Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

1974. Január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Árhullám a határokon A tőkés világ egyik-másik Ra.--dasági jelenségét illetően mi sem ülünk „páholyban”, ahonnan kívülállóként szem­lélődhetünk. Érvényes ez a megállapítás a valuta-válsá­gokra. s még inkább a tőkés gazdasagokban végbemenő és a tőkés világpiacon tükröző­dő inflációra. A főbb tőkés országokban mind az ipari termelői árak mind pedig a kiskereskedelmi árak az utóbbi 5—6 esztendőben fo­lyama Losan és növekvő mér­tékben emelkedtek: az alap­vető fontosságú nyersanya­gok világpiaci áralakulását kifejt cö úgynevezett „Reu- te;”-index pedig 1968 átla­gához képest az idei év kö­zepéig csaknem 200-ra emel­kedem t. ezeknek a nyersanya­gok ntk az árszintje — nem égés; t*n hat esztendő alatt — megkétszereződött. A tőkés infláció gyorsuló innia szükségszerűen veti fel a kérdést, mennyiben be­folyásolja ez a jelenség a belföldi árszínvonalat, s ha befolyásolja — ez már válasz a kérdés első részére —, mi­lyen pénzügyi-gazdasági esz­közeink vannak arra. hogy a tőkés világpiaci árak „be­gyűrűzését” a hazai árakba mérsékeljük, jelképesen szól­va az áremelő hatást a ha­táron megállítsuk, vagy leg­alább is tompítsuk. A KGST-árak 1973-ig rögzítettek Magyarország ártJcserefo*­gal mának több mint kéthar­madát a szocialista, minde­nekelőtt a KGST -országok­kal bonyolítja le. s ennek következtében a külkereske­delem által közvetített Inflá­ció« nyomással szemben vé­dettebbék vagyunk — termé­szetesen szocialista partne­reink is — mint más orszá­gok. A KGST-piacon az árak viszonylagos stabilitása érvé­nyesül. ám öt évenként — — általában egy-egy új kö­zéptávú tervidőszakra — fe­lülvizsgáljuk és kiigazítjuk az árakat, mégpedig a világ­piaci árhelyzet figyelembe­vételével. Mivel a világpiaci árak az infláció következté­ben felfelé haladnak, ez a hatásuk késleltetve és sza­kaszosan a KGST-piac árai­ban. árszintjében is kifeje­zésre jut Az már részlet- kérdés — és a tendencián mit sem változtat —. hogy a konjunkturális árhatásokat igyekezünk semlegesíteni. A Jelenlegi KGST-árak 1975 végéig érvényesek és rögzí­tettek, 1976-ban azonban már a módosított és kölcsönös megegyezéssel kialakítandó árak lépnek érvénybe. A tartalékalap szerepe Más a helyzet a nem szo­cialista országokkal folyta­tott kereskedelemben, ahol általában a mindenkori piaci árakon kötjük az import- és export-üzleteket — Ezek a piaci árak az infláció követ­keztében gyorsan emelked­nek, s ha korlátlanul érvé­nyesítenénk a külső és belső piaci árak szoros kapcsolatá­nak az elvét akkor az im­port-termékek — anyagok, fogyasztási iparcikkek, gépi beruházási javak — hazai árai ugyanazon az úton ha­ladnának. mint a tőkósorszá- gokban. azaz szüntelenül és gyorsuló ütemben emelked­nének. Árrendszerünk meg­alkotásakor azonban nem­csak a világpiaci és a bel­földi árak szorosabb kapcso­latának megteremtését tűz­tük ki célul, hanem egy­szersmind a belföldi terme­lői és fogyasztói árak vi­szonylagos stabilitását is. Épp ez utóbbival kapcsolatban — a konjunkturális ármozgások kiszűrésére — létrehoztuk az import árkülönbözeti tarta­lékalapokat, egyebek között a déligyümölcs, a kávé. a gyapjú és a különböző mű­anyagok belföldi árszi retjé­nek stabilizálására. A tarta­lékalapok elvben a követke­zőképpen működnek: amikor az említett termékek világ­piaci árai csökkennek, aa ebből származó árnyereséget a tartalékalapba, a kasszába kell helyezni, konjunkturális áremelkedés esetén viszont az alapból kdl fedezni a tényleges beszerzési és a belföldi ár közötti különb­séget Dotáció behozatali árukra Konjunktúrán« áremelke­désekkel és ármozgásokkal ugyan számoltunk, — nagy mértékű tőkés inflációval viszont nem. Emiatt a tarta­lékalapok sem bizonyultak elégséges eszköznek: ugyanis a konjunktúra lanyhulásá­nak időszakában is a koráb­binál — a konjunktúra előt­tinél — magasabb a világ­piai árszínvonal, tehát az eredeti elképzelésekkel el­lentétben ebben a szakasz­ban is támogatni kell a bel­földi árat. amire a tartalék­alapban rendszerint nincs fedezet. Mivel a belföldi ter­melői és fogyasztói árszint viszonylagos stabilitását fon­tosabbnak tartjuk, mint a világpiaci és a belföldi árak közelítését, a költségvetés 1968 óta csaknem 15 milliárd forinttal dotálta az importot, az árkülönböeeti tartalék- alapokat. flymódon biztosí­totta az árak stabilitását — egyebek között a cukornál, a cementnél, a kőolajnál és még számos terméknél. (Nem­csak a Szovjetunióból im­portálunk kőolajat.) Miköz­ben a „Reuter”-index meg­duplázódott, nálunk csak né­hány hatósági áras termék­nél — kohókoksz, színesfé­mek, alumínium, műanya­gok. fenyófűrészáru. tégla, cserép, betonáru — került sor áremelésre, amely álta­lában 10—15 százalékos volt. A tőkés piacokról importált termékek — elsősorban a legfontosabb alapanyagok és energiahordozók — árkülön­bözeti alapokból és a költ­ségvetésből való támogatása, árainknak változatlan szin­ten való tartása nagy mér­tékben hozzáiárult ahhoz, hogy Magyarországon az ipa­ri termelői árak színvonala 1969—1972 között viszonylag kis mértékben, négy év alatt 6 százalékkal emelkedett. — (Franaciaországban a múlt év tavaszán 12. az NSZK- bar 6.2 Százalékkal volt ma­gasabb az ipari árak szintié az egy évvel korábbinál.) Az árstabilitás „ára“ Elmondható tehát. hogy rövid távon hatásosan véde­kezünk a tőkés infláció ár­felhajtó hatásával szemben, az „árhuUámo”-ot a határo­kon feltartjuk, s a hazai árakba begyűrűző hatását az eddigiek során erőtelje­sen mérsékeltük. Mindennek azonban „ára” van. a vi­szonylagos árstabilitás elő­nyéért hátrányokat is vállal­nunk kell. A külpiaci árvál­tozások semlegesítése követ­keztéből az árak nem infor­málnak pontosan a valóságos költségekről, a központi tá­mogatással fenntartott ala­csony ár többletimportra ösz­tönöz. mert a feldolgozott termékek exportjánál a vál­lalatok a többlet árnyere­séghez ■ juthatnak. Ehhez a problémakörhöz tartozik. — hogy azoknak a termékek­nek az árai Is emelkedtek — például a vágómarháé, a vágósertésé, a hengerelt acé­loké az alumíniumé —. ameleykeben exportőrök va­gyunk. Általánosságban jel­lemzi a helyzetért, hogy a vi­lágpiaci árak változásának számunkra előnyös hatásait a vállalatok szó nélkül tudo­másul veszik, negatív hatá­sok kivédését pedig egyol­dalúan a költségvetésre há­rítják. Mindez arra utal. hogy a tőkés inflációval, áremel­kedéssel kapcsolatos gazda­sági. pénzügvi és árszabályo­zási gyakorlatunk jócskán tartalmaz ellentmondásokat amelyeknek kiküszöbölése azt ignéyli. hogy a viszony­lagos árstabilitás terheiből a vállalatok is többet vállal­janak. G. L Jászapáti panasz A vállalat helyesen járt el A napokban panaszos le­vél érkezett szerkesztősé­günkbe. Bojhos Lászlóné jászapáti lakos arról írt, hogy 1968 óta bedolgozóként foglalkoztatják a jászberényi Vegyesipari. Szolgáltató Vál­lalatnál. — Az első években 150— 200 forintért dolgoztunk ha­vonta — írja mégis kitartot­tunk a vállalatnál. Most pe­dig, amikor egy bedolgozó 1000 forintnál is többet keres havonta, kijelentették, hogy nekünk jászapáti bedolgozók­nak nem tudnak tovább mun­kát biztosítani, vagyis nincs szükség ránk. A levélíró mindezt igazság­talannak tartja; szerinte nem foglalhatják el az újonnan felvett dolgozók azoknak a helyét, akik csaknem 6 éven át segítették a vállalatot ter­veinek megvalósításában. A levél nyomán érdeklődtünk a jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalatnál. Miért nem biztosítanak a jövőben munkalehetőséget a jászapá­ti asszonyoknak? Megtudtuk, hogy a vállalat csak esetenként — amikor sok megrendelést kapott munkavédelmi kesztyűk és polírozó rongykorongok ké­szítésére — akkor foglalkoz­tatott Jászaptiban bedolgozó­kat. Tavaly építőipari részle­ge, ahol több mint ötvenen dolgoztak, átkerült a városi tanács költségvetési üzemé­hez. A részleg több dolgozója — köztük alapitó tagok is — a vállalat létszámában ma­radt, természetes, hogy ré­szükre munkalehetőséget kel­lett biztosítani. Megtudtuk azt is, hogy a nyolc-tíz jászapáti bedolgozó foglalkoztatása ráfizetéses volt. A kiszállított alapanyag és a késztermékek tárolására Jászapátiban helyiséget kel­lett bérelni, külön személyt alkalmazni raktárosként. Ma­gas volt a szállítási költség és gyakori az üres járat, mi­vel a bedolgozók nem min­dig készítették el idejében a megrendelt termékeket. Jászberényben, ahol a be­dolgozók maguk mennek él az alapanyagért, és viszik be a készárut, a vállalat mente­sül ezektől a külön kiadások­tól. Az így megtakarított ösz- szegból a jászapáti létszám több mint kétszeresének tud munkát adni. Erre szükség van annál Is inkább, mert Jászberényben sok olyan idős ember és több gyermekes anya van, aki csak bedolgo­zóként tud munkát vállalni. A városi tanács végrehajtó bizottsága kötelezően elő is irta a vállalatnak, hogy a jö­vőben minél több helyi la­kosnak, csökkent munkaké­pességűeknek is biztosítson megfelelő munkalehetőséget. Jászapáti olvasónk pana­szát kivizsgáltuk. Megtudtuk, hogy a Vegyesipari Szolgál­tató Vállalat helyesen járt el. A kereslet csökkenése miatt és mert ráfizetéses volt a jászapáti bedolgozók foglal­koztatása megszűntette ezt a tevékenységet.. Megszüntette, de olv&n áron, hogy — alapi- vető feladatának megfelelően — jóval több rászorult csök­kent munkaképességű helyi lakost juttatott munkához. | L A. I KpRSZEHC Uj üzlettel — bús- és csemegebolttat — gazdagította Mezőtúr ke­reskedelmi hálózatát a Mezőtúri Állami Gazdaság. Mindkét üzlet bizonyította lét- logosultsagat, a húsbolt havi forgalma eléri a 480 ezer forintot, a csemcgebolt for­galma már az első hónapban csaknem meghaladta a 200 ezer forintos forgalmat Képünkön: a csemegebolt Jobban fel hell hészülni Tanácskozás az elmúlt py öntözési tapasztalata ról Az elmúlt évben nyolc hónapban hullott az átlagos­nál kevesebb csapadék, s mindössze áprilisban és jú­niusban volt az átlagosnál több eső. Így az év folya­mán mintegy 150—200 milli­méter csapadékhiánnyal kel­lett számolnia a megye me­zőgazdaságának. A megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya és a KözéptisZavi­déki Vízügyi Igazgatóság megtárgyalta az öntözéses gazdálkodás elmúlt évi ta­pasztalatait megbeszélték az 1974-re vonatkozó fel­adatokat Az öntöző« 1978-ban min­den eddiginél korábban kez­dődött. Az öntözőművek fel­vonulása március első nap­jaiban megtörtént március 7-én a jánoshidai Vörös Hajnal • '-Termelőszövetkezet, elsőként a megyében, meg­kezdte az öntözést. A ta­pasztalatok alapján a szak­emberek megállapították, ho,gy ha mindenütt már március, április hónapban nagyobb gondot fordítottak volna a kalászosok öntözé­sére, egyik-másik üzemben nagyobb termést takaríthat­tak volna be. Sajnos, a jú­Jó éret zárt a Dunai Vasmű Az ország legnagyobb ko­hászati vállalata 1 millió 40 ezer tonna acélt és ebből hasonló mennyiségű henge­reltárut gyártott, az éves export értéke elérte a 43 millió dollárt 1974-ben nyolc milliárd forint értékű termelést terveznek. Az első negyedév végén üzembe he­lyezik a folyamatos acélöntő­mű második egységét és így csaknem 400 ezer tonna buga leöntósére kerül sor. A fo­lyamatos acélöntés a kokil- 1 «öntéshez képest tíz száza­lékkal jobb anyagkihozatalt eredményez a hengerlésnél, s így 1974-ben az acélbugá­ból mintegy 40 ezer tonna készáru többletet állíthatnak elő. Válaszolnak a búzák A szegedi Gabonatermesz­tési Kutató Intézet kiszom- bori teleDén az üvegház 5000 t.envászedZm-zben kalászol- nak a búzák. A gabonák május közepi fejlődési stá­diumban vannak, s ilvenkor j tavaszi fénvmennviséget ieé- nvelnek. ezért nanonta — kvílftnrtsen vsaris borult Idő- iárájy e«“+ér> — tizenhat— húsz órán át mesterséges fénuve’ árasrtiák el a növé­nyeket 47 termesz­téssel az út f-riták hossza­dalmas előállítási ideiét a felére csökkentik, s ilvmó- don a nemesítők éveket nyernek munkájukban. niusi esőzések is megtévesz­tették a termelőket,, és mintegy 3 ezer hektár ka­pásnövényt nem öntöztek meg. Annak érdekében, hogy az 1974-re tervezett termésátla­gok megtermelésének ne le­gyen akadálya, a mezőgaz­dasági üzemeknek, a terv­szerű öntözés mellett, hek­táronként legalább 90 kilo­gramm tiszta hatóanyagú műtrágyát kell felhasznál­niuk. A kalászosok vegysze­res gyomirtását pedig száz­százalékossá keli tenni. Az előttünk álló év öntö­zési feladatainak megoldá­sához biztosítani kell minél hamarabb a berendezések kijavítását, az alkatrészek pótlását, az elhasználódott öntözőberendezések cseréjét. Mindenütt öntözési techno­lógiai tervet keli készíteni és betartani. A termelők vegyék igénybe a különböző intézetek, öntözéssel foglal­kozó intézmények szak ta­nácsadói szolgálatát. Java­solták. hogy a termelők 1974 évben minél korábban kezd­jék el az öntözést, és bizto­sítsák az öntözés jobb ki­használását. Ma este: Szolnok megyeiek vitája a televízióban A Televízió politikai vita­est-sorozatában ma este a megye közéleti képviselői fejtik ki véleményüket az érdekekkel és az érdekelt­séggel kapcsolatos kérdések­ben. A vitát riportfilm ve­zeti be. amelyben Jakus Vendel, az állami építőipari vállalat igazgatója és Turó- cXy Ferencné, a városi párt­bizottság titkára számol be arról a társadalmi segítség­ről. amelyet az óvodák épí­tésében, e közérdekű feladat megoldásában vállaltak a város üzemei. A riportfilmben elhangzot­tak alapján azután arról bontakozik ki eszmecsere. — szélesebb körben —, hogy vajon a politikának a külön­böző érdekek összeegyezte­tésében milyen szerepe van. és hagy milyen mó-’-m képes felismertetni és tudatosíta­ni a lakosság körében a tár­sadalom javét leginkább szolgáló, jövőbe mutató ér­dekeket. Az Oktatási Igaz­gatóságon rendezett vitát A ma és a holnap érdekei cím­mel este 13.20-kor sugároz­za a tévé. Az óesztendő utolsó dobása Nagy csomaggal jött és közölte, hogy szeretne bol­dog újévet kívánni. A főnöke nevében. Furcsának ta­láltam. Először csak azt, hogy a főnöke ismeretlenül is ilyen figyelmes, hisz én például többnyire csak a bará­taimnak és jó ismerőseimnek szoktam ilyenkor minden jót kívánni. Sebaj, gondoltam, a Főnök nagyon udvarias ember lehet De akkor miért mással üzeni meg a jókí­vánságait? Csakhamar rájöttem erre is, mert alig fejeztem be a viszontkívánságaimat, a kezembe nyomta a nagy cso­magot. Belenéztem, s közöltem a Megbízottal, hogy va­lami tévedés van a dologban. Én nem rendeltem a nagy­kereskedelmi vállalattól semmit, kicsinyben vettem meg a sarki csemegeben az újévi boromat, szegedi edeskest, mert azt szeretem. Én tévedek, mondta a Megbízott, mert a csomag a Nagykereskedelmi Vállalat Főnökének a jókívánsága. Vegyem csak át, ingyen van. Ezek után rövid úton kidobtam a Megbízottat. Történt mindez ama 1973-as esztendő utolsó napján, amelyben már a kormány is megsokallta az intézmé­nyesített potyázást, rendeletet hozott az elburjánzott reprezentáció és ajándékozgatás ellen. Ennek az évnek a végén vette a papírt, ceruzát a Főnök, listát állított össze, s küldte a Megbízottat a csomagokkal: borok, üteg egyéb finom dolgok voltak benne. Szeretnék a homloka mögé látni ennek a Főnöknek. Mi indította vajon erre az akcióra. Hogy kiket vett fel a listára, afelől nincs kétségem. Jármülakatos. autó­buszkalauz és villanyhegesztő biztosan nem volt közöt­tük. Ök sokan vannak, annyi csomagot mégsem lehet szétküldeni, meg tőlük úgysem függ semmi. Tőlük, vagy nélkülük ez a Főnök még Főnök marad. Ámde a listára vettek — azoktól sokminden függhet. Gondolhatta nagybölcsen. Csak arra nem gondolt, hogy mit szólnak a dologhoz az érintettele Hogy számunkra mennyire sértő, megalázó ez a „gesztus”. A listára vettek mind egyike jól keres. Igazán nincs rászorulva a potyára. De ha nem keresne annyit —- a betöltött tisztség is azt kö- vételi tőlük, hogy szigorúan visszautasítsak az ilyen gesztusokat. Az az ugyancsak 1973-ban oly sokat emle­getett közéleti tisztaság, intaktság, amelynek megőrzé­sén az utóbbi időben olv sokat fáradozunk. Ilyesmire gondoltam, miután a Megbízottat csoma- gostől egviitt kidobtam — amiért tőle elnézést is kérek. Á felháborodás és harag amiben minden b’zonnyál más­hol is része volt, nem neki szólt, hanem a Főnökének. V. 3. ■ , ...............................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents