Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

1973. szeptember 21. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 5 Hangversenyek Ősbemutatók Észt kalendáriumi dalok Gazdag zenei program a rádióban Október 4-én Megnyílik a karcagi múzeum Nyitásra kész a karcagi Györffy István Nagykun múzeum, amelynek állandó néprajzi kiállításán az al­földi táj hagyományait őr­ző dokumentumoKkal Is­merkedhetnek meg a láto­gatók. Szolnok megye hete­dik múzeumát, október 4-én a múzeumi hónap nyitánya­ként adják át. Itt rendezte meg október 20-án az or­szágos néprajzi találkozót Novemberben pedig Kátai Mihály karcagi születésű egri festőművész alkotásait láthatja a közönség az új múzeumban. Széchenyi emlékmúzeum Befejeződött a nagycenki Széchenyi kastély restaurá­lása, amelyben a legnagyobb magyar tiszteletére emlék­múzeumot rendeztek be. Az emlékmúzeum föld­szintjét a Széchenyi család történetének, valamint Szé­chenyi István életének, poli­tikai pályafutásának szentel­ték. A nagycenki Széchenyi kas­tély helyreállítása ezzel nem fejeződött be: megkezdődött és 197ö-re befejeződik a ke­leti szárny építése, ahol mén- telepet és lovasiskolát ren­deznék be, szintén korhű módon. Az emlékmúzeum ünnepé­lyes felavatása ma. Széchenyi István születésének 182. év­fordulóján kerül sor. Egyenes adásban A budapesti művészeti he­tek gazdag eseménysorozatá­ban külön helyet foglalnak el a Magyar Rádió zenei főosz­tályának új bemutatói, stúdió­koncertjei. Mint Petúr István főosztályvezető elmondotta, az MTI tudósítójának, az el­múlt fél év folyamán ké­szült több tucat opera, szim­fonikus, kamara és kóruszene felvétel közül mintegy 20 da­rabot kiemelt műsorként az őszi művészeti seregszemle alkalmából sugároznak heten­te két alkalommal. Az évad nyilvános hangversenyein el­hangzott új magyar zenemű­vekről úgynevezett tartósí­tott felvételek készültek, s ebben a formábán most hang­zanak el először. A művek között találjuk Balassa Sán­dor: Kantáta Op. 21. Durko Zsolt Kantáta, No. 2. Petro- vics Emil II. kantáta, Ott essem el én című alkotásait. A kamarazenei felvételek között találjuk Brahms h- moll‘klarinét, ötösét, amelyet kitűnő klarinétművészünk,, Kovács Béla a világhírű Tát­rai vonósnégyessel közösen ad elő. Csajkovszkij B-dúr vonósnégyesét a Bartók kvar­tett játssza. Elhang-’’- a sorozatban két XVIII. századi versenymű is. J. Bach fagottversenye és Anton Wranitzky kétbrácsás versenyműve. A kórusfelvételek közül az ismert észt zeneszerzőnek, Tormisznak „Észt kalendá­riumi dalok” című kompozí­ciója az MRT énekkarának tolmácsolásában szólal meg, a karnagy Révész László. Elkészült és az ősz folyamán kerül a hallgatók elé Gluck „Iphigenia Aulisban” című operája is. A címszerepet Sudlik Mária énekli. Október 15. és 21. között a hagyományokhoz híven is­mét megrendezi a Magyar Rádió a magyar népdal hetét, amelynek során előadások idézik Bartók művészeiét, népművészeink legszebb fel­vételeit. A budapesti zenei hetek hangversenyeinek többségét a rádió egyenes adásban köz­vetíti. Ahol egy Örményesen keskeny műút vezet a főtérhez. Az út és a Szabadság téri buszforduló 700 ezer forintba került. Azonnal fel sem tűnt. pedig ezerötszáz ember közlekedé­sét teszi könnyebbé. A községi tanács vb titká­rával és a párttitkárral jár­juk az utcákat. Egymás sza­vába vágva soroljuk, mi minden épült a faluban. — Van itt változás, hogy­ne lenne — mondja a köz­ségi tanács vb titkára. Nagy Sándor. — Nem is tudom, hol kezdjem. — Talán a legfontosabb — vág a szavába Felkai István párttitkár — új mélyfúratú kutat építtettünk a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű­vekkel, 1700 méterrel növe­kedett a vízvezetékhálózat, a korábbi két kút helyett most hét van. A lakosság 120 ezer kútnak örülni tudnak forint értékű társadalmi mun­kával járult hozzá a vízgon­dok megoldásához. — Szolgálati lakásokat építettünk, hogy legyen or­vosunk. Le is telepedett egy házaspár, különös örömünk, hogy a doktornő férje állat­orvos — mondja a tanács vb titkára. — Az iskolában befejeződött a parkettázás, ezen a télen már olajjal füt­hetnek. sőt kézilabdapályát is építettünk. A megyei KISZ bizottsága 6 ezer forintot adott rá. a többi pénzt mi teremtettük elő. •H'V 4 Csak hallgatom őket, kér­dezni sem kell. egyre többet szeretnének elmondani. — Aztán itt az óvoda — folytatja Felkai István. — Szűk egy kicsit, de igyek­szünk otthonossá tenni. Az Április 4. Gépgyár örménye- si üzemének egyik brigádja ruhafogasokat, cipőtartókat készített, berendezte a ját­szóudvart. Az Űj Élet Tsz meg egy kivénhedt mikro- buszt alakított át a gyerekek számára. A járdát se felejt­sük el! Az új telepet kivéve mindenütt van már járda. És a tűzoltószertár — veszd át a szót Nagy Sándor. — A klubbal együtt azt is nemrég adták át. Lelkesen sorolták az ör­ményes fejlődését jellemző újabb és újabb tényeket. A tervekről is beszéltek: pél­dául új iskolát szeretne épí­teni a község. örményesen nemcsak a ta­nácstitkár, mindenki ismeri a község új létesítményeit, örömmel büszkélkedik is ve­lük. Csak kérdezni kell őket — s ez a válaszokból men­ten kiderül, Sz. G. G yermekkoromban sok­szor kimentem a fa­luszéli rétre. Ha- nyattfeküdtem a fű­ben és néztem az eget. Kék, átlátszó üvegből volt és túlsó olda­lán mezítlábas angyalok sé­táltak. Gyerekek játszottak körülöttük, akik életükben mindig jók voltak, boldog csaholó kiskutyák futkároz- tak, akik soha nem harap­tak meg senkit. Ha szürke volt az ég. azt hittem, hogy a kék üveg beoiszkolódott. és ha fehér felhők úsztak felettem, tud­tam. azok hatalmas szap­panhabok. mert azzal mos­sák tisztára a mennyorszá­got és ha esett az eső, azt hittem, hogy az szennyes víz. Éjszakánként, amikor né­ha felébfedtem. és ágyam­ból felláttam az égre. úgy gondoltam, hogv azért terí­tették le a fekete, arany- csillagos pokrócot. mert most odafönt is alszanak. Imádkoztam, hogy gyorsan haljak meg, mert nagvon szerettem vo1na odakerülni és azt hallottam, hogy csak a halál árán lehet. De amikor megdöglött a kiskutyám és ott feküdt mozdulatlanul a kert végé­ben. és hiába szólítgattam. nem nyitotta ki a szemét, akkor éreztem, hogy valaki becsapott. A kutya nem került a mennyországba, hisz ott volt előttem moz­dulatlan teste, pedig soha nem harapott meg . senkit. Márton Klára: 4 levél... csak megugatta a verebe­ket. és az ismeretlen embe­reket. És egyszer kolbászt lopott, mert éhe« volt. Ott kucorogtam előtte és kértem, hogy ébredjen fel, hozok neki kolbászt, egye meg, nézzen rám mégegy- szer. nyalogassa meg a ke­zemet. meg is haranhat és aztán ismét meghalhat. De csak csend volt körü­löttem. még a bogarak se zümmögtek és ebben a né­maságban megéreztem, hogy áll valaki a hátam mögött. A nyakamba lihe­gett, én nem mertem meg­fordulni. Tudtam, senkit se látnék, pedig az a valaki ott van. Kitaláltam a nevét: ő a Félelem. És akinek ajándékot hoz. az azontúl mindig félni fog. Amikor apám fütyörészve egy szúrós vasvillával a szemétdomb tetejére dobta a kutyát, kiszaladtam az udvarról. Egészen a vasút­állomásig szaladtam. Tud­tam, hogy a vonatok meg­védenék. Néztem utánuk, ahogy pöfögve kimennek a pályaudvarról és már nem féltem annyira. Álltam a sínek között, beszívtam a vonatfüstöt és éreztem, hogy nem áll a hátam mö­gött senki. A Félelem nem mert utánam jönni. Boldog voltam, de nem imádkoztam, mert tudtam, nem kell meghalnom azért, hogv egvszer maid én is felülhessek egy ilyen vo­natra. amelyik nagyon messze megy. Ügy gondol­tam, ha felnövök, lesz majd egy játszótársam. akivel egyszer elutazunk. Sokáig megv a vonat, a világvégé­ig, mert valahol van egy Szerencsére Pipás nem ment... Tanügyi „razzia” Tiszaburán A fiatalasszony bekiáltott az alsó tagozat tornaóráján részt vevő túlkoros, máso­dik osztályos élettársának: „Gyere Pipás, szeretkez­zünk” — Pipás szerencsére nem ment, — mondja a ti- szaburai általános iskola t igazgatója. — Ilyen esetek különösen napirenden van­nak. Kérdem a múltkor az egyik kislányt: hol voltál pár napig? — Férjhez men­tem. — Papír van róla? — A, nem úgy történt, csak összeálltunk, elszöktünk. — S most hol a férjed? — Itt, az iskola előtt. — Na, gyorsan hívd be, s ültesd magad mellé a padba! Tiszaburán az ilyen ese­tek gyakorisága súlyos tár­sadalmi gondot okoz, hiszen hetvenkét elsősből ötvenöt egány Az is lehet, hogy számuk még szaporodik, mivel a helyi tantestület buzgalmán jobban múlik iskoláztatásuk, mint szüleik igyekezetén. A közelmúltban a nevelők raz­ziaként ható felmérést vé­geztek a cigánytelep tankö­teles korú gyermekei kö­zött. Találtak olyan tíz évet betöltött gyereket is, aki még egyetlen napig sem járt iskolába. Lehetséges, hogy a „tanügyi razzia” időpontjá­ban néhányan a Tisza menti erdőben, vagy a tágas ha­tárban csavarogtak. Ezért történhet meg, hogy gyara­podik még az elsősök lét­száma. A tiszaburai cigánycsalá­dok iskolás korba kerülő gyermekei olyan elemi fo­galmakkal sincsenek pél­dául tisztában, hogy mi az egyenes, s mi a görbe vo­nal. Egyszóval szellemileg elmaradottak. Most már a putri sorok helyén takaros házak húzód­nak. Ez azonban csak egy lépés volt az emberibb élet felé. Szellemi felemelkedé­sük még éppen hogy meg­kezdődött, s ezért a cigány- gyerekek tanítása az átla­gosnál nagyobb erőfeszítést kíván a tantestülettől, s az átlagosnál is jobb, vagy le­galább az átlagot elérő sze­mélyi és tárgyi feltételeket. Sajnos, a személyi és tár­gyi feltételek sok kívánniva­lót hagynak maguk után. Még az a szerencse, hogy a tantestület fiatal, életerős, tele optimizmussal és alko­tásvággyal. Különben még így sem lehetne áthidalni azokat a nehézségeket, me- i lyeket az okoz, hogy tíz alsótagozatos nevelő közül nyolc képesítés nélküli. Az iskola tíz tanterme négy helyen van, közülük kettő szükségtanterem. Az elsősök létszáma lehetővé tenné három osztályba cso­portosításukat, de ehhez se tanterem, se tanító. Nem ju­tott például tanító az egyik harmadik osztályba sem, helyettesítéssel tanítják a gyerekeket. .j. I A nevelő munkát .tekintve hallatlanul - káros mindez. Nincs például mód arra, hogy a túlkorosokat külön osztályba csoportosítsák. Ti­zennégy — tizenöt éves gye­rekek ülnek együtt másodi­kos, harmadikos társaikkal. Károsan érezteti ez hatását az oktatásban is. Nem vé­letlen, hogy Tiszaburáról többnyire csak ipari tanuló­nak mennek a fiatalok. Játékfilmszemle Pécsett Tegnap a Magyar Film­művész Szövetség Gorkij fasori klubjában sajtótájé­koztatót tartott a VII. ma­gyar játékfilm szemléről. összesen hét magyar film szerepel a versenyben, az október 8. és 13. között tar­tandó szemlén. A nyitó- és záróünnepsé­gen olyan új magyar filmet mutatnak be, amely még nem volt a mozik műsorán. Ezenkívül még hat új ma­gyar filmet láthatnak a vendégek. Üj külföldi produkciók is utolsó pályaudvar. Azon túl egy hosszú kerítés, ami az egész világot átéri. A kéri* tés kőből van, olyan magas, hogy nem látni a tetejét., és aki jó és soüáig utazik, az bemehet a kapuján. Aki ide belép, egy hatalmas ré­ten találja magát, s e rét­nek nincs vége. Nagyon zöld ott a fű. gyerekek ját­szanak benne. mindegyik­nek lesz egv igazi barátja, és olyan Kiskutyák futká- roznak ott, akik soha nem fogank megdögleni. Amikor felnőttem és megtaláltam a játszótársa­mat. már nem akartam el­utazni. Nem mondtam el neki. hogy egyszer régen arról ábrándoztam, hogv vele ülök vonatra és leszál- lunk az utolsó pályaudva­ron. Sok-sok rét volt körülöt­tünk. ahová nagyon hamar el lehetett jutni, és mind­egyik hasonlított arra a ré­gi. meffálmodottra. De eayszer megint meg­látogatott a Félelem. A há­tam mögött állt. Megismer­tem a lehelletéről. A játszótársam egy aszta­lon feküdt, fehér lepedővel láthatók lesznek a szemlén. A szemle programját gaz­dag kulturális műsorsorozat kíséri. Az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt esemény a Csontváry-kiállítás meg­nyitása lesz október 10-én. A szemle vendégeinek be­mutatja két újabb tánckom­pozícióját a Pécsi Balett. Külön előadást tart a szín­ház társulata is. Változatlanul a szemle egyik fontos eseménye lesz — mint korábban is min­den alkalommal — a vita a magyar filmművészetről. letakarva és én hiába szó­lítgattam. Levettem arcáról a takarót és kértem, hogy csak mégegyszer nézzen rám. mondjon valamit, én nem árulom el senkinek. De csend volt és ugyan­olyan megalázottnak. legyő- zöttnek és kifosztottnak lát­tam őt. mint akkor nagyon régen a kiskutyámat. Hazaszaladtam. bezár­kóztam, de éreztem, hogy most utánam jött a Féle­lem. Néha. éjszaka, amikor sö­tét van, úgy érzem, valaki megsimogat. Gyorsan a vil­lanykapcsolóhoz megyek, de amikor világosság lesz. nincs a szobában senki. Zö­rög az ablaküveg, gyorsan kinyitom az ablakot, de rá­jövök. hogy csak a szél. s. Nagyon félek..; Napok óta levelet írok. Azzal a régenvolt kislány­nyal beszélgetek. Arra ké­rem zavarja el mellőlem a Félelmet, és találjon ki ne­kem mégegyszer. utoljára egy hosszú mesét, amiben majd megint hiszek és so- Káig tart, és egy kicsit igaz lesz, mert még sokáig aka­rok élni. Mindezt tetézi: aki diplo­mát szerez a képesítés nél­küli nevelők közül, az többnyire elhagyja az isko­lát. Az előbb felsoroltakból kézenfekvő: kiindulópont­ként a személyi és tárgyi feltételeken kellene javíta­ni, legalább átlagos szint­re emelni. Utóvégre társa­dalmi szempontból káros, i hogy egyetlen faluban a ci­gányok százai nem jutnak el még az általános iskola felső tagozatába sem. A Járási Hivatal művelő-' désügyi osztálya a lehető­ségeihez mérten segít. Egy tanyai iskola kivételével Ti­szaburán a legmagasabb a területi pótlék. Ha valaki négy évig marad, nyolcezer forint letelepedési segélyt kap. A helyi tanács lakás­ügyekben nyújt támogatást. Most is három tanító há­zaspárt el tudnának helyez­ni. A megyei tanács negy­venezer forintot juttatott a közelmúltban szemléltető eszközökre. (Mellesleg ez is növelte az elhelyezési gon­dokat, mert nincs szertár.) Tapasztalható viszont a helyiek nevelőket súlytó in­tézkedése is. Korábban egy hold illetményföld járt pél­dául a nevelőknek, most nem jutott annyi. Nem csökkent sokkal a földterü­let, de megbecsülésük hi­ányát érzik belőle. Laká­suk korszerűsítéséhez (pél­dául fürdőszoba berendezés) is kevés segítséget kapnak. Pedig ilyen viszonyok kö­zött minden módon Tisza- burához kellene kötni a ne­velőket. A cigánygyerekek nevelé­se érdekében leghatásosabb volna építeni egy diákott­hont, ahová az étkezés mi­att biztosan elmennének. Persze, az anyagi-pénzügyi realitásokat nézve erre most még nincs lehetőség. Köny- nyebben nyílna mód egyéb eljárásokra. Gondolni példá­ul egésznapos iskola szer­vezésére számukra, az is­kolai előkészítő időtartamá­nak egy évre növelésére, esetleg korrekciós osztályok szervezésére, ahonnan elő­menetelüktől függően ke­rülnének át a rendes tago­zat megfelelő osztályaiba. Támogatás keltene Egy biztos: ezen a hely­zeten sürgősen változtatni kell, s ehhez többnyire ke­vés a tanács pénze Tisza­burán, s a cigányok által sűrűbben lakott települése­ken egyaránt. Központi in­tézkedés, és pénzügyi támo­gatás kellene. Helyileg megvan a jó szándék a ci­gányok iskoláztatására; de a nehéz helyzet megoldásá­hoz ez bizony kevés. Simon Béla A János vitéz rajzfilmen A budapesti közönségsike­re után a mozik szeptember 20-tól országszerte műsoruk­ra tűzik az első másfél órás színes magyar rajzfilmet, a János vitézt. Az újszerű al­kotás iránti érdeklődésre jel­lemző, hogy a májustól a budapesti Puskin moziban és néhány Balaton melletti film­színházban vetített filmnek eddig mintegy 120 000 nézője volt. Nemcsak a hazai közön­ség fedezte föl, eddig meg­vásárolta Csehszlovákia. Len­gyelország, Kuba. Románia, az NDK és Olaszország. A felsorolt szocialista országok­ban a mozikon kívül a tele­vízió képernyőjén is látható lesz a János vitéz. Jó szándékban nincs hiány

Next

/
Thumbnails
Contents