Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
1973. október T, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egyesült a szajoli és a ráko'czifalvi termelőszövetkezet Munka közben A vidék nem másodosztály Jakus lendet, a megyei állami építőipari rá Itala t igazgatója Pályakép, néhány tollvonással. Jászberényben született 1927-ben. Apja napszámos, később kőműves, ács szakmunkás Budapesten. Osztályrészéül a munkásgyerekek kemény sorsa jutott. Géplakatos-motorszerelő inas, 1945-ben éppen harmadéves. Munkás, majd katona: nincs még 30 éves, már alezredesi rangot és magas vezetői beosztást kap a Honvédelmi Minisztériumban. Leszerel, igazgatója lesz a Kiskunsági Állami Gazdaságnak. 1958-ban pártösztöndíjjal egyetemre megy, 1963-ban mezőgazdasági gépészmérnök. Igazgató, majd főosztályvezető a MÉM-ben, aztán vezér- igazgató az AGROTERV-nél. Nincs öt hónapja, hogy kinevezték a megyei állami építőipari vállalat igazgatójává. Tagja a megyei párt-végrehajtóbizottságnak. ♦ Ha egyszer kapásra jön a labda Három napon át részközgyűléseket tartottak a szajoli Vörös Csepel és a rá- kóczifalvi Rákóczi Tsz-ben. Napirenden a két gazdaság termelésbővítése szerepelt, oly módon is, hogy a jövőben nem külön-külön fejlesztik gazdálkodásukat, hanem egyesüléssel koncentrálják a területet és a fejlesztési alapot is. Szajolban korábban, Rákóczifalván tegnap tartották az utolsó rész- közgyűlést s így már végleges, hogy 1974. január 1-től együtt gazdálkodik a két tsz. A szövetkezeteknek együttesen 1235 tagjuk van, A házi bútoripar termelési értékének jelenleg mintegy 27—28 százalékát adja a 19 tanácsi vállalat, de részesedésük az országos termelésből 1975-re a tervek szerint eléri a 37 százalékot. A termékek nagy hányada belföldi boltokba kerül. Keveset exportálnak. s jobábra inkább cafck stílbútorokat, székeket. A helyiipari és városgazdálkodási dolgozók szakszervezete a közelmúltban vizsgálta a tanácsi bútoripar helyzetét Megállapította: a gyorsütemű fejlődés sok gonddal jár. így például több helyütt még nem elég hatékony a rekonstrukcióban munkába állt nagyteljesítményű gépek, gépsorok ki'„Lőrinczá Sándor az 1019/ 1931. számú segédlevél szerint 1928. szeptember 1-től 1931. szeptember 1-ig a törökszentmiklósi Galambosféle malomban volt molnár tanuló. A 25095& sorszámú munkakönyv bejegyzése szerint 1931. szeptember 1-én lépett be a törökszentmiklós Gőzmalomhoz szakmunkásnak.” Az idézet egy régi elsárgult papíron olvasható. Egy emberről, egy szakmunkásról. aki egész életében „csak” becsületesen dolgozott. — Az apám is molnár volt, 14 éves koromban kezdtem tanulni én is a szakmát. Miután a szakmát megszerezte, sok helyen dolgozott: Xisújszálláson, Kenderesen, a háború alatt meg Marosvásárhelyen egy hadiüzemben. — Negyvennégy májusában jöttem haza, az apám akkor Törökszentmiklóson volt a főmolnár egy kis malomban. Néhány nappal később jöttek be a városba a szovjet csapatok. Jól emlékszem rá, éjjel-nappal őröltünk. Az ötvenes években aztán jött a rizs és már nem fiatalon elment Pestre egy tanfolyamra. „Mert a rizshánto- lás az megint más dolog”. — Látom, csodálkozik, hogy most meg borsóhánto- lóban dolgozok. Tudja, egy molnárnak mindenhez érteni kell. Hát én próbáltam mindent megtanulni. A borsómalomban az egykori gőzgépek helyett elektromotorok haitják a gépeket, de így is fülsiketítő a zaj. Mikházi Imrénével — aki fényező a malomban — csak kiabálva tudunk szót váltani: — A Sanyi bácsi? Húsz éve ismerem, ö a legbonyolultabb géphez is ért, meg az emberekhez is. Ha valami 1023-an jelentek meg közülük a gyűléseken, 1019- en éltek szavazati jogukkal, s mindössze 9 ellenszavazatot kapott az indítvány. A törvényesen kötelező szavazatarány bőségesen megvan s így a megye egyik nagy szövetkezete alakult meg szombaton. A közös gazdaság határa már 6 ezer hektár körüli s évente 200 millió forint értéket tudnak termelni. Az első összevont közgyűlést október 27-re hívták össze, ahol többek között a vezetőséget is megválasztják. használásra: a kapcsolódó folyamatok fejlesztése nem arányos: nem biztosítottak mindenütt időben a személyitárgyi feltételeket, amellett, hogy még van teendő a termelési együttműködés, a szakosodás terén is. A rekonstrukció 5 vállalatot érint, összesen 600 millió forint értékben. A Zala. a Kanizsa Bútorgyár, a Székes- fehérvári Bútoripari Vállalat, az Agria Bútorgyár és a Szatmár Bútorgyár jobbára már be is fejezte a rekonstrukciót. Székesfehérvárott az országban elsőként valósították meg a furnért helyettesítő műanyag fóliával borított bútorgyártást baj van, hát kihez fordulnánk, ha nem hozzá?! — En is húsz éve ismerem Sanyi bácsit. Ö végig csinált a szakmában mindent, amit lehetséges, ötvennyolctól pél dául 5 évig — amíg a malom meg nem szűnt — a ti- szaszentimrei malomüzem vezetője volt, ott is megállta a helyét. Őszintén szólva hirtelen nem is tudom megmondani, hogy hányszor kapott már kitüntetést — mondta róla az igazgató. Szeretik, tisztelik az őszülő hajú kiváló szakmunkást. Hogy miért? — Hogy is mondjam? ö nem csinál tulajdonképpen semmi különöset, semmi látványosat — fogalmazta meg Gályász Károly főmolnár.— Egyszerű ember, olyan szakmunkás, aki munkájának, szakmájának él, aki minden rábízott feladatot szívvel-lé-. lekkel igyekszik megoldani. Mindig vállalkozott új feladatokra, mindenütt megállta a helyét. Szívesen foglalkozik azokkal a dolgozókkal, akik az ő szocialista brigádjába kerülnek, készségesen átadja munkamódszereit, gazdag tapasztalatait. Lőrinczi Sándor, akit mindenki Sanyi bácsinak szólít a törökszentmiklósi Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, amilyen otthonosan mozog a hántológép. az osztályozó szita, a gyűj tőkamra, a gőzöljpkamra. a szárítp, a hűtő és felezőgép,körül, olyan szűkszavú ember. Pedig lenne mit elmondania, magáról. Lőrinczi Sándor — akinek márka a neve a megye malomiparában — 1957 óta párttag, 1964-ben. 1968-ban megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést. 1969-ben pedig az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója lett. Munkája elismeréseként 1963-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették - ki. — zambo -s — Negyven évig élt Budapesten. Tekintélyes és nagy tervezővállalat vezérigazgatója volt. Az ön szakmájában — gondolom — nem túlzás a sport nyelvén szólva azt mondani, válogatott játékosnak számított. Aztán egyszercsak aláírta az „átigazolását” az NB II-be, a kivitelező éoítőiparba, ráadásul egy vidéki csapatba. Miért? — Azzal kezdem: én sosem ismertem „lentet” és „fentet”, csak feladatot. És há az tetszett, izgalomba hozott, akkor vállaltam. De csak akkor. A feladat maga a lehetőség, az ember képességeinek, mondhatni beleva- lóságának próbaköve. Én meg az az ember vagyok, aki a változás bábája akar lenni, és ehhez feladatok kellenek. Szolnok, szorosabban új munkahelyem éppen azt kínálta, amire szükségem volt. Na, persze tudom, szakmai berkekben, sőt a közelebbi barátaim fejében is megfordult, vajon mi történhetett velem, hogy otthagytam a tervezést és vidékre mentem. Engem ez a kérdés nem foglalkoztatott. Ügy vágy ok vele, hogy dolgozom, ahol igazából feladják a leckét. Hogy én, is sportnyelven fejezzem ki magamat: haegy— MI ebben a feladatban a legizgalmasabb? — Véleményem szerint az, hogy a beruházások folyamatában a tervezés és a kivitelezés teljesén ésszerűtlenül távol került egymástól. A tengernyi parciális érdek közepette csaknem lehetetlen elérni a fő célt, azt tudniillik, hogy minél kevesebb munkával gyorsan, jól és főként olcsón építkezzünk. Szükségszerű tehát, hogy a beruházási tevékenység a kivitelező építőiparban, integrálódjék. Feladatom lényege az, hogy vállalatunkat idejében készítsem fel erre az új, a jelenleginél sokkal nehezebb munkára. — Életében nyilván jelentős változást hozott az a tény, hogy csaknem négyezer szakmunkás és segédmunkás vezetését vállalta, holott korábban csak szellemi munkásokkal dolgozott együtt. A két feladat jellege között nagy a különbség? — Óriási. Amíg mondjuk egy tervezőintézetben az érveknek, a racionális megfontolásoknak van döntő Szerepük, s viszonylag másodla— Munkáscsaládban született, s hosszú éveken át szakmunkásként dolgozott. Ezek az élmények, tapasztalatok bogi an hatnak most az igazgató munkájában? — Az ember attól, amiben él, nem tudja magát függetleníteni. A szocialista és a tőkés vállalatok vezetésében csak hasonlóságok és különbségek vannak, azonosságok nincsenek. Az a tény. hogy ennek a vállalatnak én nem a tulajdonosa. hanem a vezetője vagvok, még ha nem munkáskörnve- zetben születtem volna, s nem munkásként kezdem a pályámat, akkor is objektiszer az embernek kapásra jön a Labda, nem fordíthat hátat a kapunak. — Mégis, mi volt a közvetlenebb indíték? — Én Szolnokra nem ké- redzkedtem, hanem hívtak. Nyílt titok, hogy dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára hívott, jöjjek ide dolgozni, itt most van mit csinálni. A megye nagy fejlődés előtt áll — mondta nekem —, ehhez jó építőiparra van szükség. Abban, hogy dr. Gergely István hívott, korábbi' munkám megbecsülését láttam, hiszen ő miniszterhelyettesként a főnököm volt. A minisztériumban is biztattak, vállaljam. És még egy személyes ok: Jászberényben születtem, ez a megye az én szőkébb hazám, úgy is mondhatom tehát, hogy hazahívtak. Másrészt, egy olyan nagy vállalat igazgatójának lenni, mint a mienk, meggyőződésem, hogy megtisztelő feladatnak tekinthető. Ezért számomra másodlagos kérdés, hogy az irodám és a lakásom már nem a fővárosban van. Engem nem az „NB II-be igazoltak le”, sőt úgy gondolom, hogy itt Szolnokon életem egyik legizgalmasabb, legszínvonalasabb feladatához jutottam. gosak az indulatok, az érzelmi tényezők, addig ott, ahol az emberek nagy többsége fizikai munkás, az az alapvető kérdés, hogyan bánunk velük. — Ön szerint mi érdekli a munkást? — Semmi esetre sem a mérnöki problémák, vagy az elvont gazdasági összefüggések. Igen érdekli viszont, hogy mennyit keres, a saját helyzete, hogy tudniillik miként bánnak vele, megbecsülik-e vagy sem és így tovább. A munkás közérzete, morális állapota, hangulata rendkívül fontos termelési tényező. És ez elsősorban nem az igazgatótól, nem a főmérnöktől függ, hanem attól. hogy a vállalat vezetői hogyan tudják irányítani a művezetőket, a brigádvezetőket, vagyis azokat, akikkel a munkások közvetlenül együtt dolgoznak. Neki az a fontos, hogy a művezetőjével jól megértse magát. Ennélfogva a munkás véleménye olyan lesz a vállalatról, munkakedve, közérzete akként alakul, amilyenné a művezetője alakítja. ve nemcsak befolyásolná, hanem meghatározná a magatartásomat És azt is jól tudom, addig vagyok vezető. amíg ez a munkásosztály érdekeinek megfelel, amíg a párt ezt így akarja. Ez világosan meghatározza a helyzetemet. Azután azok a benyomások, amelveket ifjú koromban a családomban, a gyárban munkásként szereztem, olyan élénkek, hogy egész életre szólóak. Nem úgv indultam, hogy életemben sem végeztem kétkezi munkát. Nem felejtettem el a munkások fejével gondolkodni s ez átfogja és meghatározza a magatartásomat. szerintem a döntéseimet is, ha nem is mindig tudatosan. Ez egyszerűen benne van az idegeimben. Bennem fölmerül, mielőtt egy munkát kiadok mi lenne, ha nekem kellene elvégezni? — Ha fölkeresi egy munkás, szakít időt a számára? — Meglehetősen elfoglalt vagyok, de ha engem keresnek, én igyekszem itthon lenni. Szívem sincs azt mondani, menjen el, mert nem érek rá. Az isten tudja, mindig az jut az eszembe, hogy az apám is így ment szegény. Hát hova forduljon a munkás, ha nem oda, ahol dolgozik. Tudom, hogy annak az embernek, aki engem felkeresett, most sokkal fontosabb a saját ügye, mint nekem a József Attila úti lakótelep építése. Neki az előleg, a munkaruha olyan nagy dolog az életében , hogy nem lehet mel— Egy vállalat termelésének hatékonysága közgazdaságilag nagy pontossággal leirhatő és lemérhető. Mitől függ, hogy az emberek hatékonyan dolgozzanak? — Annak, hqgy egy nagy vállalat hatékonyan működik-e vagy sem, a fő feltételeit a vezetőség tudja megteremteni. A felelősség is az övé. Semmivel sem kisebb összetevője a hatékonyságnak az emberek morális állapota. — Konkrétan mit ért ez alatt? — Erre mondok egy példát. Én rendkívül fontosnak tartom a munka minőségének megjavítását. Amikor Szolnokra jöttem, , rangrejtve” becsöngettem jó néhány lakásba — olyanokba, amelyeket a mi vállalatunk épített. Látni akartam, hogyan is dolgoztunk. Észrevettem például, hogy rosszul zárnak az ablakok és az ajtók Lötyögnek a kilincsek. Pedig tudom, hogy van munkaszervezés, van szerszám és mégis. Kiderült, hogy a minőséggel bizony még vannak bajok. És miért? Az ok egyszerű. Az asztalos na- gycjbb lyukakat fúrt az előírtnál. Ö teljesítménybérben dolgozik, többet akar keresni. így volt neki egyszerűbb, mert így jutott kevés munkával sok pénzhez. Miért — Ide került Szolnokra, beválasztották a megyei pártvégrehajtóbizottságba, az MTE társelnöke és hát Persze, én nem tudhatom, még hányféle tisztséget tölt be. Más meg olyan nehezen talál magának munkát a közéletben. Mi erről a véleménye? — Hogy lettem én közéleti ember? Azt mondhatom, ha szó volt valamiről, az engem érdekelt, véleményt mondtam, tanulmányokat készítettem, egyszóval érdekelt, hogy mi történik körülöttem. És ennek megvan a maga láncreakciója. Észre se vettem, már ki sem látszottam a munkából — Az átlagember nem funkciókat tölt be, hanem kis megbízatásokat kap. — Röviden az a véleményem, hogy a közéleti munka megtalálja azt aki elvégzi. Ebből ki lehet szállni és részt lehet benne venni. Ügy találom, azért nincs minden rendben. Arra gondolok, hogy sok ember megtanulta, hogyan lehet azt a látszatot kelteni, hogy ő részt vesz a közéletben. lőzni. Bár valóban előfordul, hogy éppen egy sok százmilliós beruházáson gondolkodom, s akkor jön egy kőműves, hogy szeretné áthelyeztetni magát. Akkor azt mondom, hogy rendben van jöjjön, beszélgessünk. Mert az az igazság, hiába okoskodom ki, mi legyen azzal a százmilliós beruházással: nélküle, aki itt vár az ajtóban. egyszóval a munkások nélkül, húsz fillért sem ér az én legjobb gondolatom. gondolkodik így? Mert a szaktudásnak nincs tekintélye. Amikor én inas. majd fiatal segéd voltam, ha megkérdezték, ki a legjobb lakatos a gyárban, a tulaj. meg bárki azonnal rámondta: a Grega bácsi. Az ő munkája márka volt. Már inasnak is nagy tisztesség volt mellette dolgozni. Igaz, kétszer annyi pénzt kapott, mint más. Olyan szakember volt, akinek nem lehetett nélkülözni a munkáját. .Ma? A rossz munkának nincs elég „jelentősége”, a fizetés még azért is jár. Miért mondtam ezt el? Mert meggyőződésem, hogy itt a vállalatnál és másutt is olyan helyzetet kell teremteni, hogy érdemes legyen jól dolgozni és ne lehessen büntetlenül selejtet „gyártani”. Enélkül hatékonyságról beszélni puszta fecsegés. — Mi a véleménye a mai fiatalokról? — Én bízom bennük. Néhány személyi kérdésben már nálunk is volt komoly vitám. Például szándékomban volt egy fiatalembert főépítésvezetőnek kinevezni. Voltak néhányan a munkatársaim között, akik ezt ellenezték. Mégis kineveztem őt. mert úgv’ gondolom, lehetővé kell tenni a fiatal tehetségek számára, hogy bizonyíthassanak. —- Magánélete’ van? — Igen. Szeretem a kétkezi munkát. Nyolc éve építek egy házat magamnak. Bútort készítek, tetőt fedek, ácsolok. Szeretem a focit nagyritkán elmegyek vadászni, írom a doktori disszertációmat. Szóval van dolgom elég. — Hogyan érzi magát Szolnokon? — JÓL Engem itt megbecsülnek, úgy látom, sokat várnak tőlem. Van munkám, kedvem is hozzá, szóval jól vagyok, öt hónap nem sok idő, ae annyit már megláttam. ennek a városnak megvannak a lehetőségei, hogy a mostaninál színesebb, színvonalasabb társadalmi és kulturális élete legyen. Nem türelmetlenkedem, mert ezzel is úgy vagyok, mint bármi mással: hiszem, hogy csak a teremtő nyugtalanságnak van értelme. Olyan lesz Szolnokon az élet. amilyenné mi magunk alakítjuk. azok. akik ebben a városban élnek. Én itt egy vagyok az állampolgárok közül aki kötelességének tartja. hogy Szolnokért, a városért megtegye a tőle elvárhatót. fäbiAn Péter Új gépek új technológiák Javuló munkakörülmények a tanácsi bútoriparban Márkás nevek A csendes molnár Ami érdekli a munkást Nélküle húsz fillért se ér Legyen érdemes jól dolgozni Olyan lesz Szolnokon az élet • • • \
