Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 28. Magyar—vietnami kút túrát is együttműködési tervet fogadtak el A napokban dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke és Nguyen Manh Cam, a VDK nagykövete aláírták a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság 1973—74-re szóló kulturális együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási tervét. A megkötött kulturális együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási terv értelmében cserekapcsolatok létesülnek a kultúra, a művészet, a sajtó, a rádió, a televízió területén. Közvetlen együttműködés létesül az egri Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola és a Vinhi Pedagógiai Főiskola, a váci Hámán Kató általános iskola és a Hung Yeni általános iskola között. A felek elősegítik és támogatják a budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki kara és a vietnami Elektromos és Gépipari Egyetem közötti közvetlen kapcsolatteremtést is. Az idén hazánkba látogat a vietnami Elektromos és Gépipari Egyetem delegációja tapasztalatcserére, Vietnamba pedig vendégül látják a szegedi József Attila Tudományegyetem küldöttségét, amely a biológiai oktatás és kutatás helyzetét tanulmányozza. A tervek szerint 1974-ben negyven tagú magyar művészegyüttes utazik kéthetes vendégjátékra a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. Több hétre a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola három tagú küldöttsége utazik az idén a hanoi zenei főiskola meghívására a baráti országba. A Magyar írók Szövetsége író- delegációt lát vendégül, s ezt jövőre a Vietnami Írók Szövetsége viszonozza. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendez a Vietnami írók Szövetsége és a VDK kulturális kapcsolatok- bizottsága. Magyar dokumentumfilmesek készítenek filmet a Vietnami Demokratikus KöztársaságróL Rendkívül gazdag az ünnepi rendezvények, kiállítások és más kulturális szemlék választéka is. Még az idén Petőfi fotódokumentációs kiállítást rendezünk vietnami barátainknál, s ezt jövőre egy másik magyar tárgyú bemutató követi. Hazánkban a KKI rendezésében vietnami fotódokumentációs kiállítás nyílik a következő hetekben. Sor kerül újságíró küldöttségek cseréjére, s a felek támogatják a magyar és a vietnami rádió, illetve televízió szoros együttműködését is. Lengyel gondok, lengyel eredmények Ha a közelmúlt vagy a mai valóság a téma. nem könnyű vizsgázni a lengyel történelemből. Én ezt a tételt húztam: Hány Lengyelországot ismer? Nowa Polska, Űj Lengyelország — mit mond önnek ez a fogalom? Az IN- TERPRESS sajtóügynökség vendégeként készültem a feleletre. Az Első Lengyelországból jóformán csak emlékek, me- mentók maradtak. Lengyel földön iszonyatos volt a hitleri fasizmus pusztítása. A háború mérlege szomorú rekord. Totális rombolás, hatmillió halott... A Második Lengyelország nekem az élniakarás példája. Az átlag életkor 28 esztendő. Ninden második lakos — 16 millió 500 ezer állampolgár — á felszabadulás után született. A romvüágon sarjadt Lengyel Népköztársaság pedig az ország újjáépítésével azonos. Ez a kolosszális munka hosszúra nyúlt, de az ötvenes évek végére lényegében befejeződött. A Nowa Polska Á Harmadik Lengyelország a legfiatalabb, számomra a legérdekesebb. Tavasz- szal lesz hároméves, mégis illik rá a szimbolikus jelző: Nowa Polska a múltat és a jövőt összekötő híd. Születése egyet jelent a Lengyel Egyesült Munkáspárt új vezetőségének • politikájával. Nemrég a párt adta ki a jelszót, „Építsük fel az Űj Lengyelországot!” Tudom. feleletem nem pontos. A sommás összevetésből jó pár esztendő kimaradt. Ezek a stagnálás évei. A stagnálás fogalma egyébként sem tetszik nekem. Meggyőződésem, a termelésben. a kereskedelemben is csak átmenetileg lehet pangás. egyhelyben állás. Ez is százmilliókba, sokszor milli- árdokba kerül. De stagnálás a politikában nem létezik. Lengyel barátaimmal sokat vitáztunk erről. Kiderült, ők tágabb értelemben, politikai gyűjtőfogalomként használják e szót. Stagnáláson értik mindazt a vezetési hibát. _ megrekedést. ellentmondást. ami a szocialista elvek és a nevükben alkalmazott gyakorlat között keletkezett; ami végül feszültségekhez. 1970 decemberében pedig politikai krízishez vezetett. A decemberi események után sokirányú és céltudatos munka kellett ahhoz, amíg a kétkedés hangja társadalmi méretekben is elcsendesült. A párt új vezetősége reálisan értékelte a kialakult helyzetet. őszintén beszéltek a megoldatlan problémákról, önkritikusan a hibákról. A dolgozók egyetértéssel fogadták ezt a politikát, mert azokra a kérdésekre kaptak választ, amelyek az utóbbi időben foglalkoztatták az embereket, különösen a munkásokat. Milliókat érintő intézkedések 1971 decemberében sor került a LEMP VI. kongresszusára. Az itt hozott határozatok megvalósítása sok munkát ad, nagy aktivitást igényel vezetőktől, dolgozóktól egyaránt. A tételes határozat — hosszú lista. Lényege, hogy középpontjában a munkásosztály vezető szerepének biztosítása, a dolgozók élet- színvonalának emelése, a lakosság szociális helyzetének javítása áll. Már eddig számos intézkedés született. Hatásuk milliókat érint. Statisztikai sorolásuk helyett többet mond, hogy a dolgozók jövedelmének növekedése már az idén elérte az 1975-re tervezett szintet, önmagában ez az eredmény kiemelkedő, de nem problémamentes — ellentmondások kísérik. A gazdasági év jól indult, de a munka hatékonysága, a termelékenység alig-alig emelkedik. Ügy tűnik, most éppen a jövedelmek szinte ugrásszerű emelkedése, a dinamikusan fejlődő fogyasztás okozza a legtöbb gondot, nehezíti a piaci egyensúly stabilizálását. A lakosság pénzbevételei két esztendő alatt több mint 18 százalékkal nőttek. Az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték viszont csak 6 százalékkal emelkedett. Köznapi képletben, — az embereknek több a pénze, mint amennyi kelendő árut kínálnak az üzletekben. A fő figyelem azért most arra irányul, hogy ezek a gondok, ellentmondások ne halmozódjanak, ne vezessenek feszültségekhez. Lengyelországban ma általános tapasztalat, ha valahol összejönnek a munkatársak, jóbarátok, lehet bármilyen téma a vita tárgya, végül mindig az életkörülményekre. a gazdaságpolitikára terelődik a szó. Erről beszélgetünk mi is a Varsóban megjelenő gazdasági hetilap, a „Zycie Gospodarcze" szerkesztőségében. Stefan Cheis- towski főszerkesztőhelyettes lényegre törően fogalmaz: Az eloreba^adás feltételei — Az életkörülmények javításának csupán az egyik feltétele a fizetések, a jövedelmek növelése. Ez az igények oldala, amiről ma sokan és sokat beszélnek. Legalább ilyen hangsúlyos azonban ennek a politikai törekvésnek a másik oldala, az emberek gondolkodásmódjának, tudatának fejlesztése. Egyszerűbben: erősíteni kell elégítő munkafegyelemről. Itt vannak a legnagyobb tartalékok és a legsürgetőbb tennivalók. Kiaknázásuk hosszú időszakra biztosíthatja az egész népgazdaság gyorsütemű fejlesztését. Mit tesznek ennek érdekében? Tavaly hirdették meg először a „Keressük a 20 milliárd zlotyt!” elnevezésű mozgalmat. Ilyen összegű megtakarítást kért a párt és a kormány a gyárak, üzemek, az egész szocialista szektor dolgozóitól. A kezdeményezés visszhangjára jellemző, hogy az ország, elsősorban a nagyüzemi munkások egy év alatt 36 milliárd zloty értékű többletterméket adtak a népgazdaságnak. Százmilliárdokról van szó Mi ez, rekorderedmény ? Voltak, akik így értékelték. A józanabb közvélemény erőpróbáról, tréningről beszélt. a közgazdászok a jövő lehetőségeit látták a sikerben. Jobb szervezéssel, észszerű gazdálkodással ennek többszörösét produkálhatja a fiatal lengyel munkásosztály. A mozgalmat az idén is meghirdették. (Az elmúlt évi sikert, a 36 milliárdot nem „tervesítette” a vezetés.) Az idei esztendő népgazdasági célkitűzéseit 30 milliárd zlotyval akarják túlteljesíteni. Az első félév adatait ismerem. A számok mérsékelt sikerről vallanak. A mozgalom célja, a tervek túlteljesítése, lényegében Időarányos. Hat hónap alatt csaknem 15 milliárd értékű volt a megtermelt árutöbblet. ReLengyelországban korszerű a. cukorgyártás. Egyik legkorszerűbb gyár a „Werkowice”. A nagy gépeket irányító személyzet többsége itt is fiatal a dolgozók tulajdonosi szemléletét, ami egyet jelent a munka hatékonyságának növelésével. Ez nem könnyű feladat. Árubőség, több lakás. jobb szociális helyzet: mindezek alfája és ómegája a munkahelyi-termelési problémákban keresendő... A lengyel népgazdaság sajátos adottságai ezek. Egyik oldalon a dinamikus fejlődés tömegméretű lehetősége, másfelől pedig az egyre nyilvánvalóbb tapasztalat: a holnap iparának potenciális tartaléka ma még nem hatványozza meg a munka eredményeit. Gond. hogy az ipari termelés növekedésének csak 56 százalékát biztosítja a termelekenvség, a többi — 44 százalékot — az új foglalkoztatottak fedezik. Az ilyen sommás értékelés bonyolult össbe függésedet takar. Egy dolog azonban bizonyos. Az elmúlt esztendőt és idén az első félévet kedvezőbb eredményekkel zárhatta volna az ipar. Erre utal, hogy lengyel barátaim rendkívül kritikusan nyilatkoznak az üzem- és munkaszervezés hiányosságairól á nem kímélik. decemberre összegyűlik a 30 milliárd zloty. Több is talán. Harminc milliárd zloty nagyon nagy pénz, de a lengyel ipar évi össztermelésének csupán két százaléka. Mi kellett ahhoz, hogy összegyűljön? Égy kicsivel jobban odafigyeltek, és egy kicsit jobban dolgoztak az emberek. De lényegében kinek-ki- nek a belátására, szubjektív tenniakarására bízták, hány zlotyt takarít meg költségben, anyagban, időben a harminc milliárdból. Ennél gokkal többre van szükség az Űj Lengyelország építéséhez, az életkörülmények tartós javításához. Százmilllárdokat viszont csak nagyobb fegyelemmel, szervezett tenniakarással lehet összegyűjteni. A párt a munkásosztály segítségével akar országos méretű változást elérni — mindenekelőtt az építőmunkában. Ehhez adott útmutatásokat most a Lengyel Egyesült Munkáspárt országos értekezlete. Sándor Géza Uj bécsi forduló A NEMZETKÖZI légkör enyhülésével és a békés egymás mellett élés politikájának mind szélesebb érvényesülésével párhuzamosan a fe|gyülemlctt problémák rendezésének módozatait a diplomaták sok síkon keresik. Egyik igen fontos lépés október 30-án kerül sor Becsben: folytatódnak az európai haderőcsökkentési tanácskozások. Ez év január 31-én gyűltek össze első ízben az érdekeltek Bécsben az első konzultációra és bizony június vége volt. mire hosz- szú fejtörés, alkudozás és —. amint az már lenni szokott — kölcsönösen elfogadható kompromisszumok árán megegyezésre jutottak. A megegyezés természetesen nem a leszerelési intézkedésekre, hanem csak a most kezdődő érdemi tanácskozás legfontosabb eljárási kérdéseire vonatkozott. Mindenekelőtt megállapodtak. hogy ml lesz a címe — s ezzel nagy körvonalakban a tárgya — az értekezletnek. „A fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről Közép-Európában és az azzal kapcsolatos intézkedésekről” — elnevezést fogadták el a részvevők. Ennek a meghatározásnak elvi, az egész további tárgyalási menetre kiható jelentősége van. A nyugati fél a NATO- államok mindenképpen azt erőltették, hogy a csapatcsökkentés — úgymond — „kiegyensúlyozott” legyen és ez jusson kifejezésre a tárgyalássorozat elnevezésében is. A NATO azt állította, hogy a Varsói Szerződés csapatai fölényben vannak, ezért tőlük nagyobb aránvú (asszi- metrikus) csökkentés követelhető meg. Földrajzi tényezőkre hivatkoztak: amíg az amerikai haderőknek európai konfliktus esetén a tengeren túlról kell viísza- hozniok csapataikat, addig a Szovjetunió közelebb van Nyugat-Európához A szocialista országok ezt nem fogadták el, s végül —»legalább is az előzetes konzultáció szakaszában — álláspontjukat el tudták fogadtatni nyugati partnereikkel. A másik vitás kérdés a részvevők száma, köre volt. A szocialista országok abból indultak ki, hogy minden érdekelt ország Európából részvéhessen e tárgyalásokon, s ’ emellett az Egyesült Államok és Kanada, mint Európában csaoatokat állo- másoztató hatalmak ugyancsak a bécsi tárgyalóasztalnál üljenek. Az amerikaiak azonban mindenképpen szűkíteni akarták a kört. VÉGÜL IS januárban 19 ország jelent meg Bécsben az előzetes konzultáción: a szocialista államok közül a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és Bulgária, a kapitalista országok sorából az Egyesült Államok. Anglia, az NSZK. Kanada. Hollandia, Belgium, Luxemburg. Olaszország. Görögország, Törökország, Norvégia és Dánia. Ezután nehéz és hosszantartó tárgyalásokon arról kezdtek vitatkozni Becsben, hogy a majdani tényleges tárgyalásokon ki legyen teljes iogú, ki pedig csak konzultatív jellegű részvevő. A küzdelem itt azért folvt hogy minél több szocialista országot vonjanak be = csapatcsökkentési kötelezettségek körébe, viszont a NATOállamok közül lehetőleg kevés kényszerüljön leszerelési intézkedésre. Magyarországot mindenképpen be akarták vonni a „teljesjogú’’, vagyis intézkedésre kényszerülők közé, viszont a stratégiai fontosságú úgynevezett „szárnyállam” Olaszország NATO-hoz tartozó erői kimaradtak volna a csökkentési kötelezeltségbőL Végül aztán a nyugatiak engedtek, s kompromisszumos megoldás született. E szerint Bécsben 11 ország —» a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK. Csehszlovákia, az Egyesült Államfők, az NSZK, Anglia, Kanada, Belgium. Hollandia és Luxemburg a teljes jogú részvevő, vagyis ők egyeznek meg a csökkentés alapvető kérdéseiben. Nyolc állam konzultatív módon vesz részt: Magyarország, Bulgária, Románia, Olaszország, Törökország, Görögország, Norvégia és Dánia. Ezek az országok nem tartoznak majd bele a fegyverzet és csapatcsökkentési zónába. Ennek ellenére a tárgyalásokon kifejthetik véleményüket és megfelelő dokumentumokat is előterjeszthetnek. Emellett megfigyelőként meghívható bármelyik európai ország. Ami az október 30-án kezdődő tárgyalások lefolyását illeti, erről ma még tulajdonképpen inkább általánosságokat lehetne csak mondani. A tanácskozás maga fogia kialakítani nemcsak módszereit, de meghatározni a megtárgyalandó kérdéseket, azok sorrendjét. S ez bizony — lévén az államok biztonsági érdekeiről szó — hosszú, bonyolult folyamát- nak ígérkezik. A HADERÖCSÖKKEN- TÉSSEL foglalkozó bécsi értekezlettel egvidöben Géniben ülésezik az európai biztonsági tanácskozást előkészítő testület, 35 európai kormány képviseletében. Ez a tanácskozás « kérdések sokkal szélesebb körét érinti mint a bécsi és ennek megfelelően részvevőinek száma is sokkal nagyobb. A két tanácskozást az különbözteti meg. hogy Genfben mindenekelőtt az európai országok sokoldalú együttműködése van napirenden, mint a szélesen értelmezett biztonság feltétele, míg Bécsben ennek csak katonai oldalát vizsgálják, még azt is területileg korlátozott értelemben. De tagadhatatlan, hoev mindkét eszmecsere létreiöt- tének feltétele az európai országok közti viszony megváltozása. a bizalom likőrének erősödése, s olyan fontos megállapodások voltak, mint amilyeneket a Szovjetunió és több szocialista ország mindenekelőtt az NSZK-val kötött. A BÉCSI MÁSODIK forduló ilyen alapokon és általában a nemzetközi együttműködés erősödő szellemének körülményei között bíztató perspektívával indul. S bármilyen bonyolult tárgyalásokra is kell számítani. bármennyire nem lehet kizártnak tekinteni menet közben a buktátok, a nehéz akadályok jelentkezését, sőt a megtorpanást sem, rendkívül pozitíd jelenség, hogy Európában —• a második világháború óta először — a leszerelés tárgyában keresik az előrehaladás módiát különböző társadalmi berendezkedésű államok. Nemes János . \ V