Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

1973. december 24. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 9 Ortutay Gyula: A népművészet új felfede ARCHSP'JfiZLPTOH HOLOZSUfiRRÓL Hányszor felfedezték nár! Megszámlálhatatlanul, így tűnik, most ismét új fel- edezéséről — szigorúbb szó­lal: divatjáról beszélhetünk, 'lem különösebb magyar „felfedezés”, „divat” ez — európai, sőt világméretű je­lenség. Érdemes néhány vo­nását figyelőre vennünk: a ót is, a hamisat, a félreve­zetőt is. E rövid cikkben nem kísér­hetném végig a népdal, nép­mese, díszítőművészet — kö­zös szóval az egész népmű­vészet felfedezéseinek törté­netét. Ki hinné, hogy egy idő­ben, a 18. században a fran­ci:. szalonokban a különböző, egyre, nyakatekertebb tün­dérmesék mondása és hallga- ása volt a divat — s termé­szetesen a divat során egyre 1 ávolabb kerültek a népmese, a paraszti mese fordulataitól, művészetétől. S aztán követ­kezett ennek a divatnak nemcsak megunása, hanem .ldcsúfolása is. Vagy a ma­gyar díszítőművészet egyik divata, a „tulipán-mozgalom”' •— rossz szecesszióba fulladt, lie az efféle divatok mellett van olyan felfedezés is, ami „tiszta forrásokhoz’*' vezet Bartók szavai!), s ezek a for­rások ne szennyeződjenek el. ilyennek tekinthetjük éppen n népdal, népzene szeretőiét, hódítását. A Televízió úgyne­vezett Aranypáva műsorának a középdöntője előtt va­gyunk, amikor ezt a cikket írom. S a zsűriben való ül- dögélés közben, figyelve az (Elekeseket, csoportokat, fi­gyelve a közönségszavazatok eloszlását, a szavazók számá­nak növekedését, sok felve­tődő kérdésre megkapjuk a választ. időben szívesén vi-. 1 ázgattak azop„, hogy szocia- lista társadalomból! lehetsá- j;es-e a népművészet, illető­leg, milyen a szocialista nép­művészet? Nyilvánvaló, hogy n népművészetnek az a ha­gyományos, „klasszikus” jel­lege, amilyen az elnyomott paraszti osztályban, a feuda- 1 izmus idején kialakult, nem lehet szocialista, s nem fej­lődhet a hagyományos módon 1 ovább. Már a kaDitalizálódás idején szétzilálódott sok arc- ! laikus vonása, de ott, ahol az í -ástudatlanság. elnvomottság uralkodott, még sokáig , élhe­tett. A szocialista tártsada- lomabn kettős helyzet ala­kult ki: az öregek körében, ' agy az öregek tanítására (s i yen „tanító” Galgamácsán Vankőné, Dudás Juli, aki ne- velgeti fiatal énekeseit, tán­cosait, s közben festegeti a maga úgynevezett naiv képe­it, faldekorációit), tovább él ; i régi stílus, őriznek dalokat, meséket, táncokat. Ez a fo­lyó múlt. Viszont épp Kodály Zoltán kezdemény eresére általános iskoláinkban az éneklés, ze­netudás alapja a népdal meg- lanítása s a Rádió, a Televí- :ió különböző műsorai az «gész országot nevelik, tanít- ; ák a népdal tudására is, sze- jetetére is. (Hadd ne szóljak most a „magyar nóta” a mű­népdal kérdéseiről, nem a mi lémánk — egy „magyaros” divatnak hajtása ez.) S a mostani Pávaversenyek azt bizonyítják, hogy a népdal- t nekesek versenyében az öreg paraszti előadók, éneke- I ek mellett azok is föllépnek, t.kik zenei iskolákon, főisko­lákon tanulták a népdalt — nem hagyományos módon, a s alutól, a nagyszülőktől, ha­nem tanároktól, akik a leg­ősibb, évezredes előadásmód »ajátosságait is megtanítot­ták. S most már a versenyen n falu és a város is verseng «gyütt, agy rangon: a sporn­te, hagyományos falusi, és DUDÁS JULI: FONÓHÁZ á szigorú fegyelemmel meg­tanított. Ez az utóbbi a nö­vekvő, ez épül bele, lesz ré­szévé a szocialista kultúrá­nak. Minden értékét felmu­tatja a magyar népdal törté­neti rétegeinek, s továbbadja majd növendékeinek, az egész társadalomnak. S a magyar népdal ilyen módon része lesz az egyetemes dal­kultúrának, együtt hangzik a különböző népek népdalaival, de a nagy zeneszerzők dalai­val is. A népdal ilyen felfede­zése, ilyen beleépülése a ma- ' gyár műveltségbe, csak telje­sebbé teszi a szocialista mű­veltséget, — nem lesz külön szocialista népművészet. Ezt a felfedezést, ha úgy tetszik, ezt a divatot mindnyájan he­lyeselhetjük, egészséges, gaz­dag: áramlat. Ha a magyar népdal kültúszá olyan kart'é- -kony cfiyaffá';:válhá,' ami kl- zárólagősságöt parancsol, ami elzárkózik más riépék dalkül- tárájától, a neves szerzők műveitől, s valami hazug ro­mantikával belemerülne a paraszti múltba — fel kelle­ne lépnünk ellene, Ilyen je­lenség nem mutatkozik sem elméletben.' sem a, gyakorlat­ban. Kodály tanítása is arról szólt, hogy a magyar népdal tudásával induljunk el az egyetemes kúltúra minden szép értéke felé: a tiszta for­rások felé. Minden népművészeti mű­fajon nem haladhatunk vé­gig. A népi táncok, gyermek- játékok országos terjedése, . újraeleVenedése az iskolai oktatásban is, tánccsoportok műsoraiban is követi a néo- •tial tanulásának tudatos mód­szereit, rokon módszerekkel építi tovább a hagyomány anyagát. Különösen a táncok­nál a koreográfus egyéni te­hetségének arra is van lehe­tősége, hogy a hagyományos minták követésével egyéni hangulatú, értékes alkotáso­kat, modem kompozíciókat teremtsenek. Ez sem lesz szo­cialista népművészet, hanem értékes hagyományokra épü­lő önálló, egyéni alkotás, ré­sze szocialista művészetünk­nek. Más, bonyolultabb kérdé­seket vet fel a népi díszítő- művészet újabb felfedezése. Tudjuk, hogy az úgynevezett primitív, archaikus művésze­tek is hányszor megterméke­nyítették a képzőművészet mestereit. Elég, ha a modern képzőművészet " történetére emlékesünk: Picasso, Cha­gall, s annyi festő, szobrász, keramikus,' stb. kapott indí­tást, motívumot, formai öt­letet ezektől az alkotásoktól, a paraszti díszítőművészet elemeitől is. A mk társadal­munkban is a díszítő művé­szet indítására, ösztönző pél­dájára eleinte egyes csopor­tok alakultak, majd most a rlISZÖV irányításával egész országos hálózat született a népi díszítőművészet hagyo­mányainak tanítására, to­vábbfejlesztésére és hazai, külföldi értékesítésére. Ez már nem a hagyományos né­pi művészkedés: paraszti, pásztori, gölöncsér módra, in­kább népi iparművészetnek nevezhetnék, szervezeti formá­ja, az oktatás, a továbbfej­lesztés tudatossága megkü­lönbözteti a hagyomá­nyostól, bizonyos iparszerűsé­ge is. Mégis a hagyományos­ból nőtt ki, értékét részben ez is adja, rangja van: hazai és nemzetközi kiállításon szere­pel, alkotói, munkásai nevét ismerjük, munkájukról Is azt mondhatjuk, hogy része a szocialista kultúrának. Viszont yári egy Vesze­delmes divata a hagyomá­nyos népi díszítőművészet gyűjtésének. A magyar saj­tóban több hasznos cikk fi­gyelmeztet erre a veszedel- I mes divatra, legutóbb a Par- lament Kulturális Bizottsá­gának pésén is szóba került. Ez pedig egyszerűen az, hogy fortélyos ügynökök, kereske­dők vásárolják össze falva- i tikban, padlásokon, szobák­ban — ahol 'találják — a ré­gi paraszti művészkedés tár­gyi emlékeit, bútorokat, fara­gásokat, szép cserepeket, szőtteseket, hímzéseket — amit csak találnak. Hagyján, ha hazai igényt elégít ki, la­káskultúránknak ad egy-egy j kedves színfoltot. Mégis ezeknek a tárgyaknak inkább múzeumainkban, épülő sza­badtéri múzeumainkban, tu­dományos gyűjteményeink­ben van a helye. Különösen akkor, ha az aggálytalan ügynökök külföldi vevőknek árulják ki e megvédendő kincseinket. Egyszer már megírta Siklóssy László há­rom kötetben — műkincse­ink Bécsbe vándorlásának történetét. Azok főúri, nemesi kincsek, kéozőművészeti al­kotások, történeti ereklyék voltak. Lassan több kötetre is nemcsak Bécsre) terjedne ki annak a leírása, hová is vándorolnak a falusi porták névtelen paraszti, de szá­munkra igen értékes kincsei Ne engedjük elherdálni eze­ket a szerényebb kincseket se! Ne áldozzuk fel semmi­nő divat kedvéért: őrizzük és védjük minden törvényes eszközzel. A külföldi érdek­lődő vásárolja csak a HI- Í5ZÖV szövetkezeteinek,- nép­művészet! alkotásait — szé­liek, dekoratívek azok is. A magyar múlt paraszti alko­tásai nemzeti hagyományunk, kultúránk részét teszik, — itt ne engedjünk a kereske­delmi divatnak, nem csem­pészáru az, hanem maga a paraszti történelem, egy el­tűnő, elmúló világ, de a mi­énk, nékünk kell őriznünk, s akkor nem lesz üres divat, hanem mindig megújuló — megújító fölfedezést Két arcélet szeretnék fel­villantani. Kolozsvárott élnek és a magyar szocialista kul­túra érdemes munkásai ők. Egyszerre két kultúrában vállalnak hatalmas feladato­kat: a romániaiban és a ma­gyar szellemiség egészében. Sorsuk is izgalmas, életmű­vük pedig olyan értékekkel teljes, melyekről el sohasem feledkezhetünk. Balogh Edgárról „Ha, síkban rögzíteném életemet (festők is viaskod­nak önarcképpel), szimpla háromszöget húznék: la­kásomról — 1959-ig a főtérről, azóta a Rákóczi útról, a Sétatéren át — utam naponta a Korunk szerkesz­tőségébe visz. ami ismétlődő- leg nagyszerű alkalom a be- felémélyedésre két műszak (az otthoni és a szerkesztősé­gi) ezernyi pillanat-reakciója közt, s a szerkesztői íróasztal­tól nyílegyenes az út harma­dik munkahelyemig: az egye­temre. Onnan — a Horea út­ról — rendszerint a Szamos pazarul modern partján, a legsötétebb lebujvilág helyé­re került színes blokksor alatt sétálok haza, s a napi háromszög e befogó szára is elmélkedésre késztet...” 1967-ben rajzolta ezt az ön­arcképet Balogh Edgár, s azóta változott a helyzet. Előbb az egyetemet hagyta ott, ahol úiságírókat okta­tott, majd három esztendeje, hatvannégyévesen a Korunk szerkesztőségéből is nyuga­lomba vonult. Nyugalomba? Ez a szó tel-' jes mértékben összegyeztet- hetetlen Balogh Edgár hi­ganytermészetével, örökösen terveketkovácsoló. romanti­kusan lobbanó tettrekészségé- vel. A Rákóczi utcai műhely­ben természetesen úíabb al­kotások készültek. Mindenek­előtt a romániai magyarság irodalmáról, tehát mind oda­haza. mind mináhmk nélkü­lözhetetlen lesz. Előkészület­ben van egy másik könyve is: ez Budapesten jelenik meg, negyven év cikkeiből, tanuj- mányaiból összeállított vas­kos válogatás lesz. Ki hát ez az ember, aki ott ül az ablakkal szembeállított, példás rendben tartott író­asztal mögött ül három kép alatt, melyek a barátokat és egyúttal az eszményeit, Pet­ra Grozát, Gaál Gábort és Tamási Aront ábrázolják? Ki hát ez az ember? A viharos életsorsokat pro­dukáló XX. század is keve­sebb viharos sorsot látott, mint Balogh Edgárét. Temes- várott született, Pozsonyban járt iskolában, majd a prá­gai német egyetem hallgató­ja lett 1924 és 1928 közöttN Szervezője a haladó csehszlo­vákiai magyar fiatalok Sarló mozgalmának, amely nem­csak a Horthy-rendszer ide­ológusainak gyűlöletét hív­ják ki, mert megértést hir­det a dunavölgyi népek kö­zött, hanem — és ez a lénye­gesebb — új magyar öntu­datot is hirdetett. A népek közötti megértés szellemé­nek kötelezzék el magukat ezek a fiatalok, megértve mindenfajta nacionalizmus károsságát. Logikusan veze­tett tehát Balogh Edgár útja a Csehszlovák Kommunista Pártba, amelynek soraiban különböző magyarnyelvű la­pok szerkesztője lett. így ke­rül például egy prágai nyom­dába Julius Fucikkal, mert amíg Balogh Edgár a Fábry- főszerkesztette Az utat tör­delte, Fucik a cseh pártlapot, a Tvorbát. A csehszlovák polgár! ha­tóságok végűi kiutasítják és így kerül a királyi Romániá­ba, Brassóba. Romániában is azonnal csatlakozik a kom­munistákhoz: hűséges segítő­je lesz a Korunk szerkesztő­dnek, Gaál Gábornak, s köz­ben fáradhatatlanul szervezi — népfrontos alapokon — az értelmiség antifasiszta front­ját. És amikor a második bé­csi döntés után, Magyaror­szágra kerül, itteni tevékeny­ségét is ez a szellemiség irá­nyítja. Kolozsvár feleeabadulása után bontakozhat ki igazán szervező ereje. Napilapot szerkeszt, tanít az egyetemen, kiadja Benedek Elek publi­cisztikáját, neveli a fiatalo­kat, keresi 1848 erdélyi tanul­ságait. Megírta önéletrajzá­nak első kötetét, közzétett két szép kisregényt „Mestereink — Móricz Zsigmond, Gaál Gábor — ab­ban az értelemben fejlesztet­ték érdeklődésünket, hogy a nép felemelkedéséért ügy­ködjünk ...” — mondotta Balogh Edgár egy nyilatko­zatában. így tett egész harcos életében. €»ehi Gyuláról * i Hát az ő élete nem olyan viharos, mint Balogh Edgáré. Nem is néptribun, hanem tu­dós. Életrajza roppant egy­szerűen összegezhető: 1910­ben született Szatmáron. Ta­nulmányait Párizsban, Bécs- ben és Kolozsvárott végezte. 1936 és 1947 között Nagyvá­radon élt és tanított. 1947 óta p kolozsvári egyetem tanára. Irt egy könyvet Diderotról ez 1943-ban jelent meg. A Munkásosztály és irodalom i ímű tanulmánygyűjtemé­nye 1963-ban adatott ki, . ilapvető elméleti munkája a - ilió és Kalliopé, vagy a tör- énelem és az irodalom hatá­rairól címmel két kötetben ;elent meg és európai vi- ; zonylatban is egyedülálló el­méleti alapvetés a dokumen t imirodalomról. Szerkeszti ai < gyik legjobb magyar kis- I önyvtár-sorozatot, a buka- i esti Kritérionnál megjelenő Tékát. Csehi Gyula tehát tudós aki ott ül gazdag könyvtára ban, körülvéve magyar, ro mán, francia, német, oros: folyóiratokkal és olvas, olvas rengeteget olvas. Igyekszik lépést tartani századával. Ar ra törekszik, hogy minél tel jesebben érzékeljük a szoci alista kultúra új minőségeit És arra a következtetésre ju­tott. hogy a szocialista kultú­ra új minősége úgy mutatha tó ki igazán, ha a világ kul ­túrájának egészében viszgál tatik. összegező természe Csehi Gyula: az értékek meg­ismerésére tör, az értékeke: akarja minél szélesebb értel­miségi rétegek számára köz­vetíteni. A magyar irodalmat is táj.- összefüggésekben szemléli Egy romániai irodalmár ter­mészetesen követi a romái szellem új és új megnyilvá­nulásait. És Kolozsvárott i követi a magyarországi kul­túra fejleményeit. Izgalma- közvetítő és értékmérő sze rep alakul ilyenformán. Annál inkább, mivel Cseh Gyula is Gaál Gábor nevelt­be volt, a régi Korunk műhe­lyében nevelkedett. És is merte a Gaál Gábor-i formu Iát a kritikus hivatásáról „A kritikus... a műalkotá bírálatában az esztétikai ér tékelés eszményeit nem szol gálhatja kizárólagosan. Csa az esztétikai objektivitásra törekedve még nem érezhet befejezettnek feladatát. A műalkotás ugyanis azon ki vül, hogy a szép megnyilvá­nulása — jelentésalakulat i: Eszmét, törekvést, szándéké : ár magába. A kritikus Csa .- jelentésalakulattal szembe válik igazán bírálóvá. Hisze az eszméknek és törekvései :>ek szintén megvan a tnr, ; uk tény tudományi és érték tudományi vonatkozása. A bbe az elméleti síkba emel ; elentésala-kulat bírálata a irodalmi bírálat tulajdonkép eni beteljesítő foka. A b;: "ólat — mint az ember és a életformák bírálata.” Csehi Gyula ebben az érte lemben dolgozik. E. Fehér Pál CSALÁD (SZŐNYI GYULA RAJZA) looooooooooooooooooooooootxiooeooooooooooococíooooűcwxXK^xiooaxxxiooocoooocoocS'i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents