Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. november 21. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szobrászműtermében Búza Barna szobrászmű­vész alkotásán dolgoznak. A szoborral Ady Endrének állítanak majd emléket Gyulán Kiá'lítás fűszeres i ka ác ból Leningrad ban „a fűsze­res kalácssütés sereg­szemléiére került sor. A szokatlan kiállítást a Szovjet Népek Néprajzi Múzeuma rendezte, a ki­állítási tárgyak: a több mint 2500 féle fűszeres kalács. Sok népszokás és nép­hit fűződik a fűszeres ka­lácshoz. Ezzel díszítették a lakodalmas asztalt, ez­zel kínálták meg az ün­nepeiteket születésnapju­kon és a nevezetes ven­dégeket. Vannak a fű­szeres kalács sütésének „iskolái” is. A hozzáértő ember nyomban felismeri a tulai, novgorodi mes­terek „kézjegyét” a ka­lácson, s meg tudja kü­lönböztetni például az arhangelszki kalácstól. A „német Átló” új élete Téli könyvvásár Több mint egymillió kötetből válogathatunk A Művelt Népnél kiszá­mították, hogy a kötetek egymás mellé állítva 21 ki­lométeres polcon fémének el, egymás mellé fektetve Budapesttől Miskolcig érne a könyvlánc. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat ellátási kör­zetébe 3 millió lakos tarto­zik: 120 bolt, 250 pavilon, illetve időszakos árusítóhely, 500 munkahelyi terjesztő várja „terített asztallal” a kulturális táplálékra vásvó- kat .Leggazdagabb az ifjú­sági és gyermekművek vá­lasztéka lesz: 34 mű 400 ezret meghaladó példány- számban jut el vidékre, s ezt követi a 33 külföldi szép- irodalmi könyv, több mint 200 ezer kötete. Súlyának megfelelően je­lentkezik a mai magyar széppróza és költészet: 126 ezer kötet képviseli a Kor­társ hazai literatúrát, míg klasszikusaink 80 ezer kö­tettel .szólnak” napjaink ol­vasóihoz. A társadalomtudo­mányi művekből, a közönség örvendetesen fokozódó ér­deklődése nyomán — dön­tően a Kossuth Kiadó poli­tikai könyvnanokra megje­lent könyveiből — 22 alko­tás mintegy 45 ezer példánya áll a vásárlók rendelkezé­sére. Gazdag és bőséges vá­lasztékkal jelentkezik a téli könyvvásár idején a termé­szettudományos ismeretter­jesztés. és színvonalas lesz a művészeti kiadványok, albu­mok kínálata is. A Német Demokra­tikus Köztársaság erfurti ke­rületében, az Ilm folyó mel­lett. ódon hangulatú város őrzi a múlt humanista ha­gyományait és kulturális emlékeit: Weimar. A ma 64 ezer Lakosú város már a 18. században jelentős szellemi központ volt: „német Athén”-nek nevezték. Itt működött Goethe, Schiller, Herder. Wieland, rövid ideig Liszt Ferenc is és itt töltött néhány esztendőt Nietzsche, itt áll a Goethe-ház, egy el­bűvölő parkban Goethe ker­ti pavilonja, a Schiller-ház — ma mindegyik múzeum. Itt, Wei marban a Früsten- gruft-ban van Goethe és Schiller sírboltja is. Neveze­tes épület a Liszt-múzeum, a Belvedere kastély és a ré­gi Rezidenzschloss, amely a szász-weimar-esenachi nagy­hercegek székhelye és a szász királyok rezidenciája volt. A múltat őrző város lé­pést tart a rohanó tempójú idővel: ma Nemzeti Szín­háza, építészeti és zenei fő­iskolája, csillagvizsgálója, sok más tanintézete és igen sók múzeuma van. A kulturális múlt iszo­nyatos ellentéteként a kö­zelben volt. a hirhedt buc- henwaldi koncentrációs tá­bor, ahol 1944-ben a nácik Emst Thälmannt is meg­gyilkolták. Weimarnak jelentős ipara is van: elektrotechnikai fi­nommechanikai-, optikai ikreinek, szerszámgépgyár, textilgyár, cipőgyár, porce­lán üzem és papírgyár mű­ködik a városban. Neveze­tes arról is, hogy 1918-ban, a novemberi forradalom után itt ülésezett a wei mari pol­gári köztársaság alkotmá- nyozó gyűlése. Weimar ma már a fiata­lok városa. Lakosságának csaknem egytizede, 6000 fő, fiatal. A világ minden kon­tinensének 38 országából vonzza ide a tanulni vá­gyó fiatalokat a város két főiskolája, 3 szakközépisko­lája és számtalan más tan­intézete. A város már túlnőtt egykori határain, amelyeket Goethe idejében még e vá­rosfalak alkottak. Ezekből jelenleg néhány száz mé­ternyi homokkőbástya és egyetlen vaskos torony lát­hatói A torony valaha ré­sze volt az erődítménynek, itt kapott helyet a weimari pénzügyigazgatóság, aztán gyümölcs- és zöldségraktár lett Tíz évvel ezelőtt a vá­rosatyák az Építészeti Fő­iskolának ajándékozták a tornyot, a főiskola hallgatói klubot rendeztek be a régi építményben. A klub megnyitásáig sok munka várt a fiatalokra, hiszen a tervezéstől a restaurálásig mindent maguk akartak el­végezni. 1962-ben nyíltak meg a klub kapui. A 70 fő­ből álló klubtanács tagjai diákok, a felvétel egyetlen feltétele a jó tanulmányi eredmény. A heti program: szombaton táncesték. dzsezz- koncert és hetenként két éj­szakai előadás. A toronyban tartott politikai előadások Jelentősen különböznek a megszokottaktól. A szakér­tők vitaindító előadása után a hozzászólások következtek. Az első időkben még csend uralkodott, ma már azon­ban olyan kevés az idő ah­hoz, hogy mindenki kifejt­hesse a véleményét. A to­ronyklub öntudatos, nyílt és bíráló szellemű közösséget nevelt ki. Most szakköröket szerveznek, már működik a latin-amerikai és görög nép- művészeti szakkör, ehhez csatlakozott a foto-, a pla- kátrajzoló- és a pantomim- szakkör. A kórus, a táncze- ne-csoport és színházcso­port tagjainak a száma is megnőtt, a műkedvelő szín­játszók közé újabban 120 tag lépett be. A legnagyobb fellendülést akkor várják a klubtanács tagjai, amikor az új, 14 emeletes mtemátust átadják rendeltetésének az 1973/74-es tanévben, A százados torony 320-as férőhelyével már ré­gen szűk lett; az ajtókat igen gyakran be kellett zárni a túltelítettség miatt. A weimari diákok azonban nem bújtak el a vastag to­rony mögött, a diákklub nem vált elefántcsont to­ronnyá. Ragyogó példáját adta a jó, hazai és nemzet­közi kapcsolatainak a berli­ni Világifjúsági Találkozón, amely egyik programpontja­ként Weimarban is rendeztek ünnepi játékokat. 1973. decem­berében ünnepi hét lesz Weimarban, amelyen a diák­szerzők által írt színdara­bot .adják elő a diákszínját­szók és a weimari üzemek műkedvelői. Fülkeavató Levelet hozott a posta Csipcsák Elemértől, aki fo­lyó hó dikán délután négy órakor álló és árnuló foga­dással egybekötött fülke- avatásra hívott meg a Lóu. 4/b alatt levő otthonába. Miután életemben már so­kat álltam, fogadáson is, ámultam is nem keveset né­mely fogadáson is, kíván­csisággal vegyes illemérzet­től hajtva léptem hát át Csipcsák Elemér lakásának küszöbét. — Örülök, kedves bará­tom, hogy maga is eljött — mutatott a fogasra, ahol már néhány kabát és kalap je­lezte. hogy a fogadással egy­bekötött fülkeavatásnak va­lóban nem én leszek az egyetlen résztvevő ámulója, — és máris baronfogott, s a folyosó végén lógó függöny elé vezetett. Aztán egy te- étrális, de mindenképpen ha­tásos mozdulattal a füg­gönyt félrerántotta és kinyi­totta a — fülke ajtaját. Egy vonat fülke ajtaiát! Bent a fülkében már néhá­nyon ültek, volt aki be­hunyt szemmel süppedt a plüss ülés karjai közé. volt aki Csipcsák Elemérné Utas­ellátó kosarából állva vette ki a rántotthűsos zsemlét, és volt olyan, mint én, akiszáj- tátva nézett körül, hogy va­lóban megörült-e, avagy varázslat vett igenis erőt rajta és körülötte. A fülke ugyanis szó szerint és teljes egészében a Magyar Állam­vasutak legkorszerűbb gyors­vonat kocsijának egy pár­na s fülkéje volt. Egy teljes és komplett fülke! — Csodálkozik uram. El is hiszem — húzta ki magát Csipcsák Elemér és intett a feleségének... — Malvin a kattogót és a hátteret ké­rem — mondta, és Malvin kinyújt a fülke ajtaján, meg­nyomott valami gombot, és a fülke elkezdett kattogni, mintha síneken rohanna ve­lünk a vonat, az ablak mö­gött pedig egy vízszintesen pergő vásznon villanypóz­nák rohantak eL — Vészflékem is van. Ha meghúzzák az urak, a vonat csikorogva megáll... Pró­bálják