Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
1973. augusztus 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magvető zsebkönyvtár Kozincev sorozat: LEAR KIRÁLY Jövő heti tv-előzetes Pista bácsi kincsei Nagyvizit (kedd 20.10) a kétrészes tragikomédia közvetítése a pesti színház előadásában, felvételről. Gyur- kovics Tibor eredeti szakmájának élményköréből vette a témát és a helyszínt: egy kórterem négy betegének napjai elevenedenek meg a színen. A főszerepekben Bi- licsi Tivadart, Somogyvári Rudolfot, Koncz Gábort és Oszter Sándort láthatjuk. Az 1972 tavaszán bemutatott darabot Kapás Dezső rendezte. Rómeó és Júlia (csütörtök 21.00) Prokofjev balettje csehszlovák tévéfilmen. Shakespeare drámája sok művészt ihletett meg, Rómeó és Júlia halált is legyőző erejű szerelme jelképpé magasadott A játék nagyon egyszerű, a népszerű barchobának egy sajátos változata. A neve: t,mutass meg. mutasd be!” Hó?" .mit? Hát egy-egy irodalmi vagy képzőművészeti alkotás címét, vagy lényegét. Segédeszköz? Csak a játékvezető két keze. esetleg egy "bólintás vagy fejrázás. Szavunkra nem nehéz, bár azt él kell ismerni, e játékban különösebb sikereket még nem értünk eL Viszont a játszótársak .., Mindent elölről kezdve A játszótársak a jászberényi szövetkezeti klub fiataljai.??? Róluk még a legavatottabb klubosok sem nagyon hallottak... És ha azt mondjuk: „Irodalom és művészet” klub? Ez már igen! őket ismerjük. Aranykoszorús ki- -tüntetés, négyszeres kiváló «im, országos hírű találkozók, -többszöri rádiós szereplés, és még sorolhatnánk tovább. Mi lett velük? ! — Megszűnt a klub, pontosabban átalakult — mondja Gedei László klubvezető. — A régi, sok sikert megért társaság megöregedett. Tpb- ben férjhez mentek, megnősültek, mások új klubba kerültek. Klub szekciókat hoztunk létre, aztán egy idő után azokból önálló csoporaz évszázadok folyamán. A film koreográfiáját Leonyid Lavrovszkij készítette. Lear király (szombat 21.00) magyarul beszélő szovje,t film vetítése a televízió Kozincev műveit bemutató sorozata darabjaként. A hét műsorában ismét Shakespeare. Ezúttal eredeti szférájában: a drámai színen. Grigorij Kozincev alkotása az életmű talán legjelentősebb művészi állomása. 1971 őszén mutatták be Magyarországon, s most a Kozinoev-pályakép színskálájának részeként láthatjuk újra. A film zenéjét Dimitrij Sosztakovics szerezte, Leart Jurij Jarvet alakítja (magyar hangja: Somogyvári Rudolf). tok lettek — társastánc klub, irodalmi színpad, amatőrfilm szakkör — s mi, alig néhányon maradtunk. A rendszeres klubélet megszűnt. A szünet csupán néhány hónapos volt. A régi tagok — Fecske József, Cseh István, Nagy' Tibor, Gedei Mária és persze a klubvezető Gedei Laci — aztán egy merészet gondoltak és elhatározták, hogv új klubot alapítanak. A szerencse is segítette őket... — Megoldódott a helyiséggondunk — folytatja a beszélgetést a klubvezető. — A városi szövetkezeti bizottság támogatásával felújítottunk a Petőfi-kertben egy szobát, ugyancsak az ő segítségükkel be is rendeztük, így született meg a szövetkezeti klub gondolata. „Minket még nem jegyeznek“ Egy Fecske (József) még csinál nyarat, vélték a „régiek”, így utánpótlást toboroztak. Jelenleg több mint húszán vannak, fiúk-lányok. A hét csaknem minden napján össze járnak — szerdán van kötött program — találékonyságukat, játszókedvüket pedig a már idézett „saját” játékkal bizonyítanánk. „Van még a tarsolyban néA Magvető Kiadó legérdekesebb vállalkozása a Magvető zsebkönyvtár, amely a kiadó nagy regénvsikereit foglalja magában. Ebben a sorozatban jelenik meg többek között Kolozsvári Grand- pierre Emil: A burok című műve és két kisregénye: Sánta Ferenc: Az áruló, Szabó Magda: Pilátus című kötete. Ez év első felében nagy siker volt és még a zsebkönyvtár-sorozatban is kiadják Thurzó Gábor: A szent, Urbán Ernő: Írottma- laszt című művét. Ez utóbbit a televízió is feldolgozta, s közvetíti is majd. A sorozat könyvei általában 30 000 példányszámban jelennek me». A verseskötetek között napvilágot lát Demény Ottó és Hunyadi István új kötete; Karinthynak néhány régi és új versét tartalmazó, Bánat című kötete. Képes Géza Fordított világ című kötete műfordításokat tartalmaz. hány” — állították határozottan. — Minket még nem jegyeznek sehol — állapítja meg némi nosztalgiával Nagy Tibor. — Persze ez csak idő kérdése, de ami nagyon fontos: rajtunk múlik. Mert mit jelent nekem az, hogy klub? Azt, hogy értelmesen töltöm el az időmet. Rajta leszek, hogy most is így legyen. Kohári Erzsébet tagsági igazolványán talán a tinta sem száradt meg még: — Én egészen újonc vagyok — szabadkozik. — Annyi bizonyos, nehéz a dolgunk, nehezíti az elődök emléke, de úgy érzem: nem vallunk majd szégyent. Életképes ez a társaság. Ha rendszeresebbé válik a klub munkája, már nyert ügyünk van... — Olyan klubot szeretnénk — álmodozik Gedei Laci —, ahová mindenki szívesen jár. Gondol egyet, és beugrik újságot olvasni, beszélgetni, játszani. Biztos lehet benne, ott jól érzi magát. „ Ä A feladat adva van tehát, s bizony a mérce magas. Ezt a „lécet” verni sem lenne szégyen, de az újságíró bízik abban, hogy az ugrás sikerül majd. Hamarosan „jegyezni” fogjuk a jászberényi szövetkezeti klubot H. D. Öreg ház, öreg gazda. Dehát az embernél nem a kor számít, hanem hogy mit bír, mennyit tud ... A boltíves falakra 1782- ben tették rá a tetőt. A nagykun kapitányság székhelye volt az ódon épület, a későbbi börtön. Ezzel már azt is megmondtuk, hogy a kunszentmártoni múzeum hajlékáról beszélünk. S az „öreg gazda?’? A környék apraja, nagyja ismeri: Turcsányi István, nyugdíjas tanár. De csak Turcsányi Pista bácsinak ismerik — még inkább Pista bácsinak. Akit nem szeretnek, nem becézik az emberek. Pista bácsit pedig — engedtessék meg, hogy a krónikás is így titulálja — nagyon szeretik a Tiszazugban, a Körös partján. Miért? Az életmű önmagáért beszél. 1922- ben. amikor elvégezte a tanárképzőt, jó állás várta Balatonfüreden. Várhatta, mert Pista bácsi, egy öreg tanár szavára, Kunszentmártonba jött tanárnak. Újra egy miért? öreg tanárom, az isten nyugosztalja — emlékezik Pista bácsi — azt mondta, oda kell mennetek nektek, most gyulladó fáklyáknak, ahol a gyerekekkel együtt a szegénység is kopogtat az iskola ajtaján. 1923- tól majd ötven évig tanított a faluban. Csak néhány éve nyugdíjas. De ez csak annyit jelent, hogy másképpen tanít. Nem a tanteremben, hanem bárhol, ahol megszólal. Nyugdíjas, gondoltam én is, tehát otthon van a lakásán, A felesége meglepődve is nézett rám: hogy gondolom, hogy itthon lenne, a múzeumban van, természetesen ... Ott is találtam, a kunszentmártoni helynevek eredetét magyarázta valakinek. Hivatásos muzeológus tehát? Nem, ennél kevesebb, ennél több. A falu, sőt a járás népművelő-polihisztora. Régész, néprajzkutató, történész, — nehéz találóan megfogalmazni, mi minden. A táj értő kutatója, — és tanító, felsőfokon. A kunszentmártoni hely- történeti gyűjtemény — hány múzeumra való tárlat telne ki belőle — léte jórészt a nevéhez fűződik. Szerinte nem! Ügy mondja, ő csak a lelket adta hozzá, mindent, mindent a tanítványai hordtak össze. Szerény, a tudomány dolgaival szemben alázatos. Pista bácsi csendes, hangyaszorgalmú, távlatokban gondolkodó ember. Már kezdő tanár korában is a jövőnek élhetett — ahogy a múltat és a jelent ápolta — hiszen a kunszentmártoni gyűjtemény jó félévszázados. Turcsányi István első gyűjtéseit ugyan tönkretette a háború, de sok mindent sikerült pótolni. El kell mondani pályafutása megértéséhez még egyét-mást. Pedig a lelkem- re kötötte: róla egy szót sem, csak a múzeumról. Jó, — egyezzünk ki: csak a felét írom le annak, amit akartam. Ez sem kevés! A környékbeli ásatások támogatása mellett a tárgyi néprajzot mívelte, tanulmányokat ír a szentmártoni céhekről, híres mesteremberekről, összeállítja a falu krónikáját, a falu hírességeinek monográfiáját. Felsorolni is sok lenne. Pedig mindez csak munkálkodásának alapja. Fundamentum, amire a ház épült: mindent úgy csinált, hogy közkinccsé legyen. A múzeumi tárgyak nála nem elvonatkoztatott, katalogizált leletek, hanem a tudomány szemléltető eszközei. Azért gyűjtögettem, mondja, hogy a gyerekek lássák is, • amiről tanultak! De ne beszéljünk múlt időben! Ez az életmű még nem lezárt, — sőt kiteljesedő. 1969-ben megvalósult nagy álma: a kunszentmártoni múzeum. A meglévő anyagból — a fiatal szolnoki muzeológusok segítségével — órszágos érdeklődésre is szá- mottartó kiállításokat rendeztek. (PL A kenyér története.) x S ott él a híres kunszentmártoni fazekas és szűcs mesterség emléke is a Pista bácsi gyűjtötte és őrizte múzeumban. Kijavít: a szűcs mesterség már nemcsak itt él, hanem a Pannónia Szőrmefeldolgozó kunszentmártoni gyárában is. Valóban! Ritka szerencsés egybeesése ez a hagyománynak és az ipartelepítésnek. A terveiről faggatom. Megsejtettem, hogy vannak. Nehezen hozakodik velük elő. Nehogy félreértsék már, mondja. Népi kegyszer gyűjteményt szeretne létesíteni. Nagyon is jogos kívánság, nagyon is hasznos gondolat, — szinte az utolsó pillanatban .született meg! A népi kegytárgyak szellemtörténeti dokumentumok, — így a kultúrtörténet tárgyi részei. Ha nagyapáink, nagyanyá- ink „elmennek ősnek” később nehéz lesz összegyűjteni az elkallódó kegytárgyakat! Kár lenne értük, sokat mondanak korukról: múzeumban a helyük! A leghaladóbb világnézettel élő embereknek teljességében meg kell ismernie az előtte élő generációk életét. Néhai Bozsik fazekas mester úr csodálatos hagyatékának feltárása sarkalja még Pista bácsit. Meg még annyi minden, hasznos más, hogy lehetetlenség a portré keretein belül leírni. Régen szokás volt megadni az írás következtetéseit. Ha most is kérnék, így válaszolnék: dolgozik Kun- szentmártonban egy gazdag életművű öregember, akinek sokat köszönhet a falu; tiszteljük, becsüljük meg a gyűjtögető, tudóskodó öregeket, akik nekünk, rohanóknak, türelemmel feltárják és megmutatják a múltat. Tiszai Lajos Klubról—klubra RÉQI ÉS ÚJ Szövetkezeti klub Jászberényben SZ. LUKÁCS IMRE: AZ ÚT KEZDETÉN 3. / —■ Nováknéért szaladjon kocsi, a szociális, alapból ötezer forintot adunk temetésre, azonnal. Hívják fel Budapestet, a kórházat, van- e remény, megérkeztek-e már? Fáradni kezdett. Sohasem érzett ilyet, halálosan kimerült, állva aludna. Karjára dőlt és behunyta szemét. Arra eszmélt, hogy Novákné nyitott rá, feketében, tört arccal. Az asszony szívósan tartotta magát, vörös, kisírt szemmel. „Honnan az ereje? — gondolta az elnök —, micsoda vas-asszonyok ezek.” — Sajnálom — mondta —, igazán sajnálom. — Ez volt a sorsa. Inkább engem szólított volna el az úc ~ mondta a gumicsizmás anya —, de ő se igazságos. — Segíteni szeretnénk, ötezer forint segéllyel. — Megköszönöm, sokat jelent, teljes vagyont. Esküvőjükre bútort éppen eny- nyiért vettünk, mennyegzőre, temetésre egyformán esik. Megköszönöm elnök elvtárs jóságát, adná az isten, hogy egyszer idejében érkezne. Megfordult, szép csendesen kiment, halkan csukta maga mögött az ajtót, ne zavarjon. István-apánk meglepődött. Az elhangzott szavak nem fájtak különösebben, már nem. Az események annyira felkavarták, megrendítették, hogy kis ütésekre érzéketlenné vált. Ám valahogy nem értette, a cselédháziakról ennyit soha nem gondolt. És másokról sem. ;,Á Csillagot mégsem én hordom vállamon — gondolta fásultan —, hanem a sok szürke-félék. Hatalmam mire jó? Használhatom a jóra, a hibára. A majorbeliek mindent elviselnek, koszban, szemétben élnek vidáman és tesznek a világra, észrevétlenül húzódnak az életben, isznak, káromkodnak, de kinek árthatnának magukon kívül? Túlélnek gondot, nélkülözést, tragédiákat elfelejtenek hamar, kiszolgál- tatottságakkal győzedelmeskednek. Egyedüli vesztes csak én vagyok ebben a kurva lebújban, hát megéri, kínlódok, töröm magam, gáncsoskodók, töklámpa-fe- jűek hadseregében, nyakamba zúdul a téesz szennyese, tűz támad, részeg tehenész veri feleségét, elissza keresetét, ki a hibás? Az elnök. Legjobb lenne elmenni, leköszönni, nyugalmasabb állást keresni, nekem is csak egy életem van, miért nyű- jem betegre magam?” Melegség gyengítette el, kellemesen futott testén, ereje tova röppent, kezével még kapaszkodni akart, de elszédült és az asztalra zuhant. Bandi felébredt a sava- nyúszagú, áporodott levegőjű szobában. Öreg, koszolódott dunnával takaródzott, ahogy megmozdult, nyikkant az ágy, remegett „Jókorára nőttem — gondolta a tanárjelölt és ki- ’ nyújtoztatta tagjait —, csoda, hogy elférek ebben a rozoga határban.” A többi fekhely vetetten volt. Az ágy alól látszott a vizeletszagú, agyonra horpadt vödör, amit éjszakánként használtak. Az asztalon. amit barnaszínű, vastag terítővei takartak le valaha, s azóta tintával sűrűn petv- tyezték. éles szerszámokkal ivukakat ejtettek rajta, étel maradványok, a sietett reggelizés kellékei, kenyér, szalonna. töpörtő. kolbász és hurka. Pettyes bögrék a tejnek, mellettük kétliteres alumínium kanna, fedő és tej nélkül. Öltözködött. Meleg, sötétvörös, nagykockás ingbe bújt, barna, gyapjú nadrágot húzott. A lavórban víz volt, apró foltokban torlódott felszínén a fáradt hab, s megfogta az alumínium- edény oldalát. A megtermett fiatalember füles pohárba vizet zúdított, szájába vett belőle, vékonyan tenyerébe csurgatta, szemealját megdörzsölte, kent keveset arcára is. A gyors mosakodás után barna, hasított bőrből készült zakóját magára kapta, néhány porciót harapott a félig takart ennivalóból, használt világos-szürke krombikabátját felvette. Tükröt nem talált, hullámos, felkopott haját megfésülte, kilépett a félig elsötétített szobából a cselédház elé. Vakító téli délelőtt fürdette a majort, gyengén mozgott a szél. a hófoltos határból törpe zajokkal rakottam Bandi magas, értelmes homloka fénylett a fehér fényben, zsíros arcbőrén kiütközött a borosta. Az öreg istállóhoz igyekezett, bent találta apját, akitől termetét örökölte és makacs, hatalmas természetét. Anyját nem látta. A másik öreg tehenész, Novák téblábolt ügyefogyottan, gyűrött, fekete ünneplőjében, homokszínű arca indulatokat takart. — Anyám? — kérdezte Bandi és végignézett a kövér teheneken. — Nem láttam. — Elment a faluba, elkísérte a szomszédasszonyt. — Rosszul lett? — Rosszul — mordult Novák —, amikor meghozták hírit, hogy Böske lányunk odaveszett két gyerekével együtt. — Böske? — kérdezte a tanárjelölt. Emlékei között megjelent a Novák család legkisebb növésű gyereke, akivel annyiszor hancúrozott a kápolnánál, akit talán a legtöbbször megvert. — Mi lett velük ? — Meeéstek — mondta az erős vállú tehenész és elfordult. (Folytatjuk)
