Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

4 «Wf NOH WFGVFI NÉP! SP 1973. december 31. 0 Beszélgetés m (tpor>51 Az esztendő főszereplőivel Év vége, készül <32 leltár. Körbejártuk a negyét s a tegkötö bözőbb sportágak műve- dinek tettük fel a kérdést„ Milyen volt az idei év? Mi volt a leprwh'le- zetfsebb élmény, s mit vár az új esztendőtől? íme © iá aszok: Tar Magd dna iplabdásé Lehe! SC — Az igazi pályafutásom a Néplap egyik cikké­vel kewiWött. Az állt benne, hogy egyálta­lán létezem, és az MTK- hos tartok a kunhegyes! megyei baj- "lotaságbes Játszó csapatból. Megkerestek — talán ss új- I ágrikk nyomán a Lehel "•ezetői é* én örömmel hal­ottam fel ssz „eljegyzés®- ynet” Pesten a kék-fehérek- J el. Nem bántam meg. Tavaszai az NB T-ben Ját- tzó együttesben jobbára ese- sgjátékos voltam. Velem naért voltak elégedettek a r zakvezetők. mert fi gyelende • ették: a megyei balnokság- 1-ól kerültem az élvmaiba. Magam is éreztem a fogya- ■ Okosságaimat és igyekeztem 3 »javítani azokat, ősszel már '•gyre többször jutottam szó­köz. A legnagyobb élményem az MTK elleni mérkőzés volt J á szberén vban. A fővárosban kikaptunk 3:2-re — nem kis 1 írói segédlettel. Ez is tüzelt bennünket, engem pedig a bizonyítási vágy sarkallt. Könnyedén léptük le őket "':0-ra. én pedig minden bi­zonnyal az eddigi legjobb teliesftmén,vemmel rukkol­tam ki. Könnyen gyökeret eresztettem Jászberényben, hiszen a lányok szívesen fo- Radtak maguk közé. és a munkahelyemen a gyár la­boratóriumában is jól érzem magam. Terveim? Jő röplabdás aka­rok lenni és hogy ehhez mi kell. azt edzőm. Zircher Ti­bor nálam jobban tudja... Tiger 7Vor birkózó SZMAV — Meghíz­tam. Nemrég még a 42 ki­logrammosok súlycsoportjá­ban indultam, az idén azon­ban már a 45 kilósok között kellett verse­nyezni. Ennek ellenére nem volt rossz a 73-as év: rp«- nyertem a serdö'ök kivá­lasztó versenyét. Budapesten £ Snort csarnokban tizenegyen léptek szőnyegre az én kate- róriárnHan. Az egri Balogh, a ceglédi Halasi — nagy név valamennyi. Aztán kiderült, hogy közelről nem is olyan veszélyesek... öt mérkőzés­ből négvet tussal nvertem. — egvik ellenfelemet lei értet­ték, vévfii i« hibapont nél­kül lettem első. Edzőim — Munkácsi And­ié a és Polőnvi István — a szón vég széléről elhangzó ta- riácsaikka] különösen akkor fégttenek sokat, amikor ne­hezebb ellenféllel kerülök í zembe. A kiválasztón a leg­keményebb ellenfél az egri Balogh volt. Jóval erősebb gyerek, mint én. vezeteti is egy-két csonttal és már alig réhánv másodperc volt hát- i a. amikor elkaptam. egv f síctedobással levittem. df 'irdalni már nem is volt < -eje. Szerencsém volt. ho, i >bbao‘ bírtam, mint Jövőre még mindig serdülő Seszek. ám amilyen rohamo­ssal» hízok, lehet hogy már a 49 kilogrammosok között kell indulnom. Még 16. hogy azok is „felhíznak” hozzám, akiket már az idén legyőz­tem. Deme József kajakozó Vízügy Dózss. — Nem less bönnvű egy csokorba fog­ni az év ese­ményeit. Néz­zük esek: az idény éleién hénosn válo­gató verse­ny«» kellett biztosítanunk a helyünket a legjobbak között. Az 500 és 1000 méteres távon. Rá*’ könnyen győztünk, & négyes volt a legrázósabb, — végül is a Giczd, Vargha, RátScai, Beme összeállítású egység vdt a legjobb. — Egy jutalom úton vol­tunk Párizsban. Rátkaival valamennyi egyes és páros számban rajthoz álltunk. Kö­zepes mezőny volt ám a számtalan futam során elko­pott az erőnk. Az igazi szá­munkban az 1000 méteren így is nagy mellénnyel száll­tunk vízbe. A rajt rosszul sikerült de még így sem mertünk arra gondolni hogy kikapunk. A féltávnál már két hajóhorezal vezetett előt­tünk egy alig jegyzett spa­nyol kettős. Kétségbeesett hajrába kezdtünk, ám fél hajóval így is lemaradtunk. Hogy mit kellett itthon hall­gatni ... „Megleckéztették Demééket a spanyolok ...” ilyen és hasonló sorok láttak napvilágot az újságban. Pedighát a párizsi űt nem is volt eredménytelen. Az 1000 egvest például megnyer­tem. annak ellenére, hogy olyan haiókat adtak a fran­ciák. mélyből az eteő csapá­sok után kiszakadtak az ülé­sek és valóságosan guggolva kellttt ianátolni. Véttil még a rendezők morogtak, hogy tönkretesszük a hajóikat... Tampere. A világbajnok­ságra úgy mentünk ki Rát­áival. hogy az 1000 méteren nvemi kell. Nagvkénds«5*» r> ’• kül mondhatom, hogy köny- nyen nv»ot. A négyesbe már olyan felpaprikázva ültünk be. hogy valósággal szárnya­kat kaptak tőlünk a többiek is. Két aranyérmünk volt nekünk is — Csapónak is. Hátra volt még az 500 mé­ter. Itt szerettünk volna túl­tenni Gézán — ám. ekkor már nem tudtuk legyőzni a fáradtságot. A féltávnál ha­todikok voltunk — úristen, milyen leégés lesz itt... Két­ségbeesetten kapaszkodtunk a lapátba — és sikerült elcsíp­ni az ezüstérmet Nagy Ferenc labdarúgó Szolnoki MTE — Tíz év­vel ezelőtt Be­ne Ferenoék- kel együtt voltam tagja az ifjúsági válogatottnak. Harmincéves koromban húztam ismét magamra a címeres mezt: az NB I B-s válogatott csa­patkapitányaként négy mér­kőzésen léptem pályára. Kü­lönösen emlékezetes a Ro­mániában 2:2-re végződött meccs, és én szereztem a ki­egyenlítő gólt. A győri Pálos­tól kaptam egy csúsztatott fejest, kicseleztem egv védőt, aztán a kapust is — & máris ölelgettek társaim. — Az MTE őszi nagyszerű szereplése valamennyi-' számára nagy erőt ad a téli felkészüléshez. Senki nem fogad közi k a fiúk közül, azonban ha a tavaszi tervek szóba kerülnek, mindenki egyre gondol: bejutni az NB I-be! Ezzel már el is mond­tam a hetvermégyes évre szó­ló tervemet: igazán nagysze­rű dolog lenne végre Szolno­kon NB í-es csapatban ját­szani. Az „egyszemélyes” tervei­met illetően: egyetemi elő­készítőre járok, a jogtudomá­nyi egyetemre szeretnék fel­vételt 1 nyerni. A feleségem viszont a közgazdaságira ké­szül, így az elkövetkezendő évek minden bizonnyal a ta­nulás jegyében telnek majd. /'/• Engl ért István tollaslabdázó Kilián FSE — Tavasz- sza! Orosz­lányban há­rom országos serdülő baj­nokságot is nyertem: egyéniben, ve- Pvesn-ír^shan < és fiúplros- <si - ban. A vidék ifjúsági baj­nokságon Hatvanban az egyé­niben győztem, s ráadásként Németh Erzsivel, klubtársam­mal a veevesoárost is meg­nyertük, Bekerültem az ifjú­sági válogatott keretbe serdülő létemre. — Nyáron Szolnokon ren­dezték a felnőtt vidékhajnok- ságot és a férfipárosban Rammerre! itt is sikerült gvőzni. December közepén Wroclavban húztam fel elő­ször a címeres mezt az ifjú­sági válogatottak tornáján, s hat ország huszonhat kiváló toUasiabdázói-a között a leg­jobb négyig jutottam. A ver­senyt nagy NDK fölény jel­lemezte. — A legizgalmasabb mér­kőzést itthon a Tízek verse­Az országos bajnokságon egyéniben indultam és 500- ©n második lettem. 1000-en azonban csak nyolcadik... Jövőre? Világba inol:sá<' Mexikóban. A magaslaton — jó lenne a legmagasabban áKná a dobogón «90 nyén Papp József ellen vív­tam. Két játszmában sikerült legyőzni a nagynevű ellenfe­let és ez akkora lendülete* adott, hogy véf'o-^'t-néoybe’" az ötödik helven végeztem 1974-ben már Ifjúsági ver­senyeken indulok, s szeret­ném megnyerni a Magyar Bajnokságot egyéniben, s vegyespárosban. Továbbra is válogatott akarok maradni, győzni és ismét győzni sze­retnék. p* a ® T & V & isyorfi László birkózó Karcag —■ Egv ju­nior válogató versenyt nyer­tem a fővá­rosban, s meghívást kaptam a du- navnrsánvi edzőtáborba, ahonnan nem­rég érkeztem haza. Hódos Imre Mos! nagyon megdol­goztatott bennünket, naponta kétszer is tréningeztünk és bizony az első két-három napban izomlázam volt. Azt mondják, ha szorgalmas le­szek, a junior Euróoa-baj- noikságra is kijuthatok. — Aranyjelvényes és má­sodosztályú sportoló lettem. Edzőm Szentesi Lajos ponto­san vezeti az eredményeimet, így tőle tudom, hogy 15 ver­senyen 9 első és 2 második helyet szereztem. A, legna­gyobb természetesen a kivá­lasztó volt. A kilenc ellen­felem közül valamennyit tus­sal vertem meg. A pécsi Lég- rádit is kétvállra fektettem, pedig tőle korábban mindig kikaptam. Most azonban már 22 pont előnnyel vezettem, amikor egy csúsztatott csínő- dobással levittem, hídba kényszerítettem és Matura Miska bácsi máris beszólt a bírónak, hogy adják meg, hi­szen kétváll. — Tízen vagyunk testvé­rek. Karcagon a Sütőiparnál dolgozom és bizony nem könnyű a munkám. Ha jól megy a birkózás Pestre, vagy Debrecenbe megyek verse­nyezni. Hívtak már a Ganz- MÁVAG-hoz. de Hódos Imre is mondta, hogy szívesen lát a DVSC-ben. Sajnos Szolnok megyében nem vihetem sok­ra ebben, a sportágban. Va^ga József ejtőernyős MHSZ repülőidül» — ismét versenyeztem — és a hang­súly az ismé­ién van. hi­szen 1972-ben már visszavo­nultam. Ért­hető hát. hogy váratlanul ért a szakvezetők meghívása a szocialista országok ejtőer­nyőseinek hazai versenyére Felkészülés nélkül kötöttem fel az ernyőt — és annak rendje és módja szerint el is vesztem egyéniben a kö­zépmezőnyben. Nem így a csapatban: végig vezettünk, és ho»v az ötödik helven vé­geztünk. az a szakvezetőink hibája is. Utolsó ugrásunkra ugyanis örvénylő légmozgás­ban került sor és bár • ren­dezőknek joguk lett volna a versenyt felfüggeszteni, nem tették, ígv szét szórt bennün­ket a ..termik”. Eg\* nemzetközi ve”senyen indultam Ausztriában, ahol a célbaugrást „0” méterrel megnyertem, és az összetett­ben a második letten». Tag­ja voltam a győztes csapat­nak is. Ebinek ellenére azt hiszem, a válogatók bizalmát azért nyertem el, mert 1974- ben Szolnokon lesz az ejtő­ernyős világbajnokság. A vá­ros jubileumi ünnepségsoro­zatának egyik érdekes szín­foltja lesz a világverseny, amelyen 30—35 ország mint­egy háromszáz versenyzőjé­nek indulására számítunk. Mi magyarok az első hat hely valamelyikét szeretnénk meg­szerezni és ehhez nagy se­gítséget adhat a hazai kör­nyezet Juhá z Erzséhet atléta Szolnok! MÁV — Úttörő olimpiai baj­nok lettem Dunaújváros­ban. Csodála­tos volt a nyár. Százmé­teres síkfu­tásban és tá- vol ugrásban indultam. s sorra nyertem a városi, a megyei, a terü­leti versenyt majd az olim­pia következett Első lettem 12.6 mp-cel, de nem ez a legjobb időm. a 12.4-es me­gyei csúcsot Jászberényben futottam. Egyébként egy ezüstérmet is nyertem az olimpián: 543 cm-rel a tá­volugrásban. — Ezután, egy nagyszerű csehszlovákiai kirándulás kö­vetkezett. Egy -olyan verse­nyen indultam, ahol 16 év volt a felső korhatár, és há­romszor egymás után kellett megmérkőzni a mezőnynek, végül az összesített eredmé­nyek alanián hirdették ki a helyezéseket. Én egy szovjet kislány. Irina Kriskina mö­gött a második lettem. — Emlékezetes élmény? Mikor Csehszlovákiában jár­tunk, idehaza már hírből sem volt cseresznye. — odakinn viszont a szállodánk előtt egy hatalmas fával piroslott. Természetesen azonnal fel­másztunk. Egy előkelő úr mérgesen kiabált valamit szlovákul. Leszóltunk neki, hogy nem értiük, mit akar. Végre magyarul is meg lalt: „Nem szabad!” — Ja — mondtuk nagy ártatlanul és lemásztunk, — Elvégeztem az általános iskolát és az olajipari vállalat nyomdájában vagyok tanuló. Szeretnék ügyeskezű szedő lenni. Legalább olyan gyors mint a ver­htv in •— Tíz mé­terrel tudok többet gerely­hajításban. Az idénnyitó versenyen 51,34-et dob­tam, aztán edzettem, ed­zettem szinte fel sem emel­ve a feiemet. az eredményekre alig figyel­tem. A füredi csapatban bal­szélsőt játszom, így vasár­napra kikapcsolódásként ott volt a labdarúgópályán eltöl­tött 90 perc. a szedésben, senypályán, Bvtlai Tiszafüred Aztán, egy NB I B-s csa­patbajnokin kértem, hogy versenyen kívül indulhassak. A nöiv*- —■<’> itf hogy de­hogyis versenyen kívül szerenelnem! Az efvik sérült gerelyes helyett keltett beug- ranom. Nem volt időm izgul­ni sem. Tulajdonképpen ak­kor lettem ideges, amikor a karcsú szerszám semmi’’«5--.» nem akart leesni. Végü’is 60 86-nál ért földet. Egyéni csúcs, győzelem. Aztán a nagy élmény az országi» ifjúsági bajnokság. Számos esélyes, — szinte mindenki más rajtam kívül. Ugyan két centivel elmarad­tam a 60 métertől, ám ez is elég volt a győzelemhez. Or­szágos ifjúsági bajnok. — ez ugyebár már jól hangzik. TV- zőm, Galambos Sándor a sze­rencsés alkatomat dicséri. Azt mondja, soha nem oko­zok neki a versenyen csaló­dást. A tanulásban sem sze­retnék; érettségire készülök és jó lenne legalább négyese­ket kiharcolni. Ezzel talán eséllyel pályázhatnék a Test- nevelési Főiskolára, vagy a tisztiiskolára. Ha dú La °os tőrvívó Szolnoki MÄV — Párbaj­tőrben majd­nem másod- osztályú ver­senyző lettem, pedig nemré­gen forgatom ezt a fegyvert Az igazi ver- ssnyszámom a tőrvívás és sa­ját magamat azzal, hogy nemrég első lettem egy ör- szágos serdülő versenyen. Bu­dapesten a Sportcsarnokban került sor a mérkőzésekre és a kilences döntőbe hét fővárosi jutott. Asszóról asz- szóra szorgalmasan gyűjtö­gettem a győzelmeket, s mi­re észbe kaptam, öt nyertes mérkőzéssel máris ott vol­tam az élen. Ekkor követke­zett a legfélelmetesebb e’len- fél, az Újpesti Dózsa vívója, Katona. < — Azonnal tussal kezdett — s hogy, hogynem. kiegyen­lítettem. Megjött az önbizal­mam. s szebbnél szebb ta­lálatokkal — ezt mondják legalábbis és lehet benne va­lami. hiszen párád riposztok- ból értem el valamennyit — 4:1-re elhúztam. Katona szé­pített. — aztán 5:2. Ügy lát­szik. nem volt véletlen ez a jó széria, hiszen a Butoriest —Vidék válogatott találko­zón mind a négy asszómat megnyertem. íy hát nem ra” ■■> múlt. hoav ntogte ki­kaptak a vidékiek. A Ver­seghy Gimnázium II. A osz­tályába járok s a négyes ta­nulmányi eredménvemen ja­vítani akarok valamicskét... A sportban? Jövőre ifjúsági­ban leszek, s szeretnék majd ott is döntős lenni. Sajnos nehezíti a felkészülést, hogy a MÁV-nál kevés a tőröző, így alig-alig akad ellenfelem az edzéseken. Az oldalt Irta: Palágyl Béla is megleptem Totó-eredményeit 1. Bologna—Foggia 0:0 X 2. Cagliari—Cesena 0:0 X 3 inter- Rima 2:0 1 4 Lanerossi— Fiore«,t 2:1 1 5. Lazio—Milan 1:0 1 6. Napoli—Verona 2:0 1 7. Sampd,—Juventus 1:2 2 8. Torino—Genoa 1:0 i 9 Atalanta—Brindisi 0:0 X n 'p-p’cír—Catonia 0:0 X 11 Palermo—Varese 1:0 1 12. Perug'a—Avellino 1:0 1 13. Taranto—A scoli Id) 1 +1 Í4. Como—Arezzo m i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents