Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. november 7. PÓDIUM Halász Judit Nem készült mártírnak előadóestje Kamaszlányos mosollyal hirtelen megjelenik, szánté beröppen a pici dobogóra, kezeit alig észrevehetően föl­emeli, mint aki valamit be­jelenteni, közölni akar, s a közönség várja is a konfe- rálás* szerű magyarázatot, — vagy legalább a produkció előtti koncentráló csendet. De nem. A beszáguldás len­dülete még benne van moz­gásában, arcán még tükrö­ződik a presszó-előtérben szerzett hangulat, az ott vál­tott néhány barátságos mon­dat emléke, de már belekezd József Attila versébe. De szeretnék gazdag lenni — hallatszik, s az előadó és a néző együtt szerzi meg az átélés egyre fokozódó örö­mét, és mire a játékosan in­duló jól ismert vers soraiban a megdöbbentő rideg való­ság kopog, már egy baráti közösségben s nem „művész és csodáiéi” között élnek a költő sorai. Természetesség, közvetlen­ség.. Ez jellemezte Halász J Il­dit előadói estjét a hétfői Árkád-előadáson, ahol József Attila és Radnóti-versekből összeállított műsorát láthat­tuk. A versekben szinte felol­dódott az előadó. Suta kis­fiú volt, mikor a Betlehemi királyokat mondta, — kedves mesélő, mikor a Hangya cí­mű verset adta elő. Külön érdekesség volt. ahogyan a 6Úlyos politikai eszméket hordozó Tél, s az Ars poetica kristálytiszta gondolataival azonosulva, — egyéniségéhez méltóan derű­sen, molyogva politizált, op­timistán agitált. Különös volt: a komoly gondolatokat, az elembertelenedéstől való félelmet a könnyed előadás :— kontrasztként — komo­lyabbá, szorongatóbjró tette. Műsora második részében Radnótira emlékezett. A há­borúban eltűnt pályatárs Bálint György emlékére írt Ötödik ecloga előtt az író Tintahal című karcolatát fel­olvasva megvilágította a két barát szabadságért küzdő eszmei közösségét. Igazi képteremtő képesség­ről tett tanúbizonyságot a Nem tudhatom című versben és a Levél a hitveshez biza­kodó soraiban. (i. zs.) Téli küuynúfár 150 mű 5,1 millió példauyban Az idei téli könyvvásárra 17 kiadótól több mint 150 mű jelenik meg. összesen há­rom és félmillió példány­ban. A másfélszáz közül 55 szépirodalmi' — 27 magyar és 28 világirodalmi alkotás ti2 tudományos és ismeret- terjesztő mű. beleértve a gyermekismeretterjeszlést is. A könyvszakma a sajtó, a rádió és televízió közremű­ködésével igyekszik felhívni a nagyközönség figyelmét a legérdekesebb kiadványokra. November közepétől kará­csonyig a televízióban na­ponta lesznek könyvismerte­tő filmek: kilenc különböző kétperces filmen mintegy 50 .könyv ismertetése lesz lát­ható' és hallható. A televízió december elején egyórás iro­dalmi műsort sugároz, amely­ben jelenetek és részletek hangzanak el a legújabban megjelent szépirodalmi és művészeti kiadványokból. A rádió szokásos könyvismer­tető műsorain és irodalmi adásain kívül — amelyek eb­ben az Időszakban erőtel ie- sc-hhori propagálják az érté­kes könvveket — rejtvénv- műsort is készít: a három­szor egyórás kvizműsor ke­retében a meghívott közön­ség beszél a téli könyvvásár újdonságairól. Egy este Schönherz Zoltán elektro­mérnök. kommunista, a for- radalmi mozgalom mártírja. Született Kassán 1905. július 25-én, megölték Budapesten 37 éves korában, 1942. októ­ber 9-én.” — Azt kérded, milyen em­ber volt Zoltán? Mit vála­szoljak erre? Egy testvér ki­csit mindig elfogult. Tehet­séges fiú volt. de nem cso­dagyerek. Szerette a muzsi­kát, hegedült, zongorázott. Volt otthon egy Erbaar zon­goránk. Ha Zoli Chopin etű­döket játszott, a mama min­dig eiérzékenyült. Milyen volt Zoli? Képzeld már 17 éves korában ő vezényelte a gimnázium kis vonószeneka­rát. Komponált. Szladkovics egy verséhez írt zenét, de sajnos elveszett. Ö vetette papírra annak a mozgalmi indulónak dallamát, amit Hi­das dolgozott fel. Biztosan ismered: A harcban nem sza­bad megállni... Kass^^ a Mészáros utcai munkásotthon emeleti nagy­termében hangos gyermekka- cogás. újjongás kísérte egy gimnazista fiú bűvészmutat­ványait. Később a fiú elő­vette a hegedűjét, s a ki­csik ámulva. kerekrenyüt szemmel hallgatták, hogyan csal elő a húrokon az a ,.nagyfiú” szebbnél szebb gyermekdalokat. — Igen, szerette a gyere­keket. Azt a hegedűt közö­sen kaptuk a mamáéktól. de én nem játszottam rajta, en­gem nem érdekelt. — A nő, akivel oly meghitten beszél­getünk a kellemes, meleg szobában, — míg kint Kassa utcáin jéghideg szél cibálja a hervadó lombú fák ágait —, pici. törékeny. Bátyja így Archív fotó Schönherz Zol­tánról, egyetemista korában készült / becézte: kis aranyom ... Ar­cára sűrű barázdákat rajzolt az idő. az élet számtalan megpróbáltatása. De a sze­me él. ragyog — belső meg­nyugvásból tanúskodik. — A papa Sziléziából, Bi- elitzből jött K us sara 1898- ban. Vegyész volt. Megvásá­rolta a híres magyar írók németre fordított köteteit és mind elolvasta. Azt mondta, azért, hogy megismerje a né­pet. akik közé kerül. Ami­kor vele voltunk, németül beszélgettünk, de ha a ma­mával. akkor magyarul tár­salogtunk. mert anyánk ma­gyar volt, batizíalvai lány. Zoli is, én is könnyen tanul­tuk az idegen nyelveket. A bátyám beszélt franciául, ma­gyarul, csehül, szlovákul, né­metül de nagy passzív szó­kincse volt angolból is, már egvetemista korában. Brcmóban. majd Prágában tanult, elektromérnök lett. Diák korában tagja a főisko­lai hallgatók kommunista frakciójának, s tanulmányai befejeztével hivatásos párt­munkás. — Ne hidd. bogv nem sze­rette a szakmáját. Nagyon foglalkoztatta például a rá­diózás iövőie Magáénak val­lotta Gemsback amerikai tu­dós állítását: megérjük. nem is olyan sokára hogy vitrin nawságú szekrényekben áll majd a katódsugaras távol­balátó vevődoboza beéoített vetítőernyővel. Rendszeresen elolvasott minden elektro­mossággal kapcsolatos könv­Schönherz vet, hogy lépést tartson a szakma fejlődésével. Nem volt könnyű élete: kí­méletlenül üldözték az esz­méért, amelynek győzelméért harcolt. A Szlovákiai Ifjú­munkás Szövetség titkára 1934-től; 1936-tól 1938-ig a népfrontpolitika szellemében szervezte a szlovák és a ma­gyar ifjúsági szervezetek an­tifasiszta szövetségét. Az 1938 novemberi első bécsi döntés után a Magyarországhoz csa­tolt területen maradt, és Kas­sán szervezte a dél-szlová­kiai. majd a megszállt kár­pát-ukrajnai területek illegá­lis kommunista mozgalmát. — Szobánk ablakában áll­tunk Zoltánnal, és néztük Horthy bevonulását Kassára. Fehér lovon ült. Nevettek, él­jeneztek az emberek. 1938. november 11-e volt. Egyszer megszólalt Zoli: hogy fognak sírni egyszer ezek az embe­rek. akik ma ujjonganak. Kérlelni kezdtem: veszély­ben vagy, szökj meg. menj el, amíg lehet. Nem vála­szolt. csali megszorította a kezem. Ma is magam előtt látom, ahogy felszegte a fejét szavaimra, ahogyan makacsul maga elé nézett. Akkor már nős volt. és egy újszülött kisfiú ania- Mór"''4 a volt iskolatársát vette fe­leségül, pedig nem is neki udvarolt kezdetben. Márta jogász lett és társa az ille­gális munkában. Megbánta később, hogy maga mellé vette, hogy bízott benne? Egy biztos: élete utolsó órái­ban megbocsátotta a történ­teket, írt neki. hogy akarjon, merjen tovább élni a gyer­mekükért. önmagáért. — Akkor utazott másod­szor Moszkvába Zoltán. 1940 áprilisában. A nagy letartóz­tatások miatt menekült. Már­tát elkapták, vallatták, hiá­ba. Amikor a kisfiúkat, Gyu­rikát bevitték hozzá á val­lató szobába — később Már­ta elmondta nekem —, sze­gény asszony azt hitte, meg­őrül. És amikor a kicsit lá­bánál fogva kilógatták az ab­lakon hallotta keserves sírá­sát, hörgését a pribékek meg azt mondták, szétlottyantjuk a büdös kölyküd fejét, ledob­juk innen a harmadik eme­letről, ha nem vallasz, jel­vesztette az önuralmát. Mi­kor Zoltán visszatért. Márta már intemálótáborban volt.,. Zoltán lelki válságba került Márta vallomása miatt. Visszatért, hogy tovább harcoljon, küzdjön, mint az illegális , kommunista párt Központi Bizottságának tag­ja: 1942. július 6-án tartóz­tatták le Budapesten, ami­kor elment egy megbeszélt il­legális találkozóra, ahol csap­dát állítottak neki. — Én éppen Budapesten voltam, akkor már hetek óta semmit sem tudtunk Zoliról. Egyik nap táviratot kaptam otthonról, a papa küldte: „Zoli a Margit körúti fegy- házban van.” A tárgyalóteremben fül­ledt. nehéz volt a levegő. Az ügyész kérdezte: Hogyan volt önnek bátorsága szembe he­lyezkedni a kormányzó úr akaratával? A vádlott így válaszolt: Ha egy folyó part­ján állok, melyen egy rozoga híd vezet keresztül és látom, hogy valaki a túlsó partról át akar jönni, kötelességem, hogy rákiáltsak, vigyázzon, mert a híd leszakad. így ki­áltottam oda magyar testvé­reimnek! A tárgyalás második nap­ján a vezérkari főnök kü­lönbírósága meghozta az íté­letet: árulásért kötél ál­tali halál! — Nem Zoli folyamodott kegyelemért, hanem mi. a család. A mama megpróbált Kassán protekciót szerezni, én Budapestre mentem, és Zoli elvtársai, meg a magyar függetlenségi harccal szim­patizálók segítettek. Az ügy­véd. akit alaposan meg kel­lett fizetnünk csak azt tud­ta elintézni hosv minden nap bemehettem hozzá a börtönbe Kétszer jártam Baj- csy-Zsilinszkynél Andorka Dezső közreműködésével ki­Klárával A Schönherz-család egyetlen életben maradt tagja, Klára harcoltam egy audenciát a vezérkari főnöknél. Szombat- helyinél. Én elszántan men­tem oda. Azt mondta Szom­bathelyi: majd meglátja, mit lehet tenni. Andorka bizta­tott táviratozzak haza, Zol­tán kegyelmet kap. Csakhogy közbelépett a budapesti né­met követ, Dietrich von Ja- gow „Drága, kedves szüleim, Kis aranyom, Klári húgom! El­szorul a szívem ha arra gon­dolok, mennyi szomorúságot okoztam és okozok nektek... Én nem cselekedhettem más­képpen, mint ahogyan cse­lekedtem Mikor felismertem, hogy milyen veszély fenye­geti embertársaimat Magyar­országon, nem hallgathat­tam. meg kellett szólalno- nem tehettem másképpen... Nem hal meg azért min­denki, akit a földbe tesz­nek. Sokat dolgoztam és ab­ban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek...” „Kedves kis fiam, mikor e sorokat kézhez kapod, én már nem leszek. Épp azon a napon halok meg. mikor édesanyád téged kínban meg­szült...” — Utolsó este bemehettünk hozzá a siralomházba. Bor­zalmas volt az a végső bú­csú, nem tudok róla ma sem beszélni... A mama tartot­ta magát a legerősebben, ő. aki mindig sírt, ha Zoli Cho­pint zongorázott. Akkor lát­tam: Zoli már örült, hogy meghalhat. Azt kérded, mi lett a családunk sorsa? A papát később a Gestapo le­tartóztatta. A kezeim között halt meg. Mártát, a kis Gyu­rit, Anyámat, engem kon­centrációs táborba vittek, Oswiecinbe. Ott szétválasz­tottak minket. Csak én ma­radtam életben, családunk tagjai közül egyedül én tér­hettem haza. Nem tjidtam megmaradni a régi házban, összeszedtem, amink megma­radt. néhánv szék, szőnyeg, irat. fénykén. Miért nem mentem Budapestre? Én nem akartam Zoltán tettei, neve után élni. Tudom ő is így látná helyesnek. Én nem vet­tem részt a mozgalomban, nem vagyok politikus alkat. Meg aztán meg akartam mu­tatni magamnak, hogy talpra tudok állni a magam erejé­ből. Ma is itt vagyok Kassán gyógytornász. — Azt kérdezted milyen ember volt Zoltán. Nem ké­szült mártírnak. A rádió mellett ültünk, amikor Né­metország- lerohanta Len­gyelországot. és ezt hií’ül ad­ták Kitört a háború. Zoli akkor azt mondta • nekem: mennyi szenvedés vár még az emberekre de tudod, ha láb nélkül is de szeretném m^mi a végét. Ember volt szeretett élni és élni akart ebben a mai világunk­ban. Varga Viktória képernyője ELŐTT A bőség zavara fogott el, mikor arra gondoltam, hogy ebben a heti beszámolómban be kell számolnom az el­múlt hét valamennyi jelen­tős televíziós eseményéről. De azt hiszem, a nézőt is hasonló zavar, időzavar kör­nyékezte, amikor döntenie kellett, hogy mit is nézzen meg a televízió múlt heti műsorából. Ugyanis szinte minden napra jutott valami csábító, elcsábító program, amelynek ellenállni nem volt könnyű. De nem is lett volna érdemes. tó rum Vétkes mulasztás lett vol­na lemaradni a kedd esti külpolitikai Fórumról, amely tekintettel a közel-keleti ese­mények alakulására, a néző­nek friss híreket és alapos eligazítást ígért. Már csak azért is, mert tudtuk, hogy kérdéseinkre várva ott lesz az egyik telefonvonal végén Hrudinák Alajos is, aki szí­nes, közel-keleti témájú ri­portjai révén lassan a leg­népszerűbb külpolitikai új­ságírók sorába tartozik. És várja kérdéseinket Fábián Ferenc Párizsban, Hajdú Já­nos pedig Bonnban. A kül­földi tudósítók bekapcsoló­dása most is. mint általában friss vért hozott a Fórum ereibe, és serkentőleg hatott a nézőkre. S ami örvendetes volt tapasztalni, a Fórum rendszeres jelentkezésének lassan beérik a gyümölcse, mi nézők is megtanulunk kérdezni. Olyan kérdések hangzottak el szép számban ezúttal, amelyekben benne foglaltatott a jó válasz le­hetősége. Ezen a Fórumon jól lehetett érzékelni, hogy mi nézők is felnőttünk a Fórum színvonalához. 4/ trqa om És akik az Irgalom eddigi négy darabját látták, vajon ki tudták-e vonni magukat Kertész Ágnes varázsa alól? Képesek lehettek volna-e rá, hogy ne üljenek ismét a képernyő elé, és ne várják kíváncsian, hogy miként alakul Ágnes sorsa, és a töb­bieké, a mamukáé, az apu­káé és nem utolsó sorban Halmi Ferié, akit folytatás­ról folytatásra egyre inkább szívünkbe zártunk. Talán még bosszankodhattunk is rajta, hogy oly sokáig kell várnunk sorsunk beteljesü­lésének megismeréséig — gondolok itt a túlságosan is elszabdalt, sok részletre ta­golt folytatás időbeli elhú­zódására. Nem volt hibátlan tévé­film az Irgalom. Ezt most már, hogy befejeződött, bi­zonyosan állíthatjuk. Hintsch Gyöx-gy hozzáértő átdolgozá­sa sem tudta áthidalni azo­kat a nehézségeket, amelyek Németh László tömény gon­dolatiságának képnyelvre for­dításából származnak. De ugyanakkor azt is tapasztal­hattuk, hogy Sík Igor ope­ratőr — ha lehetőséget ka­pott — képei a gondolatok méltó hordozóivá is váltak. A tükrösi lakodalom fotos- rafálása jó példa volt erre, ahol Ágnes lelki felszaba- dultságát nagyszerűen tudta visszaadni a képek érzékle­tes nyelvén. De egyéb pél­dákat is idézhetnénk. Nem volt. hibátlan a tévéíilm ab­ból a szempontból sem, hogy olykor ritmusa kissé kienge­dett, szívverése lassúbb volt a kelleténél. Mégis vitatha­tatlan, hogy élénk visszhan­got kelthet mindazokban, akik szeretetre vágynak és irgalomra érdemesek, s akik maguk is, mint Kertészék drámai harcot vívnak az el­idegenedéssel fenyegető em­beri magányossággal. A film záró gondolatai, amelyekben Ágnes küldetésének értelme fogalmazódik meg, bizonyá­ra sok nézőben ragadt meg mélyen. Hát nem el kelne-e olykor nekünk is egy-egy hasonlóan jóságos nemtő, aki mint Ágnes, kész a sán­ta emberiséget is a maga mellére húzni, hitet adni ne­ki, hogy futni is tud, s a lá­bára is vigyázni közben, hogy sántaságába bele ne gabalyodjék. És azt hiszem, élénken megmarad emlékeze­tünkben Halmi Feri alakja is; világos, értelmes gondo­latai, osztályharcos magabiz­tossága, elképzelései az egészséges társadalomról, jól világítottak rá a megértés tolsztojánus programjának hiányosságaira. Kitűnő színészi teljesít­mények sorát említhetjük a filmből. Mindenekelőtt Men- sáros Lászlóét, aki eddigi ta­nárszerepeinek — ő volt az Aranysárkány tanárfigurája is — esszenciáját adja Ker­tész János alakjában; vagy Törőcsik Marié, akit kezdet­ben furcsállottunk a- férj­csaló feleség szerepében, de az utolsó részekben már. a magáramaradás tragikus pil­lanataiban tökéletesen hite­lesnek éreztük. A megtört asszony fájdalmas, irgalomra méltó sorsát nagyszerűen szólaltatta meg. Rendkívül egyénien oldotta meg szere­pét Harsányi Gábor is. Végül a főszereplők közül Ágnes alakítóját, Széles Annat kell említeni, aki megjelenésé­ben, beszédében ideális Ag- nes-aikat. Olykor azonban túlságosan is a szenvtelen jóság mögé bújt, és nem tud­ta megéreztetni velünk azt a drámai küzdelmet, amely lelkében játszódik le, amíg eljut szülei, környezete fel­tétlen megértésének állás­pontjáig. lenw Akik pedig valamelyest vonzódnak a komolyzenéhez, kedden este bizonyára ott maradtak a kései órákban is a képernyő előtt, amikor a Televízió Zenei Klubja látta vendégül őket. Szeren­cséjük volt. az Antal Imre vezette klub eddigi legjoob „foglalkozását” produkálta ez alkalommal. A mostani­hoz fogható ragyogó ötlettel fennállása óta még sohasem rukkolt ki a tévé zenei is­meretterjesztő fóruma. Köz­érthetően és rendkívül szem­léletesen bizonyította be, hogy körül vagyunk véve kamarazenével. Mihály And­rás, á Zeneművészeti Főis­kola tanára nem akármilyen felfedezéssel ajándékozta meg a nézőket: kétszer kettő négy módjára igazolta, hogy a vonósnégyes muzsikálása, a bu i beat-zenekar játéka, s uram bocsá’ a cigányzenekar nó­tája is« egy kaptafára, a ka- narazenélés kaptafájára megy. És nem kellett ahhoz vájt fülüeknek lennünk, hogy er­re a titokra rányiljon az ér­telmünk. Egyébként a mu­zsika ..demokratizmusát” ia hirdette ez az élvezetes adás, amelvben egyenlő rangú partnerként szerepelt együtt a vonósnégyes, a beat-egvüt- tes, a dzsessz-kvartett és a népi renekar. Azt hiszem, Mihály Andrásban megtalál­ta a Televízió a maga Bern- steinjét. Mennyit csodáltuk már, és dicsértük Bemsteint — és lám Mihály András alaposan ..lepipálta” ameri­kai kollégáját. Nálánál is egyszerűbben tujjlta feltárni bonyolultnak látszó zenei dolgok lényegét. V. M. j 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents