Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

4 SZOLNOK WEG VET WßPLAI* ÍSrr«. Január 4 Uj szakmák Kamcsatkán A kamcsatkai pedagógiai főiskola, molekuláris fizikai la­boratóriumában Nyina Nutiami és Ólja la főiskolai hall­gató méréseket végez Múlt év végén a párizsi közönség melegen fogadta a „Mengo” népi táncegyüttest, melynek korják nemzetiségű tagjai Kamcsatkáról, a,Szov­jetunió legkeletibb vidékéről érkeztek vendégszereplésre a francia fővárosba. Ez az esemény akkor ju­tott eszembe, amikor a kö­zelmúltban Rekinnikiben, a Korják Nemzetiségi Körzet egyik tipikus településén jár­tam. A település az Ohotsz- ki-tenger partján fekszik. La­kossága alig háromszáz fő. Saját iskolája, kórháza, klub­ja, óvodája van. Korjákok. esukcsok. it elmertek Néhány nap alatt sikeröü* megismerkednem a település csaknem valamennyi lakosá­val. Űj barátaim között volt egy fiatal tanítónő, ' Galina Csejvina is. A korják nem­zetiségű tanítónő a területi központban. Petropavlovszk- Kamcsatszkij városban vé­gezte el a pedagógiai főis­kolát. A helyi orvos, aki szin­tén korják. a petropavlovszki orvostudományi főiskolán vé­gezte tanulmányait. A körzet értelmisége jelen­tős részben a helyi kis északi nemzetiségek — korjákok, csukcsok, itelmenek — kép­viselői közül kerül ki. Rekinniki egyik régi lakó­ja, Alekszej Kakko nyugdí­jas könyvelő elmesélte, ho­gyan érkezett meg 1933-ban a vidék első tanítónője A vidék bennszülött lakos­sága akkoriban nomád, vagy félnomád életmódot folyta­tott, és még őrizték a törzsi rendszer maradványait. A kis néptörzsek fejlődésének meggyorsítása érdekében a szovjet kormány 10 nemzeti­ségű körzet létrehozását ha­tározta eL Sürgősen segíteni kellett a kis északi népek­nek, hogy rövid idő alatt fel­számolhassák évszázados gaz­dasági. kulturális elmaradott­ságukat. Az önkéntes jelent­kezők között volt egy fiatal leningrádi pedagógus. Nyiko- Jáj Jemeljanov is. Jemeljanov írni- olvasni tanít Csaknem háromhónapos út után érkezett meg Reidnniki- be. erre a kis korják vadász- településre. Abban az időben ezen a vidéken senki sem beszólt oroszul. Jemeljanov­nak tehát meg kellett tanul­nia korják nyelven, ími-ol- vasnd tanította a helyi la­kosságot, de ő látta el az orvosi teendőket, ő szervezte meg a kollektív gazdaságot is. Nyikoláj Jemeljanov hősi halált halt a Nagy Honvédő Háborúban. Emlékét ma is őrzik a korjákok. Másként alakult Galina Csejvina sorsa, aki Jemelja­nov megkezdett munkáját folytatja Rekinnikiben. An­nak a falunak az intemá tu­sában tanult, ahol valamikor Jemeljanov tanított. Az ok­tatás egész ideje alatt teljes állami ellátásban részesült: az iskolában és a petropav­lovszki pedagógiai főiskolán is, ahová később beiratkozott. Galina Csejvina már né­hány éve itt tanít szülőfalu­jában. Tagja a községi ta­nácsnak, a kolhoz klubjának aktivistája. Rekinniki település az el­múlt évek alatt szinte a fel- ismerhetetlenségig megválto­zott: ma egy hatalmas rén­szarvastenyésztő szovhoz köz­pontja. De megváltozott az egész Korjá.k Nemzetiségi Körzet is. Ma valamennyi korják, itelmen. csukcs, even lakos ími-ölvasni tud. A kör- - zet 34 iskolájában (köztük 8 zenei) ötezer gyerek tanul, 160 orvos és 458 egészségügyi szakember látja el az egész­ségügyi teendőket. Az 1000 lakosra jutó orvosok száma tekintetében ez a körzet nem csupán a Szovjetunióban, ha­nem az egész világon egye­dülálló. (így az orvosilag leg­jobban ellátott kapitalista or­szágban, az NSZK-ban 1000 főre 21 orvos jut, a Grúz SZSZK-ban, amely e téren első a szovjet köztársasagok között 37, a Korják Körzet­ben. 50 (!). Ez azzal magyaráz­ható, hogy a Szovjetunió leg­északibb területein az egész­ségügyi ellátásban magas a mérce. Ez indokolt, hiszen a települések közötti nagy tá­volságok, a nehéz időjárási viszonyok alaposan megnehe­zítik az orvosok munkáját, a betegek megközelítését. Szakiskola Palanában Az északi lakosság köré­ben nem csupán az orvosi és tanítói pálya újdonság. - \ csukcsok, itelmenek, korjá­kok között sokan sajátították e] a rádiós. gépész, építő szakmát. A körzeti központ­ban, Palanában működő szak­iskola, fennállásának 25 éve alatt ezerötszáz szakmunkást képezett a helyi lakosság kö­réből. A körzet iskoláiban orosz és nemzetiségi nyelven folyik az oktatás. A körzet lakos­sága szeret olvasni: Rekin­nikiben,, Palanában. és más településen egyes családok 7—8 újságot és folyóiratot is járatnak. A helyi lakosságból újság­írók. írók kerültek ki. Az északi nemzetiségek fiatal tai Moszkva, Leningrad. Petro- pavlovsak Kamcsetszkij és más városok főiskoláin. és egyetemein tanulnak. A kor­ják népi együttes eljutott Pá­rizsba. így folyik az óiét ezen a valaha alig ismert vidéken. Vlagyimir Kovalevszkij Szovjet segítség Kubának A Szovjetunió további fel­szereléseket szállít Kubába mezőgazdasági gépeket és műtrágyát' gyártó üzemek építéséhez. A szovjet—kubai mezőgaz­dasági együttműködés másik fontos területe a kubai me­zőgazdasági szakemberek Szovjetunióban történő kikép­zése. A két ország mezőgaz­dasági együttműködése 10 év­vel ezelőtt kezdődött, amikor a Szovjetunió traktorokat és arató kombájnokat küldött Kubába. íanaka d?lkelet-ázs:ai körútra indul Tanaka japán miniszterel­nök január hetedikén meg­kezdi régóta tervezett dél­kelet-ázsiai körútját, amely­nek során tíz nap alatt látoga­tást tesz a Fülöp-szigetekén Thaiföldön, Singaporeban, Malaysiában és Indonéziában. Busz-sztrájk A benzinárak emelése mi­att Guatemala hasonló nevű fővárosának tíz autóbuszvál­lalata hatvan százalékkal nö­velte a viteldíjakat. A ható­ságok a magánvállalkozók önkényes intézkedésének megakadályozására minden vállalat élére ellenőrt nevez­tek ki. A társaságok tiltako­zásul ez ellen, leállították összes autóbuszaikat, úgy hogy a fővárosban megbénult a forgalom. Az egyik vállalat székháza előtt többszáz fős tömeg tüntetett. kitüntették a krasznaja Zvezdát Fennállásának félévszáza­dos jubileuma alkalmából az Októberi Forradalom érdem­rendjével tüntették ki a Krasznaja Zvezdát, a Szov­jetunió Honvédelmi Minisz­tériumának lapját. A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikkben mél­tatta a Krasznaja Zvezda ér­demeit. z 'idegen rendszámú gépkocsi erőlködve kö­szörülte a sárral borí­tott utca kövét. Néhányszor még nekirugaszkodott tele fröcskölve az apró házak fa­lait, majd megállt özv. L. Zoltánná háza előtt. A szom­szédok, akik először azt hit­ték, a ragadós sár ejtette fog­lyul a kávébarna színű ko­csit, látták, hogy a házból Ilonka, L-né lánya rohan széttárt karokkal „drága öcsi­kém kiáltással a kocsiból kilépő férfi felé. « « V L. Zoltánná 1955-ben vesz­tette el élete párját. A vasúti csomópont rendező-pálya ud­varán dolgozó férjet egy gu­ruló vasúti kocsi gázolta ha­lálra. Egy évvel később fia disszidált. Két év alatt ennyi csapás egy 55 esztendős be­teges asszonynak, sok volt. Jobb keze és jobb lába meg­bénult, magatehetetlenül esett ágynak. Lánya, Ilonka 25 évesen hagyta ott a kórházat, ahol laboránsként dolgozott, és másfél héttel tervezett eskü­vője előtt szakított vőlegé­nyével, mert választania kel­lett: férjhez megy, vagy be­teg édesanyját ápolja. Vál­lalta anyja gondozását, aki­nek egészségi állapota ké­sőbb valamelyest javult, jobb oldala azonban béna maradt, mozgásképtelenné vált, ápo­lásra szorult. Tizenhét év telt el azóta, hogy eltemette álmait, ter­vekről, vágyakról, a boldog­ságról mondott le. Azóta ápol­ja, dédelgeti, nyugtatja édes­anyját, és tűri összeszorított ajkakkal zsémbeskedését, tü­relmetlen kifakadásait, be­tegségével járó zsarnokosko- dását. , Több mint másfél évtizede, hogy itt él börtönében egy földbe ereszkedő, apró abla­kos, nedves falu vályogház­X&CCCCOOOOOOOOCOOOOOGOOOccccccxc. ’ ban. Bedolgozóként egészíti ki édesanyja párszáz forin­tos nyugdíját. Éjszakába nyú­ló relétekercselés, az őrjítően egyforma nappalok, a házi munka, az arcára erőszakolt „örökös jókedv” olyankor is, amikor sírni, zokogni szerét­be. A sok kegyes csalás, meg­írni és felolvasni azokat a le­veleket, amelyekről édesany­ja azt hiszi, hogy messzi ide­genben szakadt egyetlen fiacskája írta, neki a beteg édesanyának. Pedig a messzi­re szakadt fiúnak még a cí­mét sem tudták. * * * , Egymás nyakába borulva könnyein keresztül is látta öccse arcán a megdöbbenést. Maga is tudta, hogy megvál­tozott, 42 esztendős, és 60- nak látszik, legtöbbször eny- nyinek is érzi magát. Mégis jól esett, amikor öccse kist­% múlt arcával és színpadias mozdulattal meghajolt előtte, „szép Helénem”-nek nevezte, és váltig bizonygatta, hogy semmit sem változott az el­múlt 17 év alatt. Azután a rövid párbeszéd, ihogy felkészítette árra, amit lát majd, az ágyban fekvő, félig béna élő-halott édesany­jukat. Öccse szabadkozott: nem is sejtette, hogy az „öreglány’’ így járt, hogy ennyire beteg. Most is csak véletlenül pottyant ide, „fa­tornyos falujába”. Valójában Pestre jött, beledobni magát a pesti éjszakába, azután ro­han vissza, otthon rengeteg munka várja. Sajnálja, hogy váratlanul jött minden, ezért is nem hozott ajándékot, pénz sincs túl sok nála... na­gyon sajnálja. Egy órát töltöttek együtt, és amíg édesanyja boldogság­tól megittasult arcát nézte, ahogy az ette, falta régen lá­tott fiái, a régi, mindig vi­dám, daloló fiatal anyját, a valamiért — leggyakrabban néhány forintért — mindig hízelgő gyerek öccsét, gond­talan, boldog kislány önma­gát látta maga előtt. örült anyja örömének, és annak, hogy a szoba homá­lyában. a hirtelen rázúduló ’ ’logság könnyein keresz­tül édesanyja nem látta, hogy Ha érzéktelenül bámul a semmibe, és mind gyakrab­ban tekint türelmetlenül kar­órájára. Azután öccse amilyen vá­ratlanul jött, olyan hirtelen búcsúzott el. Alcárcsak az agyórás beszélgetés alatt, bú­csúzáskor sem mondott semmi olyat, ami itt maradna velük. Elült a kávébarna színű kocsi zaja, és nemsokára a szobába is visszaköltözött a megszokott üres csend. Édesanyja ebben a csendben simogatta reme­gő balkezével, féltőn az ajándékba kapott SONY rá­dió szögleteit, közben halkan — majdnem hangtalanul — suttogta, hogy mégis eljött az egyetlen fia, nem feledkezett meg róla, és olyan ajándé­kot hozott, amilyet itt még látni sem lehet. Könnyes szemmel nézte, hangtalanul mozgó ajkát, a messzeséget kutató boldog tekintetét. Nagy ürességet ér­zett, mégis örült, hiszen ilyen boldognak 17 éve nem látta anyját. Kémlelte arcát, és próbálj nem gondolni arra, milyen kegyes csalással ma­gyarázza meg majd az új év valamelyik napján, hogy a .,szegény gyereket” rengeteg tennivalója szólította el ilyen „kegyetlen” gyorsasággal 17 éve nem látott beteg édes­anyja mellől. Azt sem tudta még, hogy ezek után „mit ír” majd édesanyjának és nővé­rének a messze idegenbe sza­kadt fiú. Illés Antal • :0 OOOOOOCCXXXX)OOCCOOOOOOOOOOOOOOOOCOOCOQOOOOCOCX»OOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOC nesyes csplps ru au wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm wmwmmmmmm Múzeum a múzeum alatt Az isztambuli Archeoló­giái Múzeum igazgatósága már régóta szerette volna a múzeum területét megnövel­ni. Végül is a munkások hozzákezdtek az új épület alapozásához. Már az első napon kövekbe ütközött az ásó. Ezek a kövek értékes archeológiái leleteknek bi­zonyultak. Először felfedez­ték egy bizánci korból való palota alapjait Tovább ás­tak és egy raktárt találtak. Volt ott arany karkötő, mell­tű, nyakék, karperec. És mindegyik 1500 éves. Hat- madjára pedig egy ősi temp­lom alapjait fedezték fel, ahol nagyon jó állapotban megtalálták a pap palástját amelyet gazdagon díszítettek- gyöngyökkel és aranyszálak­kal. Kora 1300 év. A leletek most a múzeum új helyisé­geinek termeit díszítik. Honnan ennyi horgony? Bolgár békaemberek a Várnai-öböl mélyén nagy- mennyiségű, a IV—V, szá­zadból származó horganyt lei- tele. Egyes tudósok feltétele­zik, hogy ezek elsüllyedt ha­jók maradványai, .mások pe­dig, hogy egy egész katonai flottának kellett hirtelen fel­húznia a horgonyt. És va­lamilyen ismeretlen oknál fogva, a nagy sietségben a horgonyok leszakadták. Átjú karaié bajnok A két és fél éves angol Preston Mahon minden bi­zonnyal a világ legifjabb ka­raié bajnokai közé tartozik. ■Játszi könnyedséggel töri szét egyetlen csapással a 3, egyen­ként 2,5 centiméter vastag, egymásra helyezett téglát. Az alma nem esik messze a fá­jától. Preston apja, Maurice Mahon 18 éves korában a ózonizált ivóvíz világ legifjabb fekete öves karaié bajnoka volt. Ha a kicsi így fejlődik tovább, már 16 éves korában meg­kapja a fekete övét, a ka­raié játékos legnagyobb ki­tüntetését, amit azzal lehet elnyerni, hogy egyetlen kö­nyökcsapással 15 egymásra helyezett téglát tör ketté az ember. A kijevi területen fekvő Vizsgamódban ózonizáló be­rendezéssel tisztítják az ivó­vizet. Ez a berendezés nagy kazánokból áll. amelyekben a levegő oxigénjét nagyfe­szültségű árammal ózonná alakítják át. A dnyepropet- rovszkí vízvezeték vizével megtöltött kilenc nagy tar­tály tartalmát 9—14 perc alatt ózonnal dúsítják. A víz és a gáz intenzív összekeve­redését turbinák biztosítják. A kijevi területen ezúttal első ízben tisztítják az ivó­vizet ózonnal, amely erő­sebben dezinficiál és sterili­zál, mint a klór. Ezzel a ke­zeléssel a víz kellemes kékes színezetet kap és üdítően frissé válik. Ugyanakkor megtisztul a káros idegen anyagoktól. Hajóroncsok kincsei 'A londoni Sotheby árve­rési csarnokban eladták négy többszáz éve elsüllyedt hajó műkinpseipek gyűjteményét. A XVII. és XVIII. századi ban elsüllyedt hajók kincseit a francia—belga búvárok cso­portja találta meg Robert Stenuit belga régész vezeté­sével, a Shetland ’ szigetek partjainak közelében, 1971 és 1973 között. Expedíciójuk célja eredeti­leg az volt. hogy megtalálják az egykor Hollandia és Ke-. let-India közötti összekötte­tést biztosító „Last Drager” nevű hajó roncsait. amely 1653-ban süllyedt el, amikor Tip és Tap 1974. június 13-án szólal meg először a X. Labdarúgó Világbajnokság első mérkő­zésének kezdetét jelző sípszó a majnafrankfurti Waldsta- dionban. A háromszoros Vi­is a fedélzeten tartózkodó 206 emberből |mindöscze 36-ot si­került mégmenteni. A cso­port azonban tevékenysége során triég , három hajóron­csot fedezett fél:' a .ÍCuraeao” nevű holland hadihajót, — amely 1729-ben süllyedt el, amikor értékes keleti cikke­két szállító hajókaravánt kí­sért—, az orosz cári hadi- tengerészet egy 1780-bar, el­tűnt fregattját és a „Wem- dela” nevű dán fregattot. Az utóbbi 1737-ben süllyedt el, amikor Koppenhágából az ázsiai Koromandelbe haió- zott. értékes ahanyrakomány- nyal a fedélzeten. ív-riporter, valamint nyolc­száz fényképész fogja tájé­koztatni a futballt kedvelő közönség táborát i szerte a nagyvilágon. Az egyes lab­darúgópályákon több mint il iágbajnokcsapaí, Brazília együttesének játékát követő­en 38 találkozásra kerül sor — kilenc NSZK városban —■ me!vek programja már má­sodpercnyi pontosságai ki van dolgozva. A várva várt sporteseményről összesen két­ezer újságíró, ezer rádió- és kétmillióén nézhetik végi .4 a mérkőzéseket, a tv képer­nyői előtt mintcev 800 mii • lióan. — A Labdarúgó Világ- bajnokság két kis amulettje, „Tip és Tap” már meghódí­totta a szíveket, és máris so­kat adtak, el belőlük,

Next

/
Thumbnails
Contents