Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
1973. november 4. SZOLNOK MEGYEI \EPLAP 3 Megyeszerte megünneplik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évlordu.óját A tulajdonosok joga (Folytatás az 1. oldalról.) zete félévszázados távlatból” címmel kulturális programmal köszöntik november 7- ét Berekfürdőn a társadalmi összefogásból épült két iskcr lai tantermet adja át Fábián Márton országgyűlési képviselő. TÖRÖKSZENTMIKLÖSON november 7*én délelőtt 9-kor a szovjet hősök emlékművénél. délután 15 órakor a temetőben lévő szovjet emlékmű koszorúzására kerül sor. A törökszentmiklósi járásban Kunhegyesen 6-án ren deznek politikai nagygyűlést, ahol Gyűjtő Imre, a járási pártbizottság titkára emlékezik november ünnepére. A koszorúzás 16 órakor kezdődik. Tiszatenyőn a November 7 Termelőszövetkezet ünnepi rendezvényt tart. KISÚJSZÁLLÁSON november 5-én Herczeg Margit, a KISZ KB intézőbizottságának tagja a Móricz Zsigmond gimnázium KISZ- zer- vezetenek a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját adja át. — Másnap a szovjet hősi emlékművet 16.30-korkoszorúz- zák meg, ahol Mészáros Mátyás, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja mond ünnepi beszédét. A koszorúzás után a művelődési házban kulturális műsor lesz. Jászárokszálláson november 5*én délután a jászberényi Hűtőgépgyár hűtő és klímatechnikai gyáregységét, Jászjákóhalmán 7-én 10 makor az Asztalosipari Szövetkezet új, 10.5 milliós költségei felépült telephelyét avatják fel. JÁSZBERÉNYBEN 6-án ünnepi nagygyűlést tartanak, amelynek szónoka Andrássy Béla. a tanítóképző igazgatója lesz. A koszorúzásra másnap délelőtt 10.30-kor kerül sor a szovjet hősök emlékművénél. MEZŐTÚRON november S-án 14 órakor a temetőben a szovjet katonák sírjánál, 15 orakor a Kossuth téri „soviet emlékműnél. Kunszent- mártonban 17 órakor tartanak koszorúzási ünnepségeket. A Magyar—Szovjet B itt Társaságba új tagcsoportok lépnek be a megyéből. Martfűn a Tisza Cipőgyárban, — Mezőhéken a Táncsics Tsz- ben, Tiszasülyön a Lenin Tsz-ben. Jászkiséren a Kossuth Tsz-ben, Jászfényszarun az általános iskolában. Mezőtúron a Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolán és a Teleki Blanka gimnáziumban és szakközépiskolában, a megyeszékhelyen a Verseghy könyvtárban, Kisújszálláson a törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat kisújszállási gyáregységében tartanak tagcsoport-alakulási ünnepségeket november 7"e alkalmából. Mindenki magyarázza miért Nem készült el a Sztár áruház, nem költözhet a 33-as Elkezdődik-e a kitűzött időben a 4 es út rekonstrukciója? Lassan épül a Sztár áruház, veszélyben a határidő — Irtuk szeptember 15-én. Csupán a téma teljes ismeretéért idézünk akkori cikkünkből: „Szolnokon két ldsáruház épül. A Ságvári körúti kul- túrcikk áruház 840 négyzetméter alapterületű lesz. A hatmillió forintba kerülő áruházat a tiszakécskei Üj Élet Tsz építi. A Kossuth Lajos úton, á volt tiszti klub épületét is áruházzá alakítják át. A Sztár nevet kapja... Az áruház alapterülete 1200 négyzetméter. A majdnem 7 millió forint értékű átalakítást a szajoli Vörös Csepel Tsz vállalta ... Mindkettő építése rendkívül sürgős. Ezért is vállalták szerződésben a beruházók és kivitelezők, hogy november 7-re befejeződik az építkezés és megkezdődhet a műszaki átadás. A két áruház gyors építését a négyes főút hamarosan kezdődő rekonstrukciója sürgeti.” Szeptember 15 óba másfél hónap telt el. Három nap múlva november hetedikét mutat a naptár. Nemhogy műszaki átadásról, a Sztár áruház esetében még a munka haladásáról se beszélhetünk A megyeszékhely közvéleménye jól tudja, december 31-ig le kell bontani a Hősök teréig a Beloiannisz úti üzletsort és a házakat. Helt Lajos, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetője: — A kár és a veszteség egyszerűen nem fejezhető ki — Kérem, mi kereskedők úarryunk. ahhoz éráink — mondta először lapunk érdeklődésére a telefonba Budai Mihály, a vállalat igazgatója. —* A kártalanítást későm kaptuk meg. addin velünk szóba se álltak az építők. — Megbocsásson. megye- székhely főutcá járól van szó s a volt tiszti klub es'p^'-un bonyolult átalakításról. Termelőszövetkezeti építőknek forintban. Arról van szó, hogy minél később kezdik a bontást, annál inkább veszélyben a rekonstrukció, a határidő. Mindenki tudja, hogyha kemény, fagyos-havas lesz a tél, bontani az épületeket és eltakarítani nagyon nehéz. A 44-es ruházati és a Hófehérke gyermekruházati bolt azonban még mindig a helyén van. Mi több. október 31-én az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat lapunkban is hirdette, hogy a 33-ast december ?4-ig este 7 óráig tartja nyitva... (anélkül, hogy őket lebecsülném) erre megbízást adni .. — Mert ilyen határidőre más vállalat szövetkezet nem volt hajlandó. Különben is, törvény van rá. hogy öt évvel előbb k~v a szanálásról értesítést 'adni... Szóban folytattuk a beszélgetést Budai Mihállyal. Valóban. az 1027/1968. sz. kormányhatározat azt mondja ki, hogy a szanálásról lehet: főleg 4—5 évvel előbb értesíteni kell a feleket. (De ilyen paragrafusba kapaszkodni akkor, amikor nem is csak a jubileumra készülő Szolnok város érdekéről, hanem az egész ország közlekedési vérkeringését befolyásoló út építéséről van szó? Egyébként is 4—5 évvel ezelőtt még csak óhajokban létezett a 4-es űt rekonstrukciója.) — Mikor bízták meg a szajoli és a tiszakécskei tsz-t? — Aprilis 27-én. Akkor aláírták a kötelezvényt, hogy november 7-re műszaki átadás lesz. A Ságvári körúti foghli beépítése a kécskeie- 7cé. ök jól haladnak, legújabb elhatározásuk az, hogy oda költözik egyelőre a 33- as és a Hófehérke is. (Itt újból megjegyezzük: érthetetlen, hogy miért csak 5 hónappal azután adtak megbízást az építőknek, miután a tanácstól garanciával megkapták a kártalanításról szóló értesítést, vagyis a pénzt.) — Végül is mikor költöznek? — Amikor kész lesz. — December 31-ig le kell bontani az épületet. > — Rajtunk nem múlik, mi egy hét alatt zárunk, leltározunk és újra kinyitunk. — Lehet... (?) Az e<?é-z város érdeke Kukri Béla, a tanács általános elnökhelyettese: — December 31-ig le kell bontanunk az épületeket. A lakosság a két legforgalmasabb hónapban, novemberdecemberben érzi — ha ,csak egy hétre is — hogy nincs bolt Kértük a Centrum áruházát, nagyobb választékkal, árukészlettel várja a szolnokiakat. Mit mondjunk mindehhez? Gondosabb tervezéssel, előrelátással. a kérdés politikai jelentőségének nemcsak szavakban való elismerésével elkerülhető lett volna. hogy az áruházak költözésére az évvégi csúcsforgalomban kerüljön sor. Nem forogna veszélyben a 4-es út rekonstrukcióiénak határidőben való kezdete. Az országos szervek iól megértették, miiven fontos ennek a nemzetközi főútvonalnak Szolnok városon átmenő szakaszát mevéníteni KóeT-Ztzgpi t°liesftik a megyei vezetés idevonatkozó kérését Illett volna kezdettől így kezelni az ügvet azoknak is. akik a rekonstrukcióhoz szükséges előfeltételek megteremtéséért itt helyben felelősek. Sóskúti Júlia A tanács segített Jókora iratköteget tesz a tárgyalóasztalra Kukri Béla, a városi tanács általános elnökhelyettese. — Úgy érzem, a tanács tavaly október óta nemcsak a táját dolgát intézte felelősséggel, hanem ennél is többet vállalt és tett. Nézzünk meg néhány dokumentumot. Gazdasági megállapodást kötött a városi tanács és az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 1972. október 24-én. A vállalat igazgatója. Budai Mihály, aláírta a következőket: „A vállalat üzletházat épít a 4. sz. főközlekedési út átkelési szakaszának rekonstrukciója miatt szanálandó iparcikk üzletek részbeni pótlásaként. A vállalat gondoskodik az üzletház tervezéséről és kivitelezéséről,1 úgy, hogy lehetőleg 1973. augusztus 20-ig az üzletház behelyezhető, a kiürítésre kerülő üzletek pédig bontásra készen legyenek.” — A tanács ezután, 1972. november 23-i levelében 7 millió, majd december 22-i átiratában újabb 5 millió forint kártalanításról adott kötelezvényt a kiskereskedelmi vállalatnak. Megjegyzem, hogy az írásban garanciát is adtunk a vállalatnak. Az sem mellékes, hogy a 12 millió forintból a KPM kártalanítása csak 3 millió, a többit a város költségvetéséből adtuk, hogy jobb, nagyobb, korszerűbb legyen a két új áruház. A 12 millió forintot 1973. április 17-én át is utaltuk. A városi és a szolnoki járási pártbizottsággal közösen — folytatta Kukri Béla — először július 28-án, majd augusztus 1-én tárgyaltunk a vállalat és a szajoli tsz vezetőivel is. Olt a KISKER képviselője még azt mondta: „A téma politikai jelentőségét vitatni nem lehet," A minap egy érdekes kezdeményezésről adtunk hírt. Megírtuk, hogy a nagyalföldi kőolajkutatónál a vezetői tanácskozásokra rendszeresen meghívnak néhány munkást. I Az üzemi demokrácia újabb eszközét látják ebben, újabb csatornáját annak, hogy a dolgozók véleménye érvényesüljön a felsőbb vezetés döntéseiben, s fordítva: az Információ a vezetési döntésekről, a vállalat ügyeiről egy ilyen, újabb csatornán is áramoljon a dolgozók felé. Kézenfekvő a kérdés: mire való ez, hiszen a dolgozóknak ugyanerre a célra vannak hivatott képviseleti szervei. Elsősorban a pártra és a szakszervezetre gondolunk. Ha ezek jól látják el a feladatukat, nem kell még ilyen külön „képviseletet” is kreálni. Mindezeket nem azért írom le, mert eleve értelmetlennek, feleslegesnek tartom ezt a kezdeményezést. Semmiféle olyan új gondolatot nem szabad kézlegyintéssel elintézni, amely a munkásbeleszólás megjavítását célozza, s amelyben — ha csírájában is — lehetőség rejlik arra, hogy a dolgozók véleménye, óhaja jobban érvényesüljön a vezetésben. Éppen ez a kísérlet is azt bizonyítja, hogy a gazdasági vezetők is érzik, van tennivalója, javítanivaló a munkások tulajdonosi érzésének ápolása, a tulajdonosi jog gyakorlása körű L Hogyanis állunk ma azzal a bizonyos tulajdonosi szemlélettel? Azt mondtuk valamikor: Tiéd a gyár, magadnak építed! E jelszó közérthetően és világosan tükrözte az akkori helyzetet: Elűztük a tőkéseket, köztulajdonba vettük a gyárakat, az újjáépítés, majd az újat építés gondjai a mi gondjaink. Egy kicsit nehezebb * ma a tulajdonosi érzés felkeltése. Egy bizonyos: A tapasztalat szerint ma már nem sokat ér a munkások általános győzködése: tiétek a gyár. Ebből ma nem születik tulajdonosi szemlélet és ennek megfelelő felelősség- teljes magatartás. A tulajdonosnak — a munkásnak — most bonyolult" termelési kérdésekről, gazdaságossági problémákról, a vállalati üzem- és munkaszervezésről, a termékstruktúra korszerűsítéséről és hasonló kérdésekről kellene a véleményét hallatni. Ez az esetek többségében szinte képtelenség. Vegyük például a szolnoki épületelemgyárat, ameiy a Beton és Vasbeton - ipari Művek tucatnyi gyárának egyike. Abba a kategóriába tartozik a vasbeton művek, amelynek a fejlesztésével kiemelt kormány- program foglalkozik. Elképzelhető-e, hogy az egész mammutvállalat további sorsáról való döntéskor a szolnoki gyáregység munkásait is sorra kérdezik? Nem, s ennek nem is volna sok értelme. Az é. el bizonyította be, hogy az ilyen nagy vállalatoknál a munkás nem képes ugyanúgy a vállalat tulajdonosának érezni magát, mint mondjuk a vezetők, mert e tulajdonosi érzés alapvető feltételei hiányoznak. Ahol jól illeszkednek egymásba az üzemi demokrácia fogaskerekei, rendszeresen megtartanak minden tanácskozást, folyamatos a dolgozók tájékoztatása, ott sem lehet sokkal többet elérni, mint elmondani egy csomó olyan adatot a dolgozónak, amit ők nem sokra tudnak használni. Egyszerűen nem tudják hova tenni. Mert mit mond egy tmk lakatosnak — mondjuk —, ha megtudja, hány száz milliós tervet teljesít a Hűtőgépgyár évenként, mennyi az exportnál a gyár termékeinek dollárkihozataü mutatója, milyen bértömeggel gazdálkodik a gyár. Az általános tájékoztatáson túl — ami azért egyáltalán nem lebecsülendő — bizony semmit nem mond. Hagrynn Vl»e# ennél többet tenni? Ha volna erre kész receptje valakinek, örömmel vennénk és tennénk közzé — de ilyen nincs. Ez a negatív megállapítás egyébként nem valami „bűnös mulasztást” takar, vagy leplez le. hanem egy helyzetet regisztráL Azt, hogy elértünk egy pontra, ahol a korábbi időkhöz képest sok kérdés új módon merül fel. Ezek között az egyik, rendkívül fontos kérdés: Milyen módon történjék és hogyan érvényesüljön a dolgozók tulajdonosi jogának gyakorlása a mai társadalmi, gazdasági körülmények között, üzemeink mai termelési-technikai színvonalának, közgazdasági környezetének megfelelően. Figyelemre méltó előadás hangzott el a közelmúltban az MSZMP Politikai Akadémiáján a szocialista vállalatokról. Abban így fogalmazott az előadó: „A szocialista vállalatok vezetői nemcsak szakértői testületekre támaszkodnak, hanem a dolgozók kollektívájának véleményére is. Az üzemi demokrácia tartalmát elsősorban abban nyeri, hogy a dolgozókat tájékoztatják a jövő és a folyó munka feladatairól oly módon, hogy abból a dolgozók saját konkrét feladataikat is megértsék, azokat magukévá tegyék. Továbbá, hogy a dolgozók véleményét kikérjék a vállalat tevékenységét jellemző lényeges kérdésekben és különösképpen azokban a döntésekben, amelyek a dolgozók személyi érdekeit konkrétan érintik." E« a me«áll»pífás elvi leszögezése annak, hogy szocialista vállalataink ma — a mai gazdasági mechanizmus körülményei között — sem nélkülözhetik az üzemi munkás kollektíva véleményét, vagy másként fogalmazva, a dolgozók beleszólási joga ma is elengedhetetlen alkotóeleme a vezetésnek. A beleszólási jog gyakorlásának irányára is utal az idézett gondolat, amikor az általános és folyamatos tájékoztatás mellett a dolgozók saját konkrét feladatainak a megérte- tését' és a dolgozók személyi érdekeltségét emeli ki. Ami a konkrét feladatok megértetését illett, feltehetően a termelékenység emelésének, a munkamorál javításának nagy tartalékaival számolhatunk. Ugyanis a dolgozók túlnyomó többsége szeret dolgozni, örül munkája eredményének, ha felismeri annak értelmes, hasznos voltát. És mi más ez, ha nem a tulajdonosi érzés? Igaz, hogy ennek feltételeként folyamatosan ismernie kell azt, hogyan kapcsolódik az üzemrész, a brigád, a munkacsoport teljesítménye, benne az 'ő egyéni munkája a vállalati feladatok egészéhez. Ebben a körben addig a szintig, amíg a dolgozók áttekintése kiterjed, nagyon sok megvalósítható, ésszerű javaslatuk is lehet — csak oda kell figyelni rá. Ez az odafigyelés egyébként nem is csak néhány vezető szubjektív elhatározásán múlik, Hanem üzem- és munkaszervezési feladat. Be kell építeni a vállalatvezetési rendtartásba azokat a csatornákat — most is megvannak, de többnyire eldugultan —, amelyek ezt. a célt szolgálják. És mindenekelőtt fel kell számolni azt a nézetet, hogy a tnunkás a mai, modem technika mellett nem sok okosat tud mondani. Ilyen megközelítésben — a tulajdonos beleszólási jogának gyakorlási lehetőségét keresve — kellene végiggondolni újra a szociálisig brigádmozgalom szerepét is. Mind igaz, amit el szoktak erről mondani: a szocialista brigádok nagyszerű képződményei a mi társadalmi rendszerünknek, a szocialista embertípus bonf takozásának jele és egyben melegágya is a brigádmozgalom. A kérdés mégis úgy merül fel, hogy miért nem lehet ezt a mozgalmat a jelenleginél jobban felhasználni az üzemi demokrácia fejlesztése érdekében? A Központi B’zott- sál legutóbbi határozata a munkaverseny továbbfejlesztéséről már tartalmazza ezt a gondolatot. A Minisztertanács is vizsgálta e kérdést, megállapította, hogy a versenymozgalom erősödése mellett ma is az a helyzet, hogy a vállalások nem állnak összhangban az adott üzemrész feladataival. Legtöbb üzemünkben a munkaverseny és a munkaszervezés két külön vágányon szalad. Vannak az üzemben veztők, egészen a művezetőkig, akiknek a feladata a munkaszervezés, Vanhak megint mások, társadalmi szervek. szocialista brigádok, akik viszont a munkaversenyt szervezik. Ritka szerencsés eset, amikor a két dolog találkozik. Még mindig kísért a munkaverseny mozgalom — a maga idejében helyes — korábbi módszere, amikor a brigádok a másik brigádokban keresték a versenytársat, vagy valahol máshol, netán még az üzem falain kívül is a versenyfeladatokat. Nem mindenütt értik még, hogy a versenymozgalomban ma a brigádok önmaguk ellenfelei. Pontosabban: saját munkafeladataik jó végrehajtása a verseny célja. Felmerül a kérdés, garantálja-e a fenti követelmények megvalósulását a jelenlegi üzemi gyakorlat? A válasz: nem mindenütt. És ennek oka nem is a vállalatok felső vezetésében keresendő — noha a helyzet megváltoztatása csak rajtuk múlik. Jelenleg ugyanis éppen azokon a pontokon, ahol a tulajdonosi belszólásnak a legtöbb helye van, a legkonkrétabb. leghasznosabb lehet, a közép és alsó vezetés szintjén, nem sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A meglehetősen devalválódott művezetői funkciót ma többnyire egyszerű szakmai munkairányítónak fogják fel. nem pedig az üzemi demokrácia egyik fogaskerekének. Hasonlóképpen csökkent a politikai szerepe a pártcsoportoknak, a szak- szervezeti bizalmiaknak is. Nem mindig töltik be a politikai transzmisszió szerepét, energiájuk nagy részét csupán a környezetükben dolgozó emberek ügyes-bajos dolgaira fordítják — ami egyáltalán nem lebecsülendő —, és egyéb másodrendű, mellékes feladatokkal foglalkoznak. E funkciói« betöltői kulcsszemélyek. Olyan értelemben is azok, hogy a munkások soraiból emelkedtek ki, azok legjobbjai közül, így jogos és értelmes szószólói lehetnének osztályuknak. (Feltételezve, hogy jól érvényesült, az egészséges kiválasztódás elve.) A velük való foglalkozás megjavítása, az üzemi, műhelyi közösségekre, brigádokra való koncentrálás, a pártban az alapszerbezeti munka, a pártcsoportok életének megjavítása. a szakszervezeti bizalmi tevékenység színvonalának emelése lehet tehát az egyik legfontosabb teendő, ha a munkásbeleszólás, a tulajdonosi jog gyakorlásának feltételein javítani akarunk. Mindez egyébként nem egyszerűen termelési kérdés. Nemcsak arról van szó. hogy a munkások véleményének, javaslatainak meghallgatása a termelékenységre, a vállalati eredményekre lesz pozitív hatással. Az üzemi demokrácia fentiek szerinti kiteljesedése össztársadalmi, politikai érdek; a szocialista demokrácia további fejlődésének alapkérdése, hiszen ily módon a társadalom vezető osztályának a szerepe erősödik, jó példával szolgálva a szövetkezeti parasztságnak, s más dolgozó rétegeknek is. Varga József i Az igazgntó sérted ott