Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-12 / 239. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 12. 60 éré történt Jászkunsági dolgozók a háborús veszély ellen Hat évtizeddel eaelőtt, 1913 szeptember-októberében feszült volt az európai helyzet. A balkáni háborúk már véget értek ugyan, de az akkori Osztrák—Magyar Monarchia még mindig kardcsörtető politikát folytatott a délszláv népek ellen. A habs- burgi állam hadvezetősége a hadsereg létszámának emelését kívánta, s az erre vonatkozó tervek nyilvánosságra kerültek. A nagyarányú katonai készülődések miatt a gazdasági életben súlyos problémák mutatkoztak. A gazdasági pangás nagyarányú munkanélküliséghez vezetett Ez országszerte tiltakozást váltott ki. A Jászkunság közvéleménye is aggódott a kardcsörtető külpolitika és a vele ösz- szefüggő gazdasági bajok miatt. „Elgondolkozó hangulat nehezedik szobámra... Magam sem tudom, miért a háborúra, a minden, mozzanatában rémesen brutális háborúra gondolok” — a Jászberény hetilap cikkírójának szeptember 14-én megjelent sorai jól tükrözik a közhangulatot. Nagygyűlés a Lehel Szállóban Zsigmond szavait hatalmas lelkesedés fogadta. Beszéde fejezte lei leginkább a nép- gyűlés résztvevőinek akaratát és hangulatát. A szeptember 21 -i délelőtti népgyűlés után, aznap délután újabb rendezvényre került sor. A Pannónia szálló nagytermében szociáldemokrata pártértekezlet zajlott le. 5—600 jászberényi munkás jelent meg ezen. Kunfi Zsigmond tartott előadást a közelgő szociáldemokrata párt- kongresszusról. Ezen ismét elítélte a háborús feszültséget felidéző külpolitikát. Október 5-én Jászberényben újabb népgyűlést hívtak össze. A Lehel Szálló nagyterme zsúfolásig megtelt. Farkas János elnökölt. Hajdú Árpád beszédében ismertette a gyűlés témáját: a munkanélküliség elleni harcot. Megállapította, hogy a szeptember 7-i megmozdulás követeléseit a hatóságok az elmúlt egy hónap folyamán nem teljesítették. A város urai semmit sem tettek a közmunkák érdekében, noha Jászberényben több ezer földmunkás van munka nélkül. Követelte: a városi vezetőség indítsa meg a középítkezéseket, s egyúttal tegyen lépéseket az írástudatlanság felszámolására. Hajdú Árpád beszédében arra is rámutatott, hogy a háborús feszültség a gazdasági bajok oka. A háborús veszély és * munkanélküliség ellen a Jászkunság munkássága határozottan lépett fél. Jászberényben ebben az ügyben szeptember 7-re népgyűlést hívtak össze. A helyi Szociáldemokrata Párt felhívást adott ki: „Munkások! Elvtársak! A munkásság helyzetét, nyomorúságának okait és az ellene való védekezés módjait világítja meg az a nagy népgyűlés, amelyet szeptember 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Lehel Szálló nagytermében tartunk. Minden öntudatos munkás agitáljon, és egy se hiányozzon a népgyűlésről!” A szeptember 7-1 népgyűjtésen mintegy ezren vettek részt. Hajdú Árpád, a Jászberény főszerkesztője elnökölt. A szónok Csizmadia Sándor budapesti kiküldött volt A földmunkások nyomorúságával foglalkozott. Kimutatta az összefüggést a munkanélküliség és a kardcsörtető külpolitika közötti A kormányzat & a feard- csörtető külpolitika elleni harcban együttműködés jött létre a Szociáldemokrata Párt és a parlamenti ellenzék között. Időnként közös megmozdulásokat is rendeztek. Ilyen rendezvényre készültek Jászberényben is. Ennék időpontját szeptember 21-re tűzték ki. Szeptember 8-án közös értekezletet tartottak Jászberényben a Szociáldemokrata Párt,, a „Függetlenségi 48-as Párt”, valamint a Választójogi Szövetség hetid vezetői. Ezen elhatározták, hogy nagyarányú agitációt indítanak a 21-i népgyűlés sikere érdekében. Szeptember 21-én több mint ezren jelentek meg a népgyű- ' lésen. A résztvevők főként munkások voltak, de jelentős számban voltak ott értelmiségiek, kisiparosok, kisbirtokos parasztok és diákok is. A tömeg egységes volt a békevágyban és a demokratikus átalakulás követelésében. Nem lehet ugyanezt mondani azokról, akik a gyűlés díszemelvényén foglaltak helyet. Itt becsületes és kétszínű po- . litikusokat egyaránt lehetett találni. Az ellenzék országos vezetői köztil többen (így Apponyi Albert és Mezőssy Béla) is leutaztak aznap Jászberénybe. Ez utóbbiak „ellenzékisége” nagyon kétértelmű volt. A kormánnyal ők csupán hatalmi vetélkedésből álltak szemben,, nem pedig azért, mintha komoly változást kívántak volna. Kétszínűségüket mutatták a gyűlésen mondott beszédeik is. Az egyébként kitűnő szónoki képességekkel rendelkező Apponyi Albert hosszú felszólalásában éppen arról nem mondott semmit, ami a jelenlévőket leginkább érdekelte volna: a háborús veszélyről és a munkanélküliségről. Kunfi Zsigmond beszéde Amit Apponyi és társai elmulasztottak. azt megtette viszont a szociáldemokrata pártközpont kiküldötte: Kunfi Zsigmond. Beszédében élesen elítélte a Tisza-féle ;jfnunkáspárti‘! kormányzatot. A haladó erők összefogását sürgette. „Bármilyen nagy világnézeti különbségek választják is el a szociáldemokrata pártot a parlamenti ellenzéki pártoktól. abban egyetért velük, hogy ma Magyarországon minden, politika, nemzeti és szociális haladásnak a munkáspárti uralom megbuktatása a feltétele”. Az ország bajaival részletesen foglalkozott. „Mit tesz a kormány?” — betette fél a kérdést, majd mindjárt válaszolt is: „Az újabb létszámemelésről tárgyal, a katonai terhek és adók újabb növelését készíti elő, mert ez a kormány bizonyára azt hiszi, hogy a munkanélküliségnek a több katona, az árvíz okozta pusztításoknak a több kaszárnya és a kolerának az új ágyúk az ellenszerei. Az olyan kormány és párt ellen, amely az országnak ilyen válságos helyzetében, nyomasztó gondjai közepette csak a hadsereg terheinek újabb fokozására van gondja, a legélesebb harc már pusztán ennélfogva is megokolt” Kunfi Munkásküldöttség a jászberényi városházán A város urai azonban most sem reagáltak a munkásság szavára. Ezért 12 nappal a gyűlés után: október 17-én a Szociáldemokrata Párt harminctagú küldöttsége menta városházára. Mosó Dezső polgármester-helyettes fogadta őket. A munkásság küldöttei ismertették az 5-i gyűlés határozatát és a követeléseket írásban is átnyújtották. Mosó kénytelen volt átvenni az iratot, de utána idegesen kijelentette, hogy „nincs ideje” tovább tárgyalni, mert — állítólag — „más dolga van”. Magatartása jellemzően mutatta a város urainak nemtörődömségét a munkásság sorsa iránt. ■.. A nehéz politikai és gazdasági harcok közepette a munkásság nem feledkezett meg a kultúráról sem. Egy népművelési rendezvényt kell kiemelnünk. Az egyikre szeptember 14-én a szolnoki színházban került sor. Itt a munkások matinéja zajlott le. Nagy várakozás előzte ezt meg, mert — a szolnoki Független Lap megállapítása szerint — „a munkások minden ilyen és hasonló egyesülése és együttműködése sikeres és szép szokott lenni.” A matiné igazolta a várakozást. Csizmadia Sándor irodalmi tárgyú előadásán kívül szavalatok és egyfelvonásos jelenetek képezték a műsort, mely nagy sikert aratott A háborús feszültség 1913 októberében átmenetileg enyhült. A monarchia kard- csörtetése alábbhagyott. A következő hónapokban a Jászkunság népének érdeklődése ismét a belpolitikai problémák felé fordult. A háború kérdése átmenetileg lekerült a magyar közérdeklődés napirendjéről, hogy aztán nyolc hónap múlva (1914 nyarán) a maga véres valóságában kerüljön oda ismét vissza.. * H étfőn este mindannyi- _ unkát egybehívott az igazgató, és azt mondta: „Elvtársak! Holnap, rejtett kamerával jönnek a filmesek”. Mi, természetesen roppant örültünk és megkérdeztük: „Mi is az tulajdonképpen?” Az igazgató felvilágosított: „Ez egy olyan új filmezés! módszer, \ amikor mit sem tudsz arról, hogy nie kell. Én a hús- részlegre sajátkezűig kiírtam: ..Növendékmarha felszeletelve is kapható!” Ezenkívül római számmal osztályoztam a húsokat. Szóval készültünk! Másnap aztán r"^-től egyig kicsípve érkeztünk munkahelyünkre, mintha ünnep lenne. A férfiakon nyakkendő, a nőkön gyönyörű szoknya-blúz. Zi- tia, a pénztárosnő REJTETT KAMERA minden mozdulatodat megörökítik, ezért hát mindenki viselkedjen úgy, mintha semmi sem történne. Hogy miért filmeznek. egyelőre titok. Talán a Napi Hírekben szerepelünk majd, vagy valami dokumentum-ver- senyfilmben. Mindegy. A stúdióból szerencsére megsúgták a dolgot, ezért erről senkinek egy mukkot se! Tegyenek úgy, mintha nem tudnának semmiről semmit. Világos ?” De még menynyire ! Egykettőre rendbe szedtük az áruházat. Kívül- belül minden ragyogott. mint a patikában. Az italrészleget dugig raktuk konyakkal. Friss sügértől kezdve minden volt, aminek lendrága francia par- főmtől illatozott, habár ez marhaság. mert a filmen ez nem érezhető. Bevágtuk a műmosolyt, úgy néztünk a vevőkre. mint réglátott rokonainkra, és ilyeneket mondtunk : „Parancsoljon”, „Legyen szíves”, „Ha megengedi. segítek”, „Legyen máskor is szerencsénk” és ehhez hasonló újdonságokat. A vevők persze bámultak, mint a borjú az újkapura. nem értették, mi történt, míg Zinácska elkotv- tyan tóttá magát: „Ne tolakodjanak emberek! Viselkedjenek illedelmesen. Rejtett kamerával filmeznek bennünket!” A jónép azonnal vette a lapot. Már nem nyom ivódtak, nem szidták egymást. Olajozottan ment minden. Dél felé aztán — amikor már majd belerokkantunk a nagy igyekezetbe — rohan be a diri és közli: „Elvtársak! Ne idegeskedjenek. A stúdió jelentette. a felvétel egyelőre elma- * rád. Majd ebéd után jönnék a rejtett kamerások”. Csudára megköny- nyebbüitünk. Kifújtuk magunkat. Lazítottunk. Ezzel egyidejűleg változott a szín: a csemegés újra a régi lett. A kolbász és narancs egy helyen, a hal és a fagylalt úgyszintén. De délután újra helyrerázódtunk. A vásárlók. megneszel- ve a szereplési lehetőséget, elözön- lötték a boltot. Valósággal lehorgonyoztak, nehogy kimaradjanak valamiből. Egy termetes asszonyság például odáig merészkedett. hogy megkérdezte tőlem : „Milyen leveshúst ajánlanék neki?” Majd ajánlanék én neked valamit. gondoltam, de tekintettel a rejtett kamerára, töprengő arcot vágva közöltem: „Vigye ezt a nagy velős csontot. sok benne az aminósav”. Munka után aztán újra rohant be a diri. s közölte: „Csengettek a stúdióból. délután sem volt felvétel. majd holnap”. Maid megütött a guta. De mit tehettünk? Másnap kezdődött minden elölről. Ünneplőben álltunk be a pultok mögé, izzadtunk, kidöglöt- tünk. de kisült: a kamerások ma sem jöttek. Azt hittük, leszakad a menny! Zinocska például szünet nélkül vihogott, mint aki nem normális. Röviden: így kínlódtunk öt napon át, mikor a diri jelentette: a rejtett felvételből semmi sem lesz. mivel a rendőrségtől megtudta. hogy átvernek minket. Rajtunk kívül még 6 nagyáruház és étterem várt kínok között a rejtett kamerára. Azok még rózsát is raktak az asztalra! F ellélegeztünk és bosszankodtunk. Hát szabad így rászedni a becsületes dolgozót? Zina hisztérikusan sikította: „Koronatanúként vallomást akarok tenni a csirkefogók ellen, ha bírósági tárgyalásra kerül sor!” ... Én mindezek ellenére nagy megelégedéssel vettem tudomásul a történteket, rr^rt a rejtett cécó kapcsán legalább rászántam magam a fogcsináltatásra, s ezután már új mű- fogsorral mérhetem a marhapacalt. Fordította: Baraté Rozália Nem minden sírás egyforma „Mondd meg, hogyan sírsz és én megmondom, mire van szükséged.” Finn és svéd orvosokból álló munkacsoport tíz évig tanulmányozta, majd felvette magnetofonszalagra a csecsemősírás különböző változatait. A tesztekből megállapítható, hogy az egészséges csecsemő másképpen sír, mint a beteg. Az orvosok szerkesztettek egy olyan speciális készüléket is, amely osztályozza a csecsemősírást: „normális” „gyanús” és „beteg” sírásra. Az igazságosság fénye Amikor a neves francia ügyvédet, Maitre Floriöt-t megkérték, hogy határozza meg az igazságosság fogalmát, Pierre-Antoine Perrod francia írót idézte: „Az igazságosság olyan, mint a fény. Senki nem tudja, mi is valójában, de amikor hiányzik, mindenki azonnal észreveszi”. Paprikaházak Kalocsán A Kalocsai Fűszerpaprika és Konzerváló Vállalat naponta 25 vagon nyers papden országában ismerik és szeretik ezt a sajátos kalocsai nemes fűszert, melyet rikát dolgoz fel. Malmaiban naponta 25 mázsa paprikát őrölnek. A világ majd mina, környéken mintegy 7200 holdon termelnek. Képünkön: Paprika „díszben” a Kalocsa környéki házak. Százéves ember titka A texasi Dallasban élő Walter Carpenter századik születésnapján a következőkben foglalta össze a hosszú élet „receptjét”: Amint az embernek nincs kedve az élethez, mindennek vége. Carpenter idejének legna-, gyobb részét a városi parkban sétálgatással tölti. Selyemszalag helyett Mire jó az olló és a selyemszalag egy olyan létesítmény felavatásához, amelynek semmi köze a szabászathoz? A British Oxygen Company, amely a skóciai Aberdeenben új gyáregységet avatott, elhatározta, hogy a hagyományos selyemszalagot vaslánccal helyettesítik és a polgármesternek — olló helyett — glikolsavat nyújtanak át. Vért adott — magának Madridban autóbalesetet szenvedett egy férfi, akit csak azzal a ritka vércsoportba (AB negatív) tartozó vérrel sikerült megmenteni, amelyet ő maga adott egy véradóközpontban négy nappal előbb. Ágy helyett „doboz” Angliában bemutatták a „Maik II” elnevezésű ter- mosztikus ágy prototípusát. Ebben az ágyban nincs sem lepedő, sem takaró, az ember lényegében bebújik egy kondicionált levegővel telített dobozba. V Divatos koporsók Egy 48 éves ghanai asztalos, Kané Quaye feltalálta a Mercedes hajó, mozdony, víkendház alakú koporsót. A jelentékeny áron forgalmazott koporsókat valósággal szétkapkodják. Az előrelátó asztalos elkészítette saját koporsóját, amelyben utolsó útjára kísérik. A színe fehér, alakja pedig bőröndre emlékeztet. Különös igazolvány Mexikóban a szamártulai- donosoknak hajtási igazolvánnyal kell rendelkezniük. Ahhoz, hogy ezt az igazolványt megkapják, pontosan Jajgató cipő Az egyik divatház olyan cipőmodellt hozott forgalomkeíl ismerniük valamennyi átjelzést, és le kell adniuk nyolc fényképet: hatot önmagukról és kettőt a szamárról... ^ ba, amely fájdalmas, nyögő hangot ad. ha tulajdonosa rálép valakinek a lábára«» ^
