Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
JO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973; december 24. MILE OTTHONÁBAN Mile Sándort háromszor kerestem ' a munkahelyén telefonon, hogy a családlátogatás időpontjában megegyezzünk, és mind a háromszor ott találtam a tisza- ligeti üzemben. A harmadik beszélgetés ezzel zárult: — Akkor csütörtökön este 8-kor várom magukat — azért ilyen későn, mert nem tudok korábban hazajönni az iskolából. A Kun Béla körúti lakásban kellemes magnózene fogad. A felnőttesen komoly, érett ízléssel berendezett otthonban két tinédzser: Sándor és felesége, Klára. Akkor" „öregednek” az újságíró szemében valóságos felnőttekké, amikor szóba Jön — és a harmadik mondatnál már szóba jön — a család szemefénye, a gyermekszobában alvó Róbert Pontosabban a 15 hónapos bölcsődés Mile Róbert... A kis srác kedvenc játékszere a pettyes, igazi bőrfocl. Kézzel soha nem nyúlna hozzá, csak lábbal kergeti — dicsekednek a szülők. Bár úgy terveztük, hogy ezen az estén a futballról minél kevesebbszer essék sző, ezt a „ziccert” nem lehet kihagyni. Lehetetlen nem megkérdezni, hogyan kezdte a labdarúgást Mile Sándor, n Szolnoki MTE középcsatára. — B Diai-nagybajomból családi szálak mentén jutottam el Szolnokra, s a 605. Iparitanuló Intézetben szereztem szobafestő szakmát. Az ITSK-ban rúgtam a labdát, később szülőfalumban, majd Debrecenben a Vasutas SC- vel kacérkodtam, ám az igazolásig nem jutott el a „frigy” — a katonaság közbeszólt. A Nyírbátori Dózsa NB III-as csapatában „szolgáltam”. A leszerelés táján megkeresett az MTE. a Diósgyőr, a DVSC, a Hajdú Vasas — közülük Szolnok volt a legszimpatikusabb. Emlékeztetem egy nyári beszélgetésünkre. Az átigazolási időszak táján volt ez. — !tgen, -r emlékszik visz- sza. *— Győrben a MÁV DAC pályára nézett volna a lakásunk ablaka— — Erről engem kérdezzen ■— szólt közbe határozottan a fiatalasszony — nem megyünk el Szolnokról! Amikor a Balaton mellett megkeresték 3 Rába ETO képviselői és elvittek bennünket Győrbe, én véglgbőgtem az egész utat. Aztán a beszélgetés egy szeszélyes fordulattal a két fiatal megismerkedésének történetéhez kanyarodik. — A közgazdasági negyedikes lányai az Arany Lakatban tartották a tablóbáljukat. Ott voltunk mind az ötvenketten. Ez még 1970Az „év sportolói** Tordast Ildikó, Csapó Géza A Magyar Újságírók Országos Szövetségének sport- újságírói szakosztálya az idén is megrendezte hagyományos szavazását az „év legjobb sportolója” cím odaítéléséről A nőknél Tordasi Ildikó, a fétfiaknái pedig Csanó Géza : .személyében új név került,, a győztesek közé. Csapatban a vízilabda válogatott érdemelte ki a kitüntető címet, több mint egy évtized után ismét az élre került. ben volt — számolja gondterhelten a vészesen rohanó éveket Klára. — A széthúzható falon egy tenyérnyi rés maradt. , Sándor, Sebők Gyurkával éppen úgy ült. hogy a nyílásom pontosan a mi asztalunkhoz látott- •• Apám, — ‘aki sokáig kapusa volt az MTE-nek — örült az ismeretségünknek, anyám azonban elhúzta a száját: „Két hetet sem adok neki...” Most Sándor a kedvence.,. Aztán kiderül, hogy a Kiss családban nem véletlenül szeretik a vöt. Szerény, csendes, házias, nem szeret kimaradni, a szenvedélye a magnó és a lemezjátszó. Ösztönös ráérzéssei megjavítja a centrifugát, a mosógépet, a televízió antennája „behozza” a jugoszláv, a román adókat is. Sokat olvas, és szereti a komolyzenét. Egy gonosz kérdéssel a házigazdát veszem célba: — Miért rapszódikus a szereplése, ha egyszer Ilyen kiA Császi — Kedves Gizella .' ” — Katalin... én a Katalin vagyok... — Pardon .. A gyakori helyreigazítás kényszerített rá, hogy végül is különbséget tegyek a két Császi lány, — Katalin és Gizella — között. Nézzük csak: Katalin haját feketére álmodta valamelyik ügyeskezű figaró, — Gizelláé viszont aranybarna. Katalin egyénisége tempera- mentumosabb. — Giielláé szelídebb, anyáskodóbb. Katalin asszonyneve Nagy At- tiláné, — Gizelláé pedig Szabó Ferencné. Ezzel a lényeges különbségeket nagyjából kimerítettem. A két ikertestvér pályafutása egy korszakot jelentett Szolnok atlétikai életében. Bertalan Imréné figyelt fel a két nyurga, átlagon felüli kéDessésű általános iskolásra 1954-ben. Rövidesen a Légierő színeiben sportoltak. Ieazi ' csodagyerekek voltak. Katalin 12 évesen harmadik lett a városi felnőtt bajnokságon távolugrásban. — Négy méter 3 centit ugrottam. és még ma is féltve őrzöm azt a kis szalag nélküli csúnyácska érmet, amit akkor kaptam. Gizella magasugrónak készült: — Tizenhárom évesen 133 centit ugrottam magasba. Sportnál va futásuk története szinte végig egy szálon halad: 1956-ban kerültek a A kiságyban a „trónörökös” egyensúlyozott a magánélete? — Ezt én is szeretném tudni — egyébként megfigyelte, hogyha Szolnoki Péter a pályán van, nekem is jobban megy? Megértjük egymás gondolatát, tudunk a szélen váltani. Az asztalon tankönyvek. — A közgazdaságiba járok, elsőéves vagyok. Már 24 éves elmúltam, és nem akarok érettségi nélkül maradni Nagy szerencsém van. hogy a feleségem ott végzett így sokat segít — Nem is kell gyakran korrepetálnom Sanyit, hiszen jó tanuló: négyes, ötös jegyei vannak... Búcsúzunk. Benézünk egy pillanatra Róbert szobájába is. és közben a fotóriporter nem állja meg, hogy rá ne villantsa vakuját a gyermekágyra. Róbert felpillant, csodálkozva körülnéz, aztán a fal felé fordul és angyali nyugalommal alszik tovább. nővérek szolnoki MÁV-hoz, és tulajdonképpen attól az időtől jöttek a jegyzett eredményeik. Gizi gátazott, Kati távolt ugrott, úm amikor azt kérdem, sorolják fel, melyik versenyszám az, amelyben nem indultak a 20 év alatt, — szinte egyszerre említik az egyetlent a 800 métert Tizennyolc éves korukban lettek ifjúsági válogatottak. A németek ellen Debrecenben léptek salakra. Bár már ifjúsági korban is sorra .nyertéle a felnőtt vidékbainoksá- got, listavezetők voltak korcsoportjukban, válogatottak nem lettek többet — mert nem rendeztek ifjúságialt számára nemzetek közötti versenyt... A felnőttek között is előkelő helyen jegyezték Kati 590 centis távolugró. és 163 centis magasugró eredményét, — az országos rekord, ugyanis mindössze 164 centi volt... — Még ma is kesergek azon a tiz centin, ami ahhoz hiányzott, hogy hatméteres távolugró legyek ... Ss Gizi? ötpróba csapatban és négyszer százas váltóban — Csíkos Kati — Szu- nyogh Éva — Császi Kati — Császi Gizi — összeállításban lett országos bajnok. — Reggel fél hatkór keltünk, hattól fél nyolcig futottunk, olykor hajnali ködben, szakadó esőben, derJegenyék tavasszal Gondosan fésült haj, markáns arc és szerény — szinte bécsánatkérően szerény — modor. A szavak időtlen nyugalma, a gondolatok szigorú logikai rendje, az egész ember békés derűje — ez Kárpáti Zoltán, a kunszentmártoni gimnázium testnevelő tanára. A rongylabda — A családom hamisítatlan pedagógus família: a tanárapán bűvkörében mi fiúk mind a hárman pedagógusok lettünk — a lánytestvérünk viszont férfias szakmát választott: agrármérnök. A három Kárpáti fiú.— három ördögfióka — így ismerlek bennünket Karcagon. Életelemünk a mozgás volt. Rossz korban gyerekeskedtünk: háború, a gimnáziumból kórház lett, így a családi otthonunkat kellett tornateremmé átalakítani. Magunk fabrikálta szereken gyakoroltunk naphosszat. Létrán, gólyalábakon, házi készítésű nyújtón, korláton ügyeskedtünk. Az utcára nem mehettünk, * talán ezért is volt, hogy a felszabadulás után megfékez- hetetlen mozgásúélyszer kerített hatalmába bennünket. Ott voltunk mindenütt, arcl labda pattogott, futni, ugrani, tornászni lehetett. No és a labdarúgás... A legszebb emlékeim egyike a parányi rongylabda. Aki kemény golyóvá tudta formálni az eldobott göncöket, az máris egy kis közösséget gyúrt maga köré. A hagy összekovácsolódás évei voltak ezek: egyetlen karóra az osztályban, mégis mindig mindenki tudta, mennyi az idő. A legidősebb bátyám 1947- ben országos középiskolás bajnokságot nyert szertornában, a középső 186 centit ugrott magasba — én utánoztam mind a kettőt. — Később tornaterem nélkül a saját erőmből készültem fel a pedagógiai főiskolára, és a felvételim sikerült. A fővárosban eleinte tobzódtam a lehetőségekben, majd a tornánál állapodtam meg. Másodosztályú minősítésig vittem ebben a legnehezebb sportágban. Igen, a legnehezebb, hiszen a hat szer — hat külön világ. Meg aztán a felkészülés sok-sok keserves esztendejéről egyetr. len percbe sűrítve kell számot adni. Az atléta kezdőként is rajthoz állhat. — legfeljebb", utolsó lesz. A tornász csak akkor léphet színre, ha kész a gyakorlata. Rontani lehet — javításra nincs lehetőség. Diplomásán Tatabányára kerültem, majd Kunszent- márton következett. Végigsétálunk a gimnázium folyosóján, benyitunk a ísempés zuhanyozókkal kiegészített öltözőkbe, a felszerelésekkel dugig tömött szertárakba, „A megye legjobban felszerelt iskolája a miénk...” Aztán a tornaterem. Első látásra alig különbözik a többitől, ám egy mozdulat és a terem sarkában elhelyezett hangszóróból friss melódia árad. — Az órákon gyakran hangzik fel a muzsika, a zene, élénkebbé teszi a fiatalokat. Munkaruhában A teremben számtalan apró ötlet: egy gondolkodó ember kezemunkájának nyomai — olyan emberé, aki megszállottja annak, amit csinál. — Ez az elektromos szerkezet a kosárlabda kelléke: a pontokat tartja számon, magam barkácsoltam. Az udvaron újabb meglepetés. A bitumenes kosárlabdapálya fölött lámpafüzérek gyulladnak nappali fényt árasztva. Kerti bútorokat idéző padok fogják körül a játékteret. Odébb egy kézilabdapálya, olyan gondosan karbantartott, hogy bármelyik elsőosztályú csapat megirigyelhetné. Az udvar sarkában a változatosság kedvéért sztereó-hangszórókból szól a zene. A parányi sportkombinátot égig érő jegenyék állják körül. — Ostornyi vesszők voltak, mikor elültettük őket a gyerekekkel. Ez az udvar így ahogy van, tízévi munka eredménye. Amikor idekerültem, egy noteszlapra felrajzoltam, mit szeretnék. Az akkori igazgatóm rámnézett, és elmosolyodott: — Szép, szép, de egy emberöltő kell hozzá, míg megvalósul. — Tíz évig munkaruhában jártam be tanítani, így aztán jöttek utánam a gyerekek'. Amíg elkészült a sportudvar, 34Íezer forintnyi társadalmi munkát végeztünk. — Itt a pályát harminc centit kellett tölteni... magam betonoztam... kosárban hordtam .a földet..», a műtrágya azért .van a szertárban, hogy a jegenyék tavasszal szép zöldek legyenek.,. — Hogy miért tettem mindezt? A saját kényelmemért, higgye el nem másért, ünzőék vagyunk valnmeny- nyien, én mostmár hét éve élvezem a tíz év gyümölcsét. önzés ? Az önző ember csak a saját érdekét tartja szem előtt. De ez a sportparadicsom nem elsősorban a tanár számára készült komfort... — Jó, hát akkor menjünk tovább. Év elején sorba állítom az elsős tanítványokat és elnézem őket. Elferdült, deformált gerinc, lógó váll, túlerőltetett inak, görcsbe merevedett izmok, szinte valamennyiüknél. Van olyan huszonhatos csoportom, ahol egyetlen hibátlan tartás gyermek sincs. Hát lehet má. a feladatom, minthogy „ki kovácsoljam” őket? A gyér mekek előtt az élet: kínlód niulc, cipekedniük, egyszóva dolgozniuk kell egy em'berc tőn. Ha mást nem cipelné hát esztétikusán kell hord' niuk saját testük súlyát. E: re kell őket felkészíteni, a egészséges életre. Mert ah" egészség van, ott van éle öröm... I Nen nagy szava ezek, inkább egy idő után szinte kézzel foghatóvá tisztult célok, megvalósításra sürgető gondolatok. — Nálam mindenki sportol. A szekrényben azért van a tucatnyi tallaslabda garnitúra, hogy a felmentettek is elfoglalják magukat. Ne álljanak a íal mellett tornaóra alatt. Pedagógus vagyok — Ügy tudom, korábban a nagyközség sportegyesületében is vállalt feladatot? — Igen, tíz évig voltam a kosárlabda-csapat edzője. A fiúk és a lányok is eljutottak az NB III-ig, sőt mindkét együttes osztályozót is játszott a íeljebbjutásért. Nem sértődöttség miatt álltam félre, hiszen ma is érzem a megbecsülést. Az utcán ismerőstől ismerősig botladozom. Szót kell váltanom mindegyikükkel. Azért hagytam abba az edzősködést, mert nem akartam a tanítványaimtól elvonni az energiámat. Pedagógus vagyok, ez a hivatásom, a kenyerem. Ezt kell egész emberként művelnem. Testnevelő... milyen szép szóval szabja meg szabatosan "nyelvünk a tennivalókat. Kárpáti Zoltánról békés derű sugárzik. Nem látszik rajta, hogy heti 24 óra helyett — 38 órában tanít, hogy iskolán kívüli elfoglaltságának se szeri, se száma. Hogv mi az időtlen nyuga lom titka? Olyan ember ő, aki a megvalósult álmainak birodalmában él. mesztő hidegben, téli sötétségben — és nyolckor már ott voltunk a munkahelyün kön. Délután kettőtől ismét hatig, hétig... A fizetésünk 1600 forint volt, és ehhez a világon semmi sem jött. Hogy., miért? Az országos bajnok nak már kijár a harsona' szó. és azt nem lehet megáll•ji ni könnyek nélkül... — Élmények? Tallinnba repült velünk a gép, amikor goromba felhők közé kerültünk, és a törékeny repülő őrjítő táncba kezdett. Hat- vyolcszáz métereket zuhant minden átmenet nélkül. Nekem pillanatok alatt lepergett az életem filmje — ám a vége nem happy and volt — Gizi vágott úgy pofon, hogy még a könnyem is kicsordult. — Mert valakinek észnél is kell lenni — jegyzi meg szerényen a tettes... — Fájt a búcsú? — Ha három-négy éviiéi korábban kerül rá sor, aligha tudtuk volna ilyen köny- nyén túltenni magunkat rajta. ‘Sajnos a MÁV atlétikai szakosztályában az v években meg. u.nlott a közösségi szellem. Sok az ellendrukker, Talán ezért is volt könnyű a válás ... Szabó Tibor kerekre tágult szemmel hallgatta a beszélgetést. Hatéves és sportiskolás. Nagy Attila is hatéves. Szintén' sportiskolás. A két gyerek elválaszthatatlan ' jó- barát. És közös szerelmük az atlétika. Vajon az ő pályafutásukhoz is korszak fűződik majd SzoUnokoii? Pon’verssnybea első a Verseghy Befejeződött az országos középiskolai cselgáncsbajnokság Három korcsoportban tegnap délelőtt fejeződött be az. első alkalommal megrendezett országos középiskolai cselgáncsba.! • nokság. A kétnapos versenyen a szolnoki Verseghy gimnázium tornatermében ötvenkilenc gimnázium. szakközépiskola és iparitanuló intézet versenyzője lépett a tatamira. A pontverseny alapján a kupa első védője a házigazda szolnoki Verseghy gimnázium lett 147 ponttal, második a MŰM 611-es Szakmunkástanuló Intézet, Békéscsaba, harmadik a kecskeméti c23-as Szakmunkástanuló Intézet. Késztetés eredmények: . Serdülök, 40 kg: 1. Schtllhof (Miskolc), « kg: t. Tóth B. (Sz. Verseghy), 48 kg: i Pál fi (Oroszlány), 52 kg: 1. Égi (Esztergom). 5,3 kg: 1. Kadok (Tatabánya). 60 kg: 1. Kovalszkl (Békéscsaba), 64 kg: 1. Adócs (Kecskemét), 68 kg: 1. Oyányi (Békéscsaba), nehézsúly; 1. Tóth M. (Miskolc). Ifjúsági: 58 kg: t Burl (Esztergom. 65 kg: j. Somodi I. (Kecskemét), 75 kg: 1. Berkes (Tatabánya). 85 kgi 1. Donvári (Budapest), nehézsúly: 1. Mikés (Sz. Verseghy). Junior 63 kg: 1. Fekete (Sz. Verseghy). 70 kg: t. Rá ez. (Lenti), 80 kg: I szabó (Szeged). 93 kg: 1. Vörte (Sz. Verseghy)', nehézsúly: L Balogh (Tatabánya). Az oldalt írta: Palágyi Béla Fényképezte: Nagy Zsolt
