Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 21. A libanoni cédrusoktól az Akabai-öbölig (6) „Históriai novella"(?) £— Még nincs veszve minden, még áll Palmyra — hangzók Zenóbia szava a vesztett csata után. — Föl a falakra, zárjátok be a kapukat, fegyverre ki férfi!... A város falain hallatszott az ezer, meg ezer ajk által énekelt harci dal. Palmyra elesett és a helybéli gazdagok, az idetelepült rómaiak sírjai a némaság emeletes tornyaiban, vagy a homokkőbe mélyített katakombákban őrizték az egykori hódítót és meg- hódolót, Palmyra egykor negyedmillió embernek otthont adó városának köveivel együtt.. Ezredévekkel mérik uz időt A sivatag színe alatt, kicsit sós, kicsit kénes, kis vizű, selymes forrás fakad; az Efqua. E csodálatos forrás és Palmyra, amelyet generációk romboltak és most lassan már generációk építenek újjá, ásnak elő a sivatag néma mélyéről, — ama nem kevés kincséi közé tartozik Szíriának, amely múltja dicsőségét hirdeti és egyben a jelen kulturális erőfeszítéseit is. E tájon ezredévekkel mérnek, s .minden évnek külön is van legendája. A legendák feltárásához nyújtanak segítséget a baráti országok tudós csoportjai, így többek között a lengyelek is. Szerény vályogházak, bent a „városban” már egykét modern épület, fénycsővilágítás, de körös körül a sivatag féktelen végtelenje, fel-feltűnő beduin sátrakkal, vastag szőrű juhokkal. agár vékony öszvérekkel, méla tevékkel és a szemünk előtt egy valaha élő város csodálatos holtteste. Már este van, bársonyosan puha. csak a csillag világ mélységeit csillogtató este. A falak tövében alacsony kis beduin sátor, — a helybéliek vendéglője, Fiatal szíriai fiúk, néhány egyetemista Damaszkuszból, és jónéhány magyar' üli körül a sátor közepét, keleti dallamok, a kézi dob ritmusa, arab tánc, melyre természetesen magyar nóta, és csárdás' bemutató a válasz, — aztán közös táncpróbálkozás, meg vidám nevetés a száj táti tömegből is, amely e rögtönzött kulturális csere hírére még a sivatag mélyéből is előkerült valahogyan. Olyan béke, olyan derű, olyan nyugalom zárt körül bennünket a sok vihart megért Palmyra romjainál, felül a mély fekete bársony éggel, lábunk alatt a langyosra hűlt omló homokkal, mint ahogyan kagyló zárja ölébe gyöngynyi kincseit Akaim, szeptember végé a Mi sem könnyebb persze azt mondani, hogy a temetőben mindig béke van, s a romok itt Palmyrában, vagy már a Jordániái Petrában, ahol kétezer méteres vad sziklák között minduntalan beduinok bújnak elő a barlangokból, hogy a szerte szét heverő apróbb- nagyobb műkincsekkel próbáljanak pénzt kihúzni a zsebedből, szóval, hogy a romok mégis csak temetőt jelentenek. Emberi testek városok, épületek, templomok testjénefe temetőjét. Szeptember 29—30. Akaba. <Az egy emeletes elegáns, természetesen légkondicionált Conal Beatche Szálloda felköríwel fordul a tengernek: minden ablaka, ahogyan az illik a Vörös-tenger e mélyen benyúló és kristálytiszta öblére néz. Lakói nyugatnémetek — .természetesen —* akiknek közreműködésével Akabától északra, mintegy félszáz kilométer hosszan völgyzáró gátrendszer épül Jordánia vízgazdálkodásának megteremtésére. És lakói a magyarok, — mi. az első, és valószínűleg még jóidéig az utolsó turisták, akik a közel ötvenfokos hőségben ' szédelegve süttetik magukat a nappal, miközben azt figyelik, hogy alig néhány száz méterre szinte, hogyan szállnak le s fel Eliat repülőteréről az izraeli repülőgépek. Jobbra az izraeli repülőtér és Eliat kikötője, balra a szegényes szerény Alaba, hátunk mögött, a szálloda előtt éppen megfordul a „határ” előtt, a jordániai őrjárat gépágyús páncélautója. Négy nappal kérőbb... Kevés, nagyon kevés és értékes ezért itt most a vendég a szállodában. Béke van, ingatag béke, érezhető ez. A pálmafasor alatti kihalt sétányról, a páncélautóból gyanakvóan kitekintő piros sapkás katonáról, a meg-megismétlődő katonai. ellenőrző pontokról. Am, ahogyan élhagyjuk ' a tengerpartot, úgy enyhülnek a feszültség jelei, s mutatja normális és dolgos életét például a sajátosan szép varázsú Aman, a jordán főváros, vagy Je- rash, már közel a szíriai határhoz, ahol éppen olasz régészek kutatják az egykor hatalmát idáig is elterjesztő Róma emlékeit. A furcsa talán csak az, s egyben vélhetném jellemzőnek is, hogy az idegen- vezető furcsa, csúszós, Vilmos császári sisakjában, sötét zöld egyenruhában, és oldalán pisztollyal magyarázza, hogy mi mindent kell még feltárni ahhoz, hogy Jerash múltjáról mindent meg lehessen tudni. Ugyanezek az „idegenvezetők” állnak a határőrség piros kendős, szúrósszemű beduinjai mellett, mintegy jelezve* hogy az idegenforgalom meglehetősen ellenőrzött keretek között folyhat csak ebben az országban, — különösen, ha az idegenek útleveléből az is kiderül, hogy szocialista országból érkeztek. Bár rögtön hozzá kell tennem, hogy a merev formaságok hivatali szőrözésein túl már inkább szájtáti kíváncsisággal és valamiféle, maguk előtt is nehezen beavatott szimpátiával intettek búcsút a jordán határon a néhány nap kétségtelen élményeivel megrakott magyar turisták autóbuszai után. Egy nappal később helyreállt Szíria és Jordánia között a diplomáciai kapcsolat. Két nappal később indult a repülőgép, már újra Bejrútból Budapestre. Négy nappal később a bibliai tájakon, a népek ősi és sajátos szépségű vidékén, ahol az ezredévek szegődnek társul a jelennek és a jelen méh'ében fogan a jövő, — a fegyvereké lett a szó. A béke utolsó napjait éltem át, de olyan békéét, amely voltaképpen csendes háború volt. A csendet most felváltotta a fegyverek zaja és úgy tűnik, hogy a sokféle belső gonddal küzdő arabság egységesen lép fel az izraeli agresszió ellen. Amíg ezeket a sorokat írom, bomba éri Damaszkuszi, a város széli modern katonai kórházban „nagyüzem” van. Berepülés Libanonban, elsüllyesztenek az izraeliek egy szovjet szállítóhajót, amely az Euf- ratesz épülő gátjához vinné az építőanyagot. Légi harc a sivatag felett, páncélos csata a Golan-fennsí- kon. Jordánia, illetve Amman hallgat! •. • nem Palmvra romjainak Ellentmondásnak látszik s pedig ez a táj a békére termett. Az igazságos, a népek jogait tiszteletben tartó békére. „Három napi járó földön tört szobrok, csonka oszlopok merednek föl a sivatagból, várva az időt és vihart. mely őket lassankint eltemesse. Ez Palmyra” — írta re- zignáltan a magyar szabadságharc bukására élezve Jókai Mór. Három napi járó földön Libanonban, Szíriában, Jordániában mindenütt épülő házak, utak, új ' városok, üzemek tűntek elő az egykori sivatagból, várva az időt, hogy sorsuk az ember sorsának jobbításával beteljesedjék. Én nékik hilzek, s nem Palmyra romjainak. (VÉGE) Gyurkő Géza Ropog az »olaj- fegyver* Bagdadban bejelentették, hogy Irak október 16-i hatállyal 2977 dollárról 5061 dollárra emelte a basrai olajmezőn kitermelt kőolajnak azt a barrelenkénti árát, amelynek alapján a fizetendő illetékeket kiszámítják. Az áremelésre a kőolajtermelő országok képviselőinek október 16-án Kuvait- ban tartott értekezletén hozott határozatának megfelelően került sor. • • • A tokiói városi kormányzat elhatározta, hogy abban az esetben, ha nagy mértékben csökken a közel- keleti arab országokból származó kőolajimport, csökkenti a kerozin- és fűtőolajfogyasztást. \ A tokiói hírek szerint a városi kormányzat korlátozni szándékozik a hivatalokban a forróvíz-szolgáltatást és a fűtést. • * • Az Egyesült Államok három jelentős légiközlekedési vállalata üzemanyagmegtakarítás céljából csökkenti repülőjáratainak számát. A megállapodás értelmében az United Air Lines, a Trans World Arilines ,és az American Airlines a New York és Chicago közötti útvonalon közlekedő repülőjáratainak számát például napi 70-ről 55-re csökkenti. A légiközlekedési vállalatok havonta 6,5 millió gallon üzemanyagot akarnak megtakarítani. Politikai zsarolásért Bírállak a Világbankot Az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) ülésszakán élesen bírálták a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknak a fejlődő országokkal szembeni magatartását. Mats Kellstroem svéd delegátus kifogásolta, hogy a világbank visszatartja a hiteleket olyan országoktól, amelyek társadalmi rendszerünk strukturális megváltoztatásával küzdenek a társadalmi igazságosságért. Kijelentette hogy ennek egyik legfigyelemreméltóbb és legsajnálatosabb példája Chile, mivel a Világbank Salvador Allende köztársasági elnöksége idején vonakodott hitelt nyújtani az országnak. Jevgenyij Makejev szovjet küldött is a Világbank megkülönböztető mesterkedéseit bírálta, hangsúlyozva, hogy a Világbank segítséget nyújt a tőkés monopóliumoknak ahhoz, hogy beavatkozzanak a fejlődő országok bel- ügyeibe. nyelvművelés") Hogyan ejtsük? Legutóbb több olyan levelet kaptam, amelyben a levélírók arról érdeklődnek, hogyan kell helyesen ejteni az ilyen szavakat: éljen, féljen, szóljak, próbáljuk, teljes, céljából, alja, alj, féljegy, stb, stb. Természetesnek tartjuk ezt az érdeklődést, hiszen még a szakemberek is vitatkoznak az Ij kapcsolat helyes ejtéséről. Ha megfigyeljük egymás beszédét, valóban azt tapasztaljuk, hogy nagy az ingadozás a felsorakoztatott szavak ejtésében. Vannak, akik az Ij hangkapcsolatot következetesen hosszú j- nek ejtik: éjjen (éljen), szójjunk (szóljunk), céjjárói (céljáról) stb. Ugyanezek az emberek felszólalásaikban már igényesebben fogalmaznak, s ezért ezekben a szavakban az Ij kapcsolatban külön ejtik az l és a j hangokat: próbáljuk, foglaljuk, váljon, halljuk stb. Vannak, akik a betűejtés hibájából rójják fel, ha valaki elmulasztja a kötelező teljes hasonulást a kiejtésben, és ilyen ejtésformákban beszél: cserélje, viruljon stb. Mi igazítson .el bennünket az Ij hangkapcsolat helyes ejtésében? Ma még hagyományosan hosszú j-vel ejtjük az Ij hangkapcsolatot az alabbi középfokú határozószókban: bejjebb (beljebb), föjjebb (följebb). Az igényes köznyelvben természetesebb ejtés, ha hosszú j-nek ejtjük az Ij kapcsolatot az ilyen igealakokban: éjjen (éljen), hajjuk (halljuk), cseréjjetek (cseréljetek) stb. Űjabban bizonyos elhomályosult szerkezetű szavakban külön ejtik az í-et: alja, tolja, teljes, stb. Az í rj kapcsolat helyes ejtéséről vitázó szakiroda- lom ma már úgy fogalmaz, hogy az igealakokban, a névszók személyragozásában, az összetett szókban nem kötelező szabály a hangok összeolvadása, teljes hasonulása, s ha valaki a gólja, báljuk, eljár, féljegy szavakban külön ejti az 1 és a j hangot, nem esik a betűejtés hibájába. A készülő magyar kiejtési szótár majd szótárszerűen nyújt szükséges útbaigazítást az Ij hangkapcsolat helyes ejtéséről is. Ma még nincs egységes ejtése ennek a hangkapcsolatnak, s az ejtést az is befolyásolja, hogy milyen beszédhelyzetben élünk az Ij hangkapcsolatot tartalmazó szavakkal. Dr. Bakos József Ötvenmillió dollár a seennyadókra Fnlbriglit: „A Ilid Hnborii csökevénye’ Nixon elnök pénteken aláírta a „Szabadság” és a „Szabad Európa” rádióadók finanszírozására vonatkozó törvényjavasatot, amelyet a kongresszus már megelőzően jóváhagyott. E törvény értelmében ebben az évben 50,2 millió dollárt biztosítanak e rádióadók számára, amelyek aknamunkát és rágalomhadjáratot folytatnak a Szovjetunió és a .szocialista tábor' más országai ellen. Magában az Egyesült Államokban is elégedetlenséget és jogos kritikát vált ki e rádióadóknak a nemzetközi enyhülés szellemével ellenkező tevékenysége. Az Egyesült Államok kongresszusának képviselőházában körülbelül 90-en szavaztak a „Szabadság” és a „Szabad Éurópa” finanszírozása ellen. Fulbright szenátor. » külügyi bizottságának elnöke „a hidegháború csökevényének” nevezte a két propagandaszervet. Beszélik, hogy... Nehéz valamiről lemondani Akadnak, akik most már kifejezetten aggodalmaskodnak: mi lesz, ha ez így megy tovább és egyik napról a másikra újabb vezetők nyújtják be lemondásukat? K azt mondogatják, hogy ideje volna közpelépni, vagy a sportriporterek kedvenc kifejezésével élve közbeavatkozni, mert egy-egy személy' lemondása nem jelent megoldást, nem orvosolja az általános bajokat. Ha véletlenül kíváncsiak volnának a véleményemre, úgy elmondhatom, hogy a lemondás szerintem sem csodaszer, jóllehet kivételes erkölcsi nagyság, az átlagosnál erősebb akaraterő es önkritikus szemlélet kell hozzá. Ezt onnan tudom, hogy magam is már több ízben foglalkoztam a lemondás gondolatával, de a gyakorlati lépésig még egyszer sem jutottam el. Pedig okom mindannyiszor lett volna ra. sőt mások is ajánlgatták, hogy mondjak le. S bár az értelmemmel felfogtam, hogy csakugyan le kellene mondanom, mégsem tudtam kimondani a döntő szót. Nem kívánok senkit sem untatni kicsinyes és személyes ügyeimmel, de különösen, reggelenként éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. Tüdőm pattanásig feszült, légcsövemet mintha vaskesztyűs marok szorította volna, még a hideg veríték is kivert, szédülési rohamok ismétlődtek, minden észérv azt diktálta, hogy nincs mese, le kell mondanom arról az átkozott cigarettáról. majd némi lelkitusa után rágyújtottam a következő Symphoniára. Mindezt annak bizonyítására mondtam el, hogy nagyon is meg tudom érteni mások vívódásait a lemondással kapcsolatban. Itt vannak például a labdarúgó csapatok edzői, akikről mostanában egyre-másra lehangoló hírek érkeznek. Képzeljék csak' eL hogy egy-egy edze micsoda lélekőrlő belső küzdelem után juthat el a sorsdöntő elhatározásig, lemondásának benyújtásáig. Bizonyára végiggondolja mindazt amit hallott és olvasott a körülötte zajló életről, s amelyből megtudhatja, hogy máshol mindenütt rendben mennek a dolgok, eredményt eredményekre halmoznak. Kivéve persze a labdarúgást, amelyben egymást követik a kínos kudarcok s még a gyengébb versenytársakkal szemben is legfeljebb döntetlenre futja. Az edzőnek eszébe juthat annak a vállalati vezetőnek a példája, akiről gyáron belül mindenki tudja, hogy nem robban föl a feje a nagy1 észtől és nagyon a sor végén állhatott, amikor a vezetői képességeket osztogatták, gyáron kívül mégis többnyire elismeréssel szólnak róla, valamint üzeméről, s ő maga még álmában sem foglalkó- zik a lemondás gondolatával. Miért is tenne ilyesmit, hiszen azzal viszont tökéletesen tisztában van, hogy az esetleges eredményekért bátran vállalhatja a felelősséget, míg a kudarcokért okolhatja a vele kooperáló vállalatok késedelmes és kifogásolható szállításait, a kedvezőtlen piaci adottságokat, a munkaerőhelyzetet. a műszáki-technikai színvonalat, vagyis mindig azt, ami éppen elfogadható magyarázatnak látszik. A gyár falai mögé kívülről ugyanis többnyire nem lehet belátni. A futballedző helyzete azonban egészen más. Hogy miért? Gondolják csak el, milyen kellemetlen helyzetben van azzal, hogy munkáját a nagy nyilvánosság előtt kényszerül végezni. A sportpályáik kapujánál állnak ugyan őrök, de azok valami régről származó szx>kás szerint mindenkit beengednek a stadionba, aki előzőleg megváltotta a belépőjegyét. Így aztán az edző számára olyan kedvezőtlen munkafeltételek alakulnak ki, hogy tízhúsz forint lefizetése esetén bárki beleszólhat a munkájába, hangos kifejezést adhat elégedetlenségének, sőt bármikor hangos píújolásba kezdhet, amikor . éppen az. eszébe jut. Tovább rontotta ezt az amúgy is tarthatatlan helyzetet a technika fejlődése, amelynek következtében lehetségessé vált a labdarúgó mérkőzések televíziós közvetítése. Ez aztán végképp betette a kaput az edzőknek, mert azóta nemcsak néhány ezren látják munkájuk eredményét vagy eredménytelenségét, hanem milliók. Elég ehhez otthon benyomni a tévé gombját. s ha éppen meccs megy, bárki félóra alatt meggyőződhet arról, hogy ez vagy az a csapat botrányosan rosz- szul, lélektelenül játszik, tehát edzője vagy nem érti a dolgát, vagy erélytelen, képtelen kézben tartani a játékosok felkészítését. Ráadásul úgyszólván a foci az egyetlen olyan termékünk, amelynek külföldi szereplését is rendszerint országos figyelem kíséri, hiszen a televízió közvetíti a válogatott csapat határainkon túli mérkőzéseit is. Ha mindezt velem együtt végiggondolták az edző szemszögéből, akkor talán már maguktól is rájöttek arra az egyetlen megoldásra, amely- lyel elejét lehet venni a további lemondásoknak. Nyilvánvaló. hogy a mérkőzéseket zárt kapuk mögött kellene megrendezni, szigorúan távol tartva a televíziós kamerákat is. Persze, a közvéleményt azért valahogy továbbra is tájékoztatni kell... Utólag mindig ki lehetne adni egy hírt a mérkőzésről, amely tartalmazná, hogy ekkor és ekkor mérkőzésre került sor a különböző csapatok között, s a meccs bizonyos eredménynyel zárult. Igaz, még így is előfordulhatna, hogy nagy ritkán egy- egy edzőt felmentenének beosztásából. de mindenképpen érdemei elismerése mellett. Magától azonban aligha jutna eszébe akár egyetlen edzőnek is. hogy lemondjon. Ha csak a cigarettáról nem. Árkus József
