Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
6 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1973. október 28. H. Barta Lajos: /lány a kastélyból A vonat megállt, az utasok leszálltak. Harminc éve is megállt a vonat és két utas szállt le. Az érkező üdülővendégek fiatalok és hangosak. Kézfogásuk csattanó, mintha játék lenne. Harminc éve a két vendég a déli gyorssal érkezett Csomagjukat egy fekete kendős lány vitte. Forrón tűzött a nap, a lány érezte, hogy a kendő alatt összeragad a haja. Az egyik vendég azt mondja a másiknak: — Isteni lesz a víz. Az üdülő segédmunkása a csoport mellé tolta a négykerekű kiskocsit felrakta a csomagokat: bőröndök, fonotthálók, az egyikben leeresztett autógumi. A segédmunkás a csoporttól távol egy öregasszonyhoz lépett Az öregasszony kezében új bőrönd, kövérre tömött táska.--- Felrakom mondta s segédmunkás és a csomagokért nyúlt. Az öregasszony nem nézett rá. _ Elbírom — mondta — nem kell A segédmunkás megrántotta a vállát, visszament a kocsihoz, kötelet feszített a hasa alá és arra gondolt: „Azt hiszi, hogy borravaló kell!” Az út rövid és kellemes. Az egyik lány — pufók — azt mondja a másiknak: — Ha Juli meglátja, hogy milyen barna leszek, megpukkad. A gondnok nézi az öregasszonyt, mosolyog: „Két forintért cipekszik a bolond!” Az üdülő előcsarnokában a fiatalok előreengedik az öregasszonyt. Az irodába megy. — Tizenhetes — mondja az írnok. — Szerencséje van, egyágyas szoba. Érezze' jól magát. — Köszönöm — mondja mosolyogva az öregasszony és átveszi a kulcsot. A kulcson alumíniumtábla: „17”. A 17-es szobában harminc éve az egyik vendég lakott. A balatoni villa tulajdono- íának unokaöccse. A fekete kendős lány minden reggel felvitte a reggelit. A vendég egyszer le akarta fektetni a fekete kendős lányt, erőszakoskodott vele, de a lány ellenállt. Az öregasszony kipakolta a holmiját és elrendezte a szekrényben. Aztán az ágyhoz ment, tenyerével ránehezedett. Rugózik — gondolta és ettől jó kedve lett. Az ablakhoz lépett... Lelátott a partra. Néhány fiatal, már fürdőruhában a víz felé futott és kiabált: — Víz!... Víz!... Emberek víz! Az öregasszony mosolygott és arra gondolt, közölték, este ismerkedés lesz. Neki is be kell mutatkoznia, keze* kell fognia mindegyik fiatallal. Mit mond majd? Tóth Anna fonógyári takarítónő. Bemutatkozik. Na és? Mit mond ez a pár szó? Nevetséges. Semmit. Minek is bemutatkozni? Két hetet úgy is eltölthet az ember, ha csak látásból ismeri a másikat. Már a nyolcadik emberrel fogott kezet és mindannyiszor elmondta a nevét. A kilencedik egy magas, fiatal fiú volt. — Kezétcsókolom. Nagy János vagvok — mondta. — A néni a legidősebb, üljön az asztalfőre. Csodálkozva nézett. Jól esett á közvetlenség. Amikor a gyárban azt mondták, menjen csak üdülni, sosem volt még, jót tesz az — nem akart. Most örül, hogy eljött. Vacsora után bort ivott, táncolt. Az ágy megvetve várta. Selymes paplan, hófehér lepedő. Elhatározta, másnap fürödni fog. Igaz. hogy csúnya, eres a lába, szégyelli, de fürödni fog. Harminc éve a két vendég és a villa tulajdonos három napra átment Badacsonyba. A fekete kendős lány egyedül maradt. Este átjött hozzá a vőlegénye, falubeli parasztfiú. A lány felvitte a 17-es szobába, abba, ahol a vendég erőszakoskodott és az övé lett. Azon az ágyon lett az övé, ahol a vendég akarta. Az öregasszony a hátára fordult. Tenyerét párnájának a feje alá tette. És arra gondolt: elszaladt az élete. Munkával. Nem ért rá még gyereket sem szülni. Jó lenne, ha lenne egy gyereke. Égy, a lenti fiatalok közül. A fiatalok hangja és a magnetofon-zene a klubszobából felhallatszott. Reggel kereszthuzatot csinált, kiszellőztetett, beágyazott és friss vizet tett a virágtartóba. .Miután elvégezte, lement reggelizni. A fiatalok vidáman fogadták: — Na, hogy aludt? Jól aludt Anna néni? Amikor az utolsó kortyot itta a kávéból,' a takarítólány leszaladt a segédmunkáshoz. — Igaza van — mondta —, bolond ez az öregasszony. Beágyazott... Lehet, hogy sepregetett is. Reggeli után a fiatalok röplabdázni mentek. Hívták az öregasszonyt is. De az csak nevetett: — Mégcsak az kellene... Semmi más, csak az kellene — mondta. A kert végére ment. Sétálni. Leült volna szívesen a nappal szemben szunyókálni. de padot nem talált. Harmihc éve falécekből készült, kényelmes, görbehátú pad állt itt. Azon az estén, amikor a fekete kend ős lány vőlegénye behívót kapott, itt ültek, itt búcsúztak. Azt mondta a fiú: — Ha nem jövök, felejtsél eL — Nem — mondta a lány —, visszajössz, A fiatal vendég a 17-es szoba ablakából leste őket. Elleste a legszebb pillanatukat. Aztán kegyetlenül odakiabált: — Jöjjön be!... Jöjjön be! Nem csókolta meg a fiút. Előtte nem akarta. Úgy váltak el, csak kézszorítással. Az egyik ment a háborúba golyók elé. a másik a 17-es szobába. Mindkettő parancsra. Az öregasszony lassan lépkedett a kertben. Arra gondolt: ha isten lemie, megtehetné, hogy ne legyen eres a lába. Az írnok jött ki az ajtón. Papírokkal a hóna alatt az utca felé sietett. Amikor meglátta az öregasszonyt, megkérdezte: — Na, Anna néni, hogy érzi magát nálunk? — Jól, jól fiam — mosolygott az öregasszony —. csak leülnék... Nincs itt pad? — Pad?... Volt az is. Csak már öreg volt, elkorhadt és eltüzeltük. Tíz órakor már forrón tűzött a nap. A fiatalok kiabálva lubickoltak és labdáztak a vízben. Ketten csónakkal a túlsó part felé eveztek. Az volt a tervük, hogy a másik oldalról mindenkinek egy kavicsot hoznak ajándékba. Az öregasszony lassan közeledett a part felé. Mintha nyújtani akarná az időt. minél később lássák a testét. A labda, a nagy lendülettől a part felé repült. Az egyik lány a labda után nézett, hirtelen riadság ült az arcára. _Csúnya — mondta szinte akaratlan —, nagyon csúnya a lába. A z egyik fiú a lányra nézett. — A sok munkától — mondta. — Attól... — És az anyjára gondolt. Az anyjának is eres és csúnya a lába. Harminc évvel ezelőtt a két vendég délelőtt fürödni ment és úszás közben nőkről ábrándozott. Így szólt a 17-es szoba lakója: — Azt mondják vízben, holdsütésnél nagyon jó... — Lehet. — Én még nem próbáltam — mondta a 17-es, és idegesítően nevetett. A fekete kendős lány távol állt tőlük, felkötött szoknyában egy vendéggyereket fürdetett. A 17-es barátja arra mutatott: — Próbáld meg vele... Tíz pengőért biztos megteszi. — Nem... Nem kell — mondta a 17-es — csúnya a lába. — És arra az estére gondolt, amikor a lány nem lett az övé. — Csúnya, csúnya — nevetett a másik, — csak egy kicsit eres. Egy óra voít. éppen ebédhez kongattak, amikor a két fiú csónakkal megjött a túlsó pratról. Szép, nagy kavicsokat hoztak ajándékba: tizennyolcat. A legnagyobbat az öregasszonynak adták. — Köszönöm — mondta mókásan az öregasszony. Képzeljék el, majd a gyárban elmesélem, a Balatonnál ajándékot kaptam egy fiatalembertől... Nem hiszi el senki... Senki sem hiszi el... Nevettek a fiatalok. Nevetett az öregasszony is. És ahogy elindultak együtt befelé ebédelni, az öregasszony már nem is gondolt arra, hogy eres a lába. A fekete kendős lány 1945-ben hagyta el a balatoni villát. Már nem volt kit szolgálni és a fekete kendős lány elment. Két bugyorral, négy fekete kendővel indult az országúinak. A vőlegénye 24 éve nem jött vissza. Kereste a lányt, de nem találta. Kutatta, de nem találta. Meghalt — gondolta. És megbékélt a halállal. Sok halált látott. A fiatalok este moziba mentek. Vígjátékot játszottak. Hívták az öregasszonyt is. Velük ment. de mert fújt a szél, kendőt kötött a fejére. Fekete kendőt. A moziban, amikor leült, a nyakán érezte, hogy valaki nézi. Nagyon nézi. Lassan hátra fordult, egv görbe hátú ember jött felé. — Ne haragudjon monta a görbe hátú ember —, nem dolgozott maga valamikor a kastélyban? — Nem, nem... Sohasem jártam erre. most vagyok itt először — mondta az öregasszony. És nem is hazudott. Nem ő volt a fekete kendős lánv. Csak nagyon hasonlított rá. És ő is mindig fekete kendőt hordott. Harminc évvel ezelőtt is. A közművelődés új évadja N emcsak új évad kezdődik az idén a közművelődésben. hanem új szemlélet, nevelésforma ízlésformáló tevékenység nagy vizsgája lesz a most következő tíz hónap. Júniusban nem kapnak ugyan bizonyítványt a közművelődés munkásai — de valamennyien nagyon jól tudják, igen sok múlik azon, hogy s mint látnak hozzá, milyen eredményeket mutatnak fel évközben és az évad végén. Tulajdonképpen nagyon egyszerű — és nagyon bonyolult dologrol van szó. Arról a felismerésről, amelynek érvényt kell szerezni már a mostani esztendőben, s az utána következőben még jobban —. hogy a szocialista kultúra csak valamennyi művelődésügvi terület és ágazat egvüttes és egységes fejlesztésével képzelhető el. Nincs olyan, hogy kiváló az iskolarendszer, de akadozik az iskolán kívüli művelődési tevékenység, nincs olyan, hogy jól működnek a művelődési házak, de rosszul a szórakoztató intézmények, vagy hogy kiváló a könyvtári hálózat, de nem jó az ismeretterjesztés. Elméletben nincs, — tegyük hozzá sietve. Mert a gyakorlatban előfordult — előfordul — s ennek a megszüntetése, a ritmuszavarok kiküszöbölése az egyik legfontosabb célkitűzés. A párt Központi Bizottságának 1972 novemberi ülésén hozott határozatából idézünk: „Két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét”. A KB-állásfoglalás nyomán hatalmas tervező- munka kezdődött; a magyar művelődésügy valamennyi ágazatának irányítói, szakemberei hozzáláttak, hogy a tudomány, az oktatásügy, a művészetek és a közművelődés — korábban népművelés — funkcióit szinkronizálják. Hogy olyan organizmust teremtsenek, amelynek keretében a művelődésügynek e négy területe zavartalanul és lendületesen fejlődhet tovább, E látszatra egyszerű és könnyen felfogható dolog alapelveinek kimunkálása, a működés megtervezése és megvalósítása azonban nagyon bonyolult; tudásra, szívós munkára és magasfokú lelkiismeretre van szükség. Meg kell teremteni a társadalomnak a kultúrához való kívánatos viszonyát. Nem több. de nem is kevesebb a közművelődés munkásainak feladata. Nem vaJ donatúj, sosem hallott munkába kezdenek. Azt kell csi- nálniok, amit eddig — csak eszesebben, jobban, a világra való nagyobb kitekintéssel. az eszközök célszerűbb csoportosításával. Lehetővé kell tenni, hogy a társadalom minden tagja közelebb jusson a kultúrához: gondolkodásban. műveltségének gyarapodásában. életvitelében. Mert ne feledjük: a kultúra nemcsak bizonyos ismereteket vagy . bizonyos ismereteknek a halmazát ie- lenti. Azt is, hogy miként élünk, miként töltjük mindennapjainkat. munkaidőnket és szabad időnket. A korábbi népművelési tevékenységben — történelmileg indolkolt, de itt N nem részletezhető okokból — kialakult, egyfajta mennyiségi szemlélet. Minél több konkrét ismeretet adni az embereknek. Ez ma már nem elég: a társadalom maga szabta meg, fejlődésével, hogy a kultúrát átfogóbban és szélesebben kell értelmezni, s ennek megfelelően terjeszteni. Ugyanazt a szocialista kultúrát. — de ha szabad így mondani: válogatottabb eszközökkel, jobb módszerekkel. Mindenekelőtt a 'feladatok jobb rendszerezésével. Vegyünk egy igen-igen prózai tényt. Senki sem vitatja, hogy a termelési értékeket létrehozó ember társadalmi érték, s hogy értékeinek mind tökéletesebb ki- fejlesztését valamennyiünknek támogatni kell. Támogatni, mert — ugyancsak nincs vitapartner, mindenki elismeri — társadalmunk színvonala a munkahelyi kollektívák fejlettségétől, világnézeti és ízlésbeli érettségétől. gondolkodásának emelkedettségétől függ. Súlyosabb tényként írjuk ide nyomban azt is. elősegítvén az összevetést, hogy ma hazánkban a 45 éven aluli aktív keresők közül több mint egymillióan nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát! (közéjük számítva, ^iiiiiiaiiii:>iiiuiiiiiiiiii!!ii!iiii!:iiiii!aitiiiiiiaiiaiii!isiiiii«'.!iiiii[|[iiiiiiii!iiiiiiiiiiaiiaiiiiii]iiiiiniiiai!iiiaiiaii | Papi Lajos: István király természetesen azokat is, akik tanulmányaikat a múlt rendszerben kezdték meg és szakították félbe, rajtuk kívül álló okokból), s hogy a munkásoknak több mint 60 százaléka szakképzetlen Nyilvánvaló, hogy ezeken az első hallásra kedvezőtlen számokon javítanak a rendszeres olvasókról, színházlátogatókról, könyvtárlátogatókról, tv-nézőkről készült imponáló statisztikák. Ám a tény tény marad: a szakmai- és az általános műveltség terjesztésében a tennivalók java előttünk áll. A munkahelyi közművelődési tevékenységet az eddiginél több»! differenciálni. szakosítan kell; a fő figyelmet az elmaradott rétegekre kel’ irányítani, a műveltebb ízlésben magasabban állók se gítségével. akik igen soka' tehetnek azért, hogy nőidéül a munkásszállások lakói, félanalfabéták, nehéz kö ül- mények között dolgozó és művelődő ingázók kedvezőbb feltételek között találkozhassanak a kulturális értékekkel. A „feltételek” fogalmán persze sok mindent kell érteni. Klubot a fiataloknak. Megfelelő időben nyitva tartó könyvtárat. Könyvtáros- propagandistát. aki nemcsak jelenti, hogy hány ismeret- terjesztő előadást tartottak, hanem az igények szerint készíti elő azokat. Üzemi jegyeladó helyett közönségszervező-propagandistát, aki ismeri az embereket és érdeklődésük szerint kínálja a jegyet. S pénzt, anyagi lehetőséget, üzemi és állami szervek költségvetéséből, a korábbinál jobb elosztásban a valódi szükségletek szer rinti csoportosításban. A művelődésügyi intézmények korszerűsítésére igen sokat fordítottak — több mint 200 millió forintot —, az országgyűlés kulturális bizottsága javaslatot terjesztett a kormány elé, hogy kezeljék kiemelten a széles tömegek művelődését szolgáló kulturális beruházásokat; javulta könyvtári hálózat helyzete, az üzemek több pénzt tartalékoltak művelődési célokra. Bekapcsolódott a munkába — ezt hetente tapasztalni — a rádió és a televeízió; több ^az olyan műsor — ismeret- j;terjesztő, szórakoztató, mű- Ivészi —, amely a munkáso- |kat. parasztokat érdeklő télmákkal foglalkozik. I Városokban, falvakban, |kis- és nagyüzemekben a | közművelődésnek számtalan |új eszközét, módszerét „forgását” alkalmazzák először a “most kezdődő évadban. Nyil- |ván lesz, amely nem állja a | próbát. Lesz talán bevezetésre alkalmatlan kísérlet is. §De nem szabad megijedni, a | regiszter valamennyi billen- ftyűjén játszani kell, mert |csak úgy jöhet el a kívánt 1 eredmény. = A művelődés szakértői- § nek. szervezőinek egyik-má- = síkénál talán fellelhető bi- fzonyos szorongás a nagy feliadat megoldásának első idősszakában. Az a jó, hogy en- | nél aránytalanul nagyobb az = ötletesség — ez már a ter- ! vekből is látható —, a felelj lősségtudat és az elszántság, = hogy a szocialista kultúrát | újabb és újabb milliók fo- Itradiák be. S hogy ez .ne csak | ismeret, hanem életünk ré- = sze legyen. Tamás István .
