Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-05 / 284. szám
4 I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. december &. AZ AD1*14 KAPUI4 II. A valuta kikötője Újabb •orvgyilkosság Chilében Luis Espinoza Villalobost, a chilei törvényhozás szocialista párti képviselőiét a katonai junta meggyilkoltatta. Santiagóban hétfőn kiadott közlemény szerint az ellenforradalmár fegyveres erők egyik alakulata fogoly hazafiakat kísért Puerto Montt varos börtönébe, s állítólag eközben ismeretlen személyek megpróbálták megszöktetni a rabokat. A közlemény azt bizonygatja, hogy ekkor lőtték agyon a képviselőt. — Emlékezetes, hogy a junta hatóságai már eddig is különféle ..szökési” és .szökte-. tési” történeteket találtak ki. hogy leplezzék gyilkosságaikat. Luis Espinoza n Népi Egyséé kormányának megbízásából a dél-chilei nagybirtokok felosztását irányította, s n fasiszta ouccs után e vidéken tartóztatták le. Jppán el’enai az amer kai CtapatOá kitouásit * Japán kormánykörök szerint az Egyesült Államok elhatározta hogy kivonja csapatait Dél-Koreából. mihelyt ..megszilárdul a kapcsolat” a két Korea között. A japán kormány határozottan ellenzi az amerikai csaoatkivonási tervet — Ezt mutatta Tanaka miniszterelnök nyilatkozata, amely nemrég jelent meg a Newsweek című amerikai folyóiratban, s melyben a japán kormányfő Kína egyetértésére hivatkozva állást foglalt az Egyesült Államok ' délkelet-ázsiai katonai jelenlétének fenntartása mellett Japán katonai körökben két megfontolásból ellenzik az amerikaiak Dél-Koreából való kivonulását. Az egyik azon a félelmen alapul, hogy a csapatkivonások után az Egyesült Államok fokozni fogja a Dél-Koreá_nak nyújtott katonai segély összegét, s ennek ellensúlyozásaképpen követelni fogia Japántól, hogy lényeges mértékben járuljon hozzá a Japán területen lévő amerikai támaszpontok fenntartásának költségeihez. A másik megfontolás az. hogy ha az Egyesült Államok megszünteti dél-koreai támaszpontjait, ez Japánt katonai stratégiájának felülvizsgálására készteti. — A japán stratégia ugyanis az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával vr ló szoros katonai együttműködésen alapul. A.rijekai városi tanács székházénak folyosóján hatalmas térkép szemlélteti, hogy a kikötőváros és Budapest között szinte nyílegyenes az út. A térképen a vasutat, a közutat és a leendő olajvezetéket is feltüntették. A város közigazgatási és gazdasági vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanak a Magyarországgal elmélyülő kapcsolatoknak. Mindegy) hogy az áruforgalomról vagy az idegenforgalom növekedéséről van szó, mindenki azt magyarázza, hogy rengeteg még a kiaknázatlan lehetőség. Mit várnak tőlünk rokonszenves jugoszláv barátaink, azok a gazdasági és közigazgatási szakemberek, akikkel alkalmam volt találkozni? Az utca embere is szívesen látja a magyart, a felelős vezetők azonban — a két nép barátságán túl — jól felfogott kölcsönös érdekekre is hivatkoznak. Azt várják, hogy Magyarország a jövőben sokkal több terméket hoz be és visz ki a gyékényes—rijekai vonalon át, mint eddig tette. Rijeka és Budapest között mindössze 600 kilométer a távolság. A kis távolság tehát amellett szól, hogy Magyarország fokozza tranzitáru forgalmát Rijekán át. Persze, tisztában vannak az akadályokkal is. Csökkenteni kellene a szállítási és egyéb költségeket, korszerűsíteni kellene a közutat és a vasútvonalat, növelni kellene a rijekai kikötő befogadó képességét, fokozni felszereltségét. Mit szólhat mindehhez az embér? Felkeresi a kikötőben dolgozó magyar szakembereket és megkérdezi a véleményüket. A kép, amit kap, nem egyértelmű. Sok még a gond, az együttműködés még javításra szorul. Néhe nincs elég vasúti vagon, a tengeren túlról érkezett nagy mennyiségű takarmány emiatt ott pihen a silókban. Máskor a munka ritmusában mutatkozik zavar. S Rijeka különben is rossz helyzetben van nincs hova terjeszkednie! A kikötői igazgatóságon meghallgatják ezeket az észrevételeket, majd elém- teszik a terveket és mutatják, hogy a következő években milyen jelentős beruházásokra kerül sor. A szárazföld irányában valóban képtelenek terjeszkedni, de a tenger elég nagy, hát attól rabolnak el újabb területeket. Hatalmas raktárak építési terveit mutatják, elmagyarázzák, miként terjeszkedik majd tovább a kikötő, hogyan teszik lehetővé, hogy egyre több hajó állhasson a parthoz, rakodás céljából. S ami ma már az igazán modern és nagy kikötőkben megépült, az is szerepel a tervekben: a Konténer Terminál. Azaz a hatalmas konténerek rakodására is felkészítik a kiötőt, modern konténerállomást hoznak létre, gépekkel, raktárakkal. Ezzel ugrásszerűen megnőhet az áruforgalom volumene. A modern konténerszállítás megszervezése, a tárgyi feltételek megteremtése azonban nagyon sokba kerül. Ehhez hitelt kell szerezniük, a munkát el kell végezni, s ezernyi más dologról kell gondoskodni. S mivel a kikötő maga tartja el önmagát, ez nem is olyan kis dolog. A rijekai gazdasági kamarában /mintha csupa idegenforgalmi szakember ülne. Itt elsősorban arról' beszélgetnek, miért nem több magyar utazik az Adriára, főleg az Isztriái félszigetre. Igaz azt elismerik, hogy a magyar turisták száma — ha kis mértékben is — évről évre nő. Azt mondják, régen a magyarok közül sokan még a telet is itt töltötték a tengerparton. Most is lehetne a szállodákban hasonló körülményeket teremteni, ha lenne rá igény. Igén, de ki akar télen az Áriára menni? Igaz, a környező hegyekben sielni is lehet és a szállodákban otthonos körülmények alakíthatók ki. de azt mindnyájan elismerik, hogy az Adria igazi szezonja a nyár a magyar turista számára. Ám ezt a hiedelmet többen megcáfolják. Azt mondják, hogy a magyar ember nem szereti a nehéz, páradús levegőt, a nagy meleget. Az jár jól, az érzi jól magát, aki tavaszi vagy kora őszi hónapokban látogat el errefelé. Igen, az elő- és utószezon kellemesebb is, olcsóbb is, nekünk inkább talán ez való és nem a júliusi, augusztusi forróság. Ilyenkor nincs akkora zsúfoltság sem, a váratlanul érkező turista is könnyebben juthat szobához. Az üzletekben is szívesebben kínálják a portékát, a vendéglátó helyeken is gyorsabb és előzéke- nyebb a kiszolgálás. Ezek nagyon figyelemreméltó tények. A rijekalak szerint egy pillanatig sem vitás, hogy a magyarok számára ez a megoldás a lehető legkedvezőbb. Magyarok persze mindenütt találhatók a városban és a tengerparti szállodákban, ha nem is nagy számban. Amikor például az utcán egy idősebb férfi németül kinált szobát szállás céljára és magyarul válaszoltam, ő Is azonnal magyarul folytatta az eszmecserét. Vannak azonban, akik valósággal szívügyüknek tartják, hogy a magyarok mindenütt a legkedvezőbb elbánásban Részesüljenek. Hadd említsek ezek közül egyetlenegyet, Rónai Györgyöt, a rijekai idegenforgalmi szakembert. Mint mondja, — egyszerű gyakorlati szempont vezérli: minél több magvar távozzon elégedetten Rijekából és a tengerpartról. Ezek aztán majd újra visszatérnek és toborozzák az újabb turistákat a rokonok, barátok és ismerősök köréből. Persze, kár lenne ennyi szót vesztegetni az idegnfor- galomra, ha a jugoszlávok nem térnének rá vissza újra és újra. Nekik azonban fontos népgazdasági érdekeik fűződnek az idegenforgalomból származó bevételek növekedéséhez. Sok csalód szűkösebb körülmények közé kerülne a tengerparton, ha tavasztól késő őszig nem özön- lenének a csehszlovákok, németek, olaszok, osztrákok, magyarok és a világ számos más nációja. Valaki kulturális, politikai és gazdasági dolgokban járatos ember azt magyarázta, hogyi nekik az idegenforgalom olyan, mint nekünk magyaroknak az ipar. Mi ebbő élünk, ők — abból. Ez persze, így nem igaz, de annyi bizonyos, hogy Rijeka és az isztriai városok el sem képzelhetők az ide látogató külföldiek nélkül. Nagyon sok szállodát építettek, ebbe ruházták be a nemzeti jövedelem bizonyos hányadát. A szállodák pedig valóban szépek, viszonylag nem drágák és minden igényt kielégítenek. A vendéglátásra sem lehet különösebb panasz. A turista, aki enni. inni és vásárolni akar. feltalálja magát a növekvő árak közepette je. Kónya Lajos (Folytatjuk) k i Nap mint nap háromszáz Polski Fiat 1250-as személygépkocsi kerül le a varsói személyautógyár szerel ászaiig iáról. Az üzem rohamos ütemű bővítése lehetővé teszi, hogy' a napi termelés már a közeljövőben 400-ra emelkedjék, négyféle hengerűrtartalommal — a legtöbb kocsi továbbra is 1300 és 1500 cc™-es változatban készül, standard, kombi. ment"koc-i. és exnortmcyrende'ésre ké-ziil5 számos más tínn«-ál n-tb-n. A Zeren-negyed! gyár naoi ter—elésé-iek eevnearvede kiilf'ldi megrendelőkhöz kerül. Ezenkívül számos kocsit szállítanak szerelésre kész elemekben Jugoszláviába, Kolumbiába és Egyiptomba Izrael sokba kerül 2200 mii Hó dolláros katonai segély Az amerikai képviselőház. külügyi bizottsága hétfőn 16:5 arányban elutasította azt a javaslatot, hogy az Izraelnek szánt 2200 millió dolláros katonai segély ösz- szeeét. 500 millió dollárral csökkentsék. A bizottság hétfőn zárt ajtók mögött meghallgatta Joseph Sisconak. a közel-keleti ügyekkel megbízott külügyi államtitkárnak tájékoztatóiét, s utána szavazott a megajánlás! albizottság által előterjesztett segélycsökkentési javaslatról. A külügyi bizottság hivatott első fokon dönteni az általános külföldi segélyprogram összegéről (ennek része a katonai segély Is), amelv végső jóváhagyásra — vagy módosításra a kongresszus elé kerüL KÉPERNYŐJE ELŐTT A televízió Nyelvi Figyelője hasznos cselekedetre határozta el magát: az élő beszéd ápolásának szenteli következő adásait. Szeretné ráirányítani a nézők figyelmét nyelvi kultúránk ezen a téren megmutatkozó fogyatékosságaira. Köztudomású, hogy ma még sokan úgy vélekednek, hogy egyáltalán nem fontos a hogyan, hanem csupán a mit, azaz a tartalom' és a forma viszonyában csak az előbbi fontosságát érzik. Ez az álláspont egyszerűen hamis. Mert a társadalom gyakorlata bizonyítja, hogy adott esetben a nyelvi kiszolgáltatottság bizony társadalmi kiszolgáltatottsággá is válhat. A mondanivaló csak nyelvi formában ölthet testet. És az élet kiélezett helyzeteiben egyáltalán nem közömbös, hogy mennyire vagyunk urai a nyelvi formáknak. Az elmúlt hét két úgynevezett vitaműsora is azt támasztja alá, hogy az élő beszéd kultúrájának ápolása társadalmi szükséglet. Rendkívül figyelemre méltó — tartalmában — a televízió politikai vitasorozata, amely az érdekről és az érdekeltség kérdéseiről szól. Nagyszerű riportok vezetik be az egyes vitákat, mégis a folytatásban, azaz a vitában már elmarad a gondolatok egymásnak feszülése, mert láthatóan a vita résztvevői csak „toporognak” a témában. Nyelvi korlátáik akadályozzák őket gondolataik kifejtésében. Ilyenkor azután gyakran nyúlnak elkoptatott nyelvi klisékhez, szürke szólamokhoz. És bár egy vita nem pusztán nyelvi kérdés, mégis az a néző érzése, hogy a nyelv korlátái is útját állják az élvezetesebb eszmecsere kibontakozásának. De más fokon, szakemberek vitájában is tapasztalható, hogy a televízióban milyen alacsony még a vitakultúra színvonala. Kedd este a köztéri szobrokról zajlott vita a televízió képer- nyőjéh, és csaknem az unalomba" fulladt. Egyszerűen azért, mert a partnerek nem vállalták — kivéve az egyetlen Rózsa Gyulát, aki szenvedélyes alkatával odaki- nálta gondolatait közös prédára — a rögtönzéssel járó friss gondolatiságot. A televízióban már nagyszerű beszélgetéseknek lehetünk szemtanúi, a társalgás már egészen jól megy a képernyőn. Sőt, a tévének „társalkodó nőik” is akadnak. A vita azonban igencsak akadozik, a jó vita pedig egyszerűen a képernyőn hiánycikk. Talán a Nyelvi Figyelő a maga ösztönző erejével tud segíteni abban is. hogy a vita körüli jelenlegi nyelvi görcsök valamelyest oldódjanak. Orósz est A Magyar Televízió a Szovjetunió köztársaságait bemutató sorozatában az elmúlt héten az Orosz Szovjet Köztársaság Televíziójának estjét közvetítette. A jó hagyományokhoz híven az Orosz földön című film segítségével bebarangolhattuk a köztársaság legtávolabbi földrajzi és szellemi tájait, és áttekintést nyertünk történelmének legjelentősebb eseményeiről. öröm volt látni a leningrádi Gorkij Színház műsorából adott „mustrát”, köztük az örkény-dráma nagyszerű előadásának néhány jelenetét. Színes, változatos volt az estvéli program: portréfilm Marina Po- povics berepülő pilótanőről, egy Csehovot új oldaláról bemutató tévéfilm, a Mesélő körhinta, s végül balettparádé, lenyűgöző. Keller a képernyőn A hét eseményei közé tartozott Kellér Dezső „visszatérése” a képernyőre. Nyilván oly nagy volt a közönség nyomása, hegy a kitűnő konferanszié nem állhatott ellent a kérésnek. Visszatérése azonban valójában emlékezés volt, felidézése régebbi tréfáinak, jeleneteinek, konferanszainak. És. hogy a kabaré mennyire mindenkor a ma műfaja, jól figyelhettük meg a megismételt, hajdan nagysikerű Kellér-tré- fák mai hatását. Bizony, már nem a régiek, állapíthattuk meg. azazhogy a régiek, csak a világ változott meg alaposan. Most már nem probléma, hogy Sümeknek miből van autója, és a maradi nagyapát sem kell eldugdos- ni, ha vendég érkezik, mert még valami szamárságot mond. És az orkán sem vicctéma, már a divatból is kiment. Sokan szeretik Kellért fanyar humoráért. Időzített kacsintásainak még ma sincs párja. De úgy látszik, a mai Kellér már csak réei- magából él. Oj kacsintásai nincsenek. Röviden A Fabulában, a felnőtt-kicsinyek műsorában a kéz, az emberi kéz volt a téma. A kéz, amely emberré válásunk egyik feltétele. Mi mindent tud a kéz, idővel menynyire megfinomodott, és mennyire érzékennyé vált. Ezt mutatta be Varga Balázs a tőle megszokott lelkesedéssel és az illusztrációban társa volt a karcagi Kántor Sándor is, aki nyolcvan éve ellenére fiatalos lendülettel formálta az agyagot. Kitűnő szórakozást nyújtott vasárnap este az Eszményi férj. Szellemes párbeszédek, kellemes színészek, könnyed, elegáns játék. Szórakozásra kell ennél több? V. M. Acélszerkezetek gyártása és szerelése Az 1974. évre budapesti és vidéki üzemeink részére még felveszünk megrendeléseket könnyű közép és nehéz acélszerkezetek gyártására és szerelésére HÖTECHN1KA ÉPÍTŐ ÉS SZIGETELŐ VÁLLALAT. 1430 Budapest, Kállai Éva u. 20 Telefon: 343—139. > \
