Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Óvintézkedés M. (Teny.n. Útközben Annyira nem volt humor­érzéke. hogy még a saját vicceit sem értette meg. Az angyal jellemzése: „Ör­dögien szép”. ☆ Miután meghallotta lelki- ismerete hangját, akkor saj­nálta csak igazán, hogy nem süket. * Az emberek azért találták fel a tükröt, hogy rákénysze- rítsék az asszonyokat az igaz­sággal való szembenézésre. * Vajon a mostani időjárás­jelentések nem változtatják meg az időjárást? ☆ A kötelességet mindig an­nak hagyom meg. aki arra a legjobban rászolgált. & A megjelenésre a szerző hamarabb készen állt, mint alkotása. Fordította: M. S. Magyarázat A természetrajzórán a ta­nítónő megkérdi: — Miért költöznek ősszel a gólyák forró éghajlatú or­szágokba? Hosszú hallgatás után a kis Elza felemeli a kezét: — Azért, mert a négerek is szeretnének gyerekeket... AFORIZMÁK Aki csak arról beszél, hogy mit olvasott, az nem tud olvasni. Schopenhauer Minél idősebb egy író, művének annál kevésbé szabad különböznie életétől. Francois Mauriac Amikor szerelmesek vagyunk, először önmagunkat, majd a másikat ámítjuk. Oscar Wilde Ha a páva nem lenne büszke a farkára észrevenné, f hogy a farka csak akadályozza. Gilbert Cesbron A gépesített világ — Néni kérem, mennyibe kerül kétszázszor leíratni, hogy „Többet nem súgok az órán!”? KATOÍSA HUMOR MENTŐÖTLET A század reggeli tornára sorakozott. Az ügyeletes tiszt ellenőrizte az elvonulást, majd a szobákat. Megállt egy szekrény előtt és kinyi­totta az ajtaját. A szekrény­ben a seprűk között egy ka­tona volt. — Mit keres ott? — kér­dezte. A katona gyorsan elkapott egy seprűt és kilépett a szekrényből. — Jelentem, seprűért jöt­tem! A LEGLUSTÁBB I. Savanyú honvédre sok pa­nasz volt már a századnál. Ezért parancsnoka magához hívatta: — Idefigyeljen! Nem szép magától, hogy míg a többiek dolgoznak, addig ön a kan­tinban tölti az idejét. — De őrmester elvtárs. Én igazán becsületesen dolgo­zom. — Ne vitatkozzon! — vá­gott szavába az őrmester. — Tudomásom van róla. ha én nem vagyok itt. maga a leg­lustább katona az egész szá­zadnál! («sry> Megnyugtató Egy fiatalasszony néhány hónapi házasság után köny- nyek között borul anyja vál­lára: — Albert nem szeret többé! — És miből gondolod, kis­lányom! — Az első napokban min­dig az én tányéromra tette a nagyobb adagot, most pe­dig magának veszi ki. — Nyugodj meg, kislá­nyom, ez csupán annak a jele, hogy megtanultál főzni. Kocogtunk lie a válogatottba! Vajon tudta-e Mecser La­jos — amikor szombaton a csehszlovákok elleni atlétikai viadalon kétszeresen lekö­rözve betotyogott a célba, — hogy tízezer méteren 32 perces idejével tulajdonkép­pen a magyar atlétika Ko­lumbusz tojását állította fej­tetőre? A nagy horderejű csatavesztéssel egycsafpásra egyenlőségjelet tett a koco­gás és a versenysport közé. Végre ezrek és ezrek tolon­ganak majd a hosszútávfutó számokban a címeres trikó­ért. Közülük pedig már iga­zán nem lesz nehéz a vá­lasztás. Mert mi volt eddig? A sokezer békéskocogó a lan­gyos nyári alkonyaiban me­legítőt, tornacipőt öltött és nosza, neki a Iiármashatár- hegynek. Futott tíz kilomé­tert, húszat —, aztán, zu­hany, vacsora, jó közérzet és kész. Ha a sokezer békés kocogó netán belelapozott a sportújságba is, elámulha- tott Viren, Keino, vagy Szpi- ridonov nagyszerű eredmé­nyén, — ám ezek a teljesít­mények annyira messzire voltak az ő jámbor futká­rozásától, mint Makó Kis- kunlacházátől. Természetes hát, hogy pem koptatta rojtosra a cipője talpát, nem rohangált kör­be még három háztömböt, hiszen, vajon mi inspirálta volna a szaporább ügetésre? És.aztán egy nyárvégi va­sárnapon felcsillant előtte is a remény. Szinte a nyakúba szakadt a felismerés; uram- fia, hát itt van. előttem egy karnyújtásnyira a kimondani is alig merem... — a válo­gatottak címeres melegítője. És ami ezzel jár... külföldi út, edzőtábor, hírnév, elisme­rés .. Még egyszer meg­dörzsölte a szemét és a sportújságba pislantott;nem nem tévedés, az áll itt, hogy a magyar válogatott futó nem több és nem kevesebb mint 32 perc alatt kocogta végig a tízezret. Ide a cipőt, mackót, jambó sapkát, — kocogjunk be a válogatottba. És a szakveze­tés végre elégedetten dör­zsöli majd a kezét; ezrek és ezrek szállnak harcba csen­des nyárvégi alkonyon a vá­logatottságért. — Pb — TORONYÉPÜLET Higgadtság — Megtaláltad már a szakácskönyvet, drágáin? (A Wochenpresse-ből) Igaza van — És, tudja, doktor úr, engem mindenki magamra hagy.* (A Wochenpresse-ből) Kérdés — Milyen aranyos kislá­nyok, ikrek? — Igen. •*— És mind a kettő a ma­gáé?

Next

/
Thumbnails
Contents