ki! — lelkendezett Csipcsák, és valaki máris mohón ugrott fél kézzel ne­ki esve az ablak fölött va­lóban ott függő vészféknek, és íme csikorgás, fékhang, megálltak az oszlopok és megszűnt a kattogás. Kolosz- szális. Körülnéztem a fülké­ben, tükör, az Állami Biz­tosító hirdetése, billenthető hamutartók. Minden teljesen és tökéletesen valódi. — Hogyan jutott mindeh­hez? És miért? — Á. csak az első pilla­natban meghökkentő dolog ez, uram. ültetett le a puha és kényelmes Dlüss ülésre Csipcsák Elemér... — Ne­kem ez a hobbvm. A vonat­fülke. Van, akinek hétvégi telke van. arra építkezik, van. aki horgászik, én uram, a világ egyetlen saját fül­kével rendelkező hobbysa vagyok. — És hogyan jutott ehhez itt mind? — Hát' a kattogót. meg a hátteret azt csináltam, alég nehéz munka volt. A többit pedig elhoztam ... — Honnan? — Hogy hogy honnan? A fülkéből] — Ügy érti. hogy ezt itt mindent egyenként, vagy egyszerre csak úgy ellopta? — Hát a kifejezés kissé erősnek tűnik — ingatta a fejét CsiDcsák, aztán bólin­tott — de voltakéooen er­ről van szó. Egyenként el­hoztam ezeket. A plüsst le­fejtettem például, s az ülés­vázat csak utána loptam hozzá... Az ablakot csak úgy tudtam elhozni például, hogy néhány utas segített... Mert nagyon segítőkészek ám az emberek ... Nem is hiszi el uram, hogy a vész­féket milyen nehéz volt me­net közben leszerelni, de volt egy mechanikus is a fülkébe s az megoldotta ne­kem ezt a komoly technikai problémát.., — És kedves Csipcsák úr. az ég szerelmére hebeg­tem szájtátva. — Mik a to­vábbi tervei? — Tervei? Egy tervem van. Szeretnék hazalopni egy szilicium egyenirányítós mozdonyt. Az utasó társada­lom seeítsévével azt hiszem megoldom ezt is — mondta, és feje fölött a hit és az elszántság vont glóriát. Bár lehet, hogy a glória is lopott volt, ’ .■ - Gyürke Géza KÉPERNYŐJE ELŐTT Rosszul kezdődött az el­múlt hét televíziós műsora: csalódással. A várva várt Lengyel ballada, amely szol­noki produkciónak is számí­tott abban az értelemben, hogy a tv-játék szerepeit a Szigligeti Színház művészei játszották, reményeinket nem váltotta be. Lengyel ballada Bohdan Drozdowski kitű­nő író, s a varsói ellenál­lás témájából számtalan nagyszerű alkotás született már regényben, színpadon és filmen is. így tehát a várakozásunk nem volt alaptalan. Ezúttal azonban mégis be kellett érnünk egy széteső, feszültség nélküli drámával, amiért elsősorban az írót terheli a felelősség, aki csupán a kereteit terem­tette meg a dráma lehetősé­gének. időben és térben jól sűrítve a cselekményt, de a történet szereplőinek rajzá­ban, a feszültség megjelení­tésében már nem jutott túl a vázlatosságon. A valóban drámai helyzet — egy pin­cében „összezárt” partizán- csoportnak döntenie kell, hogy részt vesz-e a nemzeti, nacionalista erők kirobban­totta és eleve bukásra ítélt felkelésben, mert a futár nem érkezik meg — olyan belső lelki vívódásra, majd határozott színvallásra kész­tető kiélezett heiyzet, amely­ből akár a tv-játék kamara­kereteit is szétfeszítő igazi dráma születhetett volna. Ennek ellenére a maroknyi partizán csoport drámája ■szinte szétporlik az író ke­zében és elpergett a kép­ernyőn, s nemhogy sorsuk, a megrendülés hatását váltotta volna ki, a tv-játék csak unalmat szülő szürkeségé­vel. egyhangúságával „tün­dökölt”. A szereplők közül kár lenne bárkit is kiemel­ni, tették, miként lehetett. A legmarkánsabb szerep talán a Félelmetest alakító Iványi Józsefnek jutott. Szőnyi G. Sándor rendezése, amelyben valamiféle tuda­tos visszafogottságot, a ter­mészetességre törekvés mér­tékét vélhettük felfedezni, ez sem vált erényére a .gyen­gécskén megírott balladának. Minden jó, ha a vége jó, ez a népi bölcsességet hor­dozó közmondás ráillik az elmúlt hét programjára. A hét vége. szombat és vasár­nap este is a vidámság, a kellemes időtöltés, a szóra­kozás jegyében telt el. Csak a jelentősebb programokról szólva, kezdjük a Televizió Kabarészínházával. Újdonsá­ga: először női műsorvezető a konferanszié szerepében. Éljen az egyenjogúság, és jött Psota Irén. Megjelené­sének azonban — mint ké­sőbb kiderült — nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A sokat sejtető beköszöntő után a későbbiekben alig szólalt meg, inkább énekelt. Örömünkre, hisz remek egy­veleget nyújtott át, csillog­tatva sanzonénekesi képes­ségeit. Egyébként ez a ka­baré sem volt sem rosszabb, sem jobb a szokásosnál. Is­mét derűs perceket szerzett Kép Erpő jelentkezése a Fe­rihegyről és jót mulathat­tunk az angol családhoz háztartási alkalmazottnak pályázó kisasszony sznobsá­gán: amelyben Schütz I!a remekelt. Szórakoztató voit, és némiképp tanulságokkal is szolgált az a jelenet, amelyben Csákány; László alakított egy statisztikust, aki saiátos módját választja — bíztatásra — fokozottabb megbecsültetésének, a távo­zás gondolatával zsarolva meg feljebbvalóit. (Bár a játék teriengősebb volt a kelleténél!) Az ismét elővett Vadnay-bohózattal sem val­lott szégvent a kabaré. Vi­szont az Okuláré című ama­tőrfilm kissé kilógott ebből a műsor-egvüttesből. nem színvonalában, jellegével. Vasárnap este karneváli mulatságra voltunk hivata­losak, hála Csokonainak és hála Horváth Jenőnek, aki friss hangulatú, gördülé­keny tv-filmef készített a költő „furcsa vitézi verseze- téből”. A televízió a 200 éve született Csokonai emléké­nek adózott a Dorottya be­mutatásával, s a vállalkozás legfőbb dicsérete: tette hí­ven a költő szelleméhez és a komikus eposz tartalmá­hoz. Az átdolgozás ügyesen oldotta meg a költő szere­peltetését. részvételét a já­tékban és élvezetes jelene­teket komponált az egyéb­ként lassú folyású elbeszélő részletekből. Avatott kézzel nyúlt a szöveghez, jól ismer­ve fel a párbeszédesítés le­hetőségeit. Könnyed, moz­galmas, kellemes volt a te­levíziós Dorottya; kitűnően sikerült seregszemlével — a vendégek bemutatása/ —, fergeteges csúcsponttal — a nagy összecsapás (bár itt a kamera olykor a nagy tu­multusban „el-eltévedt” — és talán egy kissé elkapkodott befejezéssel Dorottya meg- szépülése. A vénlány-sors tragédiája erőteljesebb fel­hangokat kapott ugyan a Horváth Jenő rendezte Do­rottyában, mint az eredeti műben de ennek ellenére sem vesztett Csokonai epo­sza humorából, szatirikus hangsúlyaiból. Dorottyát Gobbi Hilda játszotta, kitű­nően, eggyel szaporítva is­mét emlékezetes alakításai­nak számát. Röviden A 150 éves Himnusz elem­zésére vállalkozott a televízió, részeire bontva Kölcsey szö­vegét és Erkel Ferenc zené­jét. Bonckés alá „tétetett” a nemzeti jelképpé vált költe­mény. de csupán a zene boncolása járt egyértelműen meggyőző eredménnyel. Rit­kán hallható olyan részletes és hozzáértő műbírálat egy- egy zenei alkotásról, mint ahogyan Bőnis Ferenc zene- történész elemezte a Him­nusz zenéjét; Visszavezetve a muzsika egyes elemeit forrásaihoz. Haydn és Mo­zart muzsikájához. A szöveg interpretációja szinte eltör­pült a zenetörténész mun­kája mellett. Jellemző, hogy még egyébként közismert té- nvek is elkerülték az iro­dalomtörténészek fieve’rnét. mint például a nén-téo rím­pár. amely eredetében visz- szanvúlik egészen a Rákóczi nótáig. A Jogi esetekről ismét csak dicsérően szólhatunk. A televízió egyik legélveze­tesebb ismeretterjesztő mű­sora. Most megpendített problémáival jól orientált a készülő új családjogi tör­vény felé is. A Margit-híd után a Lánc­híd sem ..kerülhette el” kép­ernyő-sorsát: Knoli István megfilmesítette a híd tör­ténetét. Nem a hídról készí­tett filmet, hanem születé­sének, építésének körülmé­nyeit. majd históriáiét ele­venítette meg — kifejezően — dokumentumok seeítsé- gével. És egvben megeleve­nedett az a kor is, — több mint száz esztendő — amelynek a patinás híd nemcsak szemtanúja, hanem olvkor szenvedő alanya is volt. ' & Itt ^ V i

Next

/
Thumbnails
Contents