Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 29. JSS^PIL Tudósváros a Tajgában Bécsben hétfőn megkez­dődtek a tárgyalások a Ro­mán KP Központi Bizott­ságának és az Osztrák KP Központi Bizottságának kül­döttségei között. A román delegációt Comel Burtica, a KB titkára, az osztrák küldöttséget Hans Kait, a PB tagja vezeti. Kína kivonult Az új-zélandi Wellington- ban megnyílt az Egészség- ügyi Világszervezet nyugat- csendes-óceáni regionális konferenciája. A Kínai Nép- köztársaság küldöttsége, amely először vesz részt a szervezet munkájában, a kambodzsai Lón Nol rend­szer képviselőjének felszó­lalása idejére kivonult az ülésterembőL A Fiqaro a dél-vietnami választási komédiáról A figaró a Thieu által rendezett szenátusi „válasz­tást’’ kommentálva hangsú­lyozza, hogy e választás eredménye senkit sem lep­het meg, hiszen nyilván­való választási komédiáról van szó. A saigoni kormány továbbra is makacsul tagad­ja a „harmadik erő” létét, melynek legmeggyőződése- sebb harcosai továbbra is a börtönökben senyvednek — hét hónappal a párizsi meg­állapodás aláírása után. A saigoni rendszer nem­csak a párizsi megállapodás betűit sértette meg, hanem még inkább annak szellemét —, hangsúlyozza a francia lap. — Thieu ugyanis a sze­nátusi többséget arra fogja most felhasználni, hogy módosítsa az intézményeket, és így „törvényes alapot” biztosítson további hatalmon maradásához . Ilyen körül­mények között a párizskör- nyéki tárgyalások továbbra is meddők maradnak. Novoszibirszk 1,2 milliós metropolis. Széles utcái, mo­dern, óriási lakótelepei bár­melyik európai városban is felépülhettek volna, és az utcákon robogó csuklós Ika- ruszok még a budapesti at­moszférából is idehoztak va­lamennyit. A modern lakó­telepek itt-ott még . maguk közé zárják a halálraítélt régi kis faházas városrésze­ket. A város környékén ré­gebbi és újabb gyárak dol­goznak, kissé távolabb pe­dig az Ob folyón épített ví- zterőmű ontja az energiát a csillapíthatatlan szomjú vá­rosnak. / Építkezés az Arany völgyben De Novoszibirszk igazi hí­rét a tudomány adja. 1956- ban a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kong­resszusán merült fel a terv az új szibériai tudós-központ létrehozására. 1957. május 18-án pedig már miniszter­tanácsi határozat pecsételte meg az új merész kísérlet szándékát. S a várostól 25 km-re gépek zaja verte fel a tajga csendjét: megindult az építkezés. De mi tette szükségessé, mi indokolta, hogy Szibériá­ban, ahol az éghajlat-termé­szeti tényezők az európaiak számára szokatlanok, és a fővárostól mért távolság 3 és fél ezer kilométer, itt épült fel a szovjet tudo­mány második legnagyobb, de kétségtelenül a legmo­dernebb központja? Az első ok nyilvánvalóan az a tény, hogy Szibéria ásványi kin­csekben, energiában hihe­tetlenül gazdag, de ennek a gazdagságnak a mai em­ber boldogulásáért eddig csak kis töredékét hasz­nálták fel. Már pedig Szibé­ria kincseit csak a tudo­mány segítségével lehet hasznosítani. És hogy éppen Novoszibirszkre esett a vá­lasztás, annak az az oka, hogy kiépült maga a vá­ros, komoly iparral, ami a szükséges hátteret biztosítja a tudományos kutatásnak, felépült a vízierőmű, amely a szükséges energiát szolgál­tatja. Harmadsorban pedig a város közelében találták Műszerek ezrei a Magfizikai Intézetben meg a tajgának azt a részét, az Arany völgyet, amely kö­zel van az Ob mesterséges tengernek a partjához, jó levegőjű, csendes vidék, ahol a feltételek ideálisak, a tudósoknak az elmélyült kutatásokhoz. Komplex kutatóközpont A kutatóközpont munká­ját elsősorban az alapkuta­tásokban jelölték meg, de legalább ilyen fontos fel­adata még a tudományos káderek utánpótlása, illet­ve az alapkutatások ered­ményeinek az ipar és me­zőgazdaság felé való továb­bítása. 15 év történelmi távlatok­ban csak egy pillanat. De 15 év elég volt, hogy kiala­kuljon az Akagyemgorodok 24 intézettel és mintegy 50 ezer lakással és mindazok­kal a létesítményekkel, ame­lyek egy ilyen bonyolult in­tézmény kiszolgálásához üzemeléséhez szükségesek. Felépült a Szovjetunió har­madik legnagyobb könyvtá­ra, mintegy 5 millió kötet könyvvel, az Állami Egye­tem, több középiskola, ame­lyek a helyszínen biztosít­Csúcstalálkozó Algírban Csaknem 12 év telt el azóta, hogy 1961- ben Belgrádban első ízben csúcsértekez­letet tartottak az el nem kötelezett or­szágok vezetői. Akkor mintegy huszonöt ország állam- és kormányfője, illetve ma­gasrangú képviselője gyűlt össze, köztük a világpolitika néhány olyan kiemelkedő egyénisége, mint Nehru, Tito, Nasszer, Szukarno, Nkrumah. Az el nem kötelezett országok vezetői most ismét csúcstalálkozóra készülnek. Algír ad otthont a szeptember első he­tében megrendezésre kerülő konferenciá­nak. A résztvevők száma a belgrádi ta­nácskozáshoz képest csaknem meghárom­szorozódott: ezúttal már 70 ország képvi­selője ül tárgyalóasztalhoz, hogy az el nem kötelezettség irányvonaláról, politi­kai tartalmáról tanácskozzék. Ez a tény az el nem kötelezettség eszméjének szé­leskörű terjedéséről tanúskodik. Ha megvizsgáljuk a résztvevők körét, sokszínű, tarka kép tárul elénk. A túl­nyomó többség az afro-ázsiai és a latin­amerikai térség fejlődő országai közül kerül ki. Lehet-e azonban hatékony egy tanácskozás, amelyen az olajjövedelemben fürdő Kuwaittól kezdve a koldússzegény Gabonon, Csádon, Laoszon át egészen a szocialista Jugoszláviáig, Kubáig több tu­catnyi eltérő politikai felfogású és gaz­dasági fejlettségű állam képviselője ül asztalhoz. Megtalálhatják-e a közös han­got? Vagy másképp: milyen világpoliti­kai jelentősége van ennek az irányvonal­nak, mit nyújthat egy ennyire heterogén találkozó. Különösen akkor, amikor a csoport hajdani fő törekvése, a nemzet­közi feszültség, a Kelet-Nyugat közötti nem egyszer robbanással fenyegető el­lentétek enyhülése mindennapos gyakor­lattá vált. Tény, hogy > az el nem kötelezett orszá­gok, a köztük levő különbségek ellenére együttműködnek, gyakorta közös akciókat indítanak. Tény továbbá az is, hogy ez az irányvonal túlélte az egyes országok­ban bekövetkezett személyi és politikai változásokat. Ez egyúttal nagyfokú rugal­masságáról is tanúskodik, amely nélkül aligha lehet áthidalni az eltérő politikai és társadalmi felfogású országok állás­pontja közti nem egyszer mély szakadé­kokat. Még a tekintélyes burzsoá napilap, a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung is kénytelen volt elismerni: „A gazdag ipari országok (értsd: a fejlett tőkés országok — a szerk.) publicistái azelőtt időnként lekicsinylőén a „nincstelenek találkozójá­nak”, „a szegények közül is a legszegé­nyebbek” vagy a „világ lumpenproletár­jai” konferenciájának nevezték ezt a ta­lálkozót és rámutattak az érdekszövetség hatalompolitikai gyengeségére. De a világ, legalábbis az ENSZ-ben, ma már nem hozhat többségi döntést az el nem kötele­zett országok egységes fellépésével szem­ben. Különösen a fejlődés kérdésével fog­lalkozó ' ,,77-ek csopotjában” (amely idő­közben 9Ó tagúra bővült) ezek az országok adják meg a hangot”. Az el nem kötelezett országok össze­hangolt akciói mindenekelőtt két fő te­rületre irányulnak: a gazdasági fejlődés, az elmaradottság felszámolásának problé­máira és az ENSZ-re. A csoportot képvi­selő országok rendkívül fontosnak tart­ják, hogy az algíri ' értekezleten közös álláspontot fogadjanak el a világszervezet fejlesztését illetően. Bizonyára még az eddigieknél is eredményesebb lesz az el nem kötelezett országok tevékenysége, ha sikerül egységes álláspontra jutniok az ENSZ szerepével és munkájával kapcso­latban. Helytelen lenne tehát lebecsülni vagy túlbecsülni az el nem kötelezett politika lehetőségeit. Az biztos, hogy a világ nap­jainkban szemmel láthatóan az enyhülés szakaszába lépett, a konfrontáció lehető­sége csökkent. Mindez természetesen nem kisebbíti az el nem kötelezett politika jelentőségét. Ezek az országok eddig is pozitívan járultak hozzá a főbb világpo­litikai problémák megoldásához mind az ENSZ-ben, mind azon kívül. Ha az algíri csúcstalálkozónak sikerül a megvitatásra kerülő legfontosabb kérdésekben egysé­ges, pozitív álláspontra jutnia, úgy ez to­vábbi hozzájárulást jelenthet a békés egy­más mellett élés eszméjének erősítéséhez. Gy. S. ják az intézetek káderután­pótlását. Tudományos Ö*8«1ŰZ Lehetetlen néhány sorban felvázolni az intézetek konk­rét munkáját. Ízelítőül csak annyit, hogy az öt fizikai intézet tanulmányozza az atomfizika, a termodinami­ka, a mechanika, a hidro­dinamika és a félvezetők problémáit. A Geológiai In­tézet foglalkozik Szibéria föld alatti kincseinek a fel- térképezésével, . feltárásával. Az intézet múzeuma mint­egy 10 ezer kőzetfajtát mu­tat be,, amelyek szinte mind megtalálhatók Szibériában. Nagy szerep jut a geológu­soknak a hallatlan kőolaj- és földgáz vagyon felderí­tésében, hiszen — ahogy mondani szokták — Szibéria fekete olajtengeren lebeg. D,e nem kevésbé fontos az arany, a gyémánt, a színes fémek, ércek, a bauxit és a kőszén sem. A kémiai inté­zetek jó kapcsolatban a magyar kutatóintézetekkel a katalizátorokkal foglalkoz­nak, a biológiai intézetek pedig a sejttan és az örök­léstan kérdéseivel. Fontos fajtanemesítési kísérleteket végeztek itt, sikerült pél­dául a jelenleginél három­szor nagyobb cukortartalmú cukorrépát előállítani, vagy például fekete mókusokat, kék vidrákat kitenyészteni. De vannak intézetek ahol közgazdaságtannal, szocioló­giával, régészettel, néprajz­zal és nyelvészettel foglal­koznak. És valamennyi inté­zet rendelkezésére áll egy óriási számítóközpont, ahol a legmodernebb számítógé­pek adják meg a választ a kutatóknak az általuk fel­tett kérdésekre. Aki már járt Szibériában, érzi, hogy Szibéria a jövő földje. És, hogy a jövőben hogyan alakul Szibéria ar­culata és a szovjet népgaz­daságban betöltött szerepe — a tudósoknak óriási sze­repük van. Horti József Hirdetmények Értesítjük tisztelt megren­delőinket, hogy a tapétázó, mázoló, címfestö és neansze' relő részlegünk augusztus 22- től áiköltözött a Szolnok, Thököly út és Sárkány úton lévő központi telepünkre. - A fent közölt részlegeinket 11-964-es telefonon szívesked­jenek keresni. Megrendelése­ket a jövőben a központi te­lepen. valamint Szolnak. Kos­suth tér 1. sz. irodaházban, a központi irod.íban veszünk fel. Szolnoki Építő, Javító és Szolgáltató V. (x) ❖ A megyei szakorvosi ren­delőintézetbe-- a géniármű- vczetői alkalmassági orvosi ^ 10*7 s;-»' "•"Ivor elsején kezdődnek, — hétfőn, szerdán és oén»«-ken dé'elntf 10 órától 14 óráig az I. eme­leti 229-es szobában. Aki figyelmesen követte az elmúlt hét műsorát, mint e jegyzet írója, akinek „hi­vatalból” ez a dolga, annak bizonyára feltűnt, hogy több nap programjának kö­zéppontjába is olyan adás műsor került, amelyik egy- egy egyéniség, közismert személy,' személyiség közvet­len hangvételű megnyilatko­zására épült. Hofi Gézával Vitray Tamás „otthonában” találkozhattunk — ötszem­közt — Abody Béla család- látogatáson látott vendégül bennünket — nem követtem hány szemközt — s Komját Irén, a kommunista újságíró emlékező útjára Szepesi György kalauzolásával in­dultunk. Tartalmi hasonlóságaik után akár egy kalapba is rakhatjuk az említett műso­rokat, hisz vallomások élet­ről, hivatásról, mesterségről, valódi vagy mesterkélt pár­beszédek keretébe illesztve a tartalmat. Formai megol­dásaikban sem esnek túlsá­gosan messze egymástól. De most nem az összehasonlítás módszerével szeretném ér­tékeiket és esetleges hibái­kat felsorakoztatni, csupán egy dolgot kívánok jóleső érzéssel megállapítani: úgy látszik, a televízió egyre na­gyobb teret enged műsorá­ban a személyesebb, meg­hittebb jellegű programfaj­táknak. Olyan műsoroknak, amelyekben a néző maga is szinte észrevétlenül a be­szélgetés aktív részévé válik — szellemi és nem fizikai értelemben. Ezekben a mű­sorokban jól érvényesülnek a televízió sajátosan fami­liáris, családias hangulat- keltő lehetőségei, jól kama­tozik a kamera intimitása, valamint az emberi meghitt­ség. Ettől kapják varázsu­kat. És ami fő: ebben a lég­körben kötelező az őszinte­ség, ez pedig tartalmukban teszi őket izgalmassá és ter­mészetesen vonzóvá. Abody Bélát például oly sokszor, és ki tudja hány alakban, illetve szerepben láttuk hal­lottuk már, de ez a mostani bemutatkozás — Az én ház­tájim — mindenik közül a legrokonszenvesebb volt, mert ezúttal adta legtelje­sebben önmagát. Erről ennyit, és most egy érdekes sorsú tévéfilmről jóval részletesebben, a szom­bat este látott Diagnózisról, Esztergályos Károly rendező, veszprémi díjnyertes alkotá­sáról. Lám, még a kiváló alkotásoknak sem egyszerű a sorsuk a képernyőn. Az örkény-novellából készült tévéfilm ugyanis ha törté­netesen Veszprémben nem arat átütő sikert, és nem kap nagy díj at, talán széle­sebb körben tudomást sem szereztünk volna róla. Más­fél évvel ezelőtt ugyanis bár bemutatták, de csupán a kevesek csatornáján, g másodikon. Így bizony vissz­hangja úgyszólván semmi nem volt. Most végre díjjal „megkoronázva” az ismétlés jogán helyet kapott az első csatornán is, és eljuthatott széles körökben is a nézők­höz. A Diagnózis És nem volt nehéz meg­állapítani, hogy mind tartal­mában, mind pedig képer­nyőre fogalmazásában emlí­tésre méltó alkotással van dolgunk. Egy egyébként is sieres művészi pálya, Esz­tergályos Károly rendező pá­lyájának legmagasabb csú­csát jelenti a Diagnózis. Az ’ izgalmas, közéleti kérdése­ket feszegető örkény-írás, amelyből a film készült, töl­téséből mit sem veszített, nyugtalanító feszültsége megmaradt a képernyőn is. Sőt a pályakezdő fiatal or­vosnő találkozása nem a szakma felnőtt követelmé­nyeivel, hanem az élet tá­lalta erkölcsi problémákkal, rendkívül feszes dráma alak­jában öltött testet a televí­zió képernyőjén. Esztergá­lyos Károly már-már arro­gáns szenvedélyességgel tá­lalta dr. Orbán Ildikó ön­magára eszmélésének tanul­ságokban bővelkedő diagnó­zisát. Érezni lehetett, hogy az alkotót mennyire érzéke­nyen foglalkoztatja, mitöbb bosszantja a jószándékú or­vosnő eltévelyedése, útvesz- tése, mert hallgatott környe­zetére, környezetének szirén hangjaira. Dehát az élet ilyen, szembe kell vele néz­ni. Csak beletörődni nem semmiképpen. Kezdetben Il­dikó is elfogadja a vidéki kisváros kórházában kiala­kult erkölcsi „normákat”. Hä úgy tetszik beáll a sorba. De végül is, amikor szembe­szegül környezetével, egyér­telműen kifejeződik, hogy sem környezetünkben, sem tágabb értelemben a társa­dalomban nem tűrhetjük meg sem az, erkölcsi nihi­lizmust, sem a pipogya eiv- telenséget, sem pedig a szá­mító karrierizmust. A gondosan felépített és megkomponált filmdráma kockáiból