Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

570Í.N0K MFÍ5TF1 VfiPt AP

1973. december 24.

A HAMULADÁS TÖRÖK MIHÁLY

— Már én is csak úgy vagyok, mint nagyon sok munkatársam itt. a Járműjavítóban. Édesapám fűtöházi munkás volt. mig baj nem érte. Kisgyerek koromban a MÁV kenyerén nőttem fel. Aztán jött a nagy baj, apámat fiatalon nyugdíjazták, egy baleset miatt nem volt tovább alkalmas arra. hogy mozdonyfűtő legyen.

Vasutascsalád

Az volt a miénk is. Meg nagy család. Heten voltunk testvérek, öt fiú. két lány. Én voltam a legnagyobb. Amikor apámat a bai érte. s Kevés pengőt hozott a postás. szólt nekem: fiam kenyér kell. I'egértettem, apám itán én következő, .a a sorban. Szegény akkor lett igáién a folyó rabja. Mindig

háborúban tönkrementek a vasúti hidak. Melyiket bomba. melyiket gránát tépte szét. S anélkül nincs vasút, nincs vonat. Végigjártam az országot építettem, javítottam a MÁV-hídműhelyeik- kel a vasúti összekötő hidakat. Irtózatosan nehéz munka volt a magányosság is bántott a család hiánya. 1948 májusában jöttem visz- sza Szolnokra, a Járműjavítóba. s azóta itt élem az életem. Mindig munkás voltam, az vagyok ma is. A munkássors vitt a pártba Ügy megváltozott, olyan más lett a munkásélet! Nem a munka lett könnyebb — bár a Diesel javítás egy kis könnyebbséget is hozott — hanem az élet. Látja, a munkásruhám. most is ilyen piszkos, olajos. Mégis jobb az életem. Ha már a ruhát

szerette a vizet a Tiszát, de balesete után teljesen rá- zorult. Halász lett Csónak- ával járt tavasztól késő •szig a vizen, leste, várta a zerencsét. Én meg mentem ele. Hajnalban serkentünk, mire iskolába kellett menti. ha volt fogás, kapás, ha em. mentem vissza. Aztán skola után megint le a dzre.

így éltünk, jó sokáig és agyon nehezen. Aztán nóták az öcséim. s jöttek ők s. Fel is váltottak, mert en- ;em a Fazekas-féle mérlegtárba adott tanoncnak az pám. 1937-ben szabadultam, akatosként. Mentem volna gy szóra, ha hívnak a MAV- oz. de akkor még nem volt az ilyen egyszerű. Először •*s. csak katonaviselt legény - i-mbereket vettek fel. ígv hát dolgoztam az első munka- ; dómnál kevés pénzért, kis -ecsületért.

Most múlt éppen harminc- három éve. hogy felvettek a árműbe. 1940. december 5. napján, el se felejtem mig • lek. pedig elég rég volt. s örtént Is egy s más az élesemben. örültem nagyon, íiert az államvasutak jól űzetett. Az első havi kerestem volt vagy negyvennégy venkét pengő. Ügy érez- em, révbe értem. Betegeskedő, gyenge asszony volt a 'eleségem. helyette is dol- íoznom kellett. Aztán meg árman lettünk, a kislánynyal.

948 májusában

Dehát közben annyi sok minden történt. Alighogy megvolt a ió helyem, újra !«rántotok katonának. Csú- ya világ a háború a front, v fe's^-iIndulás után lőttem haza boldogan, a családhoz. Mégse maradtam itthon. A

mutatom, mondom, hogy valamikor a MÁV-isfcák asszonyai görnyedtek a teknő mellett, sikálták a szeny- nyes. szenes, olajos ruhákat. Most az üzem mosat ránk. Csak hozzák a tisztát, s felvehetjük. Adnak védőételt és -italt. Ötvenöt éves vagyok. Tán fordítottam volna a sorsomon, ha nem érzek emberséget, rendet magam körül a műhelyben. Mert az kell. anélkül, meg jó társak nélkül nem élet a munkássors. De én elégedett vagyok. Igen. a pénzemmel is. Most 15 forint 90 fillér az órabérem. Három és fél, négyezer forint havonta. Igaz, tanulnom kellett nekem is.

Az öcséim

Ügy ismernek a járműben, a „hamuládás” Török Mihály. Amíg gőzös volt, valóban a hamuládásoknál dolgoztam. Mióta Diesel van, a forgóváz javítás, a munkám. Ezért a ruhám már nem szenes, hanem olajos. Nem féltem az újtól, a tanulástól. Tulajdonképpen csak a szakmai fogásokat mentem át gyakorolni két hétig az Északi Járműjavítóba. Rendben megy a munka, nincs nekünk semmi bajunk.

Mondtam, hogy én is úgy vagyok, mint sok társam. Vasutascsaládban születtem, s vasutascsaládban élem az életem. Amit szegény apánknak abba kellett hagyni, mi. a fiai folytattuk. Mert mind az öten itt vagyunk, Török-fiúk. a járműben. Zoli és Pista öcsém esztergályos. Dezső is a Dieselen dolgozik. Gabi meg kocsi lakatos Nyolcvan" éves a jó apánk, törékeny kis ember már. de örül. ha erről beszélünk. Azt mondja, elégedett velünk, a fiaival,

Ha majd megnézik a Szolnok jubileumára készült szép színes filmet, látnak a Tabán öreg utcáján egv hajlott öreg embert. Megmutatja a régi. szakadozott hálóját. a szolnoki halászok sok öreg szerszámát. Ö az én apám.

A csend

Azért én is barátja maradtam a Tiszának. Különösen azóta, mióta szabad szombat van. Én bizony tavasztól őszig ott élek a folyón. Közel is van hozzá a kis családi házam. A vágó- hídnál. a Mocsár utcában lakunk. Hajnalban csak 'felek. korábban mint a Nap, s ki a vízre. Nem tud az ember olyan korán menni, hogv a madár ne szóljon neki. Megnyugtató, szén, a mi Tiszánk partja. Felejti ott az ember gyári zait, nehéz vasakat. A csend, a jó levegő, a víz teszi tán. de engem kerül a betegség. Jó erőben, egészségben élek. Ilyenvor, télen hiányzik kicsit a víz, — de el babrálok a horgokkal. botokkal, hálóval, készülök a tavaszra. Tudia, szerettem volna tanúin5 pótolni. ami tudásban hiányzik. De már az én koromban iskolába járni...

A közösségi munkára sose vagyok fáradt Mióta bri- gádmozgalom van. brigádvezető vagyok. Már kétszeres aranyérmes a szocialista brigádunk, kaptunk még a megyei tanácstól is kitüntetést. Nekem is van ilyen kri váló. olyan kiváló jelvényem. Mert aki dolgozik, becsülettel. annak becsülete is van. Változott a világ, érzi az ember.

Aoám példá’ám

öt évem van még nyugdíjig. Ügy remélem, erőben, egészségben érek el odáig. A családom szépen megvan, a lányomék is velünk laknak, s engem esténként a négy hónap« leányunokám vár. /

Mindig nehéz vassal dolgoztam. Apám példáján, lettek emberek a testvéreim is.

Nem vallottunk szégyent, s remélem ezután se fogunk. Mi, az öt Török fivér.

Sóskúti Júlia

Évi **cjvmi,fí<trel fdrHi

az a’füldi sz^h'drogén mezőkre

ü

ÜasHfaréwfé ki italt s kezdidik a 1—B értfkfé

vidékén

Felkerestük dr. Vándort! Róbertét, a Nagy alföldi Kutató és Feltáró Üzem igazgatóját, s az alföldi szénhidrogén kutatás helyzetéről és közeljövőjéről beszélgettünk.

— A hazánkban folyó szénhidrogén kutatásról rendszeresen olvashatunk az országos sajtóban. Ügy érzem azonban, az alföldi kutatási eredmények a jelentőségüknél kisebb nyilvánosságot kapnak. Szeretném, ha beszélne az Alföld cnergiabá- zis szerepéről.

— A hazai energia bázison belül jelentős szerepet betöltő szénhidrogének ipari tartalékainak helyzete úgy alakult, hogy a felhasználható országos készleteknek a zöme az Alföld területére esik. Ennek a helyzetnek vannak földtani és kutatástörténeti okai. A földtani ok az. hogy az ország szénhidrogí" kutatásra alkalmas területének 66 százaléka esik a Dunától keletre eső országrészre és csak 34 százaléka Dunántúlra. A kutatási lehetőségek tehát az Alföldön nasvobb^k. A magyar olaünar kutatástörténeti helyzete szerint az első fúrások a Dunántúlon voltak Az első eredmények és a termelő mezők Is ott alakultak ki. A Dunántúl kisebb kutatható területe, ugyanakkor nagyobb . meg- kutatottsága” törvényszerűen követelte, hogv a további energir baritokat a nagyobb területű és kevésbé megkutatott alföldi területeken kell keresni. Az 1900-as évektől kezdődően fokozatosan áthelyeződött tehát a súlypont az alföldi területekre. Jelen’eg a kutatófúrások mintegv 78 százalékát a Dunától keletre eső országrészen mélyítjük, s az összes kutatóméterelmek

66.5 százalékát végzi el a mi üzemünk. A magyarországi szénhidrogén termelés döntő többségé is az Alföldről származik ma már. Az országos földgáztermelés 99 százaléka a kőolajtermelésnek pedig 75 százaléka alföldi mezőkből kerül népgazdaságunk energiarendszerébe.

—- A kormány 1973. augusztusában elhatározta a hazai kutatás és feltárás ütemének növelését. Tímár Mátyás december 20-án az országgyűlési beszámolójában is a hazai kutatás fejlesztését szorgalmazta. Hogyan készültek fel erre?

Munkában egy alföldi fúrőb

crendezés

— Kormányunk 1973. augusztusában határozatot hozott a hazai szénhidrogén kutatás és feltárás intenzifi- kálására. Ehhez a döntéshez a Minisztertanács az anyagi bázist is biztosította. Országos szinten 1975-ig mintegy 730 millió forinttal megemelte az állami költségvetésből származó hozzájárulás mértékét. Az OKGT élve a lehetőséggel, sürgős intézkedéseket tett a kutató üzemek munkájának felfejlesztésére. Az alföldi kutatómunka úgymond „helyére került”, mert minden eddigi mértéket meghaladóan, az OKGT 1974-re egymilliárd forint körüli pénzügyi keretet biztosított az alföldi kutatás és feltárás céljaira. Az üzemi beruházások évek óta szorító. szinttartásra sem elegendő keretei is tágultak, mert 1974-ben várhatóan kb. 300 millió forintot tudunk saját rezsi beruházásokra fordítani. A megnövelt kutatómunka azonban gondos előkészítést is igényelt. Geológusaink, geofizikusa!

perspektivikus felmérése! végeztek itt Szolnokon Budapesten is. Nem kis í- adatot jelentett a tizen! előfordulási és haj; terül t kutatási program elkészíti > melyet rendeletekben sza1 lyozott módon részletes : - dokolásokkal, gazdaságos? ;i értékelésekkel tettünk m - győzővé. Ez évi eredrr, - nyeink és jövő évi tervih k megalapozottsága a tö b munka mellett a kutatás b * tékonyságát is minden bizonnyal növelni fogja Er e biztosítékokat adnak a ír i „kézben lévő” új kőolaj és fö’dgázmezők: Szeged, F - rencszállás, Endrőd, Kas:, - oar-Dél stb. A jövő pe ;- pektíváit vetítik előre a m g csak kezdeti eredményt m fató Kiszombor, Ferencsz; 1- iás-Kelet, Püspökladá y stb. olaj előfordulások. z ismert ..szénhidrogéné? z >- nák”-ból való kilépést jelenti jövő évi tervünkben a K >- rös—Berettyó vidékének bekapcsolása az intenzív kutatásba. A felszíná gsofizi!. ti előkutatás eredményei alánján feltételezzük, hogy ez i -a területen fogunk még o - szágos jelentőségű új mezil is felfedezni.

— Mit fettek és mit Kívánnak tenni a minden vonatkozásban megfelelő létszám biztosítása érdekébe ?

— Mindenekelőtt széles körű toborzást indítottunk e Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt anyagi fedeze e biztosított ahhoz, hogy a meglévő bérproblémáink t reális szinten megoldjuk. Tovább dolgozunk a bérgazdálkodás korszerűsítésén és hamarosan el szeretnénk jutni oda, hogy mindenki azt a j - vedelmet kapja meg, amiért megdolgozik. Ne legyem k „beosztással járó” fizetések. A kedvezőtlen munkakört! I- mények javítását szám as szociális beruházással biztosítjuk.

— Tudom, hogy az elkövetkező évek feladatai számos ma még megoldhatatlannak látszó nehézséget tartogatnak, de optimista vagyok, mert üzemi kollektívánk ió szellemű és tudjuk, hopy minden csepp olajra, minden köbméter gázra nagy szüksége van népgazdaságunknak — fejezte be nyilatkozatát az igazgató.

Ember szüleiéit

Nem: ürh&n Anikó, életkorai két hét, született: íászboldogházán — a rad I ít üzemben...

December 8-án. szombaton történt. A radiátor üzem KISZ-es fiataljai kommunista műszakot szerveztek. Sokan mentek önként dolgozni. közöttük volt Urbán íjászióné is. akit néhánv nap választott el a szüléstől. Minden a legnagyobb rendben ment amikor...

A történetre Így emlékezett vissza két munkatársa, Kiss Andrásné és Ménkű Jánosné.

— Urbánné Pannikát már kislány kora óta ismerem és ebben a gyárban is együtt dolgozunk, — mesélte Kiss Andrásné. — Azon a szombaton találkoztam vele. Gondoltam. minek jár már be, amikor néhány nap van csak hátra... Ügv 11 óra körül kimentem a folyosóra. Láttam. nagyon sápadt. Mondtam is neki. Pannika, nem vagy rosszul? Azt válaszolta, hogv nem. de nem hittem el. Belekaroltam, úgy sétáltunk.

Akkor ért oda Mánkü Jánosné; — Már messz;ről észrevettem, hogv nincs valami rendben. Odaértem joz- zájuk és éppen akkor mondta Pannika, valami nagyon

szorítja. Sejtettük, hogy egykét nap és meglesz a baba. Karon fogtuk és vittük az egészségügyi szoba felé. Jár- tányi ereje sem volt vonszoltuk ahogy tudtuk. Egyre sűrűbben jöttek a fájásai. Szóltunk a közelben dolgozóknak, intézzék, amit ilyenkor kell. Telefonáltak a mentőknek és értesítették a bábaasszonyt. Ügy voltunk vele, hogy hamar itt lesz az autó és beviszi őt Berénybe. a kórházbao. Nem így történt. Alig érkezett meg Etelka, a bába. már meg is lett a gyerek. Nem akartam hinni a szememnek, hiszen olyan hirtelen történt. Ezt a napot nem felejtem el soha. Itt nálunk, ahol nap mint nap tesszük a dolgunk, egyszerre csak senkit nem érdekel a gép. a gond. a radiátor... Mindenkinek csak az volt fontos: hogy egy kisgyermek baj nélkül a világra jöhessen.

Az üzem vezetője. Szaló- ki Ferenc így emlékezed vissza a nem mindennapi eseményre.

— Reggel megbeszélést tartottunk, kilenc óra körül lett

vége. Vendégeket is vártam, meg is érkeztek. Elmentem velük szétnézni az üzembe. Egyszer csak szólnak hogy a Pannika rosszul van. menjek azonnal. Mire odaértem nagy volt körülötte a sürgésforgás. Mindenki ideges, izgatott volt. Összeszedtem magam; kértem, hogy hozzanak meleg vizet. A KISZ- titkárunk idegességében rohant volna melegíteni. Nevettünk. hiszen a csapból állandóan folyik a melegvíz. Az is eszembe jutott, ha a gyerek megszületik, mibe öltöztetjük. A gépkocsivezetőt megkértem, hogy menjen el hozzánk és kérje el a feleségemtől a fiam bébi holmijait. Mire a mentők megérkeztek a kislányt felöltöztették. bepólyálták. Később mondták is viccesen, hogy én voltam a „bábanéni”. Akkor már könnyen nevettünk. Még aznap bementem Jászberénybe. hogv lássam a mamát meg a kislányt Az üzem lesz a „keresztapja”, mi rendezzük a névadó ünnepséget.

Ebédhez készülődtek a jászberényi kórház szülészetén, amikor Urbán Lász- lónét és kislányát felkerestem. A szőke hajú, vékony fiatalasszony csodálkozott;

„Már oda is eljutott a gólya-hír?”

— Mint radiátor végszerelő dolgozom a gyárban. Azon a szombaton is bementem. Ügy voltam vele. még csak nyolcadika van, az orvos meg tizenötödike körül írt ki. Ügy fél tizenegy körül szólt a főnököm, hogy alkatrész kellene. Kimentem és... Már csak arra emlékszem, hogy kérdezték, mi légy esi a kislány neve.

Nagy dolog történt? Wesn, csak szokatlan körűimén v között Urbánnénak kislánya született.

És egy közösséget váratlanul megérintett & ®aretet

Srebeí«# ,

«