Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
1973. december 94. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 é Tanmese egy obsitosról Műhelyből az egyetemre Korántsem széles körű gyakorlat — sajnos —, hogy „fiakai állományú” dolgozók egyetemre járjanak. Riportalanyunk esetében a kivétel erősíti a szabályt. Beszélgetésünk előtt hadd mutassam be: Szebeni László, a szolnoki MEZŐGÉP forgácsoló üzemének MEÓ-s csoportvezetőié. KISZ-tag, s egyben tevékeny részese egy többszörösen kitüntetett, aranyjelvényes szocialista brigádnak. Á mi pedig katonai szolgálatát illeti; az igazat megvallva csak címzetes obsitos. St^nd leiét letöltötte, de még i eskán a katonakötelesek csoportjába tartozik, hiszen mindössze huszonhárom :ves. Beszélgetésünk témájába vs zó'm pedig a Gödöllői \rr-r', ■ udományi Egyetem mezőt nzdasági gépészmérnöki ka iának másodéves levelező uallgatója. — Hogy szánta rá magát tanulásra? — Régi vágyam volt A V >ki gépipári technikumin végeztem 1969-ben, de nládi okok miatt nem ta.ilhattam nappali tagozaton. Valahogy éreztem. hogy 4öbbre vagyok képes. Ne értse félre, ezt csak az .ismeretszerzésre értem, én nem beosztás alapján csoportosítom az embereket. — Az üzem elősegíti-e tanulását? — Igen. A tanulmányi Időre, illetve az azt követő öt évre tanulmányi szerződést kötött velem. Amíg az egyetemre járok, évi 57 nap fizetett tanulmányi szabadságot biztosít számomra. S ami külön előny: akkor vehetem ki. amikor szükségem van rá. — Egyéb segítséget kap-e? — Hogyne. A tanulmányaimhoz szükséges műszaki rajzokat a jól felszerelt technológiai osztályon készíthetem el. A műszakiak minden segítséget megadnak. Például most is az üzemvezetőm jegyzetét használom ... — Ösztöndíj? — Az csak a nappali tagozatosoknál van. — Nem túlságosan nehéz levelező tagozaton az egyetem elvégzése? — Nehezebb is, meg köny- nyebb is, mint a nappali tagozaton. Hallatlan előnynek tartom, hogy igy az elmélet és a gyakorlat szerencsésen párosul. Igaz. elsajátításuk egész embert kíván, — de megéri. — Ezek szerint a magánéletre kevés ideje marad. — Nem élek azért fakir életet Most voltunk például színházban. Az igaz, hogy tanulás közben kevesebb a szabad idő. de az ember éppen azért jobban megfontolja, hogy mire fordítsa. Sze- rencséré a meny asszonyom is levelező tagozatos hallgató. így megértjük egymás helyzetét — Évfolyamtársak? — Nem. ő harmadéves. Onnan az előnye, hogy nem volt katona. — Szolnokiak? — Mindketten Abonyból járunk dolgozni. Ez is hátrányt jelent, hiszen reggel ötkor kelek, és este hat előtt nem érek haza. Abban bízom, hogy ha megnősülök, kapok lakást Szolnokon. Mostanában egyre inkább támogatják a fizikai dolgozókat ... Jó lenne mielőbb beköltözni, hiszen az ember ilyenkor már nem úgy tanul, hogy „apuka kényszerít, s megver, ha nem készülök”. — Családi hagyomány a tanulás? — Nem mániákét szülőm munkás. — Mit gondol, ilyen körülmények között, amilcor az üzemekben százszámra vannak szakközépiskolát végzett fiatalok, a vállalatok támogatnák. az egyetemek várják őket. miért fehér holló a munkapadtól egyetemre kerülő? — Szerintem először bizonyítania kell egy fiatalnak, hogy az üzem kellően felnőttnek fogadja el. és sesítse, fovábbtanulásra ösztönözze. Nos, ami a fiatalokat illeti; talán túlértékelik saját tudásukat. Nem általánosítok, hiszen engem is dühít, ha az ifiúsávot felületes jegyek alapján ítélik meg. de az a tapasztal,afom nem tanulási szándékkal állnak munkába. Nemcsak főiskolai továbbképzésre gondolok, hanem arra hogy az elmélet átültetése a gyakorlatba szintén tanulást jelent. Többnyire megelégszenek azzal, hogy „én elméletileg közép- káder vagyok”. önelégültségnek. vagv az ördög tudja, minek tudható ez be. Kezdetben éreztem az üzemi gyakorlat hiányát, azért úgy voltam vele; kézbe az olajos rongyot! Szerintem — ha röviden is — meg kell járni minden lépcsőt, hogy az ember tudjon a más szemével is nézni, a más fejével is gondolkozni. Ezzel csak több lesz az ember. — Évfolyamtársai között van-e fizikai. dolgozó? — Tudomásom szerint nincs. Becsukom a jegyzetfüzetet, s arra gondolok, sok ezer az érettségizett. a tehetséges munkás, akik közül egyre többen vállalhatják Szebeni László Útját, mert a közeljövőben mind nagyobb támogatást élvezhetnék társadalmunktól. Simon Béla Gyermekváros Szolnokon Évek óta dédelgetett tervük a szolnoki vezetőknek egy korszerű gyermek- város építése. A Művelődés- ügyi Minisztérium jónéhány millióval „beszállt”, magára vállalta a beruházó szerepét. A kivitelezés ennek ellenére több okból nem kezdődhetett meg eddig, így például azért, mert a tervezők a pénzügyi lehetőségeket figyelmen kívül hagyva készítették el a gyermekváros terveit. A beruházó mit tehetett mást, átdolgoztatta a terveket. Ez is hosszú hónapokig visszavetette a munkát. Érthetetlen. s korántsem egyedi jelenség ez. Úgy tűnik időnként, hogy tervezőink fantáziája messze „túlszárnyalja” a reális lehetőségeket Ennek ellenére most már figyelemreméltó előrehaladásról számolhatunk be. 1974 elején terjesztik be jóváhagyásra a beruházási programot, s ez év második felében megkezdődik a gyermekváros építése. Kedvező ténvezők is közrejátszanak ebben. így például az. hogy a kisgvepi lakótelephez ötvenmilliós költséggel előközművesítést végeznek a gyermekváros szomszédságában. A megyei tanács egyébként ebből az összeeből 30 milliót magára vállalt. A kedvező körülmények azonban egymásukban hevesek. lennének a gyermek- város felépítéséhez, ha nem párosulnának a szolnoki vezetők aktív erőfeszítésével. Kukrl Béla, a városi tanács elnökhelyettese így summázza ezt: nagyon akarjuk. hogy mielőbb felépüljön ez az intézmény. De jó lenne, ha minden fontosabb beruházásunknál valamennyi érdekelt fél ugyanúgy vallaná: nagyon akarjuk, még áldozatot • Is hozunk érte. ) __ S. B. Nyolcvanezer forint ráadó« Kamarakiállítás a Damjanich Múzeumban A felszabadulás után mindössze egy kép volt a szolnoki múzeum tulajdonában. A háború alatt rengeteg alkotás elpusztult. Az aktív gyűjtőmunka meghozta gyümölcsét. Esetenként a leglehetetlenebb helyről — így például Vágó Pál képe az ár- vízmentesítő társulat padlásáról — került a gyűjteménybe több festmény. A múzeumok tanácsi kezelésbe vétele sokat jelentett a képzőművészeti anyag gyarapításában. Részben ennek, részben a Művelődésügyi Minisztériumnak köszönhetően ma már közel másfél ezer festmény és grafika van a Damjanich Múzeum birtokában. Az anyagi lehetőségek mellett köszönhető ez a múzeum lelkes szakembereinek, akik időt, fáradtságot nem kímélve kutattak kedvező vételi lehetőségek után. A gyűjtőmunka kezdetben a szolnoki művésztelephez kapcsolódó festmények szerzésére irányult, később alföldi, illetve országos vonatkozásúvá vált, hogy a látogatók egy kis kitekintést nyerjenek, s a Szolnokon hosszabb-rövidebb ideig dolgozó művészek alkotásait a kortársak művészetével ösz- saevetve szemlélhessék. A képzőművészeti gyűjtemény gyarapítására a megyei tanács pluszként nyolcvanezer forintot juttatott a közelmúltban a múzeumnak. Jó lenne, ha ez a nemes gesztus állandósulna, hiszen egy-egy valamirevaló alkotás ára ma már igencsak meghaladja a tízezer forintot. A pluszként kapott összeget jól használta fél a múzeum. Ennek köszönhetően újonnan került tulajdonába Be- rény Róbert: Madárdal; Ed~ vi Illés Aladár: Zöldelő mező; Kohán György: Női fej; Kosztolányi Kann Gyula: Udvar: Körösföi-Kriesch Aladár: Népviseletbe öltözött nő; Nagy Sándor: Kertrészlet; Rudnay, Gyula: Ablaknál ülő férfi; Rudnay Gyula: Betyárok lovon; Czigány Dezső: Párizsi részlet; Tornyai János: Táj című alkotása. Ezeket a képeket is láthatja a közönség a múzeum karácsony után megnyíló kamarakiállításán. S ami még ide kívánkozik: áprilisban az egész Galériát betöltőén mutatják majd be az utóbbi négy év új szerzeményeit. Rudnay Gyula; Betyárok lovon Nagy sikerrel mutatták be tegnap este a Szigligeti Színházban Oscar Strauss Csokoládékatona című operettjét. Képünkön; Jelenet az előadásbál ✓ IIj intézmények könyvtára!* bővültek, művelődési liávak születtek, szakmunkásképző intézeteket avattak a megyében A Szolnok megyei Tanács V. B. művelődé'ügyi osztályának gazdasági előadója, Balyi Miklós sikeresnek tartja 1973-at. — Ebben az évben több olyan létesítményt adtak át rendeltetésének, amelyet még 1972-ben kezdtek meg. Az új intézmények között óvodák, iskolák, kollégiumok, művelődési házak és könyvtárak szerepelnek. Sok épületet felújítottalt, bővítettek, összegszerűen nehéz lenne meghatározni, hány forintot fohdí- tottek ebben az évben a közművelődési intézményekre, hiszen más intézmények, vállalatok hozzájárulása és a társadalmi munkák jelentősen befolyásolták az építési költséget. — A legfontosabb új létesítmények: Martfűn nyolc tantermes iskolát, Karcagon gyógypedagógiai , iskolát, Jászberényben kétszáznégy személyes középiskolai kollégiumot, Ssolnokon, Mezőtúron, Kunszentmártonban szakmunkástanuló iskolát avattak. A népművelés is kapott új intézményeket. Alaty- tyánban. Nagykörűben augusztus 20-án adták át az új művelődési házat. Felavattak a jászladányi ifjúsági házat, es Kétpón az új klubkönyvtárat. Tiszafürednek egyik büszkesége lett a járási könyvtár új gyermekrészlege. Kisújszálláson is bővitették a könyvtárat. A megyed köz- művelődési alapból kapott támogatást a szintén az idén átadott jászszentandrási tanyai klubkönyvtár. Jászdó- zsán úi épületbe költözött a könyvtár. Az ifjúságpolitikai határozatoknak megfelelően az ifjúsági klubokat is fejlesztették, a központi alapból 530 ezer forintot kaptak felszerelésre, berendezésre. — A sikerek mellett bizonyára volt kudarc is. — Sajnos a jól sikerült évnek van egy kis foltja is, mart például Jászberényben használhatatlan lett az Ady Endre úti óvoda, vagy például a jászkiséri művelődési ház romossá vált. Ezek rendbehozatala a jövő feladatai közé tartozik. — És az 1974-es esztenc’ ’ művelődésügyi beruházásai ? — Erre csak megközelítő választ tudok adni. Az v i szánt biztos, hogy az elkövet kezendő év örömet hoz a szolnoki édesanyáknak. Elkészül ugyanis a Kolozsvári úti és Landler Jenő úti, az olajosok lakótelepén és a Zagyva-parti lakótelepen épülő új óvoda. Jövőre, a harmadik negyedévben kezdődik a szolnoki gyermekváros építése. 1974-ben talán befejezik a jásztelki művelődési házat, amelyet a község saját erejéből épít, immár öt éve. A tiszaszöllösi könyvtárat 150 ezer forintos költséggel klubkönyvtárrá bővítik. A jövő évi iskolafejlesztési tervek között szerepel, hogy a tanintézmények 6 millió forint értékben kap- nap új' felszerelési tárgyakat, szemléltetőeszközöket. Sok olyan jellegű beruházás-■ van, amely tavaly, vagy az idén kezdődött, illetve indult, az építése, és jövőre, 6Őt 1975-re fejeződnek be. — veres — Könyvvásár, karácsonykor... A karácsonyi könyvvásár egyik jellegzetessége, hogy ezúttal mindenki másnak (s nem magának!) választ olvasni valót. „Csak semmi kockázat” — ilyenkor ez a legfontosabb jelszó. „Nini, újdonság! De kár... Én megvenném ugyan, de mit szól „Z”? Még a fejemhez vágja... No nem, akkor inkább valami mást.” Valami biztosat, valami hagyományosat, valami régit. A másik jellegzetesség, hogy mindenki szép, elsősorban külsőleg vonzó könyvet keres. Szerencsére könyvkiadásunk szép könyvekben igazán bővelkedik. De soha mányi képzőművészeti, vagy fotóalbum-vásárlót, mint éppen karácsonykor. És persze, soha ilyen keresletet a gyermekkönyvek iránt. Lapozgatom a „Könywi- lág decemberi számát, a „Kiadóink jelentik” rovatban a karácsonyi termést figyelem. Jókai, Dosztojevszkij, Dumas, Maupassant, Maugham, Stendhal, Móra neve a szépprózánál ; Chagall-album, Rousseau-kötet, A gótika története, Olasz reneszánsz portrék, A modern művészet alapjai (stb,...). a képzőművészetnél. Megszámoltam, tizenegy új gyermekkötetet. (Elég kevés.) „Csak semmi kockázat” — karácsonykor, a kiadóknál Is ez a jelszó. Közelharc árán A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 458. számú szolnoki boltjában még egy gombostűt sem lehetne leejteni. Az alig pár lépésnyi üzlethelyiség ajtajára elkelne a tábla: „Zsúfolásig megtelt, vásárlás csak közelharc árán.” Két kiszolgálás között, a keskeny folyosóraktárban sikerült beszélnem Magyar Benőné üzletvezetővel: — A forgalom minden eddigit felülmúl. Ebben szerepe van a könyv egyre növekvő népszerűségének, és annak is, hogy a vállalat másik szolnoki boltja a szanálások miatt új helyre, a Sólyom utcába költözött. Sajnos a nagy forgalom, az öröm mellett gondot is okoz. Ez a helyiség legfeljebb egy trafiknak volna elég, könyvesboltnak mindenképpen kevés. A helyhiány miatt gyakran még az Új könyveket sem tudjuk bemutatni, arra pedig egyáltalán nincs lehetőség, hogy a vásárlók nyugodtan olvassanak, böngésszenek. Az üzlet bővítése már régi tervünk. Ha a mellettünk lévő húsbolt épületrészét megkapnánk, megoldódna minden probléma. Glvasószobát rendeznénk be, s végre helye volna az alkalmankénti antikvár akció nak is. Jelenleg úgy tűnik mindez csak álom. Szép álom... Jó tanács Content ustól „Há nem. lehet is minden könyvet elolvasni (kivált a könyvek mostani özönében) mégis minél többet! Ha ez sem lehetséges, a jobbak közül minél többet; vagy ha csak kevesebbet, akkor a legjobbakat!’’ — figyelmeztet a középkor nagy pedagógusa Johannes Amos Comenius, s a választásra mindjárt tanáccsal is szolgál • „Először is azt javaslom, hogy inkább a tartalmas, mint a szavakban bővelkedő könyveket olvassátok, amelyek az életre hasznos dolgokat tárgyalnak, nem pedig szavukkal pávás- kodnak”. „Jó-jó” — mondhatná bárki. „A tanács szép, csak kicsit késő. Már a vásárlás után vagyunk.” Az újságíró viszont éppen a vásár tapasztalatai alapján állítja: az ajándékozók többsége kockázat nélkül ugyan, itt-ott közelharc árán, de Comenius szellemében választott. S aki nem? Annak az idézet további folytatása jelenthet vigasztalást: ,J*usztán a stílus kedvéért elolvasni„.. alig egyet-kettőt”. Ebbe a meny- nyíségbe pedig, még a sikertelen karácsonyi ajándék is bőven belefér... n. D.
