Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

4 «TOT NOK Wr.íTl WftPT.A? 1974. január 20 A CSIPKECSINALO ember \ „Hallgató emberek lettünk..(?!) Tz brigád, fiz „semrszter” Hosszútávú vállakózásba kezdtek a tiszafüredi népmű­velők: elindították a szocia­lista brigádok öt évig tartó vetélkedősorozatát. Ebben még nincs semmi rendkívüli. A vetélkedők, mint közkedvelt népművelé­si formák, a virágkorukat élik. Elsősorban szórakoztató jellegük miatt, bár — sajnos — ^meglehetősen sok bennük a formai elem. Csináltunk egy jó vetélkedőt a szocialista brigádoknak, letudtuk ezt is! — ilyen véleményt is hallot­tunk már. Nem vonjuk kétségbe az esztendős ünnepeken tartott játékos művelődés hasznát, kétségtelen, hogy ez is ad va­lamit a résztvevőknek — de a munkásművelődés ügye nem lehet alkalomhoz kötütt, s egv vagy több vetélkedős estével „letudott” feladat. Kísért ezekben a vetélke­dőkben olykor a gépies, lexi­kális tudásra való ösztönzés is, holott köztudott, hogy a gondolkodásra nevelés, a dia­lektikus összefüggések logi­kus felismerése a fő'feladat, — természetesen kellő tudás­anyag birtokában. A vitatható fenntartásokat azért irtuk le, hogy érzékel­hetővé váljék: a szocialista brigádok vetélkedői csak ak­kor szolgálják jól a munkás- művelődés ügyét, ha folya­matos részei valamilyen cél­szerű, dialektikus rendszer­nek. A tiszafüredi munkás-vetél­kedősorozat ilyénnek ígérke­zik. Nem amiatt mert hosz- izút&vú, hanem sokkal in­kább azért, mert értően gaz­dálkodik az idővel. A vetélkedősorozat tizenöt írásbeli és tizenöt szóbeli for­dulóból áll. A megoldandó feladatok igen széles körűek; aktuális kül- és belpolitikai események, gazdaságpoliti- liánk időszerű kérdései, az t gyes szakmák műszaki is­meretei, a természettudomá­nyok legfrissebb eseményei, az irodalmi és művészeti élet munkás témájú alkotásai, stb... Az egyes témakörök feldol­gozásához a brigádok ajánló bibliográfiát kapnak. De en­nél még talán sokkal lénye-- gesebb, hogy a rendezvény­sorozat szerkesztői a játék fordulói között állandó és célszerű programot biztosíta­nak a részt vevő brigádok­nak, érdeklődőknek. (tró-ol- rasó találkozók, tárlatlátoga­tások, ankétok, stb.) Ezek az clkalmi, de valójában jól ütemezett rendezvények szer­ves részei a vetélkedősorozat­nak. Mindezek eredményeként a monstre vetélkedőt csak az a brigád nyerheti meg, ame­lyik öt évig tartó tervszerű önművelést folytat. De vesz­tes sincs... A hosszútávú játéksoroza­ton tizenhét tiszafüredi va­sasbrigád indult. Tíz bri gád a Magyar Hajó- és Darugyárból, kettő az Aluminiumgyárból, három a Vegyesipari Ktsz-ből, egy a Hámán Kató és egy a Szabad Föld Termelőszö­vetkezetből, összesen csak­nem kétszáz résztvevővel. Az első év eredményhirde­tését a május elesejei ünnepi felvonulás után tartják, a nagyközség lakosságának tel­jes nyilvánossága előtt. A rendezvénysorozat iránt a népművelő berkekben — országosan is — igen nagy az érdeklődés. — M = Ha film készülne Toldi Miklósról, s a rendező „civi­lekkel” forgatna, a főszerep­lőre lenne jelöltem. Szakasz­tott Miklós, napszítta, szél­fújta izomember, olyan türe­lemmel, hogy a vasbetonból is csipkét csinál. El is nevezték csipkecsi- nálónak. Ez ugyan nemigen illik egy Toldi Miklóshoz, de a humornak ezt is meg lehet bocsátani. A csipkecsináló emberrel a szolnoki Peliká'i Szálló épít­kezésén ismerkedtem meg. Különös, ugye? A csjpke és a betonfalak! Az előzményekről csak annyit: az állami építőipari vállalat mérnökei hümmög- »tek egy sort, amikor megis­merték a „Pelikán” tervét Nem mintha nem tetszett vol­na, amit a tervező betonba álmodott, de... De, hogy le­het ennyi Idő alatt felépíte­ni ezt az épületet, morfondí­roztak. A nyolcemeletes Pelikán szépségét a nyersbeton kecses vonalai és a homlokzat „csip­kézettsége” adja. Beton és kecsesség?! Hoz­zászoktunk a robosztus, több ezer vagonos betonsilókhoz, a tonnákban mérhető «’lőle­gyártott vasbeton panelek­hez, az égbenvúló toronyház­hoz, — nehezen tudjuk el­képzelni a betont kecsesnek. Az építőművészek a leg­jobb megmondhatói, mennyi­re tévedünk... A Pelikán Szállő lesz a szolnoki bizonyíték, hogy a betonból még „csipkét” is le­het verni. Csak hát nagyon kell ismerni az akaratos massza, a nyersbeton tulaj­donságait. De ez már szakmai kérdés, erről az beszéljen, aki ért hozzá. Kis József művezető, a „csipkecsináló”, ö építi a Pelikán Szállót. — Tudja-e. hogy elkeresz­'elték csipkecsinálónak? Hátra tolja a kucsmáját, végignéz a zsaluerdőn, a tü­körsima betonportálokon: — Nem bánom én, kérem, akárminek is titulálgatnak, a lényeg az. hogy rosszat nem mondhatnak, mert a Pelikán áll. Szerkezetileg kész. Meg­nézi közelebbről? Bebolyongiuk a betonvázat. Miiven is? Lenyűgöző. Az ívek. a hailatok harmóniája, az aránvok ritmusa szinte muzsikál. Játékgyurmából talán meg tudnám formálni a látottakat, de a szavak ere­jével aligha tudok valamit is visszaadni a munka szépsé­géből, amely a Pelikánt ide varázsolta. — Na. mit szól hozzá? — kérdezi a csipkecsináló, — Szobrászmunka... — mondom. — A! Pedig más is mondta már. Csak ács vagyok. Ügy lettem művezető. — Hogy csinálta? A Peli­kánt. .. — Csináltuk! Varga István ácsbrigád iával, Szandi Dá­niel kőműveseivel, a Szabó István kubikosbrigáddal meg a többiekkel. Csináltuk, így írja. Beleadtuk a szivünket, testünket. Azzal kezdtem: emberek, olyan munka vár ránk, amilyen még soha. Itt a rajza, mutattam nekik. Hát nem olyan kényes, mint egy kisasszony? Fel kell kötnünk a gatyát emberek! Aztán el­magyaráztam, hogy mit, ho­gyan. meg hogy miért. Meg­értette mind, egytől egyig, meg hát... — Jó. jó... de ízért ha csak jcszándék van... Az még nem elég. — No igen! Egy a lényeg. Nem is egy. kettő! Először Is: a zsaluzás olyan, de olyan pontbs legyen, hogy hajszál­nyi! Mindig azt mondtam: Milliméterre, emberek, milli­méterre! Jó erősen kikötni a zsalukat, el ne mozdítsa a be­ton! Gondolja csak el: van olyan hely, ahol 15—20 centis zsalukkal dolgoztunk. Milye­nek lettek volna az ívek. hajlatok, ha ahogy esik, úgy puffan módra zsaluz­zuk? — Másodszor? — Másodjára a betont mon­dom. Jó beton kellett! Pár napig idegen betonból dol­goztunk. Nem ment sehogy- se. Nem idejében hozták, nem is olvan volt. amilyennek szerettem volna. Mondom a főmérnöknek: hadd csináljak magamnak, ide az udvarra, egy betonkeverő-telepet. Jól van. Józsikám, csináljon, mondta. Mindent adunk hoz­zá, ami csak kell. Akkor szóljon a muzsika! Hát így lett nekem betonkeverő-tele­pem is. De nem is volt bibi egy eprcre se. Űgv jött az anyag, ahogy kellett, meg olvan. amilyen kellett. Nézze ezt az oszlopot. Húzza végig a kezét az egyiken! Olyan, mintha finom ho­mokkal lenne bepucolva, pe­dig nyers beton. — Nem pucoljuk be, így marad. Éppen a nyersessége a szép. Itt volt a tervező, Koltai mérnök, majd össze­csókolt, hogy milyen szép... Az ívelve szárnyaló beton­ban finom mélyedések, ha- rántosíkok. Hajszálnyi eltérés nélkül. Ez tényleg szobrász­munka. — Hol tanulta? — Az élettől, meg a köny­vekből. Ellestem, kisoekulál- tam. Odafigyelek, neki adom masam a munkának. Amúgy nemigen tanultam. — Mégis...? — A gyakorlat teszi... Meg a szeretet. Szeresse az ember, amit csinál. Favágó mód nem érdemes. ' — Mit épített eddig? — Hosszú sor. 1950-ben let­tem ács. Pécs mellett dolgoz­tam az uránvárosban, azután Pesten, a Corvin mozi mellett csináltam a kenyeresemmel. Fejes Mihállyal, egy szép manzárdtetős házat. Ehhez a vállalathoz 1959-ben jöttem. Kitettek a Vegyiművekhez. Nem dicsekvésként mondom: nemigen van ott olyan \a!a- mirevaló építmény, amit ne az én brigádom állványozott volna. 1962-ben meg műveze­tő lettem. Még nagyobb fele­lősség! Benne van a Vegyi­művekben a java fiatalsá­gom. Tíz évig építettem. De 1969-ben már a 2000 vagonos szajoli tárházhoz fogtam. Belenyomtunk vagy 30 ezer köbméter betont! Hát így is­mertem meg. milyen Is a be­ton. hogy mit lehet vele kez­deni. Nemes anyag. Olyan, mint az ember, formálható mindenttudó. — A Pelikánt mikor kezd­te? — 1972 februárjában. Ami­kor idejöttem, még csak a résalapozás volt meg. Azóta itt vagyok. Nem enged el egy percre sem. Amikor úgy kí­vánta a helvzet. éjiel-nappal gvűrtem. Akárhogy is szé­gyellem kimondani, belesze­rettem. Olyan csodaszép ház lesz, hogy párját ritkítja. Nincs még egy Ilyen a kör­nyéken. Ettől nincs nekem maradásom sehol, csak itt... — A család? — A csa'ád, az más' Amenwít -snk a munka en­ged. minden percemet itt­hon töltöm az asszonnyal, meg a három kislánnyal. —: A gyerekek milyen na­gyok már? — A legnagyobb nyolcadi­kos, a kicsi meg másodikos. Nem azért, mer: az én gye­rekeim, de olyanolt, de „lyi- nok... — A felesége nem harag­szik az új szerelméért... A Pelikánért? — Nem, mert ismer. Tud­ja mit jelent nekem a mun­ka. De azért a múltkor rám­nyelvelt egy kicsit. Építet­tem egy alsó épületet: nyári­konyha. fáskamra, műhely, miegyéb. Csak éppen a tető van rajta. Hát ezt szóvá tette az asszony, hogy a nyolc­emeletest hamarabb megcsi­nálod, mint a mi kis kuli- pintyónkat! Hiába, no! Az jobban ráér. Nem tudok rá időt szakítani. — De a ház az rendben van? — Éppen tiz éve, hogy épí­tettem Törökszentmiklóson. Két szoba, ami kell hozzá. Szép kőporos, kényelmes ház A magam kedvére csináltam rajta mindent. — Mennyit keres? — Közel a négyezerhez. Az ácsok többet keresnek nálam — de nem irigylem tőlük, becsületemre mondom. Na­gyon megdolgoznak érte. A művezetői irodában anvagátvétel. nap!óz.ás. meg­beszélés a társvállalkozókkal, így megy kora reggeltől es­tig. — Ezt itt bent, kérem — ne sértődjön meg ezért senki — ez egy bolondok há­za. No, hiába, vele jár a munkával. Nemigen vagyok ideges természet, de néha azért elfáradok. Ilyenkor ki­megyek az ácsokhoz, a kő­művesekhez vagv a kubiko­sokhoz. A munka kiviszi a gondot a fejemből. Legjob­ban ott értek szót. Az embe­reimmel. — Hányán vannak? — Mikor hogy. Negyvenné­gyen stabilan. — Boldogul az emberekkel is, nemcsak a betonnal? •— A betonnal azért boldo­gulok mert megértésben va­gyok az emberekkel. Nem volt Itt eddig se összetűzés, se harag, se fegyelmezetlen­ség, soha... Tán nem is lesz, ha így maradunk, munkában, békességben. — Földijei, hogy igy meg­értik egymást? — Én Kispesten születtem, később kerültem ide, az Al­földre. Mégis: már a földi­jeim, Munkások ők is. éh is. Szeretik ők is a szép munkát, meg én is. Ez meg már ösz- szeköt.., Sok közöttük a kommunista, és én is az va­gyok. .. — Ha mégis akad egy kis szabad ideje? —- Behozza az asszony az ebédet vagyt a vacsorát. Le­ülünk. kínálgatjuk egymást, eszegetünk, beszélgetünk. Már olyanok a gyerekek is, hogy értelmes szót lehet ve­lük váltani. Hoz az asszony 2—3 üveg sört. elszopogatom. Kinyittok a tévét nézzük A gyerekek olvasnak Mindig mondják, hogy mit olvasnak. Én is előszedem az újságokat. Böngészgetek. így vagyunk. Nem is kívánkozok én soha a világ evetlen kocsmájába se. ha otthon lehetek az enyé­immel. — Ha elkészül a Pelikán megiivnepli? — Meg. De az még odább van. Tiszai Lajcsi A címül adott kijelentést egy hozzám küldött levélből idéztem. A levélíró vélemé­nye szerint egyre kevesebb a helyesen, a szépen és a szívesen beszélő ember. A hangsúly a szívesen határo­zón van. Mire gondolt e ki­jelentés megfogalmazója? Leveléből az is kitűnik, a hallgató jelző itt nem arra utal. hogy valamit elhallga­tunk, valamiről nem nyilat­kozunk vagy hogy általában vonakodunk a nyilvános szerepléstől. Valóban. n_m a hallgatag emberekről van itt szó. Arról a jelenségről kell beszélnünk, hogy mindenna­pi életünkben egyre keve­sebb alkalmunk van arra, hogy beszéljünk, társalog­junk vagy éppen csevegjünk. Az élő beszédre alig van, gyakorló terünk. ..Szól” a rádió, „beszél” a televízió helvettünk, mi pedig hallga­tunk és hallgatunk, sokszor figyelmesen. • vagy éppen csak szórakozottan, éber fi­gyelem nélkül. Még abban sincs ellentmondás, hogv köz­életünkben sokszor kell be­szélnünk. felszólalnunk, elő­adást tartanunk, mert ezek a formák és alkalmak nem az élő beszéd formái, alkal­mai. hiszen papírról, előre leírt közlést olvasunk feL Ebben az általános felolvasá­si gyakorlatban a beszélt nyelv jellemzői színei. ízei, fordulatai nem jutnak nyelvi szerephez. Lassan elszokunk az úgy­nevezett társalgástól is. Mind kevesebb alkalmunk van a szabad beszédre, s ál­talában olyan élőszóbeli megnyilatkozásokra, ame­lyekben egyéni gondolatokat. ®-?vén,i nyelvi formákban közlünk. Rohanó, életünk­ben a családi élet is úgy for­málódik. hogy még otthon is alig jut idő a meghittebb beszélgetésre. Vagy a csend uralkodik környezetünkben vagy a gépi zene, amivel el­A jövő héten — január 21—27. között — új tevé­kenységi körrel bővül a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának programja. Szerdán felavatják a féleme­leten kialakított modern audiovizuális nyelvi labora­tóriumot: a jövőben rend­szeressé válik itt a hazánk­ban tanító orosz szakos nyelvtanárok módszertani segítése, és előkészítik a nyelvtanfolyamok menet­rendiét. A Mikroszkóp Színpad tár­sulata' hétfőn este a színház­teremben előadja Vaszilijev „Csendesek, a hajnalok” cí­mű művét. Vlagyimir Iljics Lenin életének, munkássá­gának állít emléket a kultur- centrum keddi programja. Délután dokumentum-filme­ket mutatnak be „Az élő Lenin” és „Fejezetek Lenin életéből” címmel, ezt követő­en érdekes fotóerafikai Le­nin-emlékkiállítást nyitnak meg. Az elmúlt év decemberé­lensúlyoznunk kell a szom­szédoktól áthallott idegtépő zajt. w Nem véletlen az sem, hogy egyre kevesebb olyan em­berrel találkozunk, aki szí­vesen és színesen beszél. tár­salog és cseveg. Eltűnnek körünkből a mesélni szerető emberek is. mind kevesebb a beszélgető ember és szapo­rodik a hallgató emberek száma. Velük együtt tűnnek el az élőszónak jellegzetes­ségei. sajátosságai is. Gárdo­nyi Géza még azt írhatta édesapjáról, hogy „kitűnő beszélgető volt s azon köz­őrök (szellemesen csevegő, társalgó emberek) közé tar­tozott, akik nemcsak az el­beszélt tárgyat tudták érde­kessé tenni, hanem a maguk gondolataiból kétannyit tud­tak hozzáadni.” Igen, az ilyen típusú embe­rek száma kevesbedik nap­ról napra, és szaporodik azoknak a száma, akiknek élőszóbeli megnyilatkozásai­ból eltűnnek a személyes jellegű nyelvi formák, az ízek és a színek s megsza­porodnak a száraz, a színte­len nyelvi tények, a nyelvi klisék és sablonok. Az meg különösen elszomorító, hogy ifjúságunk is ezen a színte­len, szagtalan, száraz nyel­ven kezd beszélni, s a felnőt­tektől átvett nyelvi kliséket ismételgetik. Ifjú emberek gvülekezetében is olvan hoz­zászólások hangzanak el, amelyek nem tükrözik azt, hogy az Ifjúság vitatkozik, ifjú emberek beszélnek. Ez­zel a beszédformával nem lehetünk elégedettek. Mi a kiút? Adjunk több lehetősé­get. alkalmat a szabadbe­szédre otthon, az óvodában, az iskolában, a közéletben, s akkor talán rászokunk a va­lóban beszédnek nevezhető élőszóbeli megnyilatkozások ízeire, színeire. ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának VII. ülésszakán jóváhagyták a Szovjetunió idei tervét. E fontos ese­ményről. s ennek kapcsán a szovjet nép előtt álló idei országépítő feladatokról hangzik el előadás csütörtö­kön délután 5 órakor a színház- és mozi terem ben. A játékfilmek kedvelői pénte­ked délután „A brilliáns kéz” című alkotást tekinthe­tik meg. A hagyományos szombat—vasárnap délelőtti gyermekmatinékon sok érde­kes rajz- és mesefilmet tűz­nek műsorra. A szombat délelőtti programban sze-enel a „Klsrnozdony margarétá­ból” a .Miért van a fecské­nek villásfarka”, valamint a „Ma és minden nap” című gvermekfilmek bemutatása. A vasárnapi látogatóknak többek között vidám szóra­kozást ígér a nagv sikerű „No, megállj csak!” című film-sorozat úiabb részéinek bemutatása. Délután doku­mentumfilmeket vetítenek; Rendelte: a Damjanich Múzeum Sz ünok megyei ki ál lv ás a balatoni úttörővárosban A balatoni úttörőváros mozgalmi múzeumának első kiállítása nyílott Néprajzi gvermekjátékok címmé! 1974. január 19-én. A kiállítás a szolnoki Damjanich múzeum anvagát tartalmazza Csete Balázs jászkiséri rajztanár 1953—54-es gvűitő-r'inkáia. a iászárokszállási Rákóczi úti i'kala tanulói (átai-óv ás karcagi gvű5taTr>ány. á --.n-L-őj g rrú-eum munkatársai: Gulvás Éva, Horváth Má-ig, Németh Zol­tán. dr. Szabó László '’zabé István. A kiállítást 1974. május 10-ig, a zárásig, várhatóan több mint tízezer úttö­rő és hatszáz úttörővezető tekinti meg az ország mindee tájáról Dr. Bakos József A Szovjet KuHára és Tudomány Házában Felavatják a i»yíl?i laboratóriumot — Színház és mozi előadások

Next

/
Thumbnails
Contents