Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-21 / 221. szám
1973. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei a élelmiszergazdaság! aktíva Szigligeti Színházban (Folytatás az 1. oldalról.) taszterrel. a minisztérium tnás vezetőivel, az Országos Vízügyi Hivatal, a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel a párt rendszerek elterjesztéséBereczki Lajos A megyei tanács elnökhelyettese „A megye élelmiszer- gazdaságának helyzete és feladatai” című referátumát a következőkkel kezdte: — Meeyénk élelmiszergazdasága számottevően fe.ilő- dött 1973-ban. Állattenyésztési szaktelepek, raktárak, szárítóberendezések, öntöző- rendszerek. gépek, sőt egész géprendszerek segítik a termelést. Nem egyszerűen mennyiségi, hanem minőségi változásokról van szó. Növénytermesztésünk időarányosan teljesíti tervét. Jól fizettek a nyári betakarítósú növények, s a rendkívüli augusztusi, szeptemberi aszály ellenére is, a tavalyinál jobb termést ígérnek az ősziek. Az állattenyésztés azonban ebben az évben időarányosan még nem tudja azt adni, amit a negyedik ötéves terv előír. Ennek az az oka többek között. hogy száj- és körömfájás vonult át a megyén, és a termelés műszaki fejlesztése is elmarad ebben az ágazatban a növénytermesztés mögött. Fejlődött a megye gabona- és cukorrépa-feldolgozó ipara, az élelmiszeripar más ágai azonban messze elmaradnak az igényektől és a lehetőségektől is. A termelés szerkezete a népgazdasági igényekhez igazodik, egyedül a zöldségtermesztés a kivétel. amelyben még mindig nem érvényesül a népgazdasági irányzat. Ebben az évben kiegyensúlyozottabbá vált az élelmi- szergazdasági üzemek gazdálkodása. újszerű vertikális kapcsolatok alakulnak ki az Blapanyagtermelő mezőgazdasági üzemek, az élelmiszeripari és kereskedelmi vállalatok között. Tovább erősödött a centralizáció és a koncentráció, fejlődött a szakosított termelés is. Az utóbbi a termelés iparszerű jellegében testesül meg. Az elmúlt röl, a megye élelmiszergazdaságának fejlesztéséről. Ezt követően Tóth János felkérte Bereczki Lajost, a megyei tanács elnökhelyettesét, tegye meg előterjesztését. előadói beszéde évek alapozó munkájának, a tudomány térhódításának is köszönhető ez. Javult a mezőgazdasági üzemekben a vezetés színvonala, a megye élelmiszergazdaságában ma már ott van az a szellemi erő, amely képes a termelőerők hasznosítására. Mindezzel együtt azt kell tennie a mai aktívának — folytatta Bereczki Lajos — amit a jó orvos is tesz. Alaposan megvizsgálja az egészséges testrészeket is, hogy megóvja a betegségektől, s Bereczki Lajos előadói beszédét tartja mikroszkóp alá helyezi a beteg részeket, hogy meggyógyítsa. Olyan tájon, mint Szolnok megye. is. amelyben az élelmiszergazdaságnak meghatározó szerepe van, ezt a lelkiismeretes vizsgálódást évről évre lcötelességszerűen teljesíteni kell — mondotta Bereczki Lajos, majd a továbbiakban részletesen elemezte az élelmiszergazdasági ágazatokat. A növénytermesztésről A növénytermesztésről szólva elmondta, hogy megkezdődött az iparszerű termelés, jó a gépellátás, kedvező a műszaki fejlesztés, a kemikáliák használata, a vetőmagellátás és a tápanyag-visszapótlás. A gabona és a rizs termesztését, betakarítását száz százalékban gépesítettük, a cukorrépáét 95, a közös művelésű kukoricáét 80 százalékban. Ebben az évben 134 ezer hektáron termeltek búzát az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, ami az ország búzatermő területének 10,4 százaléka, s amelyen az ország gabonakészletének 10,6 százaléka terem meg. Ebben az évben 35 5 mázsás hozammal szerepelnek. Ez majdnem megegyezik az országos termésátlaggal, búzatermesztésben a termésátlagokat tekintve öt megye előzi meg Szolnokot. Külön elismeréssel szólt az előadó a rákóczifalvi Rákóczi, a cibakháza Vörös Csillag Tsz-ről, a Héki és a Szolnoki Állami Gazdaságról, amelyek 45 és 50 mázsa közötti átlagtermést takarítottak be. Bírálta viszont azokat a gazdaságokat, amelyek még mindig messze a megyei átlag alatt termelnek: így például a jászdózsai Tarna- menti 24,9, a jászladányi Petőfi 24.3, a tiszasülyi Lenin 24, a jászfényszarui Lehel Kürt 24, a szelevényi Szikra pedig 23 mázsa búzát takarított be hektáronként. Mint az előadó megállapította, ennek oka nemcsak a kedvezőtlen természeti adottságokban, hanem a rossz vetőmaggazdálkodásban, az igen alacsony tápanyag-visszapótlásban, műtrágyafelhasználásban, a szorgalom és a hozzáértés hiányában is megjelölhető. Korszerű technológ iává l A 40 mázsás átlagos megyei búzatermés elérése közeli cél — mondta. — Oly módon, hogy a magas termés- eredményeket állandósítjuk, tovább növeljük, az elmaradó gazdaságok átlagait pedig ugrásszerűen emeljük. Ebben nagy szerepe van a fajtaváltásnak. El kell érnünk — sürgette —, hogy már 1974- ben az Intenzív bűzafajták fogalják el a termőterület 60 százalékát. Indokolt, hogy az üzemek minél magasabb biológiai értékű vetőmagot használtának, s legalább kétévenként a vetésterület 50 százalékát másod szaporulatfokú vetőmaggal vessék be. Aki a vetőmagon takarékoskodik, az saját maga s az egész : öllek - tíva ellensége. Az állami gazdaságok már évek óta csak másod szaporulatfokú vetőmagot használnak, s ez is benne van sikereikben. A termésátlagok növelésének alapfeltétele a magasabb műtrágya hatóanyag felhasználás és a vegyszeres gyomirtás maradéktalan elvégzése, az öntözéses gabonatermesztés is. A kukoricatermesztésről megállapította az előadó, hogy a cukorrépával együtt e növénynek a vetésterülete nőtt a legjobban. Sürgős teendőnek jelölte meg többek között azt, hogy a 40 ezer hektárt kitevő háztáji területen — amelynek tíz mázsával alacsonyabb a termése a közös művelésűnél — is el kell terjeszteni az Iparszerű termelést. Ám nagyüzemek között is vannak, akik kezdetleges módon, termelnek: 1973-at írunk! Aki most nem zárkózik fel, az mindörökre lemarad. Azt is sajnáljuk — mondotta —, ha egy embertársunk elmarad a követelményektől. Azt viszont nem tűrjük el, hogy egy-egy ember hibája miatt közösségek, dolgozó kollektívák szenvedjenek kárt. Aki nem képes a fejlődéssel lépést tartani, adja át a helyét. Javasolta az üzemi pártszervezeteknek, a tsz-szövetségeknek, hogy még ezen az őszön vigyék el a szövetkezeti tagokat tapasztalatcserére olyan mezőgazdasági üzemekbe, ahol már modern, iparszerű termelés van. Hiszen a száraz nyárvégi időjárás ellenére is magas termésátlagot várnak kukoricából is a legjobbak. A tószegi Dózsa, a mezőhéki Táncsics, a tiszaföldvári Lenin, az újszászi Szabadság Tsz például átlagban, 60 és 70 mázsa közötti kukorica termés betakarítására készül. Szóvá tette a megyei tanács elnökhelyettese, hogy az idén is csupán 6 ezer hektár kukoricát öntöztek a megyében, holott 15—16 ezer hektár öntözéséhez voltak meg a feltételek. Hasonlóképpen a cukorrépa termőterületének is csak a 37 százaléka kapott vizet. A cukorrépa-termesztő gazdaságok ebben az évben mintegy százmillió forint ér- 1)ákű répaművelő-betakarító gépeket és vegyszert vásároltak. Becslések alapján 370 mázsás megyei átlagtermés várható, a közeli cél azonban a 420—450 mázsás átlagtermés elérése. Ehhez kell igazítani az agrotechnikai eljárásokat A rizsről szólva elmondotta, hogy Szolnok megyében ' van az ország rizstermelő területének 56 százaléka. A műszaki adottságok, a táp- anyag-Visszapótlás, a korszerű technológia alkalmazásával el kell érnünk, hogy a megyei átlagtermés legalább 30—32 mázsa legyen. Jelenleg 25 és fél mázsás termésre számítunk. Megoldatlan a fajta- és a vetőmagellátás, s ennek javításáért keveset tesz a forgalmazó vállalat is. A karcagi Lenin Tsz — a megyei vezetőtestületek egyetértésével — megbízást kapott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól e növény iparszerű termesztési rendszerének kidolgozására. A besenyszögl Kossuth Tsz égisze alatt pedig a lucerna- termesztés zárt rendszere van kialakulóban. A lucerna és a vöröshere termésátlaga rendkívül alacsony a megyében, 1973-ban is csak 38—40 mázsa körüli. Megyei z'jldségtermesztési program A megye élelmiszergazdaságának nagy tartaléka a rét- legelőgazdálkodás, 67 ezer hektáron. Ezek nagy része minősíthetetlenül alacsony termést ad. Hét és tizenöt mázsa között váltakozik a megyei termésátlag, kivéve a minta legelőket, mint a jász- boldogházi Aranykalász, a kőtelkl Ady, a cibakház! Vörös Csillag, a kisújszállási Búzakalász, Kinizsi, valamint a kunmadaras! Kossuth Tsz határában lévőkét. Joggal kérdezzük — mondta az előadó — miért nem követik őket a többiek, milyen jogon hagyják kihasználatlanul ezt a nemzeti kincset? A zöldségtermesztésről többek között elmondta, hogy 1972-ben 66 ezer tonna termett a megyében, 17 százalékkal több, mint egy évvel előtte, noha 7 százalékkal kisebb területen. A vetésterület rohamos csökkenése egyébként — a kormányhatározat megjelenése után — megszűnt. Javasolta az előadó, hogy mindössze két-három zöldségféle termesztésére szakosítsák magukat az üzemek. így megtalálják a számításukat. A zöldségtermesztésben is ki kell alakítanunk a termeléstechnológiai rendszereket úgy, hogy azok szervesen kapcsolódjanak a term elés-feldolgozás és értékesítés teljes vertikumához. Megyéi zöldségtermesztési program indul útjára hamarosan, s ennek támogatását kérte Bereczki Lajos. Az öntözéses gazdálkodás a termelésfejlesztés egyik legfontosabb eszköze — hangsúlyozta az előadó. Az öntözést a jövőben az agrotechnika szerves részeként kell kezelni. A zárt rendszerű termelésről elmondta, hogy a már eddig említetteken kívül 1974-ben a tiszaföldvári Lenin, és a zagyvarékasi Béke Tsz vezetésével búza, illetve legelőgazdálkodási rendszer alakul. A rákóczifalvi Rákóczi Tsz pedig a szójabab termesztésében vállalta a vezérgazdaság szerepét. Tennivalók az állattenyésztésben Ezek után a megye állat- tenyésztésének helyzetét elemezte az előadó. A tervidőszak eddig eltelt két és fél évében — mondotta — szépen fejlődött az állattenyésztés. Sertéstenyésztésben teljesíteni fogjuk a terv előírásait, viszont lemaradás van a szarvasmarha-, a juh- és a baromfitenvésztésben. A jelenlegi állatállomány ösz- szetétele nem fe'el meg a megye növénytermesztési szerkezetének, és nincs összhangban az adottságokkal sem. Szolnok megye az ország szarvasmarhatenyésztésében jelentős helyet foglal el. 1972-ben elkészült az ágazat megyei fejlesztési programja. A tehénállomány növelése, a tehenenkénti évi 3 ezer liter tejtermelés elérése, új termelési technológiák bevezetése most a feladat. Javasolta, hogy a negyedik ötéves tervben a telepek rekonstrukciója szerepeljen első helyen a beruházásban. A '•ertéstenyésztésben többek között az igényeknek megfelelő fehér bőrű, fehér szőrű vágósertés tenyésztésének általánossá tételét sürgette, s azt, hogy meg kell valósítani a megyén belüli sertésvágást és feldolgozást. Szóit az előadó a juh- és a baromfitenyésztés helyzetéről és tennivalóiról is, s az állattenyésztési ágazat fejlesztésében az állat- egészségügy szerepét is kiemelte. Foglalkozott a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat, a húsipari vállalat, a tejipari vállalat, a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat és a cukorgyárak helyzetével. A Mátravidéki Cukorgyárat — amely a megye répatermésének jelentős részét dolgozza fel — dicsérte, a Szolnoki Cukorgyárat viszont elmarasztalta az Urebetin társulásban kifejtett gyenge tevékenységéért. A gyár vezetői vajmi keveset tesznek a társulás érdekében — mondta. Majd a pénzgazdálkodással, beruházásokkal, a gyenge tsz-ek helyzetével, az agrárértelmiség szerepével foglalkozott. Vita az előterjesztésről A referátumot követő vitában elsőnek Mészáros Mátyás, a Nagykunsági Állami Gazdaság igazgatója kapott szót. A kedvezőtlen adottságú üzemek a kisebb hozamokért is legalább úgy megdolgoznak, mint a jobb adottságúak — hangoztatta. Gazdaságunk példája pedig azt mutatja, hogy ésszerű termelésszerkezet kialakításával lehetséges a nyereséges gazdálkodás. Gócza József országgyűlési képviselő, a jászkíséri Kossuth Tsz elnöke többek között felvetette, hogy a Dutra gépcsalád gyártását leállították, de ilyen gépek még dolgoznak Az aktíva résztvevői az üzemekben, viszont alkatrészt már nem lehet kapni hozzá. Dr. Szabó Béla állami-díjas, a tiszaföldvári Lenin Tsz elnökhelyettese a nagyteljesítményű gépek, technikai berendezések megvásárlásának, alkalmazásának lehetőségét a terü’ßti koncentrációban, vagy a termelési társulások kialakulásában látja. Zsamai Béla, a tiszapüspöki Rákóczi Tsz elnöke felszólalásában némely termék szabványfelülvizsgálatát sürgette. A nálunk termett Gül Baba burgonya 47 százalékát veszik csak át első osztályban, a szabványtól eltérőt kénytelenek takarmányozásra felhasználni. Holott ez még étkezésre is alkalmas lenne, a merev szabvány kárt okoz a népgazdaságnak is, az üzemnek is, nehezíti az ellátást is. Papp János, a mezőtúri Városi Tanács elnöke bírálta a helyi ÁFÉSZ-t és a helyi termelőszövetkezeteket, amiért csak a nyereséggel törődnek, de nem gondoskodnak megfelelően a város zöldség-gyümölcsellátásáról. Janklovics Márton, a megyei húsipari vállalat igazgatója többek között fejlesztési tervekről szólt. A rekonstrukcióval évente 250 ezer sertés vágására, feldolgozására lesznek képerek. Létesítenek 30 vagonos hűtő-tárolót is. Dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes az élelmiszergazdaság jelenlegi helyzetét ismertette, és bepillantást adott a jövőbe. Dr. Kovács Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője hasznosnak minősítette az aktívát. Olyan fórum ez — mondotta — amely jó alkalom az információszerzésre az üzemekben és a gazdaságirányításban dolgozóknak egyaránt. Dr. Gergely István zárszava Zárszót mond dr. Gergely István A megyei pártbizottság első titkára azzal kezdte felszólalását: — Engedjék meg, hogy elsőként tisztelettel köszöntsem azokat a termelő- szövetkezeteket, állami gazdaságokat, vállalatokat, amelyek 25. születésnapjukat ünnepük az idén. Kevés szó esik róluk, de mi úgy ítéljük meg, hogy ez a negyedszázad — amely, lehet hogy a magyar mezőgazdaság történetének csak egy kis fejezete — a megye életének lexikonnal felérő, tettekkel írt könyve. A 25 év előtti útról sztrádára értünk, de mindig felnézünk azokra, akik az út kezdetén elindultak. Majd az aktíván elhangzottakhoz csatlakozva a megyei pártbizottság első titkára hangsúlyozta: — Szolnok megye élelmiszergazdasága a középmezőny élére jutott. A továbblépéshez sok minden kell, többek között az is, hogy ne maradjon a megye csak nyersanyagtermelő körzet, változás legyen abban, hogy az itt termett kenyér- és takarmánygabona háromnegyed, az itt nevelt élőállatok kétharmad, az itt termesztett zöldségfélék ugyancsak kétharmad részét a megyén kívül dolgozzák fel. Elismeréssel szólt a nyári betakarításban derekasan helytálló kollektívákról, a jövő tennivalóiról pedig azt mondta: — Nem a dobogó dolga, hogy hová jutunk, nem is azért igyekszünk, hanem azért, hogy teljesítsük a kötelességünket, mert a munka a mi létünk alapja. Enélkül a szavak nem sokat érnek. Most az a feladatunk, hogy a gyenge üzemeket a közepesek színvonalára emeljük fel, a jelenlegi közepeseket a jók csoportjába. Az ilyen versengést szívesen látja a megye közvéleménye. Dicsérte az állami gazdaságokat, amiért nagy ügyszeretettel hívják és fogadják a szakembereket. Ennél olcsóbb beruházás nincs a mezőgazdaságban — mohd- ta. Ezt kell követniük a termelőszövetkezeteknek is. Dr. Gergely István felhívta a figyelmet arra is, hogy mostanában sok a valóban elfoglalt vezető. Olyan elfoglalt azonban senki, soha nem lehet, hogy időt re szakítson a Vele együtt dolgozó kétkezi emberekre. A zárt rendszerek, a traktorok, a vegyszerek korában talán több szó esik a technikáról, mint az emberekről. Csakhogy ezeknek a működtetőik a munkába szívet-lelket adó emberek. Mindig az ő szemszögükkel nézzünk mindent, mindig az ő fejükkel gondolkodjunk, szolgálatukra legyünk készen mindig. A továbbiakban arról beszélt, hogy sürgős tennivalóinktól eltekintve is elégedettek lehetünk a megye élelmiszergazdasága fejlődésének ütemével. Szolnok megye mezőgazdasága képes arra, hogy 1974 végére teljesítse a negyedik ötéves terv előírásait, egyben-más- ban már akkorra túl is tudja teljesíteni. Ezzel készülünk a legméltóbban pártunk következő kongresszusára. Ez az igazi hozzájárulás a politika igenléséhez, segítéséhez. Tegyünk is meg ezért mindent, bíztassunk mindenkit erre. Segítsünk minden jó kezdeményezést — fejezte be beszédét dr. Gergely István. S ezzel véget ért az idei élelmiszergazdasági aktíva. i B. &: t
