Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

V 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. november 4. Hősként, harcban halt meg Sárvári Endre hatvanndik születésnap fára Sokan élnek közöttünk, akik még személyesen is­merték Ságvéri Endrét, a fia­tal forradalmárt, a magyar munkásmozgalom kiemelke­dő harcosát, a mártírhalált halt kommunistát. Élő kor- társai még nem öreg em­berek, hiszen Ságvári End­re ennek a napjainkban egyáltalán nem magas élet­kornak, a hatvan esztendő­nek alig a felét érte meg. És mégis többet élt, har­colt, tanított, nevelt, mint mások évtizedek során. Akik ismerték, emlékez- nek mosolyára. Azt mond­ják, Ságvári Endrét még a legnehezebb helyzetben is valami egészen mélyről jö­vő, belső derű jellemezte. Rendíthetetlenül hitt a Jö­vőben, a szocialista Magyar- országban. A munkásosztály hatal­máért harcolt, ezért áldoz­ta életét, jóllehet 6 maga nem volt munkás. Egyete­met végzett, Budapest szé­kesfőváros elöljáróságán dolgozott Röviddel az egye­tem elvégzése után már elő­adásokat tartott, szeminári­umokat vezetett a hetedik kerületi ifiknek. Később a szociáldemokra­ta párt Országos Ifjúsági Bizottságának munkatársa, s itt mindjárt bemutatko­zásként nevéhez fűződik egy jelentős fegyvertény meg­szervezése. Abban az idő­ben az erősödő fasizmus je­leként egymás után érték a nyilas támadások az ifjú­munkások különböző cso­portjait Ságvári Endre ve­zetésével 1936 őszén, több száz ifjúmunkás szétverte a Tompa utcai nyilas gyűlést s ebben az akcióban kide­rült. hogy Ságvári Endre — nemcsak a szavak embere, mert a harcban kiemelke­dő személyes bátorságáról is tanúbizonyságot tett. A rendőrség több ifivel együtt őt is letartóztatta. Ekkor ismerte meg a Horthy poli­tikai nyomozó osztály a fi­atal forradalmárt. Priuszán az állt hogy „fanatikus meggyőződésű, veszélyes fel­forgató”. Nyolc hónapra ítélték. A börtön még in­kább megerősítette elveiben. Szüleinek így írt erről: „A megpróbáltatások megértőb­bé tesznek, de könyörtele­nebbé is. Megérteni csak a szenvedőket és az elnyomot­takat szabad, s minél in­kább megértjük őket, annál keményebben és ellágyulás nélkül kell folytatni a har­cot minden szenvedés okai edlen”v Kiszabadulás után Kullch Gyula közvetlen munkatár­saként irányította tovább az Országos Ifjúsági Bizottság munkáját, előadásokat, vitá­kat szervezett és vezetett, kereste a kapcsolatot a kom­munistákkal. Ekkor már vi­lágosan látta, hogy csakis a kommunistákkal együtt le­het eredményesen harcolni a fokozódó fasiszta' veszély és a fenyegető háború ellen. Felvételét kérte a Kommu­nisták Magyarországi Párt­jába. Mint kommunista szer­vezte meg az első nagysza­bású béketüntetést 1941 ok­tóber 6-án a Batthyány em­lékmécsesnél, majd a Kos- suth-mauzóleumnál és a Pe­tőfi téren. A nagy vissz­hangot keltő demonstráció nemcsak a háború, hanem a német és magyar fasiz­mus elleni tiltakozást is jel­képezték, erőt adtak a to­vábbi harchoz. Fél évvel ez­után. 1942 májusában, ami­kor betiltották az Országos Ifjúsági Bizottságot, Ságvá­ri Endre illegalitásba vonult, ezer veszély közepette nyom­dákat szervezett, itt készül­tek a párt mozgósító felhí­vásai, röplapjai, újságjai. A szerkesztésében megjelenő Béke és Szabadság egyik utolsó cikkében arról írt, hogy már nincs messze a szabadság, minden haladó erőnek össze kell fognia a demokratikus Magyarország­ért. amelynek kivívása a küszöbön áll. Igaza volt, de az új kort már nem érhette meg. 1944 nyarán egy besúgó nyomára vezette a detektíveket. A csendőr-nyomozók egy cuk­rászdában törtek rá Ságvári Endrére, aki illegális talál­kozóra érkezett. Ságvári nem adta meg magát, fegyverrel védekezett, két pribéket is íeterített már, amikor ha­lálos sebet kapott. Hősként, harcban halt meg. Az életéről készült film címe szerint harminc­két neve volt. Lehetséges. De szíve csak egy volt és az mindvégig a szabad Ma­gyarországért, a munkásha­talomért dobogott. A legutóbbi napokban igen gyakran hallott és olvasott nyelvi formát idéztük köz­leményünk címéül. A rádió­ban és a televízióban is többször hangzott el ez a ki­fejezés: „az ENSZ égisze alatt.” Az Esti Hírlap ha­sábjain (1973. okt. 22.) pe­dig ezt a mondatot olvashat­tuk: „A Biztonsági Tanács felszólította a szemben ál­lókat az érdekelt felek azon­nali tárgyalásának megkez­désére megfelelő égisz alatt "(7) A „megfelelő égisz alatt” nyelvi formával kapcsolat­ban néhány olvasónk véle­ményére is kíváncsiak vol­tunk. tudják-e értelmezni a szóban forgó kifejezést. Vol­tak. akik az égisz szó jelen­téstartalmát. használati érté­két egyáltalán nem ismer­ték, többen nagyon homá­lyos magyarázkodásba kezd­tek, de pontos értelmezést nem kaptunk tőlük. Ennek oka elsősorban az, hogy az égisz szó ma már nem tagja alapvető szókin­csünknek. s így a közérdekű közleményekben nem is tel­jesítheti jól nyelvi szerepét. Bizonyos beszédhelyzetekben, főlea a szakmai szintű meg­fogalmazásokban még he­lyénvaló a használata. Új­ságcikkekben. felszólalások­ban, a közösségnek szánt rádiós és televíziós adások­ban azonban már nem tart­óik szerencsésnek a veleva­' "yakori élést Annál Is in­ii bb nem. mert több ló ma­gyar megnevezés veheti át ennek az idegen eredetű szó­nak a szerepék < A görög, illetőleg a latin eredetű égisz (aegis) szó ne­vezte még a görögök és a rómaiak főistenének, Zeus- nak és Jupiternek védő paj­zsát. A mitológiában, az óko­ri művészek alkotásaiban a hatalom, a harag és a párt­fogás jelképévé vált ez az égisz. Ha tehát valakiről azt állították, hogy az „istenek égisze alatt’ él, tevékenyke­dik, azt mondták e kifeje­zései, hogy élvezi az égiek pártfogását, védelmét. Ebből a történeti jellegű szóértelmezésből már az is kitűnhetett, hogy az idegen eredetű égisz szónak több magyar megfelelője is van. A következő szósorból válo­gathatunk: védelem, oltalom, támogatás, gyámolítás, me­nedék, pártfogás, pártolás, védőszárny, védőpajzs, véd­nökség stb.. stb. Szótárainkban megtalálha­tó ugyan az égisz megneve­zés, de ezekkel a minősíté­sekkel: választékos, ritkán használt stb. önmagában a szót igen ritkán használjuk, csak az alábbi állandósult szókapcsolatokban adunk ne­ki szerepet: valakinek vagy valaminek égisze alatt. Az eredeti jelentéstartalma és használati értéke ma már tel­jesen elhomályosodott en­nek a szónak, átvitt értelem­ben azonban még jól teljesít­heti szerepét. Arra minden­képpen vigyáznunk kell, hogy ne váljék divatszóvá, s miat­ta sok jó és egyértelmű' rfla- gyar kifejezés ne szoruljon ki nyelvhasználatunkból. ttr„ Bakes Sóméi Hátfőtől Szovjet iilmnapok A szovjet film — mi­ként szerte a világban — hazánkban is népszerű, s ezt a népszerűséget várha­tóan tovább növelik majd a november 5 és 14 között megrendezésre kerülő szovjet filmnapok. A be­mutatók közül kiemelke­dik Sztanyiszlav Rosztoc- kij alkotása, a „Csendesek a hajnalok”, \ mely 1972- ben, a közönség szerint Szovjetunióban az év leg­jobb filmje volt. A forga­tókönyv Borisz Vasziljev kisregényéből készült, a színpadi változatot nagy sikerrel játszotta a Mik­roszkóp Színpad is. „A vörös tulipánok völ­gye” Firdauszi „Szdhná- me” című híres eposzából készült. A klasszikus drá­ma a perzsa történelem egyik legjelentősebb sza­kaszáról szól, Irán és Tú­rán legjobb harcosainak küzdelmét mutatja be. A „Te és én” főhőse két ku­tatóorvos, akiknek holt­pontra jut a kísérletso­rozatuk. A kritikusok sze­rint a film gondolati ser­kentést adhat minden fia­talnak ... A szovjet filmnapok ne­gyedik új filmjét Ravil Batirov rendezte, címe, „Várunk, fiú!”. A történet — Volgin „A kétkedések kora” elbeszéléséből ké­szült — hitet tesz a mai fiatalok mellett, s a „görbe tükröt” ezúttal az időseb­bek, de főleg az ügyeske­dők elé tartja. Az új bemutatók mel­lett számos már ismert film is vetítésre kerül, köztük a Fekete tollú fe­hér madár, a Ragyogj, ra­gyogj csillagom és az And­rej Rubljov i& Chile sötét napjai (2) Roham a La Borja ellen A La Borja lakónegyed el­leni roham a kora reggeli órákban, fél órával a kijá­rási tilalom feloldása előtt kezdődött. A katonai pa­rancsnokok azért kedvelték ezt az időpontot, mert ekkor még mindenkit otthon ta- lálhattaik. Különben is szí­vesebben razziáztak nappal, mint az éjszakai kijárási ti­Ezen a napon, egy héttel a junta hatalomrajutása után, tankok zárták el a bevezető útvonalakat és géppisztolyo- sok tüzérséggel megerősített többszörös őrlánca zárta él az egész környéket a chilei főváros többi részétől. Hang­szórókon át szólították fel a családokat, hogy mindenki lakásaiban igazolványaikat előkészítve, a szekrényeik aj- tajadt kitárva, várja a ra3- ziázó egységeket, melyek a legszélső épületektől több irányban haladtak befelé a telep központjába. A ház elé, amely éppen sorrakerült, tankok vonultak és gépágyú­kat is odavontattak az eme­leti ablakokra irányított csö­vekkel. Elegendő volt egy Allende fénykép, vagy a Népi Egység évei alatt kiadott népszerű, olcsó politikai, ismeretterjesz­tő füzetek bármelyike ahhoz, hogy a családok férfitagjait, mint „vörös agitátorokat” el­hurcolják és a lakást továb­bi „házkutatás” címén kira­bolják Könyvek ezreit do­bálták ki az ablakokon át. Lent pedig rögtön kigyulladt a máglya a könyvégetéshez. Egy külföldi tudósító laká­sában „bűnjelként” telexgé­pet foglaltak le, őt magát fjedig, mint „ellenséges ügy­nököt”, letartóztatták. Azzal vádolták, hogy a puecsot kö­vető napokban illegális mó­don „Chilét rossz színben Az újabb vérengzés híre futótűzként terjedt el egész Sanüagóban és mélységes megdöbbenést keltett. A fa­siszta katonai vezetés úgy érezte, hogy valamivel „iga­zolnia” kell a tömegmészár­lást. Ezért azt állította, hogy a razziázó katonákra „mar­xista orvlövészek” tüzeltek és csatát robbantották ki. A III. UNCTAD tavalyelőtti santiagói tanácskozására az Allende kormányzat által emelt impozáns épület föld­lalom kezdete után a sötét­ben. A La Borja negyed talán leginkább a budapesti Lágy­mányosi lakótelephez hason­lít azzal a különbséggiel, hogy ezt Santiago központ­jának közvetlen közelében építették fel és jobb fizetésű szakmunkások, kistisztvise­lők, a középosztály alsóbb ré­tegeihez tartozók laknak itt. feltüntető hamis híranyagot” küldött e telexgépen. Arra nem is próbáltak magyará­zatot adni, hogyan volt ké­pes erre a mutatványra, hi­szen a santiagói telex köz­pont napokon át szünetelte­tett minden összeköttetést a külvilággal... Az első sorozatok délelőtt 11 óra körül dördültek el. A razziázó katonák az egyik emeleti szemétleöntő fülké­ben mozgást észleltek és azonnal tüzet nyitottak — mint később kiderült — egy macskára. A lenti katonák viszont azt hitték, hogy Né­pi Egység hívei lőttek ki reá­juk a házból, mire viszonoz­ták a tüzet, és általános lö­völdözés kezdődött, melybe a levegőben tevékenykedő he­likopterek is beavatkoztak géppuska sorozataikkal. Ami­kor pedig az általános lö­völdözéstől pánikba esett csa­ládok tagjai feltartott kézzel kirohantak a házakból, a lenti őrség géppisztoly soro­zatokkal lemészárolta őket. A lövöldözés, melynek során a junta teljesen megzavaro­dott egységei tévedésből egy­másra tüzeltek, több mint egy órán át tartott. A szemtanúk szerint mint­egy 80—100 polgári halottja és sebesültje volt a razziá­nak és legalább 700 gyanús­nak kikiáltott lakót hurcol­tak éL szintjén nagyszabású kiállí­tást nyitottak meg azokból a fegyverekből, gránátokból, páncélöklökből és robbantó­szerekből, melyeket állítólag a La Borja lakótelepen zsák­mányoltak. E sorok írójának az egyen­ruhás kiállításvezetők diadal­masan mutogatták Santiago térképét, melyet úton-útfé- len árusítanak az egész fő­városban. „Nézze csak — mondták — e térképen tin­tával kört rajzoltak a katonai akadémia köré.” Ez lett vol­na a „bizonyíték” arra, hogy a hadsereg rajtaütésszerű razziájával a La Borja ne­gyedben, vezető katonai sze­mélyek meggyilkolásának kí­sérletét előzte meg. „Ezek valóban azt hiszik. fyogy ennyire ostobák vagyunk?” — mormogja mellettem mél­tatlankodva az egyik nagy nyugati hírügynökség tudósi­tója. Hiszen egyrészt semmi sem bizonyítja, hogy ezt a térképet La Borja-ban talál­ták és egy ilyen kört bárki öt másodoerc alatt berajzolhat a katonaiskola köré.. Katonák szállták meg a La Borja negyed kórházát is. ahol a Népi Egység sze­rintük „betegnek álcázott” vezetői után rendeztek haj­tóvadászatot. A súlyos, fris­sen operált betegeket is ki­forgatták ágyaikból és a le­pedők, a takarók alatt is fegyvereket, „felforgató iro­dalmat” kerestek. Akit gya­núsnak találtak, nem törőd­ve betegsége súlyosságával katonai teherautókra dobál­ták. Váltságdíj A kórházban — mint az igazgatóság tanúsította — nincs olyan sebesült polgári személy, akit fegyveres el­lenállás közben ért volna go­lyó. A polgári sebesülteket tehát csakis mint a lövöldö­zés színhelyén levő járókelő­ket vagy lakókat érték a lö­vések. Egyes razziázó kato­nák alkudoztak velük. Azt próbálták megtudni tőlük: van-e családjuknak megta­karított pénze vagy más ér­téktárgya, hogy „kiválthas­sák” őket? Ha ugyanis nincs, „kénytelenek a stadionba át­szállíttatni őket igazoltatásra, mint gyanús elemeket”. A kórházi ágyakra ugyanis szükség van a vidéken még folyó ellenállással vívott üt­közetekben megsebesült ka­tonák számára. A „fizetni tudók” átadták hozzátartozóik címeit a ka­tonáknak. De hogy a pénz kifizetése valóban szabaddá tette-e őket, nagyon is kétsé­ges. Hiszen hol van arra biz­tosíték, hogy e „váltságdíjat” felvevő katona valóban el­engedi-e a „gyanúsítottat” és nem kerül-e a fizető hoz­zátartozó — ha méltatlan­kodni merészel — maga is a stadionba? Árkus István Következik: Halvány reménysugár a dikta­túra éjszakájában. Féktelen terror, újabb vérengzések Amiért egy kiállítást megrendeztek Növekvő politizáló kedv 685 új politikai vitakör a menyiben A Politikai Bizottság 1971 április 21-én határoza­tot hozott a párt tömegpropaganda munkájának to- vébbfejelesztéséről. A határozat kimondja: az aktuális eseményeket élő, vonzó vitafórumokon kell megtárgyal­ni, ezzel is segítve az agitáció hatékonyságának növe­lését. A tavalyi oktatási évad­ban — kísérleti jelleggel — 69 politikai vitakör műkö­dött a megyében. A vitakö­rök — általában — hármas feladatként tesznek eleget: tájékoztatnak, értelmeznek, mozgósítanak, — biztosítják tehát pártszervezetekben a politikai eszmecsere lehető­ségét, s fejlesztik a kommu­nisták vitakészségét, segítik az agitátor hálózat kialakí­tását. A vitakörök 70 százaléka az eddigiek során ipari, me­zőgazdasági üzemekben. 30 százaléka intézményekben, kereskedelmi egységekben és területi alapszervezeteknél működött. A tapasztalatok szerint fő­leg azokban a körökben fo­lyik gyümölcsöző vita. ahol a résztvevők száma nem ha­ladja meg a húszat. Az ilyen vitakörökben szinte teljes az aktivitás. Ez nagyon fontos, hiszen a politikai vitakörök legfontosabb feladata a napi politika időszerű kérdései­nek elemzése, az egységes politikai érvrendszer kiala­kítása. A vitakörökben va­ló aktív résztvétel tehát az aktuális politikai kérdések iránti fogékonyság értékmé­rője is. A politikai vitakörök ed­digi, megyei tapasztalatai igen jók. A legszélesebb ré­tegek kedvelt vita fórumá­vá váltak a jól vezetett kö­rök, amelyek mentesülnek a régi, olykor bizony nehéz­kes szemináriumok hangula­tától. A kérdések felvetésére, a vita során kifejtett vélemé­nyekre, a nyílt, őszinte hang­vétel a jellemző. Nincs ké­nyes téma, bizonyitják ezt a politikai vitakörök is, amelyeknek résztvevői nagy politikai magabiztossággal igyekeznek tájékozódni a legbonyolultabbnak látsző kérdésekben is. A jól működő körök kö­zül is kitűnik a Tiszámén ti Vegyiművekben, a tiszaföld- vári Szabad Nép Tsz-ben, a Hűtőgépgyárban és a be­tonipari művek kunszent­mártoni gyáregységében mű­ködő politikai vitakörök. A tapasztalatok felhaszná­lásával az elmúlt hetekben megtízszereződött a megyé­ben a politikai vitakörök száma. Október elsejével 685 új, politikai vitakör kezdte meg működését. A szolnoki járás 109 párt- alapszervezetében 100, Szol­nokon 217 pártszervezetében 170 politikai vitakör alakult. Igen jó a nagyüzemek, nagyvállalatok résztvétele. Az állami építőipari válla­lat és a kőolajipari pártbi­zottság mindegyik alapszer­vezetében aiakult politikai vitakör. A növekvő politizáló ked­vet az is bizonyítja, hogy a politikai vitakörök kiszé­lesítése nem ment az eddi­gi pártoktatási formák ro­vására ZsW' ■ t

Next

/
Thumbnails
Contents