Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
1973. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hanglemez figyelő TAMASI ÁRON: ÖREG PILLANGÓ A legkiforrottabb és egyben legnépszerűbb késői Haydn szimfóniák két nagy csoportra oszlanak: „Párizsiak” és „Londoniak” címmel három —, illetve tizenkét szimfóniát tartalmazó sorozatot ismerünk, amelyek a mester érett művészetén kívül egyre növekvő világhírét is tanúsítják. E két sorozat egy-egy darabja szólal meg az új lemezen. A Párizsi szimfóniák közül az 1786-ban keletkezett darabnak „mellékneve” is van: ,,Medve-szimfónia”. Haydnnál gyakori az ilyenfajta címadás, ám a címeknek csak egy része utai a mű programjára, keletkezési alkalmára, vagy hangulati tartalmára; néhányat a kortársak utólag ragasztottak a művekhez. A „Medve” alcímet a szimfónia utolsó tételének brummogó duda-basszusától kapta. Az „Üstdob-ütés” szimfónia Haydn első londoni útjának emlékét őrzi. A második tétéi halk bevezető zenéje után hirtelen megszólaló üstdob Haydn tréfája, hogy az esetleg elbóbiskoló közönséget felriassza. Ezt a szimfóniát Angliában „meglepetés szimfóniának” nevezték, azóta mindkét címet használják. A művek az Állami Hangversenyzenekar tolmácsolásában Feréncsik János avatott vezényletével kerültek felvételre. Bartók „nagy” hegedű- versenyének 1939-es bemutató előadását őrző hangfelvétele felbecsülhetetlen értékű dokumentum. Az Amszterdami Concertgebouw-ban lezajló nremiert örökítette meg a Hilversumi Rádió mikrofonja Székelv Zoltán szólista-közreműködésével, Willem Mengelberg vezényletével. Székely Zoltán Bartók kamaramuzsiEz volt a címe annak a műsornak, melyet Lengyelfi Miklós először szerkesztett a televízióban, amelynek 1964 óta munkatársa. Nevéhez fűződik a „Nyílik a rózsa . a „Röpülj Páva”, és a most Induló „Arany Páva” nemzetközi versenynek szerkesztői munkája. És számos port- réfilm az ismeretlenség homályában munkálkodó emberekről, kisebb közösségekről, kihaló mesterségek őrizői- ről... — ön a televízió szórakoztató és zenei fő- szerkesztőségének népzenei csoportvezetője. Azok a műsortípusok, melyeket következetes hűséggel szervez és irányít, a népművészet elkötelezett hívéről vallanak. Miért választotta élethivatásának a múlt értékeinek felkutatását? — Sopronban születtem, de „somogyinak” vallom ma-/ gain. ugyanis ott nőttem fel, a pápai illetve a csurgói gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Ez utóbbi iskolában volt egy tanárom, ma a marcali múzeum igazgatója, a neve Effvüd Árpád. Ó szervezett egy tánccsoportot, amelynek én is tagja voltam. Táncolni -csak nótaszóra lehet. a nótát hangszereikkel kísérik, az egyszerű hangszereket öreg falüsi emberek készítik ... Fárasztó mezei munka után a fafaragás csendjében megpihenő parasztoknak. apró ablakok világosságához bújó hímzőasz- szonvoknak és örömöt-bána- tot rigmusba költő ..nótafáknak” emlékét vittem magammal, amikor jelentkeztem az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem néprajz szakára. kus partnere és jóbarátja, számos művének első megszólaltatója volt. A hegedűversenynek nemcsak bemutató előadása fűződik nevéhez, de a mű végső formábaöntése is a Bartókkal közösen végzett munka eredménye, ílymódon a premiert őrző szalag egyike azon kevésszámú felvételeknek, amelyek Bartók személyes részvételével. irányításával készültek, az ő elképzeléseit tolmácsolják az utókor számára. Az egykori felvétel — a Hungaroton laboratóriumában történt gondos restaurálás után — most első ízben a hanglemezgyűjtök- höz is eljutott. A fiatal hangszeres előadóművészek bemutatása után a Hungaroton útnakindította az ifjú énekesek sorozatának első hanglemezéi Verdi A végzet hatalma című operájának közismert részleteivel mutatkoznak be az Operaház legtehetségesebb fiatal szólistái akik közül néhá- nyan már jelentős külföldi sikerekkel is büszkélkedhetnek. Az opera szoprán főszerepét, Leonórát Marton Éva énekli, aki jelenleg a frankfurti operaház szólistája. Partnere Alvaro szerepében Karizs Béla, az operaház repertoár-darabjainak számos tenor főszerepében bizonyította már képességeit. Kováts Kolos nevét több nemzetközi verseny első díja tette ismertté; Miller Lajos. Erese Margit és Bordás György is jelentős szerepekben mutatkoztak be az operaház színpadán. A felvéti*« . karmestere Knródi .András biztos kézzel irányítja az énekeseket és együtteseit a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát és a Rádióénekkart. — 1964 óta dolgozik a televízióban. Mivel fog-, lakozott addig, az egyetem elvégzése után? — Nem fejeztem be tanulmányaimat. Negyedéves voltam. amikor megalakult az Állami Népi Együttes. Hívtak és én boldogan mentem. 1950—52 között aktív táncos voltam az együttesben. 1952- ben . felkértek a Színház és Filmművészeti Főiskolán a tánefőtanszék vezetésére. 1956-ban ez a szak megszűnt; az ezután következő években különböző kulturális intézményeknél voltam állásban. — Hogyan került a televízióhoz? — Bánki László, a televízió egyik rendezője meghívott vendégként egy népzenei műsor szerkesztésére. «Megérett a búza”, ez volt az összeállítás címe. — Milyen műsorokat szerkesztett az első években? — Mint az osztály neve is elárulja, ahol dolgozom: szórakoztató műsorokat. Kabarét,, táncdalfesztivált... Bevallom. ez utóbbi népszerűsége adta azt az ötletet, melyet magamban is csak félve mertem először kimondani: „Miért ne csinálhatnánk mi is. a népzenei osztály is. fesztivált?” Elgondolásomnak volt egy praktikus magyarázata is; nem voltak fiatal népdalénekesek. Utánpótlásra volt szükség. 1967-ben a televízió meghirdette a „Nví- lik a rózsa” című vetélkedőt, melyen 18—30 év közötti férfiak és nők vehettek részt. Nándiit illetve masvamótát kellett énekelniük. A műsornak a közönség körében sikere volt. ezt bizonyították a hozzánk érkező szavazatok ezrei. Nem úgy a sajtó és a M ár esztendők óta özvegyi sorsban és egyedül élt az öreg Nagy Mihály. Ügy is telték a napjai örök egyformaság» ban, akár a megapadt folyócska ahogy folydogál. Végre azonban mégis történt valami. Pedig az a nap is, amelyen megtörtént a ni ív esemény, egészen úgy indult, mint a többi. Vagyis. hajnalban a kakasok, versengve és nagy buzgalommal, szólani kezdtek; s majd imitt-amott vaktában ugatni kezdett egy-egy kutya is A kakasokat és a kutyákat egyaránt hallotta Mihály bácsi; sőt azt is meg tudta yolna mondani, csupán a hang után. hogy melyik milyen, s hol van otthon. De hát ez nem is csoda, mert amióta özvegyen és egyedül él az öreg. azóta az első kakasszóra mindig felébredett. S ettől az időtől kezdve aztán, akár egy öreg óra, nagy egyformasággal úgy ketyegte tovább ébren a perceket. Hát a kakasok szóltak; s itt-ott vakkantott egy-egy kutya. Aztán derengeni kezdett. S a derengés csendjében pedig a Mihály bácsi két lába is elindult az ágyból, s követte ő maga is a lábát. Vagyis fölkelt hogy a házban és a gazdaságban elvégezze mindazt. amit így hajnalban máskor is végezni szokott. Amikor minden szükséges dolgot megtett, egy kövér cigarettát sodort magának, s arra rágyújtott. Aztán odaállott az ablak elé. hogy kinézzen a világba. Eregette lassan a füstöt, s úgy szemlélte, a füstön keresztül, hogy müy népművelési szervek képviselői között. Dörgedelmes hangú cikkek jelentek meg: „Miért kell magyamóta énekeseket képezni?” „Miért támaszt fel egy halott műfajt a televízió?” Sokan még ma is „nyílik a bicska” címen emlegetik ezt a műsort. És ezekkel az emberekkel még ma sem tudom, megértetni, hogy a televízió' akkor már a Röpülj Páva sorozatra készült. És jól tudjuk, hogy ha ez a műsor megbukik, nem a televízió egyik műsora bukik meg. nem á szerkesztő és a rendező, hanem a magvar népdal! Ennek a felelősségét kellett vállalnunk. Ezért volt szükség az első vetélkedőre, hogy annak a tapasztalatai alapján megtaláljuk a biztos utat ahhoz, hogy a népdal visszatérjen újból az ünnepek órái közé. — A „Röpülj Páva” sorozat egyértelmű sikert aratott. Az országban ma is körülbelül 800 Páva-kör működik. Véleménye szerint tovább fejlődik ez a mozgalom akkor is. , ha megszűnik a televízió nyilvánossága előtt való szereplés lehetősége? — Erre a kérdésre a most megindult Arany Páva nemzetközi népzenei verseny válaszolni fog. A verseny egyik feltétele: a résztvevő csoportok. magyarok és külföldiek egyaránt, csak 12 fővel indulhatnak. Most eldől, hogy kik azok. akik „csak” azért dolgoztak, hogy a televízióban szerepeljenek és kik azok. akik meglelték a maguk számára az ének és tánc örömét. Hiszek és bízom abban, hogy ez utóbbiak vannak többségben. László Ilona csend van mindenütt. S hogy nem történik semmi. Csak a keleti égen erősödött egyre jobban a fény. s csak a pirosba hajló falevelek vili adóztak, mint a madarak tükrei. Mert bizony, már ősz volt. lev nézte Mihály bácsi, hogy vajon mit lehet látni, s miközben nem látott úgyszólván semmit, lassacskán valami enyhe és derűs nyugtalanság kezdett rezegni benne. mint ahogy a lég is megunja néha. hogy ne legyen semmi szél. Hát igen legalább egy kis fuvalomra vágyott az öreg. K iment tehát az útra s ott mendegélnj kezdett. hátha lesz valami. Ment az öreg, egyre tovább a falu között, az országúton. De hát nem jött senki, s nem történt semmi, oly korán volt még az idő. Végre azonban mégis feltűnt egy teherautó. amint nagy hatalmasan törtetni látszott szembe vele. Haragos ember lehetett, aki vezette. mert senkit és semmit nem tekintett, hanem csak robogtatta a kocsit, ami ládákkal és hordókkal volt telerakva. Több időt gondolván az öreg, mint amennyit a robogó alkotmány hagyott neki, csak az utolsó pillantásban tudott az út szé- * lire ugrani; s bizony onnét az útszélről isi szinte a híd alá fújta a kocsi szele, mert a dolog éppen egy híd mellett történt. — No hát — puffant meg az öreg — ez a teherautó mondhatni keresztüljnent rajtam! ' A nagy porfelhőben utánanézett a kocsinak majd megindult ismét és szén csendesen mendegélni kezdett visszafelé. S amint így men- degélt, hát egyszer egy ember tűnik elő, aki friss mozgással éppen feléje tart az úton. Nézte, de az első pillantásokkal nem ismerte meg. Ahogy azonban közelített az if jú ember, egyre bizonyosabb lett. hogy János, aki jön. Vagyis ama rokon, akire nézett az örökség. — Jó reggelt Mihály bátyám! — köszönt is János, elég kedvesen. — Jó reggelt, egy-öcsém! — fogadta az öreg. — Hát hogymint van? — Bíza rosszul! — felelte Mihály bácsi. Erre iobban odanézett a rokon, hátha igaz lenne csakugyan. amit monda az öreg. — S mért van maga rosz- szul? — kérdezte. — Én azért, kedves öcsém, mert egy nagy teherautó keresztülment rajtam! J ános jobban az öregre kapta a szemét, s hát csakugyan, az öreg igen meghuppanva és gyámoltalanul álldogál. Ejnye, tűnődött magában János, tréfa lenne a szó. vagy a valóságot takarja mégis?! Tréfa nem lehet, mert csakugyan igen roncsaiban áll az öreg; de a valóhoz mérten igen épségben mégis! Mit szóljon hát. ez most a faár- dés. Mert ha megesve sajnálkozik, esetleg nevetség tárgya lesz majd. ha pedig pogányul veszi a dolgot, az örökséget veszítheti él. — Más ember ágyba- dől ilyenkor — mondta hát János. — Engemet is igen húz — felelte erre Mihály bácsL Aztán elváltak. A szél Is meglibbent, s meg az öregben is a kedv, hogy hát mégis történik valami. S mosolyogva hazament De egy óra sem telt belé, már nagy búsulásban egy vénasszonv érkezett, hogy valón még életben van-e. mert éppen most hallotta azt az elborzasztó nagy szerencsétlenséget — Ki mondta? — János beszéli — felelte a vénasszony. Hát ha így van. gondolta magában az öreg. akkor csakugyan folytatni kell, amit unalomból és tréfából elkezdett. Folytatni kell, mert különben János marad a győztes. — Bizony, csak pislákoló* — nyöszörgött az öreg. — Nem tudok levetkőzni! Ha nem tudott, hát az öregasszony megkönyörült rajta, s gyöngéd kezekkel levetkőztette. Aztán szépen ágyba is fektette, de imádkozni már nem tudott érte, mert új látogatók jöttek, akik mind törötten ülték körül az ágyat. Majd a sor végén János is megérkezett, hogy a halált nehogy lekésse. Idejében is jött, úgy találta, mert a helyzet nemcsak egészen siralmas volt. hanem maga Mihály bácsi is a végső szóhoz folyamodott. — Hagy akozni akarok! — mondta nehezen. S mindjárt ki is nyilvánította hogy a jelenlévő tanúk előtt s lelkiismeretes szokás szerint minden vagyonát Jánosra hagyja, aki viszont, ennek ellenében, két dolgot megtenni tartozik. Nevezetesen tartozik azzal, hogy illendő temetésről gondoskodjék; másodszor pedig tartozik azzal, hogy húsz pengőforintot rögtön lefizessen. Ennyit és nagy nehezen elmondhatván az öreg végső megerőltetéssel félig felült az ágyban és János felé fordult — így jó lesz-e? — kérdezte. A megtört szívűek mind Jánosra néztek, a szerencsés rokonra, s a hála < kibuggyanását megil- letődve várták. S amit vártak, abban nem is csalódtak, mert János fájdalmas szavakkal jelentette ki. hogy az'illendő temetésről gondoskodni fog; mrjd a szavak után sújtottam felállt és a húsz pengőforintot általnvújtotta Mihály bácsinak. Az öreg megnézte a pénzt, maid a markába szorította: mintha a fájdalom görcsében tette voP na. Aztán visszaereszkedett lassan a párnára, és úgy nézte fektéből a gerendát mintha ott a tetőn efv nyílást keresne. amelyen a lelke elszállhasson az egekbe. Egy öregasszony sírni kezdett. De akkor hirtelen, mintha valami csoda történt volna, az öreg könnyűszerrel felült az ágyban, és biztos mozdulattal lelépett a földre. . S elkezdett öltözködni. Olyan erőben és egészséggel mozgott, hogy egy darabig szólalni sem tudott senki. De aztán János felugrott a helyről s nagy szemrehányással szólott az öregre, mondván: — Miért hazudta, hogy egy teherautó keresztülment magán?! — De bizony, keresztülment! — mondta az öreg. — Miagán?! — Rajtam! — Hát nincs magának semmi baja! — Nincs, mert a híd alatt voltam — nevetett az öreg. S nevettek mások is az egész gyülekezet. Mihály bácsi pedig bort vett elő hogy a húsz forint háta mögül az ő illedelmes vendégeit megkínálja. K, A. „MEGÉRETT A BÚZA...” GÁCSI MIHÁLY; VADÁSZZSAKMÁNY
