Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

1973. szeptember 16.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

.. Hiányzik a gyár Örülnek a maci-ovinak

Kismamák találkozója a Hűtőgépgyárban

A meghívottak rendre, pontosan, kocsikkal érkeztek. A Bercsényi utcai úttörőház előcsarnoka fennállása óta talán először volt „kocsiparkoló”. Babakocsik sorakoztak szép rendben kőkockáin péntek este. Ide hívta össze a kismamák első találkozóját a Hűtőgépgyár. Régi volt már a terv, hogy valahogyan össze kellene hívni a sok fiatalasz- szonyt, akik egy időre búcsút vettek a gyári családtól, s családjukban, gyerekeik nevelésével töltik napjaikat. Pénteken este aztán nagy Izgalommal álldogált az úttörőház ajtajában Cs. Tóth Istvánné, a gyár szakszervezeti nőbizottságának titkára.

— Háromszáznyolcvan- nyolc kismamánk van. Nem a gyárba hívtuk Őket, hiszen annyi idejük nincs, hogy buszokon töltsenek vagy hatvan percet oda- vissza. De ide, a város szívébe csak eljönnek talán. Kétszázhúsz széket tettünk B nagyterembe. Arra nem számíthatunk — bár meghívót mindenkinek küldtünk —, hogy eljönnek Boldoghá- ráról. Árokszállásról, a pesti gyáregységből is. Csak a herényiek, ök vannak a legtöbben.

Pár perccel este hat után a nagyteremben minden szék foglalt volt. És sok széken, a mama ölében ott üldögélt a 10—20 hónapos ifjú hölgy vagy fiatalúr. Ök egy cseppet sem respektálták, hogy üdvözlő beszédekre kellene figyelniük. Mondta is Oláh István, a szakszervezeti bizottság szervező titkára: Ne csitítsák a közbe-közbeszóló kisfiúkat, kislányokat. Biztosan ők is mondani akarnak valamit.

Bába Jánosné, aki évekig szifonfejeket szerelt két műszakban a gyárban, húsz— Örülök a maci-ovinak, Mónika biztosan helyet kap benne — mondta Bába Jánosné

(Fotó: Nemes $.rpád)

hónapos Mónikája miatt különösen annak örült, hOigy új óvodája van a Hűtőgépgyárnak. A maci-oviban talán Mónika is jó helyet talál majd.

«— Mert én megyek vissza, amint letelik a három év. Kell a pénz is, meg hozzászoktam a gyárhoz. Nem tudom elfelejteni, hogy ott is vigyáztak rám, amikor az orvos azt mondta: veszélyeztetett terhes vagyok.

Mónika szép, szőke kislány. A tízhónapos Gulyás Zsuzsika is az. Anyukája tizenöt éves kora óta gyári munkás:

— És másfél év múlva tízéves törzsgárdatag Veszek. Kifutólányként kezdtem, aztán öt évig, míg a kicsi nem jött, a hűtőszekrények ajtaját szereltem. Ügy örültem a meghívónak. Gondolnak ránk, visszavárnak bennünket Jó ezt érezni 1

S. J.

Ilyen is van

Nem nagy, és természeti adottságai miatt csak közepes gazdasági eredményeket felmutató tsz a tiszatenyői. önzetlen segítőkészségük azonban messze kimagasló.

1971-ben 290 ezer forinttal járult hozzá a tsz a

klubkönyvtár kialakításához, s azóta is évi hétezret ad a működtetéshez.

1972-ben félmillió forintos beruházással a tsz önállóan felépítette a 66 személyes általános iskolai napközi otthont.

Hírnév a tarsolyban

Szolnoki munkások az A DK. ban

Molnár János, a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat igazgatója a napokban érkezett vissza a Német Demokratikus Köztársaságból.

— Üzemlátogatáson voltam — mondja —, felkerestem kinn dolgozó harminchat munkásunkat, akikről csak jót hallottam, teljesítették, amiért kimentek.

— A Fortschritt kombinátnak, az ottani mezőgazdasági gépgyártó hálózatnak dolgoznak, hogy azok segíthessenek rajtunk. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium külön kéréssel fordult az NDK kormányához, hogy adjon soron kívül 150 kombájnt mezőgazdaságunknak. Az NDK gépgyártói ezt csak azzal az feltétellel vállalták, ha jól képzett magvar szakmunkások részt vállalnak a terven felüli kombájnok gyártásában. A mezőgépipar kétszáztíz kvalifikált szakmunkást. szerelőket, lakatosokat, hegesztőket, festőket küldött öt hónapra Győrből, Kecskemétről, Debrecenből, Nyíregyházáról és Szolnokról az NDK e nagy kombinátja három gyárába.

— Szeptember 29-re. 30- ra várjuk haza dolgozóinkat akik becsülettel teljesítették küldetésüket. Éppen a napokban olvastam a Néplapban is, hogy már Szolnokra is megérkeztek a most ősszel is sokat segítő kombájnok az NDK-ból.

B. L.

N yiltan jobb...

Egyik nagyközségünkben a tanács végrehajtó bizottságának ülésén egy vb-tag félig-meddig számonkérően megkérdezte az elnököt a minap, hogyan kerülhettek nyilvánosságra az óvodai felvételi kérelmeket véleményező társadalmi bizottság tagjainak nevei.

Az illető vb-tag, látva az értetlenséget, ami szavai nyomán keletkezett, magyarázőan hozzátette, hogy egy szülő a napokban eléje állt az utcán, és felelősségre vonta, amiért gyermekét nem vették fel az óvodába. Az ilyen esetek elkerülése érdekében — mondotta — szigorúan titokban kellene tartani, hogy kik készítik a javaslatokat a felvételre.

Ez a kérdés bizonyára sok helyen felmerült ezekben a hetekben, s az illető vb-tag nem áll egyedül igényével. Kétségtelenül kényelmesebb dolog a névtelenség leple mögött meghozni a népszerűtlen döntést.

Az óvodai felvétel ugyan nem a bizottság joga, de véleménye igen sokat nyom a latban, sőt többnyire döntő jelentősége van.

A társadalmi bizottságokat éppen azért hívták életre, hogy nagyobb megalapozottsága és nyilvánossága legyen a sok családot érzékenyen érintő döntéseknek. A bizottságok tehát saját céljaikkal kerülnének ellentétbe, ha valamiféle zárt, titokban működő testületekké válnának. Ez a titkosság a községekben egyébként is illúzió, de erőltetése a bizottság munkáját akadályozza is, hiszen nehezíti az információk beszerzését a lakásviszonyokról, a családi körülményekről.

De a titkosság, vagy inkább titokzatoskodás ebben az esetben más szempontból is káros. Bizalmatlanságot, gyanakvást szül, még olyan esetekben is, amikor megfelelő nyilvánosság mellett nem lenne helye a reklamációnak.

Mindez azonban — mondhatnák e bizottságok tagjai ■— nem akadályozza meg, hogy ártatlanul is szemrehányást kapjunk, néha kellemetlen helyzetekbe kerüljünk.

Igazuk van, de a megoldás módja mégsem a titkosság. A kellemetlenségeket leginkább úgy kerülhetik el, ha gondos mérlegelés után a lehető legigazságosabb döntést hozzák. Akiknek a gyermekei pedig kényszerűségből még így Is kimaradnak az óvodákból, azokat megfelelő módon felvilágosítják a helyzetről. Elégedetlen szülők bizonyára így is lesznek mindaddig, amíg nem sikerül minden igényt kielégíteni. De a nyíltság, az őszinteség még így is többet ér, mint a titokban hozott „arcnélküli” döntés.

A mezőtúri főiskola hétköznapjai

Beszélgetés

Felkerestük dr. Patkós Istvánt, a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai karának igazgatóját, a munkájáról beszélgettünk vele. Első kérdésünk így hangzott:

— Intézményük mindösz- sze egyéves múltra tekint vissza. Hogyan ítéli meg a főiskolai cím és az itteni tartalmi munka összhangját?

— Az itteni kollégák több éves kemény munkájának tudható be, hogy főiskola lett ez az intézmény. Címben és tartalomban egyaránt. Volt és van itt annyi tartalmi munka, ami ezt lehetővé teszi. Mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen azonban az is: felsőszintű beltartalmi munkát az átminősítés nem jelent. Tanártársaimmal együtt ezért hitellevélnek tartjuk az átminősítő okmányt, amire több éves kemény, eredményes oktató-nevelő, kutatómunkával kell rászolgálnunk.

— Milyen gyakorlati lépéseket ért ön ezalatt?

— Abból kell kiindulnunk, hogy eleve más béltartalommal, más módszerekkel kell oktatnunk, mint amikor felsőfokú technikum volt ez az intézmény. A saját szakterületére vonatkozóan minden tanárnak figyelemmel kell kísérnie a házai és a külföldi tudományos eredményeket oktatásmódszertani kérdéseket és konkrétan a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos technikai fejlődést. Ezek mellett természetesen saját szakterületén rendszeres kutatómunkát is végezni kell. Egyszóval olyan információval kell valamennyiünknek rendelkeznünk, amely naprakészséget biztosít a tudományos ismeretszerzéshez, s ezt hasznosítanunk az oktató-nevelő munkában.

— A főiskolai kinevezés előtt ebben az intézetben kutatást nem végeztek, következésképpen doktori disz- szertációk sem születtek, ön, mint a főiskola igazgatója mit tesz azért, hogy ilyen vonatkozásban gyors és gyökeres változás álljon be?

■— Szerintem az eredményes oktató és kutatómunkához tartozik az is. hogy a főiskolai tanárok ismertessék el magukat szűkebb szakterületük hazai és külföldi művelőivel. Legyen címük, rangjuk. Disszertációkat írjanak, különböző fórumokon tartsanak előadásokat. szaklapokban publikáljanak, vegyenek részt tudományos vitákban. Mindezek korábban ilyen határozott igényként nem jelentkeztek. Arra az időszakra inkább vonatkozik a rutinjelleg — de ma már ez megengedhetetlen, Ezért a tanári kar létszámának növelésekor már olyan jól képzett, kutatómunkára alkalmas embereket vettünk fel, akik bizonyos fokig tehermentesíteni tudják a régebben itt dolgozó kollégákat, lehetővé téve, hogy ők is szerezzenek további doktori címeket és más tudományos elismeréseket. Néhányan már megkezdték ezt a munkát, írják disszertációjukat. Igazgatói jogköröm adta minden lehetőséget felhasználok az ilyen munka támogatására és inspirálására.

— Az intézmény vezetési rendszerében is változást jelentett a főiskolává való átminősítés. Milyen munkát adott ez a szervezeti változás?

— Régen centralizált vezetés volt ebben az intézményben. mert túlnyomó- részt csak oktatás folyt. A főiskolai átszervezéssel az oktatáshoz a kutatás és a magasabb szintű továbbképzés párosult. Ezért és más okok miatt most már a centralizált vezetés nem lehetséges. Nálunk is, mint az egyetemen ciklikus rendszerben, három évre nevezők ki a főiskola vezetőit

dr. Patkós István

Három év letelte után vagy meghosszabbítják (indokolt esetben ez kétszer lehetséges) megbízatásukat, vagy nem, de az új kinevezés mindenképpen terítékre kerül. A tanszéki oktató kutatómunka mellett kell tehát az adminisztratív jellegű vezetést, irányítást végezni. Ez utóbbi egymaga több ember kapacitását lekötné, ezért az intézmény megosztott vezetési rendszerét dolgoztuk ki.

A tanszékek, a gazdasági és az igazgatói hivatal ennek megfelelő önállóságot kaptak, s ezzel együtt a költségvetési kereteink jelentős része feletti rendelkezési jogot is megkapták. Minden tanszékkel tárgyaltam a kutatómunkáról. Alapfeltételnek tartom, hogy' minden tanár egyénileg, vagy csoportban foglalkozzon kutatómunkával. s feladatait Öntevékenyen lássa el. Intézetünkben most alapvetően oktatásfejlesztési kutatás folyik. Kutatási szerződésünk van az Állattenyésztési Kutató Intézettel és szó van együttműködési kutatásról a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel, a Karcagi Talajművelési Kutató Intézettel és a Mezőgazdasági Gép- kísérleti Intézettel is. Szerintem a termelő üzemekhez fűződő eredményes kapcsolatoknak is a kutatás az alapja.

— A munkamegosztásból

— hivatásának megfelelően

— tekintélyes részt vállal a főiskola párt- és KlSZ-szer- vezete. valamint a szakszervezet. Sok segítséget adnak az oktató-nevelő munkához. A velük való együttműködés igen jónak mondható.

— Kik számára szerveznek továbbképzést?

— Főiskolaként nem foglalkozhatunk szakmunkások továbbképzésével, viszont az ily módon adódó, gazdag gyakorlati tapasztalatokat nyújtó információról sem mondhatunk le. Ezért két felé választottuk a továbbképzést. A szakmunkásokkal a főiskola tanüzeme foglalkozik. a technikusok üzemmérnökké képzésével, illetve a mérnök továbbképzéssel pedig a tanszékek. Most is vannak nálunk ilyen céllal arab mérnökök. A továbbiakban az eddiginél még többet szeretnénk hallatni magunkról a továbbképzésben az öntözés és az állat- tenyésztés gépesítése vonatkozásában.

— Mezőtúr az alföldi mezőgazdasági gépész továbbképzés központja. A főiskola ugyanakkor nem termelő üzem, nincs módja valamennyi zárt rendszerű gépsort beszerezni. Hogyan ismertetik meg mégis ezeket a hallgatókkal?

— Részben úgy, hogy a tanüzem által végzett garanciális szolgáltatás keretében a Magyarországra kerülő új gépekkel először a mi szakembereink ismerkednek meg, másrészt úgy, hogy a zárt rendszerek gépsoraiból folyamatosan kiállítást szervezünk a főiskolán. így, ha nem is a mieink a gépsorok, hallgatóink megismerkedhetnek velük itt. helyben is.

— önről közismert, hogy kutató, alkotó — teremtő típus. Tudjuk, hogy kandidátusi címet szerzett, szakigazgatóval

könyvei, szakcikkei jelentek meg. két munkatársával együtt első díjat nyert 1971- ben egy nemzetközi tervpályázaton, s ennek alapján finnországi előadásra hívták meg. Több. azóta sorozatban gyártott gép és berendezés gyártásba vételének kezdeményezője volt. Értesültünk arról is, hogy a mezőg'azda- sági gépészeti főiskolák jegyzeteinek koordinálásával Önt bízta meg a minisztérium. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a kezdeti lépéseket tevő. a jövőben új mezőgazdasági tanszékkel, s energetikai szakkal bővülő, jelentős új beruházásokkal gazdagodó főiskola irányítása a vezetés maximális decentralizálása mellett is ha- talamas terhet ró önre. Ráadásul közéleti tevékenységet is folytat, tagja a városi és a megyei tanácsnak. Hogyan tudja mindezt országos hírű kutatómunkájával összhangba hozni?

— Évek óta jóval többet dolgozom nyolc óránál Meggyőződésem, hogy aki szakmai vonatkozásban az átlagból ki akar emelkedni, annak így kell tennie. Ezért nem volt számomra meglepő, hogy itt is többet kell dolgoznom nyolc óránál. Megtiszteltetésnek vettem kinevezésemet, de tudományos munkámat is folytatni szeretném. Tudtam és tudom azt egyeztetni a szakmai feladatokkal. Igaz. a múlt tanévben a főiskola átmeneti állapota miatt kevésbé, de most már remélhetően egyre inkább. Bízom abban, hogy néhányszor! program módosítás árán sikerül hetenként 2—3 napot a tanszéken tölteni, s szakmai kérdésekkel foglalkozni.

— Kutatási témám a szarvasmarhatelepek műszaki — Ökonómiai vizsgálata és az ezekből levonható következtetések. 1972. márciusában nyilvánítottak kandidátusnak, azóta viszonylag kevés idő telt el, ebben a témában potenciálisan nagy űr még nem lehet. Tudatosan törekszem arra. hogy megfelelő tudományos információkkal rendelkezzem. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Bizottságának vagyok a tagja, ennek a bizottságnak építési és belső gépesítési albizottsága titkára tisztét töltöm be. A műszaki bizottság saját témámat is tárgyalta már. Emellett tagja vagyok az akadémia üzemtani és üzemvezetési bizottságának is. A MÉM szarvasmarha kutatási programiéban az Állattenyésztési Kutató Intézethez tartozó tartástechnológiai témabizottság vezetőjeként is tevékenykedem. Mindez nagy terhet jelent, de olyan tudományos információt kanok cserébe, ami megéri. Szoros és az előbbiektől eltérően rendszeres elfoglaltságot jelentő kapcsolatban állok a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézettel. Minden héten legalább egy fél napot ott töltök.

— S mindezek mellé a rendszeres elfoglaltságot jelentő rektori és igazgatói tanácsülések, más értekezletek, illetve előadások. Ezért nagy kincs az idő. Szerintem az a jő vezető, aki uralni tudja. Én is erre törekszem, hiszen családom is van. Egyik gyermekem elsős, a másik harmadikos. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy az elmúlt tanévben átlagosan napi tizenhat órát dolgoztam, — de örömmel csináltam, jókedvvel s ezért nem fárasztott ki. Remélem, hogy ebben a tanévben jóval kevesebbre lesz szükség, illetve a már említett munkamegosztás eredményeként kevesebbel is megoldhatók lesznek feladataim, jobban mondva feladataink. Erőt ad, hogy kollégáim, s felettes szerveim elismerik munkámat Az első évet nagyon átmenetinek vettem — a mostanit már kevésbé.

Simon Béla

I