Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

imÁKI YÜMffiM 1 szqlwok me^i melléklete Békés, szép estén bajról, bánatról Az oktatóra mindenki figyel A zagyvarékasi Prebybrid. Májlibák a javából. Egy-egy megtömött liba mája 80—100 deka. Kilójáért 10-15 dollárt is fizetnek. Még nem volt hat óra, amikor nyílt az ajtó. Idős pár érkezett, utá­nuk fiatal fiú, láthatóan az édes­anyjával. Két sorban, vagy negy­ven szék állt, várt a teremben. Fa­lusi szokás szerint az egyik sorba az asszonyok, a másikba a férfiak telepedtek. — Negyven tagú ez a csoport — mondta Agócs Gyula — a terme­lőszövetkezet tagjai négy csoport­ban sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat. — A fiatal pedagógus ismerőse mindenkinek, itt a falu­ban nevelkedett. Láthatóan ezért is olyan családias a hangulat. Egy idős asszony előrejön, hozza az or­vosi papírjait, reggel óta üldögélt, járkált bent Szolnokon az SZTK- ban. — Fáradt vagyok, fiam, legköze­lebb eljövök, pontos leszek, de ma alig ettem még valamit. — Menjen akkor néném, majd legközelebb találkozunk. Aztán, amikor a széksorok meg­telnek, megtartja az előadást. Si­mon János odaáll a diavetítő mö­gé, s a fehér falon színes képek villannak. Mit kell tenni, ha veszély jön, ha háború szele érné a kis Ré- kast. Senki nem vonja össze a szemöl­dökét, nem mondja, minek ez — de mindenki kíváncsi, amikor látja, hallja, milyen lehet a háború eb­ben a mi rohanó korunkban. A színes diaképek fogynak, az előadó kérdéseket is megválaszol szívesen. Érdeklődnek, szünetben körülveszik a két parancsnokot. Szabó Béláné a fiával beszélget. A „gyerek” autószerelő a tsz-ben, az édesanyja tavasztól nyárig a kel­tető üzemben dolgozik, aztán nö­vényápoló. — Ilyenkor ősszel meg otthon tö­möm a libát. Most negyvenötöt vál­laltam fel, nagyon szépek lesznek. Csak hát sok munka az. Nézze a karomat, milyen nehéz, erős. A fia ujja a jobb kezén szorosan bekötve. Üzemi baleset érte, eltört a mutató ujja. — Érdekes ez a tanfolyam — mondja —, erről is kell beszélni, bár a béke biztos. Anyja csak magának, mag elé mondja, hogy csak ilyen biztos, bi- zodalmas legyen sokáig. Takács János fejő megfáradt ar­cú, sok évet megért ember Régen voltam katona, ott hallot­tam utoljára ilyesmit. Hasznos do­log mindezt tudni, kérem. Az em­ber hamar rászokik a jóra ... Sűrű, sötét az este, amikor a pártszékház nagytermében eloltják a villanyt. Jó gazdálkodásáról, kiváló kez­deményezéseiről ismert megyénk­ben a zagyvarékasi Béke Termelő- szövetkezet. Nemcsak a növényter­mesztésben kiválóak, hírnevet sze­reztek maguknak az állattenyész­tésben is. A zagyvarékasi Prehybrid libák mája messze földön dicséri a köz­ség asszonyait, akik nem sajnálják hajnalaikat, reggeleiket. Nem tét­lenkednek, mert jó pénzt hoz a li­batömés a konyhára is. Ilyenkor ősszel különösen fárasz­tó a szövetkezeti gazdák, férfiak, asszonyok munkája. Áz őszi szántá­sok, vetések, a betakarítás és az ál­lattenyésztési feladatok nem hagy­nak sok szabad időt. Elgondolkozva mindezen, vártuk az estét Rékáson, a pártszékházban egy szeptemberi hűvös hétfő estén. Simon János, a járási pv törzspa­rancsnok diavetítőt hozott, Agócs Gyula, a tsz kulturális ügyintézője pedig előadásvázlatát böngészte. Hat órára hívták össze az első pv- tanfolyam hallgatóságát, olyan tsz- tagokat, községbelieket, akik nem szakszolgálatosok, „csak” tudniuk kell, sajátmaguk érdekében, mit kell tenni bajban, békétlenségben. Hatalmas hagymaföldjei vannak a Béke Tsz-nek. Kombájn könnyí- Gszi mélyszántás a szövetkezet földjén ti a betakarítok munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents