Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

IflTÍ. december Sí. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eredményekben vaz esztendő áll möoöttünk—Mit várunk a jövő évtől? Beszélgetés de. Gergely Istvánnal Egy esztendővel ezelőtt, az új év küszöbén, megkerestük dr. Gergely István elvtársat, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkárát. Azt kérdeztük tőle, mit vár­hat megyénk lakossága 1973- tol'! Elmúlt az esztendő, a szám­adás elkészíthető. Valóra vál­tak-e terveink, elképzelése­ink, mit hozott a múlt esz­tendő, hogyan változott ete­tünk 1973-ban. Ezzel a kér­déssel furdaltunk egy év után újból a megyei pártbizottság első titkárához. — Az esztendő vége és az új év kezdete mindig, minde­nütt ünnep, egyben számadás, összegezés és az új feladatok, tervek megfogalmazásának az ideje. Az elmúlt év a re­ményteli várakozás, a többet, jobbat akarás és á cselekvé­sek esztendeje volt hazánk­ban, így Szolnok megyében is. A várakozásé, hangsúlyo­zom első helyen, mert a Köz­ponti Bizottság 1972. novem- ■ béri határozata megyénk dol­gozói körpben is felfokozott érdeklődést váltott ki. Üj gon­dolatokat ébresztett, új terve­ket szült, fejlődésünk gyor­sabb ütemét várták megvaló­sításától. Ma már tudjuk és elmondhatjuk, hogy a dolgo­zók nemcsak vártak a több­re és a jobbra, hanem sokat tettek is az elmúlt évben a gyorsabb haladásért. A példás gyorsasággal meg­tett központi, megyei és munkahelyi intézkedések, a határozat egységes értelme­zését segítő aprólékos politi­kai munka eredménye, hogy viszonylag rövid idő alatt ki­alakult a fő feladatokban az egyseges szemlélet és cselek­vés. Megyénk dolgozóinak dön­tő többsége egyetértett azzal, hogy akkor tesszük a legtöb­bet a novemberi határozat valóra váltásáért, a munkás­emberek politikai, társadal­mi. s/.ooiális közérzetének ja­vításáért. ha fellendítjük ipa­ri, mezőgazdasági termelé­sünket, javítjuk közlekedé­sünket, korszerűsítjük keres­kedelmünket, szolgáltató egy­ségeinket; bővítjük a közok­tatási, közművelődési intéz­mények hálózatát és javítjuk az ott folyó munka feltételeit. És nem utolsósorban, ha ma­gasabbra emeljük a munkára, a társadalmi, közéleti tevé­kenységre sarkalló politikai felvilágosítás színvonalát. Fejlődött a sxoeialixmus iránti felelősség Kiinduló tetetünk és alap­él vünk volt: ez az egyetlen utja-módja annak, hógy min den korábbinál töpb jusson az anyagi és szellemi javak­ból az ország asztalára és a többől többet kapjanak a tisztességesen dolgozó embe­rek, mindazok, akiknek a keze munkája nyomán a földeken, az üzemcsarnokokban szüle­tik, gyarapodik a nemzeti va­gyon, akik az iskolákban, hi­vatalokban, mérnöki szobák­ban, az élet mindén terüle­tén segítik a közös célok va­lóra váltását. Elmondhatjuk tehát, oz eltelt esztendő legfontosabb tapasztalata, hogy vegleg közüggyé vált pártunk X. kongresszusa határozatainak maradéktalan végrehajtása. — Igen. Ez volt minden el­ért eredményünk, sikereink alapja. Hosszan lehetne so­rolni mindazokat az eredmé­nyeket, amelyeket munkás- osztályunk, parasztságunk, értelmiségünk elért. Jóleső érzéssel említjük, hogy ipa­runk, élelmiszergazdaságunk termékeiből több jutott az országnak, mint bármelyik évben korábban. Iparunk teljesítette az 1973-as évre kapott és vállalt feladatokat. A szorgalmas és hozzáértő munka nyomán több lett az olyan ipari termékek száma, amelyek nemcsak a hazai pi­acokon, hanem külföldön is méltán hirdetik megyénk jó hírnevét. Dolgozó parasztságunk, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok lelkes kol- lektívájainak jó munkáját di­csérik a mezőazdaságban el­ért, megbecsülésre méltó termelési és pénzügyi ered­mények. Nem kevésbé büszkék va­gyunk arra, hogy ipari, me­zőgazdasági üzemeink, válla­lataink hz egész megyében, a sokak által végzett munka eredményeként, jövedelmező­en, nyereségesen gazdálkod­tak. Gyorsultak a megyében az építkezések. Üzemeinknek kevesebbet kellett várniuk a megkezdett beruházások át­adására, mint korábban. Egyre inkább jellemzővé válik iparunkban, mezőgaz­dasagunkban a tudományok, a technika legújabb vívmá­nyainak a beépítése a terme­lés folyamatába. Ez kíméli az emberi energiát, növeli a termelést és nem utolsósor­ban a munka termelékenysé­gét. A többől több jutott min­denkinek. Adósságot törlesz­tettünk, amikor ez év elején jelentősen emelte pártunk határozata nyomán kormá­nyunk a munkások bérét. Jól fogadta megyénkben is mindenki ezt az intézkedést. Leginkább — és ez érthető — munkásosztályunk, mert benne nagyobb megbecsülés sét is látja, de parasztságunk is a jó szövetségeshez illően helyeselte. Tudatában van dolgozó parasztságunk an­nak, hoev ,a munkásság mi­ben erőfeszítések árán segí • tette mai életszínvonalának elérésében. Az ideológiai munkában és a művelődés főbb területein is érzékelhető előrelépésünk. Pozitív jelenség. hosv tovább növekedett gz érdeklődés a marziznius-leiúnizmus kér­dései iránt. Pártiskeláinkon, politikai tanfolyamainkon nemcsak párttaeiaink tanul­nak. hanem velük egvütt a »ártonkíviiliek tízezrei sajá­tít iák el a szocializmus esz­méit. A megye pedagógusai, a közművelődési intézmények dolgozói nagy többségében megértették, hogy a társadal­mi, gazdasági fejlődés soha ilyen sürgetően nem követelte a kiművelt, szocialista tudat­tal rendelkező, szocialista módon élő, dolgozó emberfők számának növelését, mint most. Nemcsak a kisebb közsé­gekben, hanem Szolnokon is sikerült — nem kevés erőfe­szítés eredményeként — az elmúlt évben elérni, hogy va­lamennyi fizikai dolgozó óvo­dáskorú gyermekének felvé­teli kérelme teljesüljön. Űj, pozitív vonása életünknek az is, hogy egyre több üzem, vállalat vezető gárdája, szo­cialista brigádjai tartják szá­mon a környezetükben mű­ködő iskolák gondjait és se­gítik megoldani azokat. Fejlődött a szocializmus iránt érzett felelősség, a köz­életben való részvétel is. Jó példáit nyújtották ennek az 1973-as esztendő első felében lezajlott tanácstagi választá­sok. Olyan közéleti fórumok­ká váltak a jelölő és válasz­tási gyűlések, amelyeken százezrek vettek részt, hal­latták szavukat, javaslatokat* tettek és vállalták a közös feladatok megvalósításét, a társadalmi munkát. A közösségért érzett fele­lősség növekedését bizonyítja a községek, városok dologzói­nak növekvő mértékű össze­fogása, környezetük és köz­érzetük szebbé, jobbá tételé­re méltó — a saját erőből történő óvoda, orvosi rendelő, út, járdaépítés. A javuló tár­sadalmi közszellemet jelzi az is, hogy kevesebb a csak köz­ponti juttatásokra való vára­kozás. Nemcsak kedvező jelenségek tannak — , Az élet rendje, hogy munka közben negatív je­lenségeket is tapasztalunk — ha mindinkább csökkenő mértékben is. Bizonyára az 1973-as esztendő sem volt ki­vétel ez alól. — Nem volt kivétel, de e tekintetben is örvendetesen jók a tapasztalataink. Azt még korai volna mondani, hogy megyénkben ma már minden a legjobb úton halad, de az bizonyos: általában az egészséges fejlődés a jellem­ző. Igaz, fejlődésünk közben itt-ott kerülnek még, előbuk­kannak kedvezőtlen, a jó íz­lésű, rendes emberek közér­zetét zavaró jelenségek is. Ügy is mondhatnánk, hogy gondjaink, problémáink gyé­rültek, de még mindig ma­radt a régiekből és újak is keletkeztek. Az egyéni, vagy kisebb közösségi érdekek elő­térbe állításának a legkülön­bözőbb megnyilvánulásaival találkozunk. Vannak keveset dolgozó, mégis ..nagy lábon” élő „ügyeskedő” személyek. Még kisebb közösségek is akadnak, olyanok, akik ma­nipulálások, ügyeskedések révén erkölcsünkkel, fejlődő Ízlésünkkel össze nem egyez­tethető módon több pénzhez jutnak, piint a tisztessegegen élő, dolgozó és gondolkozó, közösségi magatartású száz­ezrek. Az ilyenek lényegesen többet is költenek, mint amennyit munkájukkal ke­resnek. Nem titkoljuk, vannak de­formált ideológiai, politikai nézeteket hordozók és ter­jesztők is. Ell end rukk erek­kel, a derékhad küzdelmét, áldozatvállalását, törekvését passzívan szemlélőkkel, sót cinikus magatartást tanúsító személyekkel is találkozha­tunk. Egyéb gondiaink is van­nak. Sok lakást építettünk, de mégis kevés még az igé­nyekhez képest a lakás. Nagy gondunk az óvodai helyhi­ány, az általános iskolai tan­teremhiány. Több korszerű üzlet, út és kulturális intéz­mény is elkelne. Ezek a proli ■ lémák és gondok azonban szorgalmas, okos, előrelátó munkával és következetes politikai helytállással, önzet­lenebb, széleskörű társadal­mi összefogással gyéríthetők, meg is szüntethetők. Nem vagyunk a megyék sorrendjében a hátul küllő- gók között, de a legelején sem. A jelenleginél többre, jobbra vagyunk képesek a termelésben, a termelékeny­ségben, s a jövedelmezőség­ben is, Ezt sok ipari, mező­gazdasági üzem példája bizo­nyítja. Ebből következően a jövőben még többet, szerve­zettebben, elörélátóbban, s még hatékonyabban kell és érdemes dolgoznia mindenki­nek. Nemcsak azért, mert Hajdúban, Békésben, Sza­bolcsban és máshol is ezt te­szik, hanem azért, hogy Szol­nok megye a jövőben is mél­tó legyen hagyományaihoz, s növekvő lehetőségeinek meg­felelően tegyen eleget vállalt és kapott feladatainak. Nagy­szerű emberek élnek Szolnok megyében, ezért jogos a bi­zalmunk, hogy így lesz ez. Készulunk pártunk soronkövetkező kongresszusára — Az elmúlt év feladatait, tennivalóit tehat alapvetően az MSZMP KB 1972 novem­beri ülésének határozatai szabták meg. Egy év után megvizsgálta a Központi Bi­zottság, hogyan hajtottuk végre ezeket a határozatokat. A mérleg kedvező volt, s mint a beszélgetés eddigi me­netéből kiderült, ez a meg­állapítás Szolnok megyét il­letően is teljes mértékben ér­vényes. Az 1973 novemberi központi bizottsági ülés azon­ban nemcsak mérleget ké­szített, hanem határozatai nyomán a fontos tennivalók sora áll előttünk. — Az 1974-es esztendő minden reményünk szerint további fejlődésünk, boldogu­lásunk esztendeje lesz. Az év elvégzendő feladatait alapve­tően meghatározza, hogy 1974 a pártunk XI. kongresszusá­ra történő felkészülés éve lesz. A Központi Bizottság no­vemberi ülése további éle­tünkre, gazdasagunkra, kul­túránkra, mozgalmi mun­kánkra pozitív hatást gyako­rol és tettekre sarkallja a tár­sadalom fő erőit. Megvan tehát minden feltétele annak, hogy következetes munkával a X. kongresszus .határozatai megvalósuljanak, s népünk, lakosságunk javát, boldogu­lását szolgálják. Az év azonban terveivel, megvalósítandó feladataival együtt még előttünk áll. Lát­va ezt, tudjuk, hogy az új esztendő nemcsak jobb élet­színvonalat, több pihenést, szórakozást ígér. Több és odaadóbb munkát is vár, mert további fejlődésünknek ez a materiális feltétele kicsi­ben és nagyban egyaránt: Gazdaságunkban továbbra is a növekvő termelést, terme­lékenységet, jövedelmezősé­get kell biztosítani azért, hogy országunkban, s benne megyénk városaiban és köz­ségeiben több jusson lakásra, közművekre, az ovodai férő­helyek bővítésére, általános iskolai tantermeink gyarapí­tására, az üzlethálózat, az egészségügyi intézmények bővítésére, utakra és nem utolsósorban a dolgozóknak munkabérre. Hivatalainkban biztosítani kell a még kevesebb bürok­ratikus yonast tartalmazó ügyintézést, egészségügyi in­tézményeinkben a tovább ja vuló gyógyító munkát. A szolgáltató vállalatoknál és üzemekben jobban kell szor­galmazni a meglevő hiányos­ságok felszámolását, a követ­kező évben magasabb színvo- lon kell kielégíteni a lakos­ság igényeit. Az új esztendő a következetes hare és a munka éve lesz Az új esztendő tehát több és jobb munkát követel vala mennyiünktől, a munkások tói, parasztoktól, mérnökök tői. pedagógusoktól, orvosok tói, hivatalnokoktól és nem utolsósorban a munkafolya­matokat irányító, szervező vezetőktől is. A szocializmus építése so­rán előttünk álló feladatok teljesítése eretlmepyeink év­ről évre való túlszárnyalása egész nemzetünk ügye. A szo­cialista emberre az a jellem­ző, hogy az ügy iránti fele­lősséggel végzi munkáját; fe­lelősséggel cselekszik úgy a maga, családja javára, mint a közösségért, nemzet javára. Gyakran emlegetjük 3 még tapasztalható visszásságokat, gondjainkat. Ezek jórészt nem természetes velejárói életünknek, a szocializmus építésének. Megszüntetésükre megvan minden lehetősé­günk, ha mindannyian job­ban, eredményesebben dol­gozunk és a tettek mellett el­ítélő szavakkal is fellépünk mindenféle, a szocializmustól idegen, társadalomellenes je­lenséggel szemben. Aki a tár­sadalmi normákat lazítja, a munkában fegyelmezetlenke- dik, késlekedik, csal, vagy huncutkodik, mások erőfeszí­téseit lemosolyogja, az saját munkatársainak, az egész kö­zösségnek a jobb közérzetét is. veszélyezteti. De nemcsak azt, hanem végső soron a ja­vuló életkörülményeket is. Velük szemben ott ég úgy kell fellépni, eljárni, ahol és ahogyan megérdemlik. Az új esztendő tehát a kö­vetkezetes harc, és a mun- ika óve lesz. Életünk mindé« területén a X. kangresz.- szus határozatainak a meg­valósításáért. a munkáahét- kaznapakra váró feladatok maradéktalan teljesítéséért, a szocialista emberre jellemző tulajdonságok további erősí­téséért fogunk ebben az év­ben ig dolgozni. Ezzel együtt még következetesebb liároot hirdetünk a hibák, hiányos­ságok közös erővel történő felszámolására. Szeretem a Szolnok megyei embereket — Eddig csak a munleáről beszélgettünk. Igaz, a kom­munisták számára a munka és a családi élet. a pihenés, a szórakozás, általában a közélet és a magánélet között nincs határvonal, most en­gedje meg, hogy mégis azt a kérdést tegyem fel: Milyen a megyei pártbizottság első titkárának a közérzete, ho­gyan érzi magat. miután új­ra Szolnok megyében él? Sok elfoglaltsága, munkája mel­lett jut-e eleaendő idő arra, hogy korábbi tudományos tevékenységét is folytassa, s nem utolsósorban arra. hogy családjával is foglalkozhas­son; velük együtt éljen? — Szeretem Szolnok me­gyét, a Szolnok megyei em­bereket, hiszen itt kezdődött emberré, szakemberré, párt­munkássá válásom Is. Pár­tunk szólításai-3 szívesen tér­tem ide vissza. Jólesett, meg­tiszteltetés volt számomra, hogy rám gondoltak. Nagy múlttal, gazdag, haladó ha- 1 gyamán y okkal tVndelkezik ez a vidék. Nagyon szép ered­mények állnak Szolnok me­gye mögött, de még jelentő­sebbek a lehetőségei. Az elet, a fejlődés felgyor­sult Szolnok megyében is. Nem' titkoljuk, nekünk itt a regmúlt örökségéből adódóan pótolnivalónk is van. Nem sikerült még, nem is sikerül­hetett ilyen rövid idő alatt minden területen mindent bepótolni. Ezért életünk né­hány területén valamivel gyorsabb tempót diktál itt az élet. mint másutt. A mérce feljebb emelésére volt szük­ség, hogy saját érdekünkben nagyobb teli esi tmenyekre te­gyünk; képesek. Ez azonban nem a Szolnok megyei kom­munisták, vagy az első tit­kár szubjektív igénye, elkép­zelése. A X. kongresszus szabta meg a normát és a Központi Bizottság 1972 no­vemberi határozata kötele­zett itt is, máshol is minden kommunistát, minden, az. ország sorsáért felelősséget érző állampolgárt a hatéko­nyabb munkára a beszéd he­lyett a több. okosabb, hasz­nosabb cselekvésre. A haté­konyabb tennekt-fe, a jobb nevelő és gyógyító munkára, jobb ügyintézésre. Nemcsak tőlem igényelt tehát ez a határozat nagyobb energiát; hanem minden kommunistá­tól. minden állampolgártól. Pártunk jól felmérte előre­haladásunk ütemét és az ob­jektív feltétetek alapján a társadalmi igényeknek meg­felelően növelte és növeli a tempót, emeli a sokat emle­getett mércét, a normákat, mert ebből fakad a jobb élet, a szocializmus. A családi élet sem magánügy Magánéletemről? Az el­foglaltságom időben any- nyi, mint a munkáját sze­rető, tisztességesen elvégezni szándékozó többi állampolgá­ré. A felelősség e poszton érthetően nagyobb mint má­sutt, s ez nagyobb energiát, igyekezetét is igényéi a be­töltőjétől. A tudomány és a mi poli­tikánk egymásra utaltak. Ez nemcsak általában érvényes, hanem minden egyes ember­re, A kommunistákra meg különösképpen. Ezért ügye­lek jelenleg is arra, ‘hogy sa­ját tevékenységemben sem váljanak el a szavak a tet­tektől. Nem tagadom, keve­sebb idő jut most a tudomá­nyos tevékenységre, mint ko­rábbi funkciómban. Keveseb­bet írok, mint korábban, de - tudományos ismereteim leg­javát igyekszem megvalósí­tani a pártm un lkában. Ugyan­akkor a Magyar Tudományos Akadémia, a MTESZ és több tudományos egyesület mun-, kajában — tisztségviselőként is — változatlanul részt ve­szek. Nálunk —- a szocializmust építő társadalomban, a kom­munista ember számára — a családi élet sem teliinthető magánügynek. Nem fogad­ható el az a nézet, magatar­tás, amely szerint a vezető beosztásban dolgozóknak nincs idejük a családi élet­re, a gyereknevelésre, szóra­kozásra. Aki családot alapít, számoljon mindem felelősség­gel, amely reá hárul a gyer­meknevelésből, a családi ott­hon biztosításához szükséges tennivalókból. A szocializ­must úgy tudjuk megvalósí­tani a társadalomban, ha annak legkisebb egységében, a családban is megvalósít­juk. Ezért minden ember alapvető kötelessége, hogy megfelelő figyelmet fordít­son családiára. ügyeljen ar­ra, hogy ne szenved ien páf­rányt semmilyen okból a család egyetlen tagja sem. Két gyermekem van. Sza­bad időm jelentős részét ve­lük töltöm. Segítem őket, ha kell a fizika, vagv matema­tika példa megoldásában. El­végzem a családban kiala­kult munkamegosztás szerin­ti tennivalókat. Nem taga­dom, a mi családunkban a feleségemnek — aki szintén szakemberként dolgozik — az „apró” gondokból egy ki­csit több jut. Együtt járunk azonban színházba, kiállítá­sokra és esetenként moziba, vagy az MTE mérkőzéseire is. Mindez kiegyensúlyozott­ságot biztosit, s elősegíti a közéleti munkámat. Befejezésül megköszönöm a Szqlnpk megyei Néplapnak az interjút, a szerkesztőség vezetőinek és munkatársai­nak azt a figyelmet, ame­lyet megyénk fejlődése iránt az elmúlt esztendőben tanú­sítottak. Köszönöm a tettek­re sarkalló, ered/nényeimk növelését célzó erőfeszítései­ket, fogyatékosságaink fel­számolását segítő cikkeiket, riportjaikat Ezúton is kívánok a me­gye kommunistáinak, vala­mennyi állampolgárának munhasikerekbon, eredmé­nyekben, erőben és egészség­ben gazdag, boldog új esz­tendőt. — Köszönjük a jó kíván­ságokat és a beszélgetést. Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents