Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

1973. augusztus 7, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i. 3 Teljesítették a szociális7a szerződést Határidő előtt elkészült a Kolozsvári úti felüljáró Avatás augusztus 17-én Lassan szolnoki történel­me is van a Közlekedési Építő Vállalatnak. Több mint húsz éve, a Tiszamenti Vegyiművek építéséhez köl­tözött főépítésvezetősége, építési részlege Szolnokra, s azóta dolgoznak a városban, a megyében és a környéken. 1950-től napjainkig sok­mindent építettek a város­ban, legutóbb a November nak még, — de már az utol­só csigalépcsőt építik be. A szép ívű, 192 méter hosszú felüljáró ott nyújtózik már a régi, bontásra váró mel­lett, a kanyargó vasúti sí­nek fölött. Az UVATERV; Huszár Gyula tervező mun­kája, ő volt a November 7 felüljáró tervezője is. A régi felüljáró még munkát ad. A jövő év nya­Erdci Mihály (középen) és brigádjának tagjai Romány Béla és Katona András. Az utolsó lépcső lapjait szerelik 7 felüljárót. Annak elkészül­tekor azonban már új mun­kahelyre vonultak, a Kolozs­vári úti felüljáró építéséhez 1971-ben kezdtek. Még a tavaszon is úgy volt, hogy a határidő ezév október harmincadika. Már­ciusban aztán a KPM Köz­úti Igazgatóságán húszonegy vállalat, illetve szervezet szocialista szerződést kötött a felüljáró építésének meg­gyorsítására. — A régi felüljáró két for­galmi sávos, hat méter szé­les volt, az új pedig négy forgalmi sávos, két gyalog­járó tartozik hozzá. A szé­lessége 18 . méter 40 centi­méter. Jurcsó János építésvezető örül. Emberei ugyan dolgoz­rára bontjuk le. Nehéz hi­dat, felüljárót bontani. Rá­adásul vasúti sínek fölött van, vigyázni kell a vasút berendezéseire is. Már áll­ványozunk a bontáshoz. A százhúsz ember, a KÉV munkásai tehát még elég sokáig maradnak. Erdei Mi­hály Gagarin brigádja hat vasbeton-szerelőből áll. A délelőtti tűző napon éppen az utolsó lépcső fellépő lap­jait szerelik. — Igyekeztünk jól dolgoz­ni, mert látjuk, hogy hatal­mas forgalom vár erre a hídra. Hatan vagyunk a bri­gádban, törökszentmiklósi, rákóczifalvi emberek, össze­szoktunk, törzsgárda tagok vagyunk a KÉV-nél. A No­vember 7 felüljáró építésé­Földes András, az ácsok bri­gádvezetője — sóskúti — t Foto: n. zs. ért ez a hosszú fiatalember, Katona András miniszteri dicséretet kapott, én meg a helyettesemmel a harmadik Kiváló Dolgozó jelvényt. — Azt mondják, sok sza­bad szombat, és vasárnap is „benne” van a felüljáróban. — Igen, volt olyan is, hogy nem lehetett abbahagyni a munkát. — A szocialista szerződés valóban meggyorsította az építkezést, — mondja Jurcsó János, az építésvezető. — A beruházó, az alvállalkozók sora nagyon igyekezett. Pon­tos munkaszervezési terv készült, ebben minden rész­munka határideje szerepelt. Nehezen, de megtaláljuk Földes Andrást,, az ácsok tizenhat tagú szocialista bri­gádjának vezetőjét. — Az ácsmunka itt a leg­nagyobb. Huszonötezer lég­köbméter állványt építet­tünk. Augusztus 17-én avatják az új felüljárót. Egy szoci­alista szerződésbe foglalt összefogás, a jó munka ered­ménye, hogy hamarosan megindulhat rajta a forga­lom. Több mint két hónappal a határidő előtt. Nyitva áll-e a világ ? Köztudott hogy egye­temeinken, főiskoláinkon bi­zonyos szakokon többszörös a túljelentkezés. Sok fiatalt nem tudnak felvenni. Gond: hová, merre? Ez az a sza­bad érvényesülési lehetőség, amiről olyan sokat beszél­nek? — vágják a társada­lom szemébe. Felvetődik te­hát a kérdés: igaz-e, amikor azt mondjuk: a mai fiatal­ság előtt nyitva áll a világ, azaz korlátlan az érvénye­sülési lehetőség? Hiszen az említett példák ennek ép­pen az ellenkezőjét, a gya­korlati korlátokat, akadá­lyokat bizonyítja. Határozottan állíthatjuk: igaz, hogy a mai fiatalság előtt nyitva áll a világ! Csakhát — mint az élet más jelenségei — ez a kér­dés sem olyan egyszerű, mint a jelszó, hanem ahány ember, annyiféle a megol­dás. Ez se aszfalt, sima út, itt is meg kell küzdeni az eredményért. Mi dönti el végül is ma egy fiatal sorsát? Sok té­nyező együttesen. De egy olyan társadalmi tényező ma már tényleg nem szá­mít, ami a múlt rendszer­ben viszont alapvetően meghatározta az érvényesü­lést: a származás. Hiszen az idősebb korosztály még na­gyon jól emlékszik arra, hogy bizonyos állások abban az időben hermetikusan eí voltak zárva a munkásgye­rekek elől. Az egyetemi hallgatók között a munkás- származásúak aránya szá­zalékokkal alig volt kifejez­hető. S ha most néha elé­gedetlenek is vagyunk, mert az egyetemen tanulók között még mindig nem kellő arányt képviselnek a fizikai dolgozók gyermekei, azért a múltat és a jelent össze se lehet hasonlítani. Mégis, az is előfordulhat, hogy egy — egyébként a felvételi követelményeknek megfelelő — fizikai dolgozó gyereke is kimarad az egye­temről felvettek közül. Mi lehet ennek az oka? Társadalmunk jelle­géből fakad, hogy arra tö­rekszünk: mindenki az adottságának, a képességé­nek, az igényének megfele­lő posztot foglalja el tár­sadalmunkban. Ilyen érte­lemben „mindenki előtt nyitva áll a világ”. Azaz: elvileg nincs annak akadá­lya, hogy — ha tehetség, al­kalmasság miatt egyébként erre rátermett — bármi­lyen ' tisztséget elfoglalhas­son közösségi életünkben. A „marsallbot” nálunk való­ban mindenkinek a zsebé­ben van. Végül is azonban a tár­sadalmi igény dönt: kell-e az adott helyen olyan szak­végzett, kell-e annyi jelent­kező az adott pályára, mint amennyien efelé igyekez­nek, van-e annyi üres állás az adott városban, község­ben, amennyi az idetörek- vő jelentkező. Mert, ha nincs, ha túljelentkezés, túlkínálat van. akkor — ismét csak a társadalom közreműködésével — meg kell találni a konfliktus megoldásának legjobb mód­ját. Ez viszont a legnehe­zebb. Sok esetben mindkét fél számára elfogadható megoldás nem is kínálkozik. Mi marad akkor hátra? Be­letörődni abba, ami van? Ez is, s még valami: keres­ni a mindkét fél számára legelfogadhatóbb megoldá­sokat. Olyan kérdéssel állunk szemben, amiről azt gon­doljuk, teljesen soha meg nem oldható. Mert tegyük fel, a lehető legpontosab­ban tervezzük meg a szak­ember szükségletet országo­san, pontosan elosztjuk te­rületenként: megyénként, városonként, vállalatok­ként, iskolákként, stb. De mi történik akkor, ha mondjuk a beiskolázáskor számított egyén a végzéskor — esetleg családi okok miatt — niás vidékre köl­tözik. Nyilván ekkor már az adott terület nem számít­hat reá, másutt viszont esetleg szintén nem „ter­vezték meg” jövetelét? Az ilyen lehetőségek viszont mindennaposak. Vagy for­dítva: mire végez a jelölt, kiderül, hogy az adott terü­leten nincs szükség reá, vagy nincs annyira szük­ség, ahány majd végez. Itt jön a társadalom kiegyenlítő szerepe, — részint megke­resni azt a helyet, ahol hiány jelentkezik, vagy —■, 's ez is elég gyakori eset — a jelöltnek kell feladnia va­lamennyit álmaiból, eredeti elképzeléseiből. Hibáztatható ezért a társadalom? Nem hibáztatható, senki sem! A konfliktus az egyén — sokszor a család — számára azért konflik­tus marad. S itt kell a megértés. Hiszen nemköny- nyű lemondani álmainkróL A legkitartóbbak nem is mondanak le: kivárnak. Átmenetileg elhelyezkednek ott, ahol megélhetést talál­nak, hiszen ebben igazán nincs hiány, s kivárják azt az időt, amikor megvalósít­hatják eredeti célkitűzései­ket. A legkitartóbbak el is érik céljaikat. Az újságíró­nak jelentkező elmegy taní­tani, de nem mond le ter­veiről, képzi magát, stílus- gyakorlatokat folytat, kap­csolatokat épít lapokkal. A mérnök hasonlóan teszi, előrehalad szakmájában, s ha egyszer lesz szülőváro­sában is üresedés, a pályá­zat napja reá mosolyog. Vannak, akik harmadszor­ra „mentek neki” az egye­temi felvételinek, s egyre jobb pontszámot elérve, vé­gül is bekerültek. Aztán másoknak nem sikerült, s mégsem váltak kisebb ér­tékű emberré, mert megba­rátkoztak azzal a munka­hellyel, ami számukra kí­nálkozott, s szorgalommal, törekvéssel tekintélyt sze­reztek. Sokan tanúsíthatják: végül is örömüket lelik ab­ban is amit csinálnak, mert szeretik a munkát. Aztán se cserélnének már munkahelyet ha netán eredeti elképzelésük lehetősége csillanna meg. Hiszen az emberek többsé­ge komolyan veszi hivatá­sát, nem váltogatja köny- nyen se szakmáját, se állá­sát, se lakóhelyét. Megte­lepszik, megszokik, s végül megszeret mindent. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az emberek nagyobb része eléri eredeti céljait, vágyait: szakmun­kás lesz, tanító, vagy tanár, orvos vagy gyógyszerész, művész, ha erre van tehet­sége. Ez éppen azért lehet­séges, mert „nyitva áll a világ” az érvényesülni aka­ró emberek előtt: az olyan ember előtt, akiben van ambíció, van szorgalom a tanuláshoz, törekvés, akiben van álhatatosság, hogy mi­nél sokosdalúbbá váljék. Mert lehet ugyan vádolni a társadalmat egy-egy be nem teljesedett álom miatt. De csak a társadalomtól várni mindent, nem elegen­dő. A társadalom „zöld utat” ad mindenki számára, s hogy e pályán aztán ki, miként halad, ez az egyén­től is sokban függ. Ne gon­doljuk, hogy tehetség csak a művészeti pályákhoz kelL Tehetség kell a legtöbb fi­zikai munkához is, kéz- . ügyesség, készség, ami nem adatott meg mindenkinek. A maga módján a legtöbb ember tehetséges, birtoká­ban van valamilyen egyéni tulajdonságnak, amelyet ha szorgalommal vagy tanu­lással fejleszt, előrehalad, s megelégedetté válik, örömét leli abban, amit csinál. Az emberek kisebb része viszont nem tudja betelje­síteni álmait. Vagy azért, mert túl merészek voltak ezek az álmok, és ezért nem árt az álmokkal is a reali­tás talaján maradni, vagy a társadalmi szituáció nem kedvezett nekik. Egy azon­ban bizonyos: minden mun­kának van értéke. Ezek az értékek a végzett munka mennyisége és minősége szerint különbözhetnek, de van bennük egy közös vo­nás : társadalmilag mind hasznosak. Az ember haj­lamos arra, hogy ami neki a vágyakból nem sikerült, gyerekei életében próbálja viszontlátni. Sokszor ez is sikerül, s a szülőnek ez is pótlólagos őrömet ad. Ha itt kudarc éri a gyereket, a szülő gyerekkori álmai is végleg összeomlanak. Sokan ezért a társadalmat okol­ják, holott inkább nevelési elveiket, vagy azt kellene felülvizsgálniok, mennyiben voltak ezek a gyerekkori álmok reálisak. SzflpmazflS vagyon va­lamikor meghatározó volt abban, kinek, milyen lesz a jövendője. A tehetség, az alkalmasság, a rátermettség akkor keveset számított. Ma elsősorban ez számít, s sem­mit nem jelent, kit milyen hajlékban ringattak, kinek ki volt az apja, anyja. Ilyen értelemben tényleg „nyitva áll ma a világ” mindenki előtt, akibén kellő igény, szorgalom, kellő tehetség, s a társadalmi szükséglettel szemben kellő megértés van. ,._i. Rácz Lajos Növekvő kereslet a mezőgazdasági gépek iránt A mezőgazdasági nagyüze­mek idén fennakadás nélkül időben aratják le a gabonát; a zavartalan gyors munka részben annak köszönhető, hogy — amint az Agrotröszt adatai bizonyítják — az üze­mek fejlesztették szállító­gép-, és eszköz-parkjukat. Az első félévben 3989 trak­tort adtak el az Agroker- telepeken, de még ennél is több fogyott volna, ha a leginkább kedvelt MTZ—50 típusú traktorból elegendő lett volna a raktárakban, így egyre kelendőbb a szov­jet erőgép pótlására beho­zott U—650 mintájú román traktor. Az első félévben nyolc­százzal több traktorvontatá- sú pótkocsit adtak el az Agroker-telepek, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. A megnövekedett ke­resletet sikerült maradékta­lanul kielégíteni, s a raktá­rakban jelenleg is ezer pót­kocsi vár eladásra. Különö­sen az öt tonnás pótkocsik­ból nőtt meg az értékesítés. Egyedül az úgynevezett fel- szedő-rakodó kocsiból volt nagyobb a kereslet a kíná­latnál, de a harmadik ne­gyedévben ebből a kocsiból is kap a kereskedelem na­gyobb sorozatot. Szolnok, Törökszentmiklós, Jászberény, Kisújszállás, Ti­szafüred, Mezőtúr, Kunszent- márton és Martfű ruházati boltjaiban augusztus 6-tól 18-ig 20—40 százalékos ked­vezménnyel árusítanak. A hagyományos nyári szezon­végi vásáron az idén me­gyénkben 12 millió forintos árukészlettel várják a vá­sárlókat, ami 50 százalékkal több a tavalyinál. Már az első nap több ez­ren keresték fel a boltokat. Tegnap délelőtt például a szolnoki Játék, sportboltban mintegy 400 iskola- és sport­táska kelt el 30 százalékkal olcsóbban. Keresettek a női fürdőruhák, a strandcikkek, a fehérneműk, a férfi in­gek. Árengedménnyel vásá­rolható a férfi szövet és más méteráru is. Tízezer méter karton, hétezer méter selyem várja a vevőket. Az idei kedvezményes vá­sár újdonsága, hogy a má­sodik héten is lesz bőven 'miben válogatni. Hét végén ugyanis újabb táskák, női ruhák, .méteráruk kerülnek a boltokba. ...... V álogatnak a fürdőruhákban Kelendők a cipők ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents