Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
1973. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TÖBBTELKESEK Eqymás szavába váqnak A megbeszélés java csak Hízássá", háromszáz négyszögölért hányán munkaruhában vannak a munkahelyükről ugrottak . át erre a megbeszélésre. A főelőadó az időtakarékosság érdekében megkérdezi, hogy van-e valaki, aki már eldöntötte, melyik ingatlanjáról mond le? Nagy csend, az emberek egymásra néznek, azután hátulról előfurakodik egy negyven körüli férfi. A telekről mond le, illetve annak eladásába egyezik bele. Aláírja a szükséges papitokat, nagyot sóhajt, köszön és elmegy. azt szeretné megtudni, hogyan lehetne mégis elkerülni, vagy legalább elodázni a telek értékesítését. A legkonokabbak leszegik a fejüket: nem és nem. A főelőadó arról beszél, hogy sokan akarnak építeni, a telek meg kevés. Alacsony, kopasz fürgeszemű ember ül mellette, lelkesen helyesel minden szavára. — így igaz, kérem. Csak építsen mindenki. Szép, nagy házakat. Legyen otthona a sok fiatalnak. Mert ugye így épül a szocializmus, kérem. A főelőadó örül az egyetértésnek. — Hát akkor melyik ingatlanról mond le? — Én? Meglepődik. — Én mondjak le a telkemről? Én kérem azt nem tehetem. Zöldséget termelek, mi lesz a város ellátásával? Az emberek mosolyognak. — eladják dolga. Majd értesítjük vagy személyesen is érdeklődhet. — Nálunk sincs utca \— teszi hozzá valaki. — Így kinek kell a telek? Aggodalom van a hangjában, meg egv kis reménykedés is. Nem lehet tudni, mit szeretne jobban, ha lenne utca, és építhetne, vagy ha nem, és talán megmaradna a telek. — Majd a tanács elintézi. Ha szükséges, akkor lesz utca. A férfi hümmög, gondolkodik. — Nem tudok dönteni. Szanálják a szolnoki házamat, kapok egy lakást. Ha majd úgy érzem, hogy abban nem jó, esetleg építek. — Ha a telket választja, két éven belül építenie k«ll. — Mi az a két év? Semmi. De ha lehetne úgy öt-hat év múlva...? Sima ügy következik. A „gyerek” harmincnyolc éves. — Átadom neki a telket. Lehet? — Van a fiának háza? —■ Nincs. Majd a telekre épít — Akkor lehet A férfi megnyugszik. A főelőadó hozzáteszi: — Ha ezt tavaly december 31-ig intézik eh szép summát megtakaríthattak volna. Most már sokba kerül az átírás. Tizenöten tódulnak egyszerre a szobába, araikor Hubert Imre főelőadó kinyitja az ajtót. Nem mindenki talál széket néhányan a fal mellett álldogálnak. Csend van egy darabig, az emberek érdeklődve néznek szét a szobában. A főelőadó röviden elmondja, miért hívatták be őket. Az emberek feszült figyelemmel hallgatják. Az első pillanatban látszik, hogy nem dörzsölt telekspekulán- sok. A koruk harminctól hét ér ötig terjed, néhány idős és beteg tulajdonost a hozzátartozója képviseli. Némost kezdődik. A főelőadó sorban szeretne beszélni az emberekkel, de ők egymás szavába vágnak, újabb és újabb kérdéseket tesznek fel. Á főelőadó türelmesen vála- szolgat pedig így lassabban, nehézkesebben megy a dolog. A helyzetek hasonlóak. A tulajdonosok valamennyien szandaszőllősiek. Nagy gyümölcsöseik vannak a település közepén, a többségé ezer- hatszáz-ezerhétszáz négyszögöl. Elég a megélhetéshez. Sokan éppen ezt említik. Világéletükben a gyümölcsösben dolgoztak, vagy zöldséget termeltek, öregség gükre is ez maradt az egyetlen megélhetési forrásuk. A véletlenül összeverődött csoport a vita során egyénekre bomlik. Az egyik panaszkodik a másik újabb és újabb kérdést tesz fék Nem eheszik Idős asszony, már vagy háromszor mondta hogy ő beteg, tessék előre engedni. Amikor rákerül a sor, meglepő eréllyel vitatkozik. Két telke van. — Az egyiken áll a házj a másik gyümölcsös. Kiderül, hogy a két telek a valóságban öt, mivel háromszáz négyszögöl számít egy teleknek. — Négy gyerekem van; mind máshol lakik. Miből élek, ha ezt elveszik? — Nem vesszük el, eladjuk. Megkapja az árát. Az asszony meg sem hallja. — Nekem nincs nyugdíjam, magamra vagyok hagyatva. — A gyerekei nem segítenek? — Segítenek, segítenek, de én nem akarok rájuk szorulni. _— Nem szorul rájuk, hiszen a telkekért kapott pénzből szépen megélhet. •— És mennyit adnak érte? — Amennyit a vevők fizetnek az árverésen. De legyen nyugodt, nem kótyavetyéljük el a telkeket. — Én építenék — mondja egy overallos férfi — de utcát kellene nyitni, mert a telkemről nincs rendes kijárat. — Ez a műszaki osztály — Átadnám a telket a fiamnak. — Hány éves a fia? — Tizenhét... múlt. — Nem lehet mert még kiskorú. / — Megházasítom, akkor na" -’ 'esz. A főelőadó elneveti magát. — Ugyan már. —• Nem viccelek kérem. A fiút megházasítom. Jövőre dolgozni kezd. addig “Itar- tom őket. — Azért a telekért? A férfi csodálkozik a főelőadó csodálkozásán. — Kiszámoltam kérem, hogy így jobban jövök ki. Lassan fogy a csoport. A megértőbbek, akik belátják, hogy hiába a vita egymásután elszállingóznak. Az itt- maradókkal egyre nehezebb boldogulni. Harmincöt év körüli fiatalember. Nem néz senkire. — Én nem mondok le semmiről. Nem egyezek bele a megosztásba, az eladásba. A főelőadó még próbálkozik: — Más is szeretne telket. Sokan akarnak építkezni... — Aki telket szeretne, szerezzen magának. Aki meg nem tud szerezni, az ne építsen. Az a föld az enyém, az atyaúristen... A főelőadó nem emeli fel a hangját. — Kérem, meghozzuk a szükséges intézkedéseket. Dincs „kiskapu“ Az utolsó ügyfél után is becsukódik az, ajtó. Hubert Imre, a Szolnok városi Tanács V. B. igazgatási osztályának főelőadója nagyot sóhajt. Leveszi és me,gtörüli a szemüvegét. — Nem könnyű a dolgunk — mondja Egészen fiatal ember, akár középiskolásnak is nézhetném, ha az utcán találkozunk. A hajviselete divatos, a szavai, gesztusai megfontoltak. Harmadéves joghallgató a napi munkája mellett tanul. Igyekszik minél pontosabban, egyértelműen fogalmazni a mondatokat. — Nagy körültekintésre, minden összetevő figyelem- bevételére van szükség. Előfordul, hogy merevséggel vádolnak bennünket, pedig csupán arról van szó, hogy be akarjuk reteszelni azokat a bizonyos kiskapukat, melyeket egyesek olyan kitartóan keresnek. Csupán ott lehetséges kivétel, ahol idős emberek létfenntartásáról emberiességi szempontokról van szó. Ilyen esetekben igen gondos vizsgálatunk a biztosíték mindenféle visszaélés ellen. — .Meddig tart ez a. munka? — A szandaszőllősiekkel kezdtük, folytatjuk a szolnokiakkal. Mostanáig száz- harminckilenc tulajdonost hívattunk be, akiknek összesen 291 telke van. Nem lehet megmondani, hogy ösz- szesen hány embert és hány ingatlant érint a kormány- rendelet végrehajtása, hiszen a szolnokiaknak máshol is van ingatlanuk és , máshol élőknek is van Szolnokon. Szinte naponta adjuk és kapjuk az erről szóló értesítéseket. Pontos határidőt sem tudok mondani, de hosz- szú ideig nem húzódhatnak a telekügyek, mivel ez év december 31-én lejár a határidő a házingatlanok értékesítésére is. Jövőre a munkát azokkal folytatjuk, akiknek több házuk van s a megadott határidőig ezeket nem értékesítik. S az legalább ugyanilyen nehéz lesz, ha ugyan nem nehezebb. © Kormányrendelet írta elő, hagy a tulajdonosoknak 1972. december 31-ig el kell adniuk az egy házon és egy üdülőtelken felüli telekineat- lanukat. A kitűzött határidőig azonban a telkekn-' csupán egy részét adták el. Sokan abban bíztak, hogy az ügy elhúzódik ..Maid csak lesz valahogy” jelszóval kivárásra rendezkedtek be, remélték, hogy nvflik valami „kiskapu”, amelven átcsúszhatnak a rendelet végrehajtása elől. Kiskaou azonban nem nyílik. Bistey András FEJENKÉNT ÉVI KÉTEZER FORINT Egy kunszentmártoni kisfiú leveléből: Kedves Szerkesztő Bácsi! Nagy örömmel olvastuk. a Néplapban, hogy az a bizonyos Napsugár kimérőhely bezárt, és az óvodások sem gyönyörködhetnek a részeg emberekben. De még ennél is jobban örülnénk, ha a zugkocsmáknak is utánanéznének. Mert sajnos ilyen is sok van Kunszentmártonban. (Pontos nevek és címek következnek ezután.) Sajnos, sorolhatnám még tovább, ahol nemcsak addig kapnak apáink inni, amíg pénzük van, hanem hitel is van a másik fizetésig. Ügyhogy fizetéskor az én apám is, meg sajnos több gyermek édesapja nem haza megy a pénzzel, hanem kocsmaadósságot fizetni. A családnak marad is, meg nem is. Nagyon szépen kérném a szerkesztő bácsit, ha lehetséges és tud, segítsen rajtam és még sok hozzám hasonló gyereken. Egy szolnoki munkásasz- szony leveléből: örömmel olvastam a Néplapban, hogy nyolc kocsmában lehúzatták a rolót. Köszönet ezért a bátor, határozott intézkedésért. Az öntudatos, józan embereknek nem fog hiányozni, akik pedig törzstagok voltak, hátha a zárt ajtók előtt magukra eszmélnek. Szabad legyen további javaslattal is élnem. A kocsmák helyén jó lenne munkás-klubot nyitni, ahol újságokkal, folyóiratokkal teli asztal mellett, gyümölcslét, Colát, teát, kávét fogyasztva tudnánk beszélgetni. vitatkozni, szórakozni. * ' ☆ Ha Valakit talán ezek a levelek nem győznek meg arról, hogy további radikális intézkedések szükségesek a túlzott alkoholfogyasztás megfékezésére, íme néhány adat egy belügyminisztériumi tájékoztatóból: A bűncselekmények mintegy egyharmadában kimutatható az elkövetők szeszes italtól befolyásolt állapota. A közrendet, közbiztonságot sértő bűncselekmények elkövetésének több mint felére érvényes ez a megállapítás. A garázdasáp, az emberölés, a testi sértés, a tartási kötelezettség elmulasztása, az erőszakos nemi közösülés szeszes italtól befolyásolt elkövetői között jelentős arányban szerepelnek azok, akik nem egyszerűen alkalmi ivók, hanem káros szenvedélyük az alkohol. Az alkoholos befolyásoltság hatása alatt elkövetett bűn- cselekmények száma évről évre növekedik, egyenes arányban az alkoholfogyasztás általános növekedésével. Az egyes italfélékből az egy főre jutó fogyasztás (csecsemőtől aggastyánig mindenkit számítva!) alakulása a következő volt az elmúlt években: 1934—38 1960 1970 1972 bor (literben) átlaga 32,1 29,9 37,7 ' 40,— sör (literben) 3,1 36,8 59,4 59,— égetett szeszes italok (literben) 3,3 2,8 5,4 6,— Hogy mennyi ez? Nagyon sok. Nemzetközi összehasonlításban 1967-ben még úgy, ahogy tűrhető szinten álltunk, meghúzódva a „tisztes” 9. helyen. A jelenlegi fogyasztás azonban már alaposan megközelíti a két-há- rom élenjáró alkoholfowasz- tó országokét. Kétes dicsőség ez. Az alkoholfogyasztás növekvő színvonala szorosan összefügg a jövedelmek alakulásával. Íme egy jellemző adat: 1960 és 1971 között a lakosság egy főre jutó jövedelme mintegy 67 százalékkal növekedett. Ugyanezen időszak alatt az alkohol tartalmú italok fogyasztása 67,5 százalékkal nőtt. (Hasonlításul: ugyanakkor a ruházkodásra fordított összeg csak 41 százalékkal, az élelmiszerre fordított pedig mindössze 28,7 százalékkal nőtt.) Kérdés, hogy a szocialista társadalmi rendszer humánus elveit tükrözi-e ez az adat. Helyes-e, hogy az életszínvonal-növekedés anyagi alapja ilyen nagy mértékben az alkoholfogyasztás növekedését szolgálja, más értelmesebb célok helyett? 1971-ben 2006 forint értékű volt az egy főre eső átlagos alkoholfogyasztás. Ez az utolsó ismert adat, de az bizonyos, hogy azóta is emelkedett ez a szám. Érdemes számolni. Ez az összeg 20 százalékkal több mint egy munkás átlagos havi bére. Négy Személves családokra osztva, nvolc hónap alatt esv televízió. nyolc—tíz év alatt egy eéDkocsi ára úszik le a tor- kv-.w»n. De basonlíthatíuk máshoz is ennek az összegnek a nagyságát. 1971-ben. amikor az egv főre iutó alkohol fogyasztás 2006 forint volt 717 forintot költöttünk etenként összesen pvüm öl ősre. zöldségre és főzelékfélére. 293 forint rátört könvvre. úisáara. sportszerre: mosószerre. tisztító testé nolási és kozmetikai cikkekre pedig személyenként 247 forint Uösérura teráe tolásra ösz- szesen nem sokkal többet k«!»«n-íink. mint alkoholra 28<k) forintot. É* o'yan tévhit, hogy a nálunk tapasztalható magas és egyre növekvő alkoholfogyasztás óka az alacsony árakban keresendő. Akik így gondolják, azt is hozzáteszik, hogy az árak jelentős felemelésével ez a folyamat megállítható, vagy éppen még vissza is szorítható. A számok mást mondanak. Alkohol tartalmú italaink fogyasztói ára a nemzetközi árakhoz viszonyítva egyáltalán nem alacsonyabb az átlagnál. (A szomszédos Romániában például az árak közismerten jcfval alacsonyabbak — a reáljövedelmekhez hasonlítva is — mégis messze mögöttünk „kullognak” a fogyasztás volumenében.) Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a közelmúlt áremelései semmilyen lényeges hatással nem voltak a fogyasztás volumenére, legfeljebb a fogyasztás összetételében volt némi változás. 1 Az sem igaz, hogy a nagymértékű alkoholfogyasztáshoz fontos népgazdasági érdek fűződik, lévén abból magas bevétele az államnak. Tudatos árpolitikai intézkedések következtében ugyan — jelentős forgalmi adó sújtja a szeszáru termelését és fogyasztását — az államnak e cikkek . révén magas adóbevétele van. De ha az alkoholfogvasztás csökkenése következtében ez a bevétel kisebb lenne, nem okozna gondolj- Bőven megtérülne abból, "amibe ma a társadalomnak a túlzott alkoholfogyasztás következménvei vérűinek. Hangsúlyozva tehát mégegyszer: nem célja az államnak e bevételi forrás növelése oly módon. hogy még több alkoholt fogyasszon a lakosság. Node mit gondolnom hz egyszerű éllamnol- gár aki nem vizsgálja ezeket az összefüggéseket. hanem egyszerű vevőként iária az üzleteket. Az alkohol tartalmú italoknak oráan gaz- 4gg v5ine-r*£vát találta mindenütt. ami már szinte lu- xusszáréba megy. s vele szemben n“m egvszer az alap- Vető cikkek ev<rá yérásztéka. hiánva, ál! Tucatszámra található nóTöáiji még ma is Szolnokon vagy a megye más beráeóríéhen a különböző üzlet, ahol ilyein vagy olyan címen (vendéglő, italbolt, büfé, cukrászda, eszpresszó, falatozó, bizományos stb.) szeszes italt inérnek. de nincs a fiatalok részére szeszmentes cukrászda, szórakozóhely; nincsen elegendő szolid klubszerű helyiség, olvasóterem; az üdítőitalok szegényes választéka tapasztalható; nincs —a ma már Európa-szerte közkedvelt — tejvendéglő, tejbüfé, tejbár. És ami van? Még a méregdrága luxushelyen is olyan megengedhetetlenül züllött, kultúrálatlan körülmények vannak, hogy — idézzük múlt vasárnapi számunkból a Szolnok városi főkapitány szavait — „a vendéglátó üzemek vezetői, gazdái kényszerítettek bennünket arra, hogy az alkoholizmus elleni harcnak ezzel a radikális fegyverével éljünk.” (Ismeretes, hogy több bolt azonnali bezárását rendelték el — s ez a sor az elmúlt héten is folytatódott.) Eljutottunk egy fontos következtetéshez. Állami, össz- népgazdasági érdek nem, de rosszul értelmezett vállalati érdek annál inkább fűződik az alkoholfogyasztás minden módon való növeléséhez. Ebben. a vállalati érdek ily módon való értelmezésében, bizonyára nem kis szerepe van a vállalati vezetők anyagi érdekeltségének is. A rosszhírű kocsmák bezáratása, rendbetétele fontos, azonnali hatásokat kiváltó intézkedés, de kevés. Változtatni kell azokon a gazdasági szabályozókon is. amelyek lehetővé, netán kívánatossá teszik a különböző kereskedelmi és vendéglátó vállalatoknak az alkohol eladás szorgará-ázását. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk azt is. hogy a vállalatok a kulturált vendéglátás megteremtéséhez külső támogatást is kapjanak. ne kelljen azt éppen az alkoholfogyasztás növeléséből kigazdálkodniuk. Ami pedig a vezetést illeti, ezen túlmenően sürgősen le kell vonni személyi konzekvenciákat is. Nem lehetnek alkalmasak vezetésre a szocialista kereskedelmi, vendéglátói rendszerben azok. akik az egész kérdést csak szűkén értelmezett vállalati gazdálkodási ügynek tartják, és nem értik meg annak társadalompolitikai jelentőségét Befejezésül egy tévhitet is el kell oszlatni. Nem általában az alkoholfogvsztást ítéljük el Elvünk ugyanis az, hogy a szeszes italok fogyasztásának normális szintje, az ilyen igények kulturált kielégítése ugyanolyan társadalmi szükséglet, mint bármi más. A most tapasztalt és még ezután következő radikális intézkedések a túlzott alkoholfogvasztás ellen, az alkoholizmus ijesztő növekedése ellen irányulnak. Lényegesnek tart:uk az alkoholmentes italok kínálatának fokozását; az alkoholkínálat és a fogyasztásra buzdító reklám, propaganda visszaszorítását. A társadalmi erőfeszítéseket a fogyasztási szokások megváltoztatására az ehhez szükséges feltételek megteremtésére kell összpontosítani. Olvan közszellemet, társadalmi környezetet kell kialakítani, amely el"élj g részegséget, a •mértéktelen és rendszeres alkoholfogyasztást. Az adatok megdöbbentőek, néha iiesztőek. Egy olvan levél olvasása periig amelyet e cikk e'eién idéztem, egyenesen ökölbe szorítia a ko^et, A helvzef mévsem: kliétásta- lan. E kérdésben is ú«v állunk mint sok enné’ ic nagyobb társadalmi problé- mánirtroi. fi ■iózan megfontolt. de határozott és következetesen végrehajtott in- térUoJA ngic mmrsan eredményt hoznak mert támogatja azokat 7 közvélemény túlnyomó többsége. Varga Jozsct
