Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1973. november 18.

nnyi unszolás után Piró megígérte Zoltánnak. hogy szombaton felmegv hozzá. Mind e mai napig nem volt egészen biztos önmagában, hiszen a lány éli árhat egy fiúval anélkül is, hogy mindjárt véglegesen kelljen döntenie. Felírta magának gondosan. mikor és hol kell át- szállnia, Szerencsére Volt bérlete nem kellett minden átszállásnál úiabb egyötvenet fizetni, különben az út oda- vissza pontosan tizedét forintba került volna Messze lakott Zoltán, fent a hegven. A negvedik busz. amely végül a tetthelyre vitte, köhögve kapaszkodott fölfelé a meredek hegyoldalon.

— Télen — emlékezett Zoltán szavára —, ha síkos az út. ey a iárat nem közlekedik Nem lenne értelme. Olyankor reggel és este gyalogolnunk kell húsz-húsz percet.

Figyelte a köhögés úton. fflelvik az a ház. ahol a fiú lakik. Zoltán azt mondta előzőleg: megismered messziről, fent van az ormon, fehér fala messzire világít. Mégsem fedezte fel a fehér faiakat, arra gondolt szüntelen, a busz motoria leáll, lehetetlen, *>ogv ezen a kanvargó, meredek úton föl tudion ka- pgc-rVedni

Zoltán a megállóban várta.

— Messze laksz még innen?

— Hát nem láttad a házat? Fehér mészköves valamikor bitumennel leöntött de mostanra kikopott gödrös úton haladtak a melee+ől pillédé levelű fák között.

— Ez«k itt mind nyaralóik? —> Nvaralók voltak —•

mondta Zoltán. — de most • már mindegyikben laknak télen is.

Odaértek a feliér falú házhoz. Zoltán megnyitotta a vaskaput, s belén+ek a kissé elhanyagoltnak tűnő udvarra. Bal kéztől eav fából épített. kissé megrokkant vityil- ló állott

— Romantikus — mondta Piró.

— Földpadlóia van.

— Laknak benne?

— Hogyne.

Zoltánnak a földszinten két s7obáia. fürdőszobáia és konyhá.ia volt.

— A fürdőszobán átjárnak

— mondta.

— Kik?

— Az egyik Iákő.

Piró bejárta a helyiségeket. s az ablakon át lenézett a városra.

— Egy legénvembemek ez is luxus — mondta.

Zoltán nevetett:

— Luxus? Maid megtudnád. ha itt kellene laknod.

Piró meggondolatlanul és felelőtlenül azt mondta:

— Hát nem itt fogunk lakni?

Zoltán arcára röppenő mosollyal fölragvogó tekintettel, s az ölelés alig megkezdett mozdulatával válaszolt:

— Nem.

Kiment a konyhába. Piró pedig szégyen te magát. A nyitott ablak párkányára könyökölt, s lenézett a kertre. Először nem vette észre, hogy a kertet tel lesen elöntötte a virágzó és magzó gaz. Csak a nagy lombű szilvafá- &at látta, roskadásig tele a hamvaskék gyümölccsel. Néhány dió- és körtefát is felfedezett. De jó lenne diót verni gondolta, mint eg^s/er lent. vidéken a nagyn^né- méknél. D“ egyáltalán, mikor verik a diót?

Zoltán szendvicset hozott, sört meg feketét

— Szilvát szeretnék szedni

— mondta Piró.

— Ebben a ruhában?

— Ebben.

— Meg sem lehet a fákat közelíteni.

— Miért?

— Nvakig ér a gaz. Később lementek a kertbe.

— Hatszáz öl — mondta Zoltán.

— Vétek így parlagon hagyni.

— Bizony az.

— Látom, megvannak még a teraszok is.

— Igen — mondta Zoltán, —■ ahogy a hegyoldalban lejt a kert, éppoly szépen meg

voltak csinálva a teraszok. A dudva közt találhatsz még szőlőtőkéket is, de szőlőt már nem.

— Vétek — mondja újra Piró. — Bűn.

Zoltán bemászott a dudva- dzsungelbe lehúzta az egyik fa ágát. és szedett valameny- nyi szilvát.

— Négy évvel ezelőtt jöttem fel ide — mondta. — A nagymama egyedül volt, én is. Akkor rendbehoztam a kertet. A szőlőt visszametszettem, a fákat gondozásba vettem, ahol nem volt szőlő, oda zöldséget ültettem, hagymát, petrezselymet, földiepret. amit akarsz. Még a málnatelepítéssel is megpróbálkoztam. Hiszen nemcsak kert ez. gondoltam. valóságos kincs. Déli lejtő. Kell ennél jobb? Minden szabad időm ráment. Teljesen bele voltam bolodulva. A nagymamát tamár az eper? Van-e már íze a szőlőrengőnek?

Piró a fiú karjára támaszkodott, úgy várta a szavát.

— Itt álltam, ahol most

— folytatta a fiú. — Es az eper mind kitépdesve a földből, a hagyma mind kihúzi- gálva a zöldségfélék ágyasai feldúlva.

— Miért?

— A szőlő friss kocsányai lecsapdosva.

— Miért?

— Gondolkodtam én is: valón miért? Az enyém tán ez a kert? Sajnálják tőlem vagy mi? Hisz nem az enyém, nem is a nagymamáé volt. hanem két távoli rokoné. Én is éppolyan lakó vagyok itt, mint a többi.

Mentek fölfelé tovább, a házhoz. '

— Beszóltam ennek a lakónak. aki a szuterénben lakik

— mondta Zoltán. — Akarja

Galambos Lajos:

ITT CSÁK NO A GAZ

vasztól őszig a teraszra ültettem. hogy vigyázzon mindenre. Szegény, úgy kuporgott ott. mint a madárijesztő.

Piró nézte őt.

— Aztán, amikor beérett a gyümölcs, mindent leloptak.

— Kik?

— Nyilván azok, akik nem dolgoztak érte semmit.

— A lakók?

— A lakók.

— Ilyen emberek?

— Ó, hogy milyen emberek. ne beszéljünk erről.

Lesétáltak a kert végéig, aztán visszafordultak. Lent a városban már kezdtek kigyulladni az éjszakai fények, innen a tetőről azonban még láthatták a hegyek mögött lebukó napot.

— A következő évben meghalt a nagymama — mondta Zoltán. — Attól kezdve enyém lett a két szoba. S akartam gondozni a kertet tovább, már nem is azért, hogy valami értelmét lássam. csak a rend kedvéért, meg magáért a munkáért. Esténként, amikor hazajöttem. lestem, mikor bújik már a hagyma. Virágzik-e

gondozni a kertet? Én nem bánom. Mire 6: tán bolondgombát ettem? Hogy a többi lezabálja? Fölmentem áz emeletre ott egy magányos nő lakik: szüksége van a

kertre? A baj megy oda, mondta. Méghogv én kapát vegyek a kezembe? — Sóhajtott. — Mentem a szomszédba. talán majd ők nemrég kerültek össze, fiatalok. Még árulhatnának is ebből a kertből, lendíthetnének magukon. De becsapták az orrom előtt az ajtót.

Fölértek az udvarra újra.

— Mentem ezekhez is, a vitvillóba. Tudtam, hogy az embernek nincs állandó munkáia. Villany sincs abban a házban, petróleummal világítanak. Pedig hány méterrel kellene odavezetni a villanyt? Vizük sincs cxla- bent, pedig a vezeték itt megy el előttünk, ha mást nem, egy felszálló csapot már felszerelhettek volna. De nem. Az én konyhámon hordják a mai napig is a vizet. Szóval mentem hozzájuk. De mindkettő részegen gajdolt Kerestek aznap hatvan forintot, vettek három liter

MEGGYES LÄSZLÖ RAJZA

r ■ lIlirllWllllllllltlHIHIIlllUllllUlllHtlWIIIIIHIlUtHIIIllllllllllítllllllllllllltlIUtlIülllItlIllilJHIIllUlh»

bort. berúgtak.

Bementem a házba.

— Még ez sem magyarázat

— mondta Piró. — Nem

akarták gondozni. rendben van. De miért nem várták meg mint máskor, hogy a termés élvezhető és használható legyen? v

Zoltán messze nézett.

— Nyilván, hogy a többi se élvezhesse, és a többi se használhassa. Más magyarázatot nem találok.

— Élnek még ilyen emberek?

— Néha attól félek, ha soká itt maradok, én is ilyen leszek. Ahogy a jónak, a rossznak éppúgy van vonzóereje. Rajtam kívül ebben a házban rendes, állandó munkáia senkinek sincs Azelőtt csak a vityillóban lakúk tengették esvik nanról a másikra az életüket. A felettem lakó hölgy a testéből él. A szomszéd elad egv párnát, egv ruhát, egy kosztümöt s ígv telnek a napok. A felesébe szó nélkül hagvta el, még a ruháit sem vitte magával. A szuterénban lakó. ha már végképp nincs mit ennie, lemesv a vásárteienre tróberólni egy keveset. De most nem mozdul senki. Érik a szilva, a körte, aztán nemsokára a dió is. A fák tetejét még nem borította el a gaz.

Csend volt.

Aztán az estében furcsa neszek haHatt=zottak. A ház elnyúló kertben, a nvakig érő lazsnakban emberek csörtettek a sziivafák felé.

Ág reccsent.

Valaki fojtottan szitkozódott.

— De hisz ez itt mégiscsak két szoba — mondta Piró.

— Hová mennénk innen? —

Már nem szégyellte. hogy többesszámban beszél: —

Hová mennénk ?

— Befizettem egy szövetkezetire. Nem volt több pénzem, csak egy szoba lesz, de tiszta.

Még hallgatózott Piró egy kicsit, aztán hirtelen, szorosan odabújt a fiúhoz, mintha a kinti hangok ellen a testével is akarná védeni.

I HERA ZOLTÁN:

Földiekkel játszó

Hát azt, a teljes kertet a szüntelen káprázatot, a reggelt a lombban, az estet a húnyt sziromban.

Azt. azt. a csendet, a nektárevőt a mézivó sugarakat, az eldőlő delet, a levelek fénygulyáját,

Vitéz, a gyógyító harmatozást.

Koca-tor. liba-tor. tyúk-tor. nyáron is ősszel is farsang — hájfejű beszédek hájfejű dalok.

Vitéz, a dagadó romlás.

Hát azt. azért is azt a jázmint, a rózsát a teli. a deli dáliákat; szultántulipán, császárszekfű.

Salamon lilioma;

Vitéz a hibátlan gráciákat!

Szerencsemezők.

tettre tett virtusra virtus?

Ki állná Vitéznél jobban!

De sereg nincs, de sereg nem is volt Öreg katonák? örök újoncok, megfutás-hősök. lódítás-obsitosok És hús. hús.

Lakoma az istenért lakoma a hazáért a császárért, a mártírokért.

A gyászra hús, a tusra hús.

Vitéz, hát Vitéz, a kertet, a fürtös földet a födeüen napot színek atlaszát mezsgyétlen birodahjiát, a csordultig teli fénykupákat!

S jaj, jaj a trillát — a pintykórust, a csízdalárdát a begybe bújt orgonákat

Yorkshire-i alom, Yorkshire-i sár. királyi pocsolyák, királyi ólak, pöffedt kegyeltek, hízó halál — ki látja Vitéznél jobban?

Vitéz, a teljes színképet.

Vitéz, a teljes gyújtást!

Az ekhót. a szívre csapót.

