Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

1973. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Készül a napos jelentése. A karcagi leánykollégiumban Tóth Mária másodikos szak­középiskolás könnyű helyzetben van. A tanév elején még minden nap mozgalmas, eseménygazdag Fiímjegyzet Öt könnyű darab Az öt könnyű darab fő­szereplője Robert, vagy ahogy társai, barátai és ba­rátnői szólítják: Bobby, kü­lönös ember. Feltűnő ismer- . tetőjele a határozatlanság, a zselekvőképtelenség. Hihe­tetlenül alacsonyra állítja a „mércét”, felkészül a neki­futásra, aztán kapja magát: hátat fordít, s elmegy vala­hová, az egészet újrakezde­ni... Ha mint az előző film­nél, úgy itt is az alkotás irodalmi megfelelőit keres­sük, John Ugdike Nyúlcipő- ■jének hőse jut az eszünk­be. A téma tehát nem új. „Nem új, de érdekes... Látszólag érthetetlen Bobby viselkedése. Mint nálunk mondani szokás volt: „jó családból” származik. Szülőháza agy villa, vala­hol Washington mellett, egy csodálatos szépségű tó part­ján. Anyagi jólét, gondos szülők — ez a gyerekkor. Bátyja hegedül, húga zon­goraművész. Bobby eleinte ugyancsak zongorázik. Te­hetségesnek tartják. A tehetség mit sem ko­pott. Mégis, mit csinál most? Alkalmi munkás. „Nem ér­demes rá szót vesztegetni” — fogalmazza meg ő maga. I Emberi kapcsolatai is alkal­mi jellegűek. Könnyen meg­szerezhető, üres nők, hozzá hasonlóan kétes agzisztenciá- jú barátok. Érthető tehát, ha hősünk nem érzi jól ma­gát. Mit választ helyettük? Nem, nem a cselekvést. Me­nekül tovább. Californiából Washingtonba, Washington­ból Alaszkába, s aztán min­den bizonnyal tovább és to­vább. Két „rossz” helyett tehát egy harmadikat. Pe­dig biztos, a kóborlás, a csavargás, a „vagabund” élet nem jelenthet megol­dást. Ezt már Bobby is tud­ja. Mégis... A film így sajnos torzó. Hiányzik egy rész, s éppen a legfontosabb: az igazi vá­lasztás, a cselekvő ember példája. Reménykedünk benne, hogy a mozaik egy másik darabja ezt majd pó­tolni fogja. Lehetőleg minél előbb. A film főszereplője Jack Nicholson vadonatúj sztár. Nagyon jó színész. A ma­gyar származású operatőr, Kovács László neve. Kame­rája átsegíti Bob Rafelson rendezőt a buktatókon. Mondhatnánk egy közepes film gyengeségein. — sz —8 Megnyílt a 46. bélyegnapi kiállítás A hagyományoknak megfelelően a 46. bélyeg­nap alkalmából országos kiállítást rendezett a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége. A kiállítást tegnap Jánossy Lajos akadémikus, a MABEOSZ elnöke nyi­totta meg a szövetség Vörösmarty utcai szék­házában. A kiállításon 26 gyűjtő mintegy 124 keretben mutatja be többezer bé­lyegét, különleges össze­állításait, Magyarország bélyegeit, sőt a bélyeg előtti levelek egy csokor - ját is. Érdekességnek szá­mít a tengeralattjáró pos­tát, a hadihajók tábori postáját, s a repülés fej­lődését szemléltető bélyeg bemutató. A szeptember 30-ig megtekinthető kiállíásról, a bélyeg ünnepéről a Ma­gyar Posta is megemlé­kezett: tegnap hozta for­galomba a Magyar Nem­zeti Múzeum régi ma­gyar ékszereiről készített bélyegsorozatot és bé­lyegblokkot. Károly bácsi nyolcadikos — Egy pillanat, Károly bá­csi. tegye csak az asztalra az iratokat — szólt a jövevényé hez a kunhegyesi vb-titkár, megszakítva a beszélgetést Befejezte a telefonálást. — No, Károly bácsi, hát beiratkozik a nyolcadik osz­tályba? — kérdezte, majd a válasz után — mely csak egy röpke „be” volt — hozzá­tette: — Nagyon helyes, örmmel hozzájárulok. A különleges kérés fölkel­tette a kíváncsiságomat. — Szilágyi Károly, hiva­talsegédünk — mutatta be. — Károly bácsi — ugye megengedi, hogy így szólít­sam — hány éves? — ötvenkettő. — Ha jól hallottam, most fog nyolcadik osztályba jár­ni. Miért szánta rá magát? — Már két éve járok is­kolába, befejeztem a hetedi­ket. Itt vagyok a tanácsnál hivatalsegéd, aztán az em­bert gyakran olyan felada­tokkal bízzák meg, amihez — éreztem — nem értek eléggé. Előbb kellett volna tanulni, csak mindig közbejött vala­mi. Két éve elhatároztam, nem halogatom tovább, el­végzem az általános iskolát. — Mit szóltak az iskolá­ban? A szomszédok, ismerő­sök? — Az iskolában nagyon örültek, iparkodtam is, hogy ne legyen semmi baj. A szomszédok, nem mondom, néha vicceltek, hogy vén fej­jel beülök az iskolapadba, mondták is: „Tán tanácsel­nök akarsz lenni?” Engem nem érdekelt. A kisunokám meg azt mondta. „Ügy is le­hagylak, nagypapa”. Le is hagyott, kitűnően végezte a másodikat. — A munka mellett nem megterhelő iskolába járni? — A számtan egy kicsit nehezen megy. de segítenek a munkatársak. Eleinte so­kat küszködtem, esténként a tévénézés helyett is tanul­tam. Az átlagom 3.6. — Gyerek korában szere­tett tanulni? — Igen. Hentes és mészá­ros akartam lenni, de mi cselédek voltunk, ezért még ez sem sikerülhetett. Szün­időben egy bakancsot, egy öltözet ruhát meg három má­zsa búzát kerestünk. A ha­te dikba már nem írattak be az apámék. — Mit jelent a maga szá­mára a tanulás? — Jobban részt tudok venni a beszélgetésben, mert eddig mit tudtam volna mondani? Hogy hat ökröt hajtottam? Most még az iro­dalomhoz is kezdek érteni. Figyelem a tévé műsorát. Eleinte az iskolatévét néz­tem. ma leginkább a Hét műsorát szeretem. ■ Késő délután csak az igaz- gatóheyettest. Tihanyi La- josnét találtam az iskolában, öt kértem meg, hogy be­szélgessünk Károly bácsiról. — Jól ismerem őt —kezd­te. Tanítottam a gyerekeit, az unokája is idejár, harma­dik osztályos. Most ő is itt tanul, már harmadik éve lesz. Szeretettel fogadtuk. Nagyon szorgalmas, soha nem hiányzik, ha a hivatali el­foglaltsága miatt mégse tud eliönni, — de ez nagyon rit­kán fordul elő — üzen. vagy eljön bejelenteni. Azok a 16—17 éves fiatalok. akik túlkorosak az általános is­kolában. és még a dolgozók iskolájában is bukdácsolnak, példát vehetnének róla. Károly bácsi, aki az élet iskolájában már leérettségi­zett, most lett nyolcadikos. Szőke György Folklór és idegenforgalom O o Miből mennyi!, és hogyan ? Gondolatok egy országos vita tükrében A Duna—Tisza közi Napok keretében a folklór és az idegenforgalom téma­körben országos tanácskozás volt Kecskeméten, amely­nek vitaindító előadását Si­vó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályveze­tője tartotta. Az előadás egyik vezér- gondolata volt, hogy az ide­genforgalom — belső és kül­földi turizmus — számára az eddigieknél sokkal töb­bet kell bemutatni gazdag folklór hagyományainkból, és az álromantikus, sokszor vá­sári mutatványok helyett a népművészetre kell támasz­kodni. Tárgyilagosan fogal­mazott, megoldást kereső mondatok hangoztak el a tu­rizmus kultúrpolitikai • és vendéglátóipari összefüggé­seiről. Az országos vitától függet­lenül is feltehetjük a kér­dést: az idegenforgalom üz­let, vagy kultúrpolitika? Egyértelmű választ adha­tunk; kultúrpoLitika és üz­let. És ebben a kölcsönvi- szonyban a kultúrpolitika a meghatározó. Senki sem kí­vánja, hogy az idegenforgal­mi, vendéglátóipari vállala­tok, szervezetek tisztes ke­reskedelmi haszon nélkül dolgozzanak. Sok kárt okoz­hat viszont az a szemlélet, amely kultúrpolitikánktól, sőt gazdaságpolitikánktól is elszakadva, a mindenáron való haszonszerzést szorgal­mazza. Ez esetben ugyanis, az elégedetlenül távozó ide­gen rossz hírünket viszi a nagyvilágba, amely az er­kölcsi veszteségen kívül anyagi kárt is .okozhat: a későbbiekben csökkentheti idegenforgalmunkat. A kecskeméti vitá­ban megfogalmazódott: új szellemű idegenforgalmi po­litikát kell kialakítani és folytatni. Támaszkodni kell az eddigi eredményekre, de