Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
Ötvenöt perces várakozás után beléphettem igazgatóm irodájába. — Mi a probléma ? — kérdezte. — Van. a műhelyben egy esztergályos ... Bizonyos Pankraskin. Nos, halvány gőzöm sincs mit csináljak vele? Bocsássam el? Neveljem át? Vagy adjak neki prémiumot? Szóval, ezt szeretném megbeszélni... Ahelyett, hogy hozzáláttunk volna e nagy probléma megoldásához, főnököm értetlenül nézett rám: — Miféle Pankraskinxól bőszéi? Nem ismerek semmiféle Pankras- kint! Nekem Pankraskin nélkül is van elég tennivalóm. Intézze el maga! Szemmel látható elégedetlenséggel hagytam el az irodát, sőt a nyomaték kedvéért még az ajtót is becsaptam magam után. Másnap, kerek 1 óra 56 percet ücsörögtem igazgatóm ajtaja előtt. — No. mi van már megint? — kérdezte kelletlenül. — Hát kérem- szépen... A műhelyben ott lóg Ezeket hallván, igazgatóm nyilván att-ó tartott, hogy megpukkadok a kacagástól, így hát hirtelen hangot változtatott: — Menjen a K. Akinsin : Halár ozolt döntés egy transzparens. Régóta ott lóg. Legalább öt éve. Belepte a por, nem látszik, mi van ráírva. Hogy mit csináljak vele? ... Fogalmam sincs. Vetessem le? Mosassam le? Vagy hadd csüngjön ott továbbra is? Mit tanácsol? Az igazgató hallgatott, hosszan hallgatott, mintha megfelelő tanácson tömé a fejét. míg végül így szólt: — Ha a maga lózungja történelmi értékű, akkor restauráltassa, adja el a múzeumnak, ahol maga társadalmi munkában mutogathatdolgára! Kevés az időm! Cigarettámat tüntetőén a hamutartó mellett nyomtam el. kijöttem. Persze, rövid időn belül újra fel kellett keresnem ... Azt akartam vele megbeszélni : mivel erősítsük meg az ajtókilincset — szeggel, vagy facsavarral, illetve BF ragasztóval? A dolog roppant sürgős volt, mégis 3 óra 17 percet kellett várnom az igazgatóra, aki, ahelyett, hogy határozott döntést hozott volna, termelés-kiesésről és más marhaságokról ordítozott. Éltkor ajánlották a többiek, hogy ne menjek többé hozzá, hisz úgyis semmirekellőnek tart. Persze én ezt nem hittem és bátran nyitottam be hozzá. Amint meglátott, csikorgatni kezdte a fogát. A meglepetéstől hirtelen, elfelejtettem, milyen problémával is keresem és gépiesen a következőket mondtam: — Mit gondol, dolgozhatok én továbbra is művezetőként. vagy nem? Adjam be a felmondásomat? Avagy maradjak nyugdíjazásomig a helyemen? — Adja be a felmondását, de azonnal! — ordította. Elképedve távoztam az irodából. Nahát! Azelőtt, kis mis-más problémákban, képtelen volt dönteni, most bezzeg!... Mégise jártam be hozzá hiába! Fordította: Baraté Rozália A kocavadász (A Quick-ből) Megnyugtatás Péter másodszor nősül. Az esküvő után így szól ifjú hitveséhez: — Drágám, most be kell vallanom egy nagy hibámat. — Miféle hibád vein? — Sajnos, gyakran ok nélkül féltékenykedem. Kései figyelmeztetés s? _ 1 0 t XJ) V * A g Mindenki a puncsra vár, Albert! (A Wochenpressa-ből) A szórakozott dohányos Egy férfi belép a trafikba és így szól az eladóhoz! — Kérek egy 42-es fekete férficipőt. — Bocsánat, ebben az üzletben csak a dohányosok számára szükséges cikkeket árusítanak. ■— Maga azt képzeli, hogy a dohányosok mezítláb járnak? Nem tehet róla Egy nagyon kövér hölgy feláll az automata mérlegre. Ekkor a használati utasítástáblán kigyullad a következő felirat: „Csak egyesével mér”. A fiatalasszony elbűvölő mosollyal feleli: — Ne izgulj drágám, rám nem kell majd ok nélkül f éltékenykedned. — A papa tornázik? — Nem, csak örül, hogy elutazunk... (A Wochenpresse-ből) — ...és majd felveszik azokat a hosszú kabátokat. — A legújabb őszi szőnyegtípusunk Szöveg nélkül Mára szép, napos, őszi időt jósolt!
