsgárdatagok min­den évben a munkában el­töltött éveiknek megfelelő intalmat kapnak. Ezt az in­tézkedést nemrég azzal egé­szítették ki, hogy a törzs- .Tór-tn-iiitalmat a gyermek- gondozási szabadságon lévő nők is megkapják. Tavaly 101 ezer forintot fordítottak erre a célra, ebből több mint hatezret a kismarnak kap­tak. Hasonló kedvezményben részesülnek a szocialista bri­gádoknak szülési vagy gyer­mekgondozási szabadságukat töltő nő tagjai is. A szocia­lista brigád címének elnye­résével járó juttatásokból, vagy egyéb jutalmakból — ugynúgy részesülnek a gyer­meküket gondozó anyák, — mintha az üzemben dolgoz­nának. Megszüntették az azonos munkakörben foglalkoztatott nők és férfiak bérezése kö­zötti különbségeket. Képzett­ségének és képességének megfelelő beosztásban — meós, technológus, részlegve­zető vagy belső ellenőr — dolgozik sok nő a szövetke­zetben. Gondoskodnak szak­képzettségük növeléséről. A dolgozók altalános iskolájá­nak kihelyezett tagozatán öt nő tanul, az idén kilenc nő dolgozót küldenek meós tan­folyamra, illetve ruhaipari szakközépiskolába. Jelentős segítség lesz a márciusban már termelő új üzemrész, ahol a)' gj’ermek- pondozási szabadságukat megszakító édesanyák dol­goznak majd. Olyan munka- körülményeket és munkaidő­beosztást biztosítanak szá­mukra. amelv, igazodik az óvodák és bölcsődék munka­rendjéhez. A kisgyermekes édes­anyákról való gondoskodást tükrözi az a határozat is, miszerint a szövetkezet 1973. évi részesedési alaoiából tá­mogatást ad az óvodai he­lyek városi tanács eltervezte növeléséhez. — illés — Halhatatlan, mert eszméi ma is élnek Gondolatok a MindannyiunJcra, alak Lanin követőinek valljuk magunkat, kötelező az. amit halálaikor együk legrégibb harcostársa, P- Ny. Lepe- sinszkij mondott: „Mi, lljics kortársai, akik többé-kevés- bé közel kerültünk hozzá, akik egy-egy szerencsés alka­lommal láthattuk őt, hallhat­tuk beszédét, figyelhettük munkáidnak vagy életének darabkáit, kötelesek vagyunk — még ha ügyetlen, gyerme­teg kezekkel is — meg kísé­relni újból és újból felidéz­ni alakját, sráz és ezer vál­tozatot készíteni róla. meg­ragadni minél több jellemző vonását. Vagyis, minden le­hetőt megtenni, hogy az el­jövendő nemzedékek számá­ra ne vesszen el örökre ll­jics alakja, hogy rendkívül érdekes egyéniséget ne mos­sa el az idő. ne oldódjék tel a neve. híre. a minden bi­zonnyal felgyülemlő legen­dák tengerébeti...”. Ha valamely Leninnel kap­csolatos évfordulón csupán hangzatos szavakat mondunk zsenialitásáról, szertartás- szerűen dicsőítjük géniuszát, többet ártunk az ügynek, mint használunk. S ami en­nél Is fontosabb, hozzá le­szünk •méltatlanok, Lenin­hez, akitől az ilyen dolgok nagyon távol álltak. Mindig emberi módon élt KomCLik- tcsok, fájdalmak, vívódások, örömök között állandó ön­vizsgálat közepette kereste és találta meg a forradalmi feladatok megoldásának útját. He A forradal'nnrol'ni’k egy teljesen új típusét testesítette meg Lenin. A ti­zenhetedik, ti zemnyoj cadik század nagy polgári forra­dalmárai — legvi laposabban talán Robespierre személye tükrözi ezt — valamennyien aszkétíkus vonásokat visel­tek. Azért, hogy a néptöme­gek körében hatásosan ter­jeszthessek az uralkodó osz­tályok által élvezett javakról való lemondás eszméjét, ma­guk js úgy éltek. Az erköl­csi tökély megtestesítői igve- kérték lenni, ezért vállalták maguk is az asakétirsnust, a világi javakról, az élvezetek­ről való lemondást Kezdet­ben a kommunista forradal­márok i* magukon viselték az aszkétizmus jegyeit. Oly­kor minden forradalmár előd­jükön is túltéve olyannyira, hogy elterjedhetett az a mondás: a kommunisták szabadságolt halottak. Velük szemben már Mara: (Semmi sem idegen tőlein, ami emberi — volt kedvenc mondása) és Engels, de kü­lönösen Lenin egy másfajta forradalmár tíoust reprezen­tál. Vele is előfordult, hogy döntéseket kellett hozni sa­ját emberi szándékai, hajla­ma ellenőre, ám ezt soha­sem aszkótizmusból tette, ha­nem fegyelmezett, de fájó kényszerűségből. Hogy is le­hetne aszkéta az, aki ilyen sorokat vetett papírra: „Aíem hallgathatok gyakran zenét, mert hat az idegeimre. Ilyen­kor szeretnek kedves buta­ságokat mondani és megsí- ínogatnám *azoknak az embe­reknek a fejét, a szennyes pokolban élve ilyen szépsé­geket tudtak alkotni. Pedig ma senkinek a fejét nem le­het megcirógatni (a véres el­lenforradalom és interven­ció időszaka volt!) mert le­harapnák az ember kezét — hanem ütni kell, irgalmatla­nul ütni, holott mi elméleti­leg ellenezünk minden em­berellenes erőszakot. Hm, hm, pokolian nehéz a mi dol­gunk ..." ír Életművének teljes és hamisítatlan feltárása, köz­kinccsé tétele a legbiztosabb védekezés az ellen, hogy esz­méi dogmává merevedjenek. Hogyan is lehetne vallást csi­nálni a leninizmusból, amely csak egy dogmát ismer el: azt, hogy dogmák pedig nincse­nek. Tisztelettel csak eev is­tenségnek adózik: a marxi mindenben kételkedés esz­méjének. Katekizmusa pedig életműről, fél a folyton megújuló valóság, amelyet minden nemzedék köteles újra és újra felfedez­ni magának. Gyakori szavajárósa volt, különösen ha bonyolult kér­dések megítélése került napi­rendre, hogy „előbb tanács­kozunk Marxszal.'' Minden fontos kérdés elemzéséhez Marx müveit vette elő. Igye­kezett minél mélyebben be­hatolni Marx elemzéseinek, gondolkodásának logikájá­ba. Sohasem elégedett meg a kész formulákkal, nem te­kintette a marxizmust szelle­mi önkiszolgáló boltnak, ha­nem kutatta az utat, ame­lyen Marx valamilyen fon­tos következtetéshez eljutott, az adott történelmi helyzetet, a mozgalom előtt álló fel­adatokat. a korabeli eszmei és politikai áramlatokat A lenini ,Marxszal beszél­getés" módszere az egyedüli járható út Lenin életművé­nek tanulmányozására is. Nekünk „Leninnel tanács­kozva" kell az élet által fej­tett kérdéseiére a válaszokat megkeresni. Ez a tanácsko­zás azonban semmi kéooen sem azt jelenti, hogv mai fel­adataink megoldásához kész sablonokat keressünk nála, olyanokat. amelyeket egy gondos tárgymutató segítsé­gével az adott könyvben egy­szerűen fel lehet lapozni. A gondolatmenetébe, logiká­jába. módszereibe való el­mélyedést jelenti a „Lenin­nel beszélgetés." ö maga az ifjúsági szövet­ség feladatairól mondott be­szédében így szól erről a módszerről: „Első pillantásra az jut az ember eszébe, hogy a kommunizmust tanulni nem más, mint elsajátítani a tudásnak azt az összességét, aviely a kommunista tan­könyvekben, brosúrákban és müvekben van kifejtve ... Ha a kommunizmus tanul­mányozása csak abból állna, hogy az ember elsajátítja azt, ami a kommunista mü­vekben. könyvekben és bros- súrákban van kifejtve, ak­kor túl könnyen megesnék, hogy kommunista betürágó- kat. vagy szájhősöket kap­nánk ..." Valljuk be, halála után ötven évvel változatla­nul érvényesek e szaval, mi- több: sokan úsznak úgy ma is a forradalmi árral, hogy egész elmeleti „felvértezettsé- guk” néhány frázis, nomeg az alkalmazkodni és helyez­kedni tudás­* A* Árral ÁS*Ók. Le­nin így ír egy helyen: „Nem nehéz forradalmárnak lenni akkor, amikor a forradalom már kitört és lángra lobbant, amikor boldog-boldogtalan, egyszerűen lelkesedésből, di­vatból, sőt néha egyéni kar- ricrhajhászásból csatlakozik a forradalomhoz. Az ilyen ál­forradalmároktól való „meg­szabadulás” a proletariátus­nak később, győzelme után, a legnagyobb megerőltetésbe, mondhatni gyötrelmes kí­nokba kerül.” Nálunk 3 forradalom győ­zelme — sajátos történelmi körülmények között — keve­sebb megrázkódtatással, a forradalom katonái számára kevesebb egyéni veszéllyel és kockázattal járt. Azóta évsxásad dián élért eredményeink, 3 gyors, néha könnyű, vagy annak látszó sikerek — mint méz a Legyet — vonzották azokat, akik az egyéni karriert, az érvényesülést keresték. Nem tudom ' odafigyelünk-e — legalább annyira, ahogyan Lenin szinte előre látta ezt — erre a jelenségre. Akadnak Ugyanis körülöttünk és kö­zöltünk szép számmal olya­nok, akiket a proletárforra- dalom ügyéből ma is csak az érdekel, mivel „tartozik” nekik a közösség. Akiket egyéni karrierjük, ön ős ér­dekeik vezettek csupán kö­zénk. És akadnak, akiket ma is ilyen remények vonzaná- nak 3 párt soraiba vagy a közéleti tevékenység egyéb fórumaira — ha engednénk. Ezek az elemek a legfőbb táplálói annak az életformá­nak és gondolkodásnak Is, amely a szocializmust afféle „kaparj kurta” módján a szerzés és a gazdagodás sza­bad vadászterületet ink m- kinti­Eszembe jut, hogy még az elmúlt években is mennyi gondot okozott az a szám szerint nem sok. de magáról és űzőiméiről érthetően so­kat beszéltető kisebb-na- gyobb tisztségviselő, aid a szövetkezeteit, a vállalatot, vagy éppen a felparcellázha­tó olcsó telkeket sajátjaként kezelte; az 3 néhány mér­nök, orvos, jogász, akiket a harmadik, negyedik „másod­állásából” még vasviUávrd is alig lehetett odébb emelni, s mám értem Lenint: Megsza­badulni tőlük a legnagyobb megerőltetésbe. mondhatni gyötrelmes kínokba kerül. De meg kell termi, ha szük­séges. mindig es azonnal ezt a lépést, mert az ilyen ele­meket, — főként pedig azt a gondolkodásmódot, s életfor­mát. amit méregként sugá­roznak magukból — batyu­ként magunkkal cipelve, so­ha nem Jutunk el a szocia­lizmusig. V Nem a puritanizmus apostolaként szólt Lenin, amikor felhívta a párt fi­gyelmét a henyélés, a köz­pénzek pazarlása, a nyílt vagy álcázott lopás, a köztu­lajdon herdálása elleni harc­ra, Azt tartotta, hogy ezek a feladatok a burzsoázia meg­döntése után, a proletárál­lamban a legaktuálisabb, legfontosabb tennivalók lesz­nek. Nem 3 moralizáló er- kolcscsősz vagy a krajcáros prédikátor szerenében tetsze­leg. amikor e kérdéseket fel­veti, hanem arról győz meg bennünket, hogy .,... e jel­szavaknak a szovjethatalom által, a szovjethatalom mód­szereivel, és a szovjethata­lom törvényéi alapián törté­nő gyakorlati meavalósitása a szocializmus végleges győ­zelmének szükséges és elég­séges feltétele." Nincs semmi reltély a lenini életműben. Lenin minden Idegszálával a forra­dalom rezgéseit érezte, értet­te. Nemes iellemén túl ez a magyarázata magatartásá­nak. Az eszme, amelynek el­kötelezte magát, amelyet győzelemre akart vinni, az el­nyomás, a kizsákmányolás, 3 hazugság és a nópbutítás bál- ványai _ ellen irányult. Jól tudta, hogy nincs nehezebb, mint 3 bálványok imádatá­tól megszabadítani az embe­reket. Ehhez az kellett, hogy a forradalom vezetőinek élet­módja semmiben sem ha­sonlítson a régj urakéhoz. Jól tudta, hogy nem úi bál­ványra van szüksége az orosz népnek. 0 bálványt döntött, hogy az értelmet ál­lítsa annak helyébe. Bál­ványt dönteni pedig csak a nép soraiban küzdve veiül* együtt lehet. Ez a lenini élet­mű halhatatlan tanulsága. Varga József ]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents