Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-31 / 255. szám

t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP _________1973. október 31. T ERE. TERE­Észtországi találkozások (II.) Minden megyében rende«ő, megfigyelő Észtország tizenöt megye­Valóban népbetegség? Lengyel középiskolában Kötelező tantárgy a mapyar nyelv Igen, minden tiszteletet meg­érdemelnek azok, akik itt dolgoznak, akik életre-halál- ra szóló küzdelmet vívnak minden egyes emberért ko­runk egyik legszörnyűbb be­tegségével: a rákkal. Gavrilov professzor, az in­tézet igazgatója mozgékony, energikus ember. Míg szo­bájában az észt vendéglátás elmaradhatatlan szertartása­ként a kávét iszogatjuk, ar­ról beszél, hogy az észt or­vosok mit végeznek a rák­kutatásban, a gyógyításban. végzik. Műszereik között megtalálhatók a legkorsze­rűbbek: például egy új ja­pán gyártmányú készülékkel, fluorográf rendszerrel vizs­gálják a gyomorrák-gyanús betegeket. A vékony gumicső végén lévő parányi műszer nemcsak mint egy tükör mu­tatja meg a vizsgált részt, hanem színes diafelvételeket is készít. Radiológiai labo­ratóriumokban rendszeresek az izotóp vizsgálatok. .Műtét éq utókezelés után a betegek az első évben négyszer, a másodikban háromszor, a harmadikban kétszer, majd egyszer mennek vissza az intézetbe vizsgálatra. — A mi kutatási terüle­tünk — mondta Gavrilov professzor — nagyon korai időszakban, citológiai (a sej­tek vizsgálata) úton felfede­zi a gyomor- és a tüdőrákot. Orvosainknak éppen ezért kötelező, hogy tudományos munkát végezzenek. Elmond­hatom, hogy minden hato­dik orvosunk kandidátusi fo­kozattal rendelkezik. rí, vérkeringési betegségeket sorolom, azután következik a szív, a cukor és csak úgy a rák. A férfiaknál a leggya­Max Rrimann hetvenöt éves Max Reimannt, a kiváló kommunista vezetőt, a nem­zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosát köszönt­jük hetvenötödik születés­napján. Max Reimann alig tizen­öt éves volt, amikor be­kapcsolódott az ifjúmunkás mozgalomba. A kommunista pártnak 1919-től, megalaku­lásától tagja. A forradalmi mozgalomban való részvéte­le miatt többször bebörtö­nözték a weimari hatóságok. Hitler hatalomra jutása után illegalitásban, majd emigrációban szervezte a párt harcát a háborúra ké­szülődő fasiszta rendszer ellen. 1935-ben a Komintern VI. kongresszusán képvisel­te a német kommunistákat. Többször tért haza illegáli­san: 1939-ben egyik ilyen útja során a Gestapo letar­tóztatta. Max Reimann vé­gigszenvedte a koncentrációs táborok gyötrelmeit, de a nácik bátor jellemét, a szi­lárd kommunista meggyőző­dését nem tudták megtörni. A háború után töretlen energiával folytatta harcát egy szocialista Németország megteremtéséért. 1948-ban Németország Kommunista Pártjának elnökévé válasz­tották, utóbb a központi bi­zottság első titkára lett. A szüntelen rágalomhadjárat, az elszenvedett börtön, az ellene kiadott efogatópa- rancs és pártjának betiltása sem akadályozhatta meg Max Reimannt abban, hogy folytassa lankadatlan küz­delmét a miiitarizmus fel­számolásáért, a hideghábo­rús politika ellen. A párt betiltásának hatálytalanítá­sát nem sikerült ugyan ki- hqfcolni, de a kommunisták helyes politikai tömegmun­kája nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy a bonni hatóságok engedményre kényszerültek, és öt évvel ezelőtt megalakulhatott az új párt, a Német Kommu­nista Párt, amelynek Max Reimann tiszteletbeli elnöke. A Központi Onkológiai In­tézet előcsarnokában vára­koztam, amíg dr. Alexander Gavrilov professzor fogadni tudott. Betegek jöttek, le­tették a ruhatárba a kabát­jukat, levetették a cipőjüket, papucsot, mamuszt húztak, jelentkeztek az eligazítóban, és azután leültek a bőrfote­lekbe és türelmesen vára­koztak. Az üvegablakon át néha kiszólt a nővér, szólí­tott valakit, olyankor az il­lető felállt, és bement... Szinte ünnepélyes volt a csend, tiszteletet parancsoló. A lengyel középiskolák kö­zül elsőként a katowicei „Zawadzki” líceumban kez­dődött meg kötelező tan­tárgyként a magyar nyelv és irodalom tanítása. 50 első osztályos diák tanul magya­rul. Hazánk varsói nagykövet­sége és a magyar kulturális intézet tankönyveket, hang­lemezeket és kis magyar könyvtárat ajándékozott az iskolának. kóribb a tüdőrák, nőknél a mell-1 és méh, mindkét nem­nél a gyomorrák. — Végeznek rendszeres szűréseket is az országban? — Természetesen van pro- filaktikai osztályunk is, de a legtöbb szűrést mégis a megyékben dolgozó onkoló­gusaink végzik. A professzor megmutatta ..birodalmukat”: a reggel mindennap az intézet kis tanácstermében kezdődik, ahol rövid megbeszélést tar­tanak a főorvosok az intézet igazgatójának vezetésével. Ebben a szép tanácsterem­ben működik az intézet egészségügyi szabad egyete­me: sok száz tallinni lakos szívesen jár ezekre a heten­ként egyszer tartott esti, or­vosi felvilágosító előadások­ra. Modern, minden igényt ki­elégít bakterológiai labora­tóriumuk, bár itt a központ­ban aránylag ..kevés” vizs­gálatot — mindössze ötven­ezret — végeznek évente. Keboltrgvú és sport* e^ep Megnéztük az intézet „agy­központját”, ahol kobalt­ágyúkkal kezelik a betege­ket. Ezeket a radioaktív izo­tópot tartalmazó távbesu­gárzó készülékeket, főleg a mélyen, a testben lévő daga­natok sugárkezelésére alkal­mazzák. Az intézetet szépen gondo­zott park veszi körül. Nagy sporttelepük is van: — Nálunk kötelező min­denki számára a sportolás. Négyszázötvenhatan dolgoz­nak ebben az intézetben, ezek közül ötvenhat az or­vos. Nem veszélytelen a munkánk, fontos tehát,, hogy az embereink egészséges élet- módot folytassanak, sportol­janak. Még lőterünk is van. Azt kérdi, miért? Azért, mert a£ orvosnak fontos, fő­ként a sebésznek, hogy jó szeme, biztos keze légién, és ehhez edzésnek a lövész­sport kiválóan alkalmas. Megmutatta az igazgató vendégkönyvüket is: nagyon sok magyar orvos bejegyzé­se szerepel benne — többek között — akik nagy elisme­réssel adóznak a tallinni Központi Onkológiai Intézet­ben tapasztaltaknak. (Folytatjuk.) Varga Viktória jében minden poliklinika mellett van onkológiai ren­delő és megfigyelő. Ha pél­dául a nőgyógyászaton egy gyanús esetre bukkannak, a beteget azonnal az onkoló­giai rendelőbe küldik. A kór­házakban is mindenütt van külön onkológiai osztály, 20— 30 ággyal, ahol végrehajtják a különböző kisebb műtéte­ket, sugárkezelésben részesí­tik a betegeket. Ezek az on­kológiai rendelők, kórházi osztályok két, nagy központ­hoz, a tartuih'oz és a tallin- nihoz tartoznak, de a tartui központ felett is az Észtor­szág fővárosában lévő inté­zet gyakorol szakmai fel­ügyeletet. A betegek egyhar- mada tartozik a tartuihoz, kétharmada a tallinnihoz. Tartuban — a nagy egyete­mi városban — foglalkoznak a leendő onkológusokkal, az egyetemistákkal. Ez a tallinni központ 1966- ban épült: modem, korszerű intézet. A nagy műtéteket itt — Ön szerint valóban ko­runk népbetegsége a rák? — Én a népbetegségek kö-\ zé elsősorban az érrendsze­CERUZAVÁZLATOK a szociólarisztokratizmusról, a lemez másik oldaláról és arról, hogy mire képesek a nők a lét fiák nélkül Így élünk mi? — kérdezi a középiskolai KISZ-híradó egyik cikkírója. És arról ír, milyenek egyes fiatalok. Cikkének ez a része una­lomig ismert, nem is idé­zem. Annál érdekesebb a válasz, miért ilyenek. „Az ifjúság hibái nem vele szü­letettek ... Nem akarok min­den felnőttet szapulni, álta­lánosítani. Sokat ismerek, akiket foglalkoztatnak ezek a problémák, sokat is dol­goznak azért, hogy ne így legyen. De sokat, nagyon sokat olyanokat is, akik na­gyon rosszra nevelik a fia­talokat. (I vasra, önzésre, myagiasságra, nemtörődöm­ségre, nempolitizálásra, ló­gásra.) ‘Nem akarok túllőni a célon, de úgy érzem, na­gyon solcan vannak „szociál- arisztokraták", akik vissza­élnek vezető szerepükkel, nagy jövedelmükkel, s ezt a még több szerzésére „hasz­nosítják”. Különösen sok a kispolgár, aki ifjan, fel­nőtten, öregen , magának él... Az állam rengeteget áldoz a fiatalokra, van sa­ját ifjúsági törvényünk, de mit ér az egész, ha nincs előttünk okos és emberi ma­gatartáspélda ...” Hogy miért olyan fontos ez az egész? Köteteket kite­vő államférfiéi bölcsességet, publicisztikai okoskodást sű­rít össze ez a fiatalember egy mondatban: „Ezt a tár­sadalmat a mai fiatalok épí­tik tovább, a jövő tőlük függ.” Jólesően olvasom ezt a cikkíró korához ülő kímélet­lenül nyers, faragatlan, de őszinte és ezért nagyon ro­konszenves véleményt. És elgondolkodom. Vajon igaz­ságos-e az, hogy a „felnőttek társadalma” oly sok fóru­mot birtokol ahhoz, hogy az ,,ifjúság problémáin” rágód­jon, vitatkozzon, nagyképű kinyilatkoztatásokat tegyen, vagy féltő gügyögéssel óvja őket széltől, esőtől. Nekik pedig egy stencilezett isko­laújság is elég ahhoz, hogy megdöbbentően igaz fényké­pet adjanak róluk. * * * Nem az én dolgom — mondja a tisztviselő» és hagyja fűhöz-fához futni az ügyfelet; nincs és nem is tudom mikor lesz — mond­ja a kereskedelmi alkalma­zott és hagyja tíblábolni a vevőt; nem az én asztalom — mondja a pincér. Közis­mert dolgok, az olvasó is unottan teszi le az újságot, ha ezeket az örökzöld zsör­tülődéseket találja benne, s így mordul fel: Na, megint nem volt mit írni az újság­íróknak, feltették a régi lemezt. Igaza van a kedves olvasónak, de most mégis arra kérem, hallgassa meg ennek a régi lemeznek a ritkábban játszott másik ol­dalát is. íme a történet, ahogyan az igazgató elmesélte: A mi j telepünkön ötven-hatvan gépkocsi áll éjszakánként, javításra várva. Ebből csak öt-hat fér el fedett helyen. A többi az ég alatt. Történi • a minap, hogy a rádió — az idén először, — éjszakára hirtelen lehűlést, fagyot jó­solt. Hallotta ezt az egyik művezető. Fogta magát va­csora után. bejött a télep­re. Ott talált már egy sze­relőt. is. Sorra vizsgáltak minden kocsit. amelyikből kellett, leengedték a vizet. Jelentős lcártól óvták meg ezzel a kocsikat. Mire in­tézkedtem, ők már készen voltak — pedig nem volt kötelességük. Hogy miért tettem közzé ezt az egyszerű kis történe­tet? Mert a lemeznek ezt a ritkábban játszott oldalát jobb hallgatni. • • » A rádióriporter fqggatja a cirkusz igazgatónőjét: Ho­gyan született a Nők a po­rondon című produkció? Azt gondoltuk, csinálunk olyan műsort, amiben csak nő szerepel. Nő az artista, a bohóc, a bűvész — min­denki. Nincs valami össze­függés a kormánynak a nők­ről hozott határozata és a „csak nők” cirkuszi produk­ció között? De igen. Meg akartuk mutatni, hogy tu­dunk cirkuszt csinálni a férfiak nélkül is. Óriási gondolat: férfiak nélkül. Csak akarni kell. a cirkusz példája bizonyíték, megy ez az élet minden te­rületén. Már látom magam előtt, hogy indulnak vonatok női kalauzokkal, masinisztákkal, az út mentén a bakter fele­sége áll — s íme: a kor­mány járműprogramja is megvalósítható férfiak nél­kül. Mi több: Látom a női tsz- elnököt, a főagronómusnőt, óz állatgondozók között már úgyis sok a lány — telje­síthető a kormány szarvas­marha-programja is férfiak nélkül. De könyörgöm, van a kormánynak népesedéspoli­tikai határozata is... Tabáni [Képernyője ELŐTT Jó érzés látni, hogy egy- egy műsor alkotói — ha azt tapasztalják, hogy eredeti elképzeléseiknél jobb lehe­tőség is kínálkozik a foly­tatás során — fordítanak a műsor kormányán. Ezt a szerkesztői-alkotói rugalmas­ságot figyelhettük meg az Arany Páva második elő­döntőjének közvetítésében, ahol a műsor készítői hátat fordítottak a népzenei ver­seny előző zártkörű, kama­ra jellegű rendezésének és közvetlenebbre hangszerel­ték a műsorvezetők raon- dókáját, valamint visszaad­ták a népzenei versenynek kijáró tömeg, hátteret — zsúfolt nézőtér fogadta és zúgó taps kísérte a máso­dik elődöntő eseményeit. És lám a képernyő előtt ülő nézőben is magasabbra csap­tak az érzelem hullámai, felerősödött az adás élmény­ereje. Igaz ugyan, hogy a siker­ben, a nagyobb élményben része van annak is, hogy ez alkalommal egy-egy ver­senyzőben, például az ara­nyos humorú Kádár Ferenc- ben nagyszerű beszélő ala­nyai is voltak az Arany Pávának. Csak adalékként említem, hogy a több mint 80 éves dévaványai Kádár Ferenc, „a nádsíp művésze”, volt az. aki 1948-ban saját bevallása szerint a sokáig némának hitt Lehel kürtöt is megszólaltatta Jászbe­rényben. Ebben a Páva-mű­sorban már érezhető volt, hogy csaknem minden arany volt, ami fénylett. Ötszemközt Major Tamással Avanzsált, ünnepesti prog­rammá lépett elő az Öt­szemközt. Nyilván az eddigi sikereken felbuzdulva dön­tött olymódon a Televízió, hogy a Major Tamással ké­szült beszélgetést vasárnap este sugározza. (Lehet, hogy ezentúl már ez lesz az Öt­szemközt állandó műsoride­je?) így bizonyára milliók hallhatták Major vallomá­sát önmagáról, művészi el­veiről, elképzeléseiről. A Nemzeti Színház színész­rendezője vitathatatlanul je­lentős személyiség. Bátor, merész tettei, rendezései gyakran váltanak ki heves vitákat a kritikusok köré­ben. Mégis, a vele való be­szélgetés első harmadában most úgy tűnt, hogy semmi érdekeset nem fogunk hal­lani. Kötelező udvariassági gesztusok, szolidan előadott önéletrajz, kölcsönös do­rombolás a képernyőn. Pe­dig hozzászoktunk már, hogy az „Ötszemközt”-ben olyan kérdések kerülnek te­rítékre, amelyek úgymond ott élnek a közvéleményben, csak éppen eddig nyilváno­san és’ nyíltan senki nem Két bí fogalmazta meg őket. A be­szélgetéseknek mindig ezek a kérdések adják a szelle­mi pikantériáját. Szerencsé­re most sem maradt ki ez az íz a dialógusból. Az adás második, úgynevezett önkri­tikusabb felében már izgal­massá vált Major Tamás mondandója, és a kirajzoló­dó Major-portré is színesebb lett ezáltal. És hogy milyen jellemző tud lenni egy anek­dota, elég utalni a beszélge­tésből arra a rendezői fur- fangot takaró történetre, amelyet Major Tamás an­nak bizonyítására idézett, hogy olykor egy-egy színész esetében, hogy a rendező* saját elképzeléseit meg tud­ja valósítani, milyen nehéz dolga is van. Lám, Somlay Artúrt egy hamis Gorkij- levéllel vezette rá a helyes útra a Jegor Gulicsov szín­re vitelekor. Végül is kelle­mes órát tölthettünk Major Tamással, viszont az is igaz, hogy ez a találkozás még­sem hozott annyi újat, még­sem járt olyan felfedezéssel, mint az Ötszemközt eddigi kiemelkedő darabjai. Űjabb Dosztojevszkij-be- mutató volt az elmúlt héten, az orosz klasszikus egyik kisregényét vitte képernyőre a Televízió. Ezúttal azonban nem a legszerencsésebb kéz­zel választott az életműből. Választása egy korai, ke­vésbé érett és kiforrott Dosztojevszkij-műre esett. A Hasonmást már megje­lenésekor „kisiklásnak, tév­útnak” érezte a kortárs Be- linszkii. Sőt, maga Doszto­jevszkij is elismeri és leírja naplójában, — több mint 30 évvel a regény megjelenése után — hogy „kisregénye határozottan nem sikerült”. Mjndez persze nem jelenti azt. hogy ne csodálhatnánk meg itt is az emberi lélek ábrázolásának írói tömény­ségét, ahogyan Dosztojevsz­kij behatol az emberi ér­zelmek, gondolatok és tet­tek titkos gépezetébe, de a fantasztikus ötletre épülő forma, a tudatosnak és a tu­datalattinak bonyolult összjá- téka bizony nem kedvez a képi megjelenítésnek, de még annak sem, hogy csu­pán nyomon követhessük a lélektörténések drámai ese­ményeit. Ezért a nézők jó részének alighanem feltör­hetetlen dió maradt az egyébként nagy hozzáértés­sel és részleteiben is ki­munkált televíziós Hason­más, amelyet Nemere Lász­ló rendezett, A televíziós filmmel nemhogy közelebb jutottunk az emberi lélek rejtelmeinek megismerésé­hez, hanem még inkább megerősödhetett bennünk a szorongás: hát ilyen bonyo­lult mechanizmus az emberi lélek? A Goljadkinokat ala­kító Haumann Péter a ma­ga nemében kitűnő volt, bár játékán itt-ott kiütközött a modorosság is. Tévéoperett a Televízió zenés színházában; a nehe­zebb fajsúlyú operamuzsi­kától, a könnyedebb műfaj felé fordította figyelmét a televízió. A kérdés: lehet- e napjainkban ezt a műfajt stílusosan és ízlésesen mű­velni? A választ A szüzek városa frappánsan adta meg: igen, ha a szövegköny­vet olyan érett fővel írják, mint Vidor Miklós tette, s ha a muzsikába annyi ötlet és találékonyság vegyül, -mint Vincze Ottó zenéjében. •Talán kicsit hagyományos volt ez a zene, ami dalla­mosságát illeti, de volt ben­ne erő a jellemzésre is. A hamis erkölcsű AÍáros, az ál­szemérmesek és pénzsóvárok városa alapos leckét kapott a képernyőn. Valamivel ter- jengősebb volt ez a bemu­tató a kelleténél, de alap­vető játékos hangulata, sok mozsásos világa — lásd a tánckar vissza-visszatérő dramaturgiai alkalmazása — jó szórakozást nyújtott. V. M. Aprítógépgyár, Jászberény FELVÉTELRE KERES kohászati elemzésekben jártas vegyipari technikust, valamint képesítéssel rendelkező műszaki raizolót. JELENTKEZNI LEHET: személyesen vagy írásban a vállalat személyzeti ás oktatási osztályán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents