Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-21 / 221. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. szeptember 21. A chilei dráma (3.) Elindultak a páncélosok Népművészeti verseny a Vinqisz parkban Nemrég népművészeti versenyt rendeztek a litvániai Vilniuszban, a Vingisz parkban. Százötven népművész mutatta itt be tudását a város sok ezer lakosa és vendége jelenlétében. Fazekasmesterek, kovácsok, horgolónők messzeföldön híres munkáiban gyönyörködhettek a látogatók. Litvániában nem újdonság a népművészeti verseny, de ilyen nagyszabású találkozóra csak most, Vilniusz alapításának 650. évfordulója alkalmából került sor. Elhatározták, hogy ezentúl évente rendeznek tömeges jellegű népművészeti seregszemlét. Lj épülelek—régi téglából Az elmúlt két év során 12 régi épületet restauráltak a védett üzbég városban, Hi- vában. Közöttük van a Sir- gazi-Han papi iskola, ahol már a XVIII. század eleje óta áll a híres Miszkan- Fazilan, a Tudósok Háza. Itt élt és tanult a neves türkmén költő, Mahtumkuli. A restaurátorok az újjáépített középkori kemencékben a régi módszerek szerint előállított anyagokat égettek ki: a tégla, a majolika és a kerámia alapanyaga ugyanaz a különleges keve- rékű agyag, amelyet az elmúlt századokban a hivai mesterek használtak, s amelynek keverési arányát titokként őrizték. Vízcsapból forrásvíz Az NSZK-ban nemrég forgalomba hozott, miniatűr vízmű, bármilyen vízvezetékcsaphoz hozzákapcsolható. A „Pur-O-Water” készülék, a köztudottan katalitikus tulajdonságokkal rendelkező, aktív szénnel működik. A szűrőberendezés a vízvezeték vázét a klórtól, egyéb vegyi szennyeződésektől, valamint a rozsdától és a különböző — különösen a nagyvárosokban észlelhető szagoktól egyaránt megtisztítja, anélkül, hogy kivonná a víz ásványi nyomelemeit. Ilyen, szinte „forrásvíznek” mondható vízzel a kávé és tea zamatosabbá, az ételek íze aromásabbá tehető. A csecsemők ételének íze jobbá válik, a szűrő alkalmazása a fertőző megbetegedéseket is kiküszöböli. Chilében 1891-be — nyolcvankét évvel ezelőtt — polgárháború volt. A Mannlic- her-puskák korában tízezer halottja volt a harcoknak. A szocialista párt lapja, a Náción figyelmeztetőként, mementóként erről a régi polgárháborúról közölt az Tavaly ősszel a kormány tudomására jutott az úgynevezett Szeptember-terv. Ez a jobboldali ellenzék pontosan kidolgozott taktikája volt a hatalom átvételére. Néhány napot szántak az akcióra: a fuvarozók és a kiskereskedők sztrájkja vezette volna be, majd az ellátási nehézségek miatt fellépő elégedetlenséget kihasználva tömegeket kívántak az utcára vezetni, merényletekkel akartak pánik-hangulatot kelteni, aztán lépett volna a hadsereg. A Szeptember-terv akkor kudarcba fulladt, elmaradtak ugyanis az ellenzék-párti tömegakciók, a katonai szervezkedést pedig leleplezték. Ami nem sikerült néhány nap alatt, azt az ellenzék puccsista része egy év alatt valósította meg. Pontosan ugyanaz volt a forgató- könyv, s bár ezúttal sem sikerült megnyerniük a tömegek támogatását, a katonai akció megdöntötte a kormányt. Most is sztrájkokkal kezdődött. Chile sajátos viszonyai között (alig A magán szállítók szövetségének főtitkára, Vilarin a legrosszabb kapcsolatban állt ThiemeveL a Haza és Szabadság elnevezésű szélsőjobboldali terrorszervezet fővezérével. (Thieme maga vallott erről elfogatása után.) A fasiszta szervezet főnöke „halottaiból támadt fel”. A népi kormány hatalomra jutása után megrendezte saját „repülőszerencsétlenségét” a Csendes óceánon, majd jelképes temetése után Argentínából nekilátott a fasiszta terrorakciók szervezéséhez. A Haza és Szabadság emberei július 23-a és szeptember 5-e között 1015 terrorcselekményt hajtottak végre. Meggyilkolták Allende elnök számysegédjét, közhivatalokat, távvezetékeket, olajvezetékeket, üzemeket robbantottak föl, megtámadták a haladó szervezetek székházait. elmúlt hetekben képeket. Akkor már érezni lehetett: a jobboldal mindenre elszánta magát, s semmi árat nem érez drágának a kormány megbuktatásáért. Fényképekkel viszont nem lehetett megelőzni a támadást. van vasút), a tehergépkocsi- és autóbusz-tulajodono- soknak meghatározó szerepük van az ellátásban, a tömegközlekedésben. A fei- fellobbanó sztrájkok nyomán az elmúlt három hónapban teljesen megbénult az országban minden szállítás. Csak a rendfenntartó erők és a diák önkéntesek (szüntelen életveszély közepette végzett) közbeavatkozása mentette meg a nagyvárosokat az éhhaláltól. A sztrájk három hónapja végsőkig feszítette a húrt. A kormány egy ideig abban reménykedett, hogy a munkabeszüntetés terheit a fuvarozók sem tudják hosszútávon vállalni. Csak az utóbbi napokban derült ki, honnan voltak a sztrájko- lóknak tartalékaik. Az ellenforradalom kirobbanása előtti napokon jutott a népi kormány tudomására, hogy a nemzetközi nagytőke (elsősorban az amerikai konszertek) az utolsó negyven napban 1 millió 200 ezer dollárt juttatott a sztrájkoló fuvarozóknak. A terror, a sztrájk még mindig sem lett volna elég hatásos előkészítése az ellenforradalomnak, ha a kereszténydemokrata párton belül nem kerül többségbe a kormányt mindenáron — szószerint mindenáron — megdönteni kívánó irányzat. A parlament, a keresztény- demokraták befolyása alatt lévő bírói testület — és egyre inkább a hadsereg vált a terrorcselekmények védelmezőjévé. A parlament megakadályozta a kormány hatásos intézkedéseit, a bíróságok — „bizonyítékok hiányában” — sorra szabadon bocsátották a fegyvert rejtegető terroristákat. Valpa- raisóban, az ország második legnagyobb városában például a bíróság menesztette a rendőrfőnököt, mert házkutatást tartott a Haza és Szabadság székházában. Igaz, bombákat, fegyevere- ket, lőszert találtak —, de a házkutatásra nem volt bírói végzés. A kereszténydemokratáknak a puccsistákkal való együttműködését mutatja, hogy éppen a leg- kiélezettebb helyzetben szakították meg a tárgyalásokat a kormánnyal, s hogy az ellenforradalom kirobbanása után kifejezték szolidaritásukat a hatalomra került tábornokokkal. Utolsó szó a hadseregé A roham utolsó szakaszában a hadseregé volt a szó. A parlamentnek a fegyverellenőrzésre hozott törvényére hivatkozva a felső hadveze tés nagyarányú razziákat rendezett a gyárnegyedekben, üzemekben. Ezzel egyrészt az ellenforradalom utáni ellenállást kívánták meggyengíteni, másrészt szembe akarták állítani a munkásságot a katonasággal. 1973. szeptember 11-én, kedden reggel kirobbant az ellenforradalom. Brutalitásban semmiben sem különbözött ez az akció más fasiszta hatalomátvételektől. Bebizonyosodott— a változó nemzetközi helyzet ellenére — az imperializmus, az osztályharc osztályharc maradt. A jobboldal rohama ellen — egyre több hír szól erről — a munkásság szervezett erői, a hadsereg haladó része felveszi a küzdelmet. A chilei munkás- osztályt nem győzték le. Al- lende, a mártír, akinek neve mindörökre bekerült a haladásért küzdők legjobbjai közé, egyik utolsó beszédében azt mondta: „Chile dolgozói érettebbé, tapasztaltabbá, öntudatosabbá váltak, mint bármikor azelőtt”. Az alkotmány elleni brutális támadás, a népszerű, törvényesen megválasztott elnök meggyilkolása, a polgárság széles rétegei számára is nyilvánvalóvá tette: nem az alkotmányos rend védelmében, hanem fasiszta diktatúra létrehozására indultak el az elmúlt hét keddjén a páncélosok. De Chilében a harc tovább folyik azokért az eszmékért, amelyeket 1970-ben a Népi Egység zászlajára tűzött. (VÉGE) Ivcrcszty András Szeptember-! érv 1015 terrorcselekmény r * # * <> Az előadó előad. A hallgató hallgat. Az előadó azért előadó, hogy előadjon, következésképpen a hallgató azért hallgató, hogy hallgasson. De, hogy az előadó mennyit ad elő illetőleg a hallgató menynyit, az egyenes arányban és szoros összefüggésben áll azzal a papír- mennyiséggel, amit az előadó a kézben tart, s amit a hallgató éberen figyel, hogyan fogy. Mármint az előadó kezében. Talán évszázados íratlan szabály, hogy az előadó és a hallgató közötti kölcsönös megértő és türelmi kapcsolat alapja az, hogy az előadó a már elmondott szöveget tartalmazó lapot szépen és akkurátusán lehelyezi maga elé az asztalra. így a kezében lévő és az elmondott szöveggel egyenes arányban fogyó papírlapok vastagságából, illetve vékonyodá- sából, még egy kevésbé gyakorlott hallgató is kikövetkeztetheti: mennyi van még hátra. A kezdők néha öt percet is tévednek, a gyakorlattabbak egy-két perc differenciával tisztában vannak, mikorra hangzik el, hogy: „... s ehhez kívánok önöknek a magam nevében is erőt, egészséget..míg a rendszeres értekezletre járók másodpercnyi pontossággal ébrednek az utolsó papírlap asztalra suhanó zizzenésétől. Érthető ezek után, hogy Az első két-három oldalnál — tévedni emberi dolog — mondom erre gyanakodtam, ám hallgatótársaimmal együtt megdöbbenve vettem tudomásul, lanuhn íui y az előadó és hallgató viszonyáról Röviden o közelmúltban egyre fokozódó meglepetéssel, majd ingerültséggel figyeltem, mint rakja a kezében tartott papírlapok alá — nem az asztalra, a papírlapok alá! — az előadó a beszéde elmondott szövegét. Először úgy véltem, hogy szórakozottságból, véletlenül, a kellő odafigyelés hiánya miatt következik be' ez a minősíthetetlen és merőben szokatlan, az előadók és a hallgatók békés egymás mellett élése szempontjából örvendetesnek aligha nevezhető eset — miszerint valaki, aki előad, az nem az1 asztalra, hanem a kezében tartott beszéd többi papírja alá dugja a már elmondott szöveget. hogy itt nem tévedésről, hanem egy tudatos magatartásról, a hallgatóság figyelmen kívül hagyásáról, egy íratlan szabály durva megsértéséről van szó. Csak ültem és méltatlankodtam, mivel az előadó már a huszonnyolcadik perce beszélt, és a kezében tartott papírok tömege semmit sem változott, s emiatt fogalmam sem volt róla, de másnak se: menynyi és mennyi? Az előadó csak beszélt és makacs következetességgel rakta a papírokat a többi alá, mi meg, hallgatók, méltatlankodtunk, forrt bennünk a düh, a pokolba kívántuk ezt a fickót, aki valamikor az előadás kezdete előtt az elvtársunk, kartársunk, szaktársunk volt. de ím szemtől szembe árult el bennünket, keresztül döfve lelkünk harmóniáját vastag papírkötegével. Teltek a percek, a negyedórák és mi olyan tanácstalanok voltunk, mint gyermek a sötét erdőben, oly reménytelenek, mint eltévedt emberek egy barlang útvesztőjében és oly dühösek, mint akiket legszebb álmukba nem engednek vele aludni. Csak az előadók istene megbüntetné valahogy! — fohászkodtam magamban, és leolvasni véltem számos más hallgatótársam ajkáról is az átkot. „Kedves elvtársak, kedves hallgatóim ... Bevezetőben arról szeretnék szólni előadásomban, hogy ... Pardon ... Ezt már mondtam ...” — makogott zavartan az előadó, aki a szorgos alája dugdosás miatt, lám nem vette észre, hogy a következő oldala mondandója mondandójának első oldala volt valamikor, egy órával ezelőtt. Könnyedén, kajánul felvihogtunk, aztán gőgösen végigmértük a fickót, íme az isten nem ver bottal a szocializmusban sem, s ehhez kívánok magának előadó kartárs erőt, egészséget. Gyurkó Géza Kis és nagy pénzek A világ legrégibb pénzérméi, amelyben készítésük évszáma is látható, a lídiai (kis-ázsiai) pénzek. Ezek 2650 évvel ezelőtt voltak forgalomban. A világ legkisebb aranypénzeit Dél-Indiában verték, körülbelül 1820-ban. Ezeket az érméket „gombostűfejnek neveztéle, merb csupán egy szemer volt a súlyuk (0,0648 gramm). A legnagyobb ércpénz szintén Indiában készült, Sáh Dzse- hán mongol padisah uralkodása idején (1627—1658). Súlya 2.3 kilogramm volt, átmérője pedig 13 centiméter. A zenekar tagjainak átlagéletkora 6 év. A zenekar 13 éve működik, Bakuban az Elektromos Művek kollektívája szervezte az üzemi nek. A csöppségek több „vendégszereplésen” voltak idén az üzemben, ahol a papák és mamák dolgoznak. A óvoda mellett. A zenekarban cimbalmos, szájharmo- nikás, dobos és harmonikás tevékenykedik. Műsorukon a Szovjetunió népeinek legnépszerűbb dalai szerepelSzovjetunió számos óvodájában vannak hasonló gyermek-együttesek. Rajzköreik, táncszakköreik, kórusaik mind az esztétikai nevelést szolgálják. 700 éves ólompecsét Az északkelet-bulgáriai Pliszka és Preszlav, a két egykori főváros környéke rendkívül gazdag régészeti kincsekben^ Az ásatások szünet nélkül folynak a két város környékén; a most folyó munkálatok során értékes leletekre bukkantak, megtalálták Borii cár (1207— 1218) ólompecsétjét, amely egyike a II. Bolgár Birodalom idejéből származó ritkaságoknak. Ezen a helyen találtak már egy másik, hasonló pecsétet 70 évvel ezelőtt, ennek vésete és felirata azonban teljesen elkopott. A most napfényre került, tökéletes épségben megmaradt pecsét vésése művészi kéz munkájára vall, nagyon ritka példánya a XIII. század eleji bolgár glyptikának. Az ilyen ólompecsétekkel, vagy aranypecsétekkel az uralkodó leveit zárták le; a most megtalált pecsét valószínűleg fontos okiraton volt, ami időközben elpusztult, ilyen uralkodói okiratokat magasrangú hivatalnokoknak küldtek az udvarból. A flamingók alkalmazkodnak A szabadban a flamingók olyan félénkek, hogy ha az emberek felzavarják őket, akkor csapatosan elhagyják fészkeiket és nem térnek vissza többé. Még az alacsonyan szálló repülőgépek is elijeszthetik őket. Ilyen nyugtalanító és zavaró hatásokkal pusztították ki őket Szicíliában, Egyiptomban, a Volga és az Ural torkolatában. A Rhone deltájában még körülbelül 3000 pár megmaradt, ezek azonban nem költenek minden évben. Ha a lagúnában túlságosan magasan áll a víz, akkor az iszapból épített fészkek elúsznak. A területre még tudósoknak is csak különleges esetben adnak belépési engedélyt. Turisták nem léphetnek be, de néha távolról megfigyelhetik az égen ékalakban repülő fehér madarakat. A legmeglepőbb az, hogy az elfogott flamingók, amelyeknek a szárnyát levágják, igen gyorsan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Elefánt mint vasúti segédmunkás A Calcuttától nem mesz- sze levő Haura állomáson „betanított munkásként” dolgozik egy Pardzs nevű indiai elefánt. Nem is csekély munkát bíztak rá: közreműködik a szerelvények összekapcsolásában. Pardzs, fiatalon, az elefántok serdülő korában került a vasúthoz és kezdetben igénytelenebb munkát végzett: gerendákat rakott föl a vasúti kocsikra. De az okos állat „rájött”, hogy ennél értékesebb munka elvégzésére is képes: most már a vagonokat tologatja a szerelvények összeállításánál. Munkáját megbecsülik. Az eddigi élelem- adagjának a r kétszeresét kapja. Cyranót is felülmúlja Az olaszországi Soragna városának 52 éves polgárát, Attilio Salvinit tüntették ki az „orrkirály” jelzővel. íme a nem mindennapi testrész méretei: hossza 64 milliméter, szélessége 38 milliméter. Ebből is látható, hogy valóban impozáns orról van szó. Arról azonban nem szól a krónika, vajon a koronát csak az orr méreteiért, vagy arányainak harmóniája és szépsége miatt ítélték oda Attilio Salvininak. Hatéves zenészek
