Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
1973. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPI •' Meggyes László: SZOLNOK Egy tisztás, ahol süt a nap •• Örkény István két egypercese Itália Az olasz karmester, miután végigvezényelte az Álarcosbált, nekivágott a pesti éjszakának. Hajnaltájban egy hölgyet invitált asztalukhoz, akivel már több ízben táncolt. * A vendég művész — a tolmács közbenjárásával — egy ideig udvarolgatott, aztán zsebébe nyúlt, elővette pénztárcáját, és rátenyerelve, várakozásteljesen nézett a tolmácsra Emez néhány szót váltott a hölggyel. — Cinpuecento — mondta aztán a karmesternek. — Trecento — mondta a vendég, mert sokallotta az összeget. — Quattrocento —• ajánlotta végül a tolmács; Ebben megegyeztek. Tanuljunk idegen nyelveket! Nem tudok németül Bugyonnij és Alexajevka közt egy csomó löveget kellett föltolni egy dombra, mert kerékagyig besüllyedtek a sárba. Amikor harmadszor került rám a sor, és körülbelül a felpart közepe táján elkezdett visszafelé csúszni az a dögnehéz tábori ágyú, úgy tettem, mintha szükségre akarnék menni és leléptem. Tudtam az irányt a körletünk felé. Átvágtam egy óriási nápraforgótáblán, aztán kiértem a tarlóra. A zsíros fekete föld úgy tapadt a bakancsomra. mint a búvárok ólomnehezéke, amellyel a tengerfenékre szállnak. A%t hiszem, húsz percig mehettem. amikor egyenesen beleszaladtam egy magyar sza- kaszvezetőbe és egy németbe. akiről nem tudtam, mi lehetett mert nem ismertem a német rendfokozatokat. Már ahhoz is őrületesen bal- szerencse kellett, hogy pont beléjük szaladjak, mert teljesen sík volt terep. A szakaszvezető állt, a német, szétterpesztett térddel kis tábori széken ült. A szakaszvezető dohányzott, a német evett, egy fogpasztatubus formájú tubusból kenősajtot nyomott egy szelet kenyérre, és csak a szemével intett, hogy álljak meg. — Was sucht er hier? — kérdezte. — Mit keres itt? — fór" dította a szakaszvezető. Mondtam elvesztettem az alakulatomat. — Er hat seine Einheit verloren — mondta a szakaszvezető. — Warum ohne Waffe? — Hol a puskája? kérdezte a szakaszvezető. Mondtam, munkaszolgálatos vagyok. i — Jude — mondta a szakaszvezető. Ezt még én is megértettem. Megmagyaráztam, hogy nem vagyok zsidó, hanem mint a Népszava győri terjesztőjét egy különleges munkásszázadhoz hívtak be. — Was? — kérdezte a német. — Jude — mondta a szakaszvezető. A német felállt. Leverte zubbonyáról a morzsát. — Ich wede ihn erschies- sen — mondta. — Magát a, Feldwebel úr most agyon fogja lőni — fordította a szakaszvezető. Éreztem, hogy elönt a verejték és kavarogni kezd a gyomrom. A német rácsavarta a kenősajtos-tubusra a kupakot, és elővette a puskáját. Talán, ha beszélek németül, meg tudom magyarázni, hogy nem viselek sárga karszalagot, tehát nem is lehetek zsidó, és akkor minden másképpen történik. — Er soll zehn Schritte weiter gehn. — Menjen tíz lépéssel odébb — mondta a szakaszvezető. Mentem tíz’ lépést. Közben bokáig süllyedtem a sárba. — Gut. — Jól van. Megálltam. A Feldwebel rám fogta a puskát. Csak arra emlékszem, hogy egyszerre irtózatos nehéz lett a ‘ fejem, és majdnem szétrobbantak a beleim. A Feldwe- bér leeresztette a puskát. — Wa« ist sein letzter Wunsch? — kérdezte. — Mi az utolsó kívánsága? — kérdezte a szakaszvezető. Mondtam, nagydolgozni szeretnék. — Er will scheissen ~ fordította' a szakaszvezető. — Gut. — Jó. Amíg dolgomat végeztem, a Feldwebel súlyban tartotta a puskát Mihelyt fölálltam, fölemelte. — Fertig? — kérdezte. — Kész? Mondtam, kész. — Fertig. — jelentette a szakaszvezető. A Feldwebel puskája nyilván felfele hordott, mert a köldöktájamra célzott. Körülbelül egy vagy másfél percig álltam így. Aztán, továbbra is rám célozva azt mondta a Feldwebel: — Er soll hupfen. — Békaugrás — fordította a .szakaszvezető. A békaugrás után kúszás következett. A kúszás után tizenöt fekvőtámasz. Utoljára azt mondta a Feldwebel, hogy hátra arc. Hátraarcot csináltam. — Stechschrritt! — Díszlépés! — tolmácsolta a szakaszvezető. — Marsch! — mondta a Feldwebel. — Menet, indulj! — fordította a szakaszvezető. Elindultam. Járni is alig lehetett, nemhogy díszlépést kivágni. Röpködtek a sárgombócok a fejem fölött. Csak ' őrületes lassúsággal tudtam haladni, és közben éreztem, hogy a Feldwebel a hátam közepére célzott. Még most is meg tudnám mutatni a pontot, ahová a puska csöve irányult. Ha nincs az a sár, csak öt percig tartott volna a rettegésem. Így azonban talán egy fél óra is elmúlt, míg hasra mertem feküdni és visszanézni. Olaszul sem tudok: sajnos nincs nyelvérzékem. Tavaly, amikor egy tíznapos Ibusz- társasutazással Riminiben nyaraltam egy este, a Regina Palace nevű luxusszálló előtt felismertem a Feldwebel t. Nem volt szerencsém. Ha egy fél perccel előbb érek oda. agyonverem; így azomban ő észre sem vett engem. Többedmafával fölszállt egy üvegtetejű, piros autóbuszra, mialatt én, kellő nyelvtudás híján, csak magyarul ordítozhattam: — Ne Induljanak el! Szállítsák le az a fasiszta disznót! A portás, egy nálam fél fejjel rfiagasabb, színes bőrű szudáni. megfenyegetett az ujjával, és intett, hogy hordjam el magam. Még neki se magyarázhattam el. mi történt. habár ő az olaszon kívül franciául és angolul is tudott. Én azonban, sainos. a magvaron kívül semmiféle más- nyelven nem beszélek. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, azt írnám róla, hogy — erős. Pedig alkatra törékeny, hivatásából adódóan könnyen sebezhető, Ismert a félelmet, ismeri a szomorúságot. Jó lenne megtudni erejének titkát. — Ezzel a gondolattal kerestem fel otthonában Horváth Teri Kossuth-díjas színművész- nőt. Kislány voltam még, amikor egy alkalommal koromhoz képest, igen súlyos terhet kellett átvinnem egyik faluból a másikba. Igaz. magam vállalkoztam erre, hogy könnyítsék vele édesapámon. Amikor már "ügy éreztem, hogy nem bírom tovább a csomagot, az út mentén álló póznák közül < kineveztem egyet-egyet állomásnak. „Addig elviszem, ha belehalok is”, mondogattam. Amint odaértem az .Állomásra”, megpihentem és végtelen örömöt éreztem, hogy sikerült. Nos, azóta is így járom az életet. Végzem a munkám. és tudom, hogy időről időre elérek egy-egy állomásra, ahol megpihenhetek. Sajnálom azokat, akik egész életüket csak állomásokon szeretnék eltölteni. Mert azok nem ismerik a megkönnyebbülés örömét. — Megkérem, beszéljen olyan szavakból, melyeket jelentősnek tart. — Számomra mindenfajta köszöntésnek értéke van. Ha reggelente, munkakezdés előtt jó reggelt kívánok kollégáimnak, azt komolyan gondolom; örömöt, jó munkát kívánok aznapra. Illendőségből soha, jenkinek nem köszönök. Ezt a fogalmat utálom. Ezért, ha tőlem valaki futtában, foghegyről odavetve kérdi, hogy vagyok? — azt felelem: Neked nem mondom meg, mert téged nem érdekel. — Nagyon sok segítő szót kaptam életemben. Talán azért, mert ismerem a jó . szó „megváltó hatalmát” szükségesnek tartom tovább ^dni azokat kollégái mnaí idegeneknek egyaránt. Hiszek abban, hogy a szavak mögött rejtőző jó szándéknak sugárzása van. Amikor a színházzal Finnországban vendégszerepeltünk, a szálloda halijában, ahová egvik este megérkeztünk, egy hatalmas termetű svéd, és egy pici finn ember verekedett. Magam sem tudom, hogyan történt, de pillanatok alatt közöttük termettem és elkezdtem kérlelni őket — természetesen magyarul —, hogy ne üssék egymást. Az a nagy ember, azt a picit Hát milyen' csúnya dolog ez? A kollégáim nevették, a két férfi meg csak nézett rám. De abbahagyták a verekedést. — A csend. Éppolyan fontos számomra, mint a szó. Ha nincs csend, nem hallatszik a kiáltás. — Minden ember, minden színész életében vannak mélypontok. Hogyan viselte el? Komoly méregbe gurul — Felháborítónak tartottam, amikor egy-egy ilyen periódusban az újságírók sopánkodva írtak arról, hogy „keveset foglalkoztatnak”, „mellőznek”, meg ehhez hasonlókat Én. amíg színész vagyok, nem lehetek halott. Soha nem vagyok olyan aktív, mint éppen az ilyen mélypontok időszakában. Akkor van időm élni. Feltöltődni. Zenét hallgatni, könyveket olvasni, az utcán utána menni egy érdekes asszonynak vagy férfinak. Én még megszólítani * sem restellek egy. idegen embert, ha érdekel belőle valami. A célom, a hitem bennem van, azt én magamban hordozom, olyankor is. ha éppen nincs módom csillogni! Jaj annak a színésznek, aki csak akkor tud örülni hivatásának, ami- fcor főszerepet játszik. Kétmondatos szerepet is el lehet mondani méltósággal. És közben készülni, tartalékolni az energiát a következő nagy szerepre. ' — Pályája kezdetén is így érezte? Akkor is el tudott mondani méltósággal két mondatot? — Akkor éreztem csak igazán így! Másként hogyan is várhattam volna el. hogy odafigyeljenek rám? Nem tudok tétlenül várakozni. És a munka, idővel, mindig meghozza a lehetőséget is. De filmszerepet már akkor is vissza tudtam adni. amikor még 1600 forintos fizetésből éltem és nagyon szegény voltam. Nem volt abban a szerepben egyetlen olyan mondat sem, amelybe életet lehetett volna lehelni. Nekem ez a szerep nem tetszik — mondtam. — És ezzel kész volt, elintéztem. — Nagyon sok színész, iáként fiatalok, ha megkérdik őket, hogy miért vállalnak el oly sokféle feladatot, arra hivatkoznak, hogy ha egyszer nem vállalnak el valamit, megsértődik a rendező és többé nem hívja őket. — Sértődjön meg! Ha én jó színész vagyok,- idővel rájön. hogy szüksége van rám es hívni fog. H>a meg nem, akkor sohasem volt rám igazán szüksége. 1 — Hogyan tudta az energiáját, kitartását megóvni ilyen töretlenül? — Igen nagy a hitem abban. abban, amit csinálok. Amikor nekiindultam az életnek, a szépet kerestem. A csiga is a bokrok alján, erdők sötétjében, bukdácsol, cipeli hátán a terhét, de ha talál egy tisztást, ahol süt a nap, kibújik a házából, a fény felé fordul és olyankor biztos, hogy boldog. Én az vagyok. László Ilona I Veres Miklós: \ Gyász és remény Sírj eső szeptemberi lánggal és korommal teli gyásszal és rommal teli arcomat könnyed nem veri mert arcom távollal teli sírj eső te mindenkori sírj eső te mindenholi olvadt ólorji a koponyában olajkönny a tankok nyomában sírj eső szeptemberi sírj eső te csupa vér sírj sírj a forradalomért 2. Aki Allendét siratja a foradalmat siratja az de hogy a forradalom halott volna az nem igaz száguldanak tankok vagy paripák a kivívott, diadalra tiporva égnek és dőlnek Monedák sorra nemzet vagy földrész gyászol — forradalomból van a világ gyorsuló maghasadásból aki Allendét gyászolja nem siratja a kiégett Monedát csak a kiégett emberséget a tarkón lőtt reményt hogy lehet vértelen a népgyőzedelem Allende fekszik a Santa Inesben teste gyökérzik elvághatatlanul s a föld alatt behálózza Dél-Amerikát Allende föld alatti bunkerban dolgozik beszédet ír szervez és telefonál Allende sírját minden nap fölássák hogy megnézzék valóban halott Allende olyankor mozdulatlanul fekszik még csak nem is mosolyog mert illegalitásban fontos a fegyelem Allende szívek bunkerében dolgozik szervez es telefonál Aki Chilét siratja némán a forradalmat siratja az de hogy a forradalom meghalhatna az nem igaz: reménytelen ököl az asztalon — ez a forradalom csupabőr gyerek a csontkaron — ez a forradalom szemgödrökben csírázó mag — ez a-forradalom újrafestett kivégzőfalak — ez a forradalom holtravertek eszmélete könyvmáglyák pernye éneke: abból lesz Chile új ege — lesz új forradalom 5. Csendesülj eső szeptemberi Cfefe-maeunkkal teli csendesül* eső te csupa vér ; hallgass a forradalomért % ^ JiiirjiüfHiniiíií-iüiniKifsiniüiüiHiHiüiEiiüininiHiMütniüininiüiniHiiiiüiiiiniHiüiniüiüi (
