Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-07 / 261. szám
1973. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képesítés Beszélgetés fiatal nevelőkkel AZ ÉJFÉLI LOVAS Zenés játék Szerb Antal regényéből Tímár Teréz, a nagyivá«! általános iskolában tanít. Most kezdte a második tanévet Békés megyében nevelkedett, ott is érettségizett. — Hogy került Nagy- Ivánra? — Újsághirdetésre. Azt sem tudtam, hol van ez a község, autótérképen kerestük meg. — Vadonatúj környezetben, távol a szülői háztól, merőben új munkakörben hogy találta fel magát? — A tantestületben a legfiatalabb is legalább 8—10 évvel idősebb nálam. Családjuk van, más gondok foglalkoztatják őket a tanítás után. Az oktató-nevelő munkában viszont készségesen, kedvesen segítenek, sokat tanulok tőlük. A falubeliek is közvetlen emberek, sokat tanulok tőlük. A falubeliek is közvetlen emberek, a boltban például soron kívül akartak kiszolgálni. A tanulókkal is megtaláltam az összhangot. Nyolcadikosokat tanítottam, alig két évvel fiatalabbakat, mint én. A művelődési házban az irodalmi szakkört én vezetem, ott is fiatalok vannak. — Hol lakik? — Albérletben, négyszáz forintért egy hátsó szobában. Vettem bele olajkályhát. hoztam szekrényt íróasztalt. — Mennyit keres? _— Ezerégyet. A szüleim segítenek, másként nem menne. Kosztra, útiköltségre, ruhára is kell gondolni... — Megkezdte főiskolai tanulmányait? — Februárban voltam felvételi vizsgán. Most kaptam értesítést, hogy a jövő év kezdetén több tárgyból kollokválnom kell. Még tankönyvem sincs. Azt sem közölték. hogy hol lesznek a konzultációk. — Szórakozása? —- Néha felmegyek Pestre színházba, kiállításra. S rendszerint: olvasás épfédig, mert mit csináljak? * A tiszaőrsi általános iskolában több képesítés nélküli nevelő van, közöttük Bordás József és Vinczé Imre. Életükről, gondjaikról akartam őket foggatni, de kérdésem elől „nézzük meg az iskolát” jelszóval kitértek. Megmutatták az újonnan kialakított olvasószobát, az őrsi foglalkozások tartására nagyszerűen alkalmas úttörőszobát, az iskolaigazgató domboldalon volt kertjéből kivájt úttörőstadiont, amely ilymódon természetalkotta tribünt is képez, s elmondták, hogy hatvan gyermek számára sikerült a művelődési házban napközi otthont szerezni. A nevelők egyelőre társadalmi munkában, egymást váltva ügyelnek rájuk. Legalább kétszáz diák igényelné a napközit. Konyha, tanterem és tanárt felügyelet kérdése ez, — mind olyan, ami egy bizonyos határon túl már nem a fiatalos lelkesedés, alko- tóvágy függvénye. Annak kibontakoztatására más lehetőségek vannak az általános iskolákban. Asztalok, padok nélküli tanteremben magyaráz Vincze Imre: — Ez raktárhelyiség volt. A járásban egyetlen olyan előadóterem lesz, ahol matematikát, kémiát és fizikát oktatnak. Nem akartam szólni róla, még kész nem lesz, de ha már itt vannak, nézzék meg. Csak a függöny került pénzbe a községi tanácsnak Mutatja a forgatható táblát. a kísérleti és szemléltető eszközökkel megrakott szekrényeket, lelkesen magyarázza a különböző kábelek. műszerek számomra kissé bonyolult működési elvét. S többször megjegyzi: karácsonyra a PIÉRT szállítja az asztalokat, még ebben a tanévben megkezdődhet a tanítás az új természettudományi előadóteremben. Tiszafüredről jár tanítani. Napi harminc kilométert motorozik. Fáradságos is, költséges is az ingázás. — Bizony, elkelne egy kis pluszjövedelem. A középiskolások gyötörnek, hogy vállaljam el korrepetálásukat, jól fizetnek érte. Dehát nincs erre idő, ha az ember becsülettel be akarja tölteni hivatását. Reggel hétkor eljövök otthonról, s néha még éjfélkor is az előadótermet szerelem ... ☆ Egy felmérés szerint a pedagógiai főiskolát végzettek jelentős része nem vállalja a nevelői hivatást. Míg ezen sajnálkozunk, úgy tűnik, nem figyelünk kellően azokra, akik egyelőre képesítés nélkül, de nagy ambícióval igyekeznek hivatásukat betölteni. Van ugyan olyan község, ahol a tanács leányszállás biztosításával, vagy egyéb módon segít, — de ez nem változtat azon a tényen, hogy Nagyivánon négyszáz forint az albérleti díj, plusz a fűtés. s néha besegítés a villanyszámlába. Ezeregyszáz forintból állni ezt, utazni haza, konzultációkra és vizsgákra közben ... Magyarán szólva: ha azt akarjuk, hogy minden községben képesítést szerezzenek, s ott is maradjanak " nevelők, segíteni kell őket Segíteni lakással, s minden egyéb módon, — így például Tiszaőrsön abban, hogy mielőbb átadhassák a természettudomáriyi előadótermet. Utó végre ez a segítség nem egy embernek, hanem — a gyermekek révén — a falu egész közösségének szóL Simon Béla Támogatásért támogatást cserébe.•• A Nagyiván felé vezető országút szinte nekiszalad a pusztának. A távolban csak a gémeskút és egy fehér falú, apró tanya látszik, pedig itt igazán messzire látni. Hirtelen nagyot kanyarodik az út, s feltűnik a község. A főutca két oldalán takaros, frissen meszelt házak sorakoznak. Előbb az általános iskolát találom meg. aztán a művelődési házat. Az utóbbi a nagyobb. Míg körbejárom, szinte belefáradok... Szövetkezeti támogatás Két szakköri szoba és egy igazgatói Iroda. A nagy épületben mindössze ennyi az igazán használató helyiség. Jókora viszont az előcsarnok, s bár hihetetlennek tűnik, de igaz: külön mozi- és színházterem van, mindkettő ötszáz férőhelyes. Nagviván alig ezernyolcszáz lelkes kisközség... Szerencsére a kedvezőtlen tapasztalatoknak ezzel már vége. A művelődési ház berendezése otthonos, barátságos. Például a modem ifjúsági klubot — az egyik szakköri szobában kapott helyet —- bárki megirigyelhetné. — A térelválasztók nádból vannak, az „Új Élet” Termelőszövetkezet fiataljai készítették — mondja Rácz Balázs, a ház fiatál Igazgatója. — Szép lett a klub. ide szívesen járnak a gyerekek. Van televíziójuk, rádiójuk, magnójuk és lemeziátszójuk is. Szinte minden nap összejön a társaság. Beszélgetnek, játszanak, gyakran vendéget hívnak. Unatkozni még nem láttam őket. Két másik kiscsoportban az öregek és az irodalombarátok találkoznak. Hamarosan szakkört indítanak a zenekedvelőit számára is. — Anyagi lehetőségeink kedvezőek — magyarázza az igazgató tovább. — A községi tanács évi hetvenkétezer forinttal támogatja munkánkat. de sokat segít a termelő- szövetkezet is. szonylag igényes válogatás... — Nem titok persze — folytatja a termelőszövetkezet elnöke — hogy a támogatásért támogatást kérünk cserébe. Tagjaink túlnyomó többsége fiatal. A munka mellett szívesen szórakoznak, művelődnek' is. Községünkben ezt csak a művelődési ház tudja biztosítani. Meggyőződésem, hogy Balázsék sokat segíthetnek a szövetkezetnek. Sorolja a példákat, néha az igazgató is segít neki. Az ismeretterjesztő előadásokat említik, majd a szakmai to- vábbkéDzésekről es’k szó. Megtudom hogy pár nap múlva indul a „tsz-akadé- mia”. Ezúttal az állategészségügy szerepel majd a napirenden. Közös tervok A beszélgetés során lassan kiderül az elnök jövetelének célja. November van, már a jövő évi munkát tervezik ... — És persze jegyért jöttem. Holnap az új Skorpió együttes itt koncertezik. Fiatal vagyok én is, szeretem a beatzenét. Igónvek és a lehetőség Mintha megbeszéltük volna. váratlanul a termelőszövetkezet elnöke. Bugán Mihály toppan be: — Minden januárban átutalunk ötezer forintot a művelődési ház, kettőezret pedig a könyvtár számlájára. Ez persze még nem tűnik soknak Ami már jelentősebb, hogy rendszeres jegyvásár- Jók is vagyunk. Rendezvényenként száz jegyet veszünk át, s a legjobb dolgozók jutalomként kapják. — Ez évente több mint húszezer forint — számol flácz Balázs. — Idén így mertünk szerződést kötni a Déryné Színházzal. A műsortervet még az ajtóban olvastam: Kilépek a történelemből A szülő is ember.- A helység kalapácsa, A szerelem ára Tartuffe és a Montmartrei ibolya. VIÜjra bejárjuk a házat, most mindketten a tennivalót ' keresik. — Javítani kéne a színpad függönyeit — mondja az intézmény gazdája s nem késik sokáig a válasz sem: — Megcsináljuk... Jól tudom, a nagyiváni példa már nem egyedülálló a megyében. Hasonló tapasztalatokat gyűjtöttünk Jászfelső- szentgyörgyön, Pótelken. Zagyvarékason. Besenyszögön és máshol is. Ennek ellenére úgy vélem: ezek csak ritka kivételek. Gazdasági egységeink túlnyomó többsége ma még nem vállal megfelelő részt a közművelődés anyagi terheiből. (Bizonyította ezt a közelmúltban lezailott KNEB-vizs^álat eredménye is.) A támogatás hiányában pedig igazán korszerű népművelés szinte elképzelhetetlen. H. D. Kísértet járt a Szigligeti Színházban, a musical szelleme: az kísértette meg a társulatot. Az éjféli lovas, az évad második bemutatója — ősbemutató — minden bizonynyal annak a törekvésnek köszönheti létrejöttét, hogy a színház szabadulni akarván a zenés színpadi szokványok, a többnyire silány szövegű operettek szorításából; a kitaposott út helyett kevésbé járatos ösvényt keresett: a gondolatilag igényesebb, szellemében és zenéjében hozzánk, mai nézőkhöz is közelebb álló zenés játék, a musical csapdákat is rejtő ösvényét. Ez a szándék feltétlenül tiszteletet érdemel. A dicséretes szándék azonban még korántsem a megvalósulás. Szűcs János alapos munkával és tehetséggel gyúrta, gyúrogatta színpadra Szerb Antal regényét, dehát a színpad és könyvespolc deszkái nem ugyanabból a fából vannak faragva, s különben is, aki a Pend- ragon-legendából akar drámát írni, nem akármilyen fába vágja a fejszéjét. Olyan rendhagyó! mű esetében, mint Szerb Antal regénye, a szükségszerű törAörítéssel járó műfaji átalakítás alaposan feladja a leckét. Sajátos képletű epika a Pend- ragon-legenda. Különböző elemek érdekes vegyülete. Bűnügyi történetnek éppúgy felfogható, mint kalandos regénynek, de nyilvánvalóak ismeretterjesztő vonásai is. S ami különös ízt ad e szabálytalan műnek, az Szerb Antal finom, szublimált humora, amely jelen van mind látásmódjában, mind pedig stílusának eleganciájában. Iróniába hajló humorával sajátos módon őrzi meg fölényét nemcsak a tárggyal, hanem filosz önmagával szemben is. És ha mindehhez még hozzávesszük a regény szövevényes cselekményét, értékelni tudjuk a Pend- ragon-legenda színpadiasításá- ból eredő feladat nagyságát és nehézségeit. Szűcs láno* úgy teremtett rendet ebben azösz- szetett és bonyolult világban, hogy színpadra „álmodta” az egész walesi históriát. Mindazt, ami a regényben a pesti aszfaltról a ködös Albionba szakadt Bátky János bölcsész doktorral a valóságban megesik, a színpadon az álom világába utalja. Mintha Bátky János csupán álmodta volna az egészet. És ez a leginkább megkérdőjelezhető az átdolgozás koncepciójában. Nemcsak azért, mért ez az álomdramaturgia nem éppen újszerű színpadi megoldás, hanem mert ebből eredően számos vitatható következmény is származik; legfőképpen az, hogy a regény szatirikus társadalomrajza meggyengül, sokat veszít fajsúlyából, tartásából. Hisz amit látunk, így már nem az angol főúri világ, az arisztokrácia valósága, hanem az álom játéka. Pedig az a világ, amelyről Szerb Antal beszél, amelyben sikk a ködbe vesző családi legenda, s ahol akkor érzik jól magukat az earlok és egyéb előkelőségek, ha a misztikum köde terjeng körülöttük, e talaját vesztett társadalmi réteg misztikumba való menekülése: társadalmi tény. 'Sem az átdolgozás, még kevésbé a rendezés nem fordított kellő figyelmet a történetben megelevenedő figurák realizmusára, beleszámítva a gúnyrajz lehetőségét is, némelyikbe elfelejtett egyszerűen lelket lehelni, és így a regényben egyébként jól jellemzett alakok is, mint az earl, elvesztik határozott vonásaikat és teljesen jellegtelenné válnak. Vagy a másik Pendragon, az affek- táló fiatal Osborne. Bizony az ő jellemrajza is eléggé hiányos- De más figurák vérszegénysége is kl-kiütkö- zik a színpadon. Gyengíti a megvalósulás színvonalát az is, és ez már elsősorban a rendezés számlájára írandó, hogy a walesi história színpadi megjelenítésébe — sajnos — olyan elemek is keverednek — olcsóbb fogások, operettes manírok, salak a játék aranyában — amelyek a zenés dráma igényesebb világától távol állnak. Ahelyett, hogy a rendezés a ma- gatartsokból eredő komikumra épített volrfa, az átlátszó humoros helyzeteket erőltette. . Ettől azután el is vesztette kellő tartását a Szerb Antal regényéből készült előadás. Sajnös a zene sem kedvez az úgynevezett karakterisztikusabb színpadi ábrázolásnak. Kettősség érezhető benne; úgy látszik a musical szelleme csak félig kísértett, mert a szituáció-zene mellett felbukkan, jelen van itt a slágermuzsika is. A szélsőségekre példaként említhető Habakukk drámai próféciája zenébeoltva, illetve az Éjféli lovasdal, amely egyébként fülbemászó dallamával és kitűnő ritmusával a legsikerültebb Aldobolyi-produktum. Vtn azonban ennek a szándékában dicséretes, megvalósulásában bizonyos ellentmondásokat hordozó előadásnak igazi nyeresége is: Bárány Frigyes nagyszerű játéka. Bátky János szerepében egyszerre formázza meg a misztikusokért rajongó tudós könyvmoly esetlenségét, és' az úri társaságokhoz dörzsölődő sznob polgár gúnyrajzát. Jó érzékkel visszautasít minden' színpadi közhelyet, soha nem bújik ki a figura bőréből, akár táncol, akár énekel, bármit cselekszik, megmarad Bátky Jánosnak, ezért kitűnő. Kár, hogy ebben nem mindenki partnere. Többek között Szilvássy Annamária sem, aki dekoratív angol kisasz- szony, s ebben a tekintetben méltó tárgya a filozopter Bátky érzelmeinek, de úrhölgye eléggé egysíkú. Osbome szerepében a most Is nagy kedvvel játszó Szombathy Gyulát üdvözölhetjük, aki sodró tempóval igyekszik ellensúlyozni szerepének bizonyos üresjáratait. Némely külsőséges megoldástól eltekintve „szeretőjét”, a rámenős, temperamentumos Lenét Bókay Mária állítja színpadra, jóL /\oqv •.kprf'van Halász Lászlónak Rogers, az inas szerepében.. Az átdolgozás jóvoltából jóval nagyobb szerep jutott neki, mint eredetileg a regényben. Láthatóan Halász László kitűnően érzi magát ebben a szerepben, az angol lakályok szertartásosságát parodizáló feladatban. Bár játékkedvében olykor le is lép arról a bizonyos ösvényről, a humorkeltés érdekében, a karikírozás során kisebb túlzásoktól sem riad vissza. Jól birkózott meg Maloney szerepével Hollósi Frigyes, kezdeti bizonytalankodás után egyre jobban magára találva formálta meg a mindenre képes hegymászó írt, hangsúlyozva az alak értelmi és érzelmi korlátáit. Kürtös István Jones tiszte- letes figurájában hozott jellegzetes angol lelkipásztort, megcsillantva egyéniségének humorát is. Nagyszerű Pap Zoltán prófétája, aki úgy lengeti meg a világvége- kardját a babonás walesiek feje felett, hogy arra a veszedelemre is figyelmeztet, amely az irracionalizmusba menekülő embert érheti, ha időben nem ocsúdik fel lelki bajából. Bángyörgyi Károly (Earl), Falvay Klára (Eileen St. Claire), valódi szerep híján a lehetetlennel birkózik. Úgyszólván a semmiből kellett volna figurát teremteniük a színpadra. Jó kísértet jár a színházban; nem kell elűzni, sőt bízni kell jobban hívószavában, s hívebben betartani utasításait. A siker is teljesebb lesz. Valkó Mihály Gyümölcsfákat ültettünk Aranylakodalom a Gyöngy utcában — Meredek úton jársz Ambrus Jóska — mondogatták sokszor barátok és haragosak — és tudtam, hogy igazuk van. Tizenkilencben nem nézték jó szemmel, hogy az éppen csak legénysorba lépő szőlőmunkás nagyobb napszámot szeretne. Később — 1945 után — sem „rajongtak” értük azok. akiknek portájára azért nyitottunk be, hogy pár kiló terményt kérjünk a földművesszövetkezet megalakításához. Nem kerestem a találkozást — amikor éjszakánként hazafelé bandukoltam a tanyára — azokkal sem. akiket napközben szép szóval, vagy hangosan vitatkozva oróbáltunk rábírni: lépjenek be a közösbe. A 72 esztendős Ambrus József idézte fel rágj emlékeit jászberényi lakásán, ahol tegnap kedves ünnepségre jött össze a család. Az idős ember és 69 éves felesése ezen a napon ünnepelték házassá «kötésük 50 évfordulóját. A ran viskód almukon ott voltak gyermekeik. — három lányuk és vejük, hat unokájuk és két dédunokájuk. — Meredek volt az út az igaz. de ezen keresztül jutottam egyenesbe: A felszabadulás után nem sokkal megalakítottuk a kommunista párt újerdői alapszervezetét, száznegyven tagja volt, két évig voltam párttitkár. Létrehoztuk a földművesszö- vetkezetet. 1947-ben a szövetkezet tagja lettem, később termeltetési felelőse, majd 1950-től nyugdíjba vonulásomig a szövetkezet elnöke. Közben 62 holdon tizenkét taggal, megalakítottuk a Március 15. Tsz-t. így folytatta visszaemlékezéseit Ambrus József. Rajongással beszélt feleségéről akivel 1945-ben egvütt lépett a párt soraiba, akiben áldozatkész élettársra és harcostársra talált. Beszélt barátokról. tettre kész társakról, akik csendben, a szürke hétköznapok névtelen hőseiként csinálták a történelmet, és szerényen elhallgatta, hogy ő maga 13 évig volt munkásőr, 3 cikluson át — 12 esztendeig — tanácstag, hogy több állami és más kitüntetésnek tulajdonosa, nyugalomba vonulása után sem szakadt el a közügyektől. Jelenleg a szövetkezet felügyelőbizottságának tagjaként tevékenykedik. . Aranylakodalom volt Jászberényben, a Gyöngy utca egy csendes kis házában, ahol a munkában megfáradt, az élettel mégis elégedett két boldog ember éL Amikor terveikről kérdeztük őket egy kicsit tréfálkozva és egy kicsit bizakodva mondták: — Szomszédunkkal. Nyí- riékkel amióta csak emlékszünk, mindig versenyben voltunk. Envmást megelőzve, vaou egymást követve ültettük a gyümölcsfákat, cseréltük ki újjal, a régi kerítést, és építettünk járdát a portánkon. vagy a házunk előtt. NyíHék tavaly gyémántlakodalma* ültek. — Jó lenne ebben is — és még egyszer — lépést tartani velük. — Illés —