Halálos szúrásodat

Örkény István:

TÉCSŐIEK

Az újságíró felkúszott az állványzatra kióvakodott egy billegő deszkára, és onnan csinálta meg a fölvételeket így Bogya Gábor került a kép homlokterébe, de alatta jól látszott a gödör, a go- dögben a brigád meg a szállítószalagok.

Nagyon fiatal volt az új- ságiró. Nagyon mozgékony. Nagyon buzgó. Ügy járt a kezében a töltőtoll, mintha türelmetlenségében a • levegőbe írna

— Hát halljuk — mondta, miután lemászott az állványról. Most lehet már nemcsak a jóról írni. A mentők vitték el a sebesültet?

— Csak bekötözték — mondta Bogya. — Aztán velünk iött a szállásra.

— Talán nem is riport lesz

— elmélkedett az úiságíró.

— Talán írok egy drámát magukról .. És miért tört ki a verekedés?

Bogva. mialatt fényképezték levette zsíros ltubikos- kalaoiát. Most visszatette, és lenézett a gödörbe.

— Valakinek — mondta — elkezdett nem tetszeni a közös kassza.

— Mi az a közös kassza?

— Hogy egyformán osztjuk el a bért.

— Ez nem is helyes — mondta az újságíró.

— Nekünk helyes — mondta Bogya. — Mi tecsőiek vagyunk.

— Hogyhogy? — csodálkozott az úiságíró. — És maguk eg vf ormán dolgoznak mindannyian?

— Hát majdnem — mondta Bogva.

— És nincs, aki gyengébb

a többinél? Vagy ügyetlenebb?

— Van olyan.

— Például, ki?

Bogya lenézett a gödörbe. Már a legalsó szintet talics- kázták.

— Nem lehet azt úgy megmondani — mondta.

— És azt sem lehet megmondani — elégedetlenkedett az úiságíró —. hogy ki a legerősebb? Mert az viszont rosszul iár. szerintem.

Bogya lenézett az újságíróra. Szép szál ember volt, csuna in és rost, mint a pálmafa törzse. A homloka olyan hogy megállított volna egy személyvonatot. Azt mondta:

— Nem az erő a fontos.

— Hanem mi?

— Az. hogy egyformán van bennünk akarat. Akin meglátni az akaratot, annak szívesen adunk könnyebb munkát. Akin nem. az elmehet.

— Olvan is volt?

— Egy.

— Técsői?

— Igen.

— Hogy hívták?

— Már nem emlékszem.

— Maga semmire s'em emlékszik — mondta ingerülten az újságíró. — Talán arra a veredésre sem?

Bogya homloka boltjára felszaladt egy ránc.

— Arra igen.

— És azt ki kezdte? — kérdezte az úiságíró. — Vagy annak is elfelejtette a "evét?

Bogya megint a gödörbe nézett!

— Minek azt fölími? —

kérdezte.

— Ahelyett, hogy örülne, hogy már az ilyesmit is meg lehet írni — háborodott fel az újságíró.

— Annak örülök — mondta Bogya — Csakhogy mi mindnyájan téesőiek vagyunk. Csupa tiszta, dolgos ember, csupa földművelő. Együtt vagyunk a szálláson, együtt eszünk és egyformán osztiuk el a részt...

Az úiságíró közbevágott. Töltőtolla egvre sebesebben mozgott, mintha már gyorsírással írna a levegőbe.

— Ezt már hallottam — mondta — De nem mázuk verekedtek össze a presszóban?

— De mi — mondta Bogya.

— Nem maguk hívták a mentőket?

— De mi.

— És nem maguk tették a följelentést az őrsön?

— De mi. — mondta Bogya.

— És hová lett az a pasas?

— Átment egy másik brigádba — mondta Bogya.

— Akkor hát miért nem mondia meg a nevét?

— Mert visszajött — mondta Bogya.

— Visszajött? —- bámult rá az úiságíró. — Akkor mutassa meg.

— Innen nem nagyon jól

látni — mondta Bogya és lenézett a gödörbe —. meri már nincsen rajta kötés.