Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-08 / 210. szám

. 1973. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készülődés az országos tanácskozásra — Meg­választották a küldötteket 7eimelőszövetkezeti szocialista bri&ádvezelők ! találkozója 7 iszafüreden Az őszi termes fogadására felkészült a lermény forgalmi 1általat A mezőgazdasági munkák­hoz alkalmazkodva a szol­noki Terményforgalmi Vál­lalat befelezte a búza rak­tározását: 5077 vagon ter­ményt saját raktáraiban he­lyezett el, 980 vagon búzát pedig — hely hiányában to­vábbra is a tsz-ek tárolnak. A nyári kalászosok termé­se már biztonságban van. Jelenleg a szolnoki Damja­nich, a Vörös Mező és a nagykörűi Haladás Tsz von­tatói hordják folyamatosan a napraforgót. Rövidesen a jászladányi Petőfi Tsz is megkezdi a szállítást. Az előrejelzések alapján 110— 12o vagon napraforgó táro­lására készült fel a válla­lat. A szabványnál maga­sabb víztartalom miatt a napraforgót szárítani kell. A munkák a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kör­zeti szárító üzemében a ka­pacitásnak megfelelően ha­ladnak, a víztartalomtól füg­gően naponta 8—10 vagon napraforgót szárítanak. Készülnek az ősziek át­vételére is, kiürítik a már korábban megtelt raktára­kat, és a sokéves tapaszta­latokból okulva 150 vago- nos szükségtárolók építését kezdték meg Tiszatenyőn, Üjszászon, Jászladányban. Így akarnak segíteni a rak­tározási gondokon. Negyedszerre hívták ösz- sze — ezúttal Tiszafüreden — a nagykunsági termelő- szövetkezetek szocialista bri­gádvezetőinek tanácskozását tegnap. Suba István, a nagy­kunsági termelőszövetkeze­tek területi szövetségének titkára köszöntötte a részt­vevőket,’ a közélet országos, megyei, járási és városi kép­viselőit. A népes tanácsko­zás hallgatóinak Hegyi Ist­ván mezőtúri tsz-elnök, a te­rületi szövetség verseny- és propaganda-bizottsága nevé­ben tartott vitaindító elő­adást a mozgalom jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesz­tésének teendőiről. Elsőként a szocialista bri­gádok legfrissebb sikereiről szólt az előadó, kiemelte, hogy 1971. óta 202-ről 215-re nőtt a szocialista címért küz­dő brigádok száma ezen a tájon. Vállalásaik is válto­zatosabbak és konkrétabbak lettek. A mozgalomban mind nagyobb szerephez jut a művelődés, az önképzés igé­nye, bizonyítja a szocialista brigádok nagykunsági szel­lemi vetélkedőjére beérke­zett 115 nevezés is. Szó esett a gondokról is. Arról, hogy sajnos nem minden termelőszövetkezet­ben lehet fejlődésről beszél­ni, jelentős különbségek vannak. A szocialista brigá­dok nem mindenhol élvezik a vezetők támogatását sem, bár e tekintetben is van változás az utóbbi két év­ben. A kialakult versenyfor­mák sokat lendítettek a mozgalmon. Igen népszerű: jelenleg három munkaver­seny a gazdálkodási, a beta­karítási és a talajmunka- verseny. A jövő feladatait abban, határozták meg, hogy a legfontosabb a mozgalmat mindjobban a társadalmi és gazdasági célok szolgálatába állítani. A mezőgazdasági szocialista brigádmozgalom­nak elsődleges szerepe to­vábbra is a termelés segí­tése. azzal együtt, hogy a szocialista erkölcs, az álta­lános műveltség, a politikai ismeretek megszerzésében, elterjesztésében is számíta­nak rájuk. A tizenegy hozzászóló hasznos gondolatokkal, ta­pasztalatokkal gazdagította a tanácskozást. Végül meg­választották a mezőgazdasá­gi szocialista brigádok má­sodik országos tanácskozásá­nak küldötteit. A nagykun­sági termelőszövetkezeteket heten képviselik majd: Rát- kai György Túrkevéről, Fe­jér Mihály Tiszafüredről. H. Molnár József Abádsza- lókról, Gonda Sándor Me­zőtúrról, B. Nagy Julianna Karcagról, Söti Istvánná Ti- szaburáról és V. Tóth End­re Kisújszállásról. Tóth Lajos MÉM-TÁJÉKOZTATÓ Javult a mezőgazdaság munka ügyi helyzete, növekedett a termelékenység' Tovább csökken a mező- gazdaságban foglalkoztatot­tak száma, miközben a nép­gazdaságnak ez az ágazata egyenletesen fokozza terme­lését — mondották a MÉM- ben a mezőgazdaság mun­kaügyi helyzetének alakulá­sával kapcsolatban. A fog­lalkoztatottak számának csökkenése azonban már nem olyan mértékű, mint a korábbi években, mert pél­dául az állami gazdaságokban tavaly ugyanannyian dol­goztak, mint egy évvel ko­rábban, és a termelőszö­vetkezetek állományi lét­száma is csak öt száza­lékkal csökkent egy év alatt. (Nem számítva ide a nyug­díjasokat és a szakmunkás- tanulókat.) — Az elmúlt év­hez hasonlóan, 1973 eddig eltelt hónapjaiban továbbra is érvényesült ez a kedvező tendencia; a népgazdaság­nak ez az ágazata csökkenő létszámmal növeli terme­lését és a hozzájárulását a nemzeti jövedelemhez. Min­dent egybevetve: A mezőgazdaságban foko­zatosan javul a munka sen tájékoztatja a párt-vég­rehajtóbizottságot a helyzet­ről. Az alapszervezetekben — a jelenlegi .állapot gon­dos elemzése alapján — pontosan ismerik, hogy a példányszám reálisan meny­nyivel növelhető. A sajtó­szervezés fő időszakát októ­ber első két hetében jelölte meg a párt-végrehajtóbizott­ság, bár több alapszervezet­ben még ebben a hónapban megkezdődik a szervezés, az új előfizetők gyűjtése. A párttitkárok felszólalá­saiból kitűnt, hogy alapos előkészítés után indui a vá­rosban a sajtó szervezése, s az alapszervezetekhez eljut­tatott kimutatások is jól se­gítik a munkát. A vita so­rán szó esett a posta eseten­ként kifogásolható kézbesí­téséről, s az is elhangzott: szeretnék, ha a Néplap még többet foglalkozna karcagi eseményekkel. A párttitkárok derűlátás­sal nyilatkoztak a példánv- számemelés várható eredmé­nyéről is, mint elmondták bíznak a sikerben. Optimiz­musuk megalapozott, mert a sajtókampányt jól előkészí­tették. V L termelékenysége. (1972-ben a termelékenység 6,9 szá­zalékkal nőtt.) Az évekkel ezelőtt még igen rossz munkaerőhelyzet­ben az utóbbi két-három évben a javulás jelei mu­tatkoztak. A foglalkoztatot­tak képzettségi színvonala azonban egyelőre alacsö- nyabb, mint a népgazdaság más ágazataiban, és a mező- gazdaságon belül két tő szektor — az állami és a szövetkezeti — között is nagy a különbség. Az állami gazdaságokban a főbb vezető munkakört betöltők kétharmadának egyetemi vagy főiskolai képesítése van, ez az arány a mezőgazdasági tsz-ekben mindössze 30 százalék. A szövetkezetek hátrányban vannak az úgynevezett szak­ember-sűrűség tekintetében is. Az állami gazdaságokban 86 hektár termőterület jut egy-egy szakmunkásra, a tsz-ekben csaknem 200 hek­tár. A mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak korösszetétele az utóbbi években javult. A nem nyugdíjas és nem já­radékos tsz-tagok egyharma- da azonban még mindig 50 éves vagy ennél idősebb. A nem nyugdíjas és nem já­radékos tsz-tagok átlagos életkora 42,4 év, az állami gazdaságokban 36.5 év. Ami a foglalkoztatottak havi átlagos munkaidejét illeti: egy év alatt 2 százalékkal növekedett a munkaidő a tsz-ekben. Az állami nagy­üzemekben a havi átlagos munkaidő 1972-ben — az egy évvel korábbihoz ké­pest — 1 százalékkal csök­kent. A termelőszövetkezetekben a tagok — nem számítva ide a nyugdíjasokat — havi átlagos munkaideje 210 óra volt az elmúlt évben, az ál­lami gazdaságok dolgozói egv-egv hónapban átlagosan 207 órát töltöttek munkahe­lyükön. Sajtóterjesztési akció Karcagon Üj előfizetőket gyűjtenek a Néplapra Tegnap tartották meg Karcagon a városi pártbi­zottságon az esedékes titkári értekezletet, amelyen több fontos időszerű téma szere­pelt napirenden, közöttük az őszi sajtóterjesztési akció. Fodor Gyula, a pártbizottság munkatársa részletesen is­mertette a kampány előké­születeit, valamint á párt­végrehajtóbizottság határo­zatát a sajtóterjesztési fel­adatokról. Elmondotta, hogy több hónapos előkészítő munka előzte meg a párt­lapok, elsősorban a Néplap példányszáma növelésének akcióját. Pontos statisztikák készültek arról, hogy a vá­rosban mennyi előfizetője van a pártlapoknak. Ezt a posta segítségéve] alapszer­vezetenként is kimutatták. A párt-végrehajtóbizottság határozatát minden alap­szervezet ilyen pontos fel­mérés kíséretében kapta meg. A városban megalakult a sajtóbizottság, melynek tag­jai irányítják a pártalap- szervezetek sajtószervező munkáját. Az operatív bi­zottság a sajtőszervezés egész időszakában működik, segíti az alapszervezeteket. Időszakonként természete­Évente 50 ezer hektoliter sört palackoznak Detken, ahol a Szabadság Tsz és a Kőbányai Sörgyár közös vállalkozásában 6 millió forintos költséggel palackozó üze­met építettek. Az új palackozó elsősorban Heves megye sörellátását biztosítja Bérpolitika Amit cm átlagok eltakarnak Részben megvalósult, részben megvalósítás alatt áll az a határozat, amelyet 1972. november 14—15-i ülésén hozott a párt Központi Bizottsága az állami ipar munká­sainak béremeléséről, illetve a szakmai bérek országos táblázatának kidolgozásáról. A központi béremelést március 1-től minden iparvállalatnál megkapták, a bértáblázat ki­munkálásán pedig úgy serénykednek az illetékes állami és szakszervezeti szervek, ho,gy az 1974-től alkalmazható legyen. A néhány, summázó mondatba beleférő cselekedet- sor a legutóbbi évek kiemelkedően fontos bérpolitikai intéz­kedéseit tárja elénk. Kiemelt helyen a szakmunka Hosszabb ideje tartó folya­matként figyelhettük meg az ágazatok, valamint a szek­torok — állami, szövetkeze­ti — közötti keresetkülönb­ségek mérséklődését. Helyes ez akkor, ha indokolatlan eltérések tűnnejr el, ám ked­vezőtlen ott, ahol szakkép­zettségi igényekben, munka- körülményekben egymástól erősen elütő területek köze­lednek. 1971-ben és 72-ben ugyan a nagyvállalatok dol­gozóinak kerestnövekedése — a többiekhez mérten — valamelyest gyorsult, a párt- határozat a viszonylagos el­maradás fölszámolását is le­hetővé tette. „Figyelembe kell venni a magasabb kép­zettséget, a teljesítményt, a A Munkaügyi Miniszté­rium megkülönböztetett fi­gyelemmel kísérte a meg­valósítást, s számítások sze­rint idén az iparban a vár­ható keresetnövekedés 12— 13 százalék körül lesz. A központi forrásokból szár­mazó, átlagosan 9,8 százalé­kos alapbér emelkedéshez ugyanis még társul a válla­latok saját bérfejlesztési le­hetősége. Sok mindenbe „beleszólt” a március elseje. A szak­tudás megbecsülésének jele­ként — s mitagadás, erre jónéhány üzemet valóban inteni kellett — átlagosan 11,2 százalékkal növelte a képzett munkások alapbérét, s még lényegesebben — 13,1 százalékkal — a női szak­munkásokét. (A megyében a női szakmunkások bére át­lagosan 10 százalékkal nö­vekedett.) Élvezte az előnyt — ahogyan azt a párthatá­rozat is megszabta — azok tábora, akik nehéz fizikai munkát végeznek, három műszakban vagy folyamatos Napjainkban eléggé kusza a bérek, keresetek térképe. Hegyeket, dombokat látunk ott, ahol a síknak lenne he­lye, fölfedezhetjük a széles, közös utakat keresztező csa­nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobbrészt nőket foglal­koztató, több műszakban dolgozó üzemeket” — szö­gezte le a határozat. Meghaladja az 1,3 milliót azoknak a munkásoknak a száma, akik március 1-től a határozat eredményeként nagyobb összegű alapóra­bért kapnak. A Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa fel­mérése szerint 40,6 ezer ipa­ri dolgozót részesítettek köz­ponti béremelésben, amire 59,3 millió forintot használ­tak fel a vállalatok. Ezzel az állami iparban dolgozó munkások napi átlagbére 7,1 százalékkai emelkedett. üzemű helyen dolgoznak; előbbiek béremelkedése 10,4 utóbbiaké 11,1 százalékra rúgott. A jó határozat meg­felelő végrehajtása azonban nem lezárt, sokkal inkább ösztönzött valami új meg­kezdésére. Nevezetesen arra, hogy a központi béremelés eredményeit megőrizve és továbbfejlesztve, a vállala­tok — végre — kialakítsák* saját helyi bérpolitikájukat. Az SZMT elnöksége is ezt az elvet képviseli. Az elnök­ség állásfoglalásában arra hívta fel a figyelmet: hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek gon­doskodjanak a jogos, de anyagi fedezet hiányában még megoldatlan bérfeszült­ségek megszüntetéséről. Ezt és a bérpolitika továbbfej­lesztését tükröznie kell az éves bérintézkedési tervek­nek. programoknak és a kol­lektív szerződéseknek. Indo­kolt, hogy a vállalatok a jövőben többet foglalkozza­nak bérgazdálkodásuk kor­szerűsítésével. pásokat. S itt-ott zsákutcák, ingoványos területek is lel­hetők. Azonos szakmák ke­resete jelentősen eltérő —• túl széles határok között szó­ródik, mondják a szakembe­rek —, a kiemelkedően kép­zett munkások, valamint a képzett és nehéz fizikai munkát kedvezőtlen körül« mények között végzők anya­gi megbecsülésével sem le­hetünk még elégedettek, ahogy a szakmák közötti arányokkal úgyszintén. Ezeknek, s a hasonló gondoknak a megoldásában aligha lesz varázsszer a szakmai bérek országos táb­lázata, de — amint azt a SZOT elnöksége június 25- én tartott ülésén megállapí­totta — jó eszköze lehet a korszerűbb és hatékonyabb bérpolitikának. A kialakí­tandó mutató hozzájárulhat a szakmák közötti bérarány egészségesebbé tételéhez, s főként ahhoz, hogy — mi­ként a Központi Bizottság ülésén megfogalmazták — „az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálá­jú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy- vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti vagy a magánszektorban dolgoz­nak.” A gyár helyett senki Idén júniusban a bányá­szatban 3143 — tavaly ugyanekkor 2801 — a kohá­szatban 2616 (2353), a köz­lekedési eszközök gyártásá­ban 2499 (2290), a vegyipar­ban 2301 (2109), a textilipar­ban 2058 (1859) forint volt a munkások átlagos havi ke­resete. A növekedés tükrözi az alapbérek márciusban le­zajlott emelését, ám azt már elrejtik az átlagok, hogy üzemen, gyáron, vállalaton belül egybeesik-e elv és gyakorlat, a központi intéz­kedésen túl helyben mit tet­tek. tesznek az igazságosabb arányokért, a megdolgozott jövedelmekért. Mert igaz, vannak, akik meglehetősen jó bérért sétálnak, csellen­genek, selejtet termelnek, ám vannak — s nem is ke­vesen! — akik kiváló mun­kája, nagy hozzáértése, szak­mai rátermettsége, s ne fél­jünk azt sem leírni, hogy tehetsége, nincs igazán meg­fizetve. Ezen azonban a gyár helyett nem segíthet senki! Jókor tett lépés volt a márciusi alaobéremelés. na­gyon itt az ideje az orszá­gos bértáblázat alkalmazá­sának. —s—ő— Megőriznij továbbfejleszteni ft'em lesz csodaszer

Next

/
Thumbnails
Contents