de sok területen minőségi változásra van szükség. Folldór és idegenforgalom — számunkra miért fontos ez a kérdés? A megyei tanács vb a na­pokban tárgyalta a Tisza XI, üdülőkörzetének kialakítá­sáról szóló tervet. A „Kis- Baiiaton” néhány éven belül az ország legfelkapottabb üdülő, szórakozó centrumai­nak egyike lesz. A Hortobá­gyi Nemzeti Park egy része, — a legértékesebb területe; Nagyiván és környéke —r Szolnok megyéhez tartozik. A két leendő, jelentős ide­genforgalmi centrumhoz a fő közlekedési utak Szolno­kon. és a megye más váro­sain vezetnek keresztül. Az új turisztikai centru­mok — nyilvánvalóan — az újdonság erejével hatnak majd, felfokozott érdeklődést váltanak ki bel- és külföl­dön, egyaránt. Szolnok me­gye minden bizonnyal né­hány éven belül az ország legfontosabb idegenforgalmi területeinek egyike lesz. Dehát, messzi van odáig, — vagyis sok mindent kell tenni a felkészülés érdeké­ben. A mi megyénk viszony­lag gazdag néphagyoanányok- ban, szellemi és tárgyi vo­natkozásokban egyaránt és népművészeti alkotóerőkben. Európa-hírfl keramikusok fa­faragók, a Tisza Táncegyüt­I ■ —— Korúak operacsillagai Új sorozat a rádióban Az opera-rovat műsorai új sorozattal bővülnek szep­tember 23-tól a magyar rá­dióban. Vasárnap a Kossuth- adón a délutáni órákban a „KorunK operacsillagai” cí­mű sorozat első adásában a világhírű énekest. Placido Domingót mutatják t>e. A továbbiakban megismerked­hetünk még Monserrat Ca­ballé. Ludmilla Dvorakova. Ion Vickers. Jurij Mazurok, James King művészetével. tes, az énekes, hangszeres népművészek, Páva-körök stb... De be tudjuk-e mutatni szellemi és tárgyi népművé­szeti kincseinket hazai és a külföldi turistáknak? A ma­ga teljességében nem. Pedig — ezt a példák sora bizo­nyítja — világszerte igen nagy az érdeklődés a ma­gyar népművészet iránit. A megyében élő fazekasok, fa­faragók, néptánc-csoportok, népi énekesek, olykor el­söprő sikerrel szerepelnek külföldön. De hovatovább olyan helyzet alakul ki, hogy külföldön többet látni őket, mint itthon, szűkebb hazánk­ban. A megyében alkotó népművészek sajnos meglehe­tős elszigeteltségben dolgoz­nak. Hiányoznak az élő nép­művészeket befogadó bemu­tató termek, az állandó ki­állítások. a turistákat meg­győzően hívogató nyomtatott útikalauzok. A Karcag mellett eflkocsi- kázó külföldi honnan tud­hatná, hogy a magyar nép­művészet egyik fellegvárá­ba terhetne be? Honnan sze­rezhet arról tudomást a vi­lág, hogy Szolnokon minden másddik évben — a fesztivál keretében — megnézhetné a magyar néptánc legjobb mű­velőit, alkiknek Moszkvától Párizsig tapsol Európa? A külföldet járók tudják, hogy milyen nehéz helyet kapni egy-egy bolgár, román, olasz, francia sorolhatnám — tájjelleget bemutató vendég­lőben. Nekünk, sajnos, nin­csenek ilyen gondjaink. A régi fogadó fogalma kive­szett ... Jellegtelen, álmo- dernkedő — tisztelet a ■'kivé­telnek: a falusi piktorok ál­tal kimázolit ■— éttermeket csinálnak, igen drágán, a táj­jellegnek megfelelő, a leg­jobb néphagyományokat ápoló, hangulatos, otthonos, a szó legnemesebb értelmé­ben magyaros vendéglők he­lyett. Nem arra gondolunk, hogy minden étterem egy- egy kis népművészeti múze­um legyen, de azt természe­tesnek és célszerűnek tarta­nánk, hogy a várhatóan nagy idegenforgalmú útvo­nalak mentén, a legexponál­tabb idegenforgalmi helye­ken, magyaros fogadókat épí­tenének, alakítanának ki. (A legegyszerűbb belső épí­tészeti eljárásokkal, a népi iparművészet alkotásainak felhasználásával viszonylag szolid befektetéssel. És, hogy ez mennyire indokolt, bizo­nyítja a legfrisseb hír: a Hortobágyi Nemzeti Park­ban számba veszik és rend­be hozzák a pusztai csárdá­kat. A Hortobágyon jelenleg hét — a régi időből fenn­maradt — csárda található. A Meggyes csárdában — Szolnok és Hajdú-Bihar me­gye határán — már meg is kezdődött a felújítás.) A kecskeméti országos ta­nácskozáson nagyon élesen felvetődött, hogy a népi kul­túrától mennyire elrugasz­kodtak az egyes szórakozó helyeken játszó „népi” zene­karok. Többségük népdalt — tisztelet a kivételnek — már nem is igen játszik. Ha ezek a zenekarok tudnák, hogy milyen torzok a nagy zene­karra hangszerelt zenemű­Mit ígér a televízió? Kedden, szeptember 25-én „Eszergom 1000 éves” cím­mel közvetítést adnak a nagymúltú városbóL Szerdán, szeptember 26-án a gyermekekhez szól a Pen­gető című műsor, este Bel­gráditól közvetítik a ju­goszl ávia—magyarország válogatott labdarúgó mérkő­zést. Szeptember 27-én. ■ csütör­tökön Henry James „Egy hölgy arcképe” című regé­nye nyomán készült angol vek a „banda” előadásában... Nem véletlen, hogy a kecs­keméti tanácskozáson olyan megállapítás született, hogy a zenés szórakozó helyeken folyó közízlésrontásnak — ha másképpen bem lehetséges — központi, adminisztratív intézkedéssel kell véget vetni. Félreértés ne essék, nem az „árvalányhajas, dé­libábos magyar rónák” ha­mis hangulatának visszalopá- sáról van szó! Sőt! Idegen- forgalmi politikánknak ke­rülnie kell minden olyan lát­ványos cirkuszi mutatványt amely hamis képet ad né­pünk életéről. A nemzeti jel­legünket ízlésesen. tisztán, minden erőltetettség nélkül bemutató idegenforgalmi te­vékenység nem azonos az ál- magyarkodó vendéglátással! Vannak kiemelkedő tehet­ségű népművészeink? Van­nak. Keresettek a magyar népművészeti tárgyak? Igen, A magyar néptáncnak itthon is jó híre van. külföldön is? Igen. A magyar népdalkincs — elsősorban Bartók és Ko­dály révén — diadalútját járja a nagyvilágban? Igen. Célszerű és hasmos mind­ezeket bemutatni a turisták­nak? De még mennyire! Per­sze elsősorban nem a kül­földiekre kell gondolnunk,—■ néha ilyen hibába esnek — számunkra sokkal fontosabb, hogy az emberekben, a fel­növekvő magyar generációk­ban erősödjék a szocialista nemzeti érzés, hazafiság. Hamarosan mega! altul a Tisza II. Üdülőkörzet Inté­ző Bizottsága. (A testület pontos címét még nem tud­juk.) Óriási munka vár rá, hiszen a távlatok csaknem beláthatatlanok, a tennivalók özöne elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. Nem elég, ha „Kis-Balato- nunk” lesz. (Hogy hívjuk majd az új tavat? Füredi­tó? Víztározónak mégsem-e-J vezhetjük.) Jó utak kellenek hozzá, szállodák, kedves han* gulatos fogadók is kellenek, értő személyzet kell: oro­szul, németül, franciául és más nyelveken beszélő ide­genforgalmi szakemberekkel. Egészségügyi intézmények kellenek, üzlet- és gépkocsi szervizhálózat is kell, jó te­lefon-összeköttetés is kell. és — végezetül, de tényleg nem a sor végén — a gazdag, a nemzeti kultúránkat is hí­ven bemutató, folytonos, ne mes, kultúrprogram kell. Ez utóbbiban folklór hagyomá­nyainknak nagy szerepet kell kapniuk. i Óriási munkát je­lent ennek a programnak a megvalósítása, de megéri, mert elősegíti a Közép-Tisza­táj fejlődését. Éppen ezért úgy véljük hogy tudományos alapossággal tervezett, a mindennapok pontos munká­jában érvényesülő társadal­mi összefogásra van ahhoz szükség, hogy a számunkra csaknem teljesen új, nagy horizontlátást igénylő felada­toknak jól tudjunk megfe­lelni. T. L. filmsorozat első epizódját vetítik Ajánlat címmel. Szeptember 28-án, pénte­ken kezdik sugározni örsi Ferenc Zrínyi című három­részes tévé drámáiét. Szeptember 29-én, szom­baton a zenés tv színház Schubert Házi háború című vígoperáját mutatja be. Szeptember 30-án, vasár­nap — a Budapesti Művé­szeti Hetek alkalmából — a népi kismesterségekről ké­szített a tv filmsorozat nyi­tányaként kerül képernyőm A kékfeső című produkció.

Next

/
Thumbnails
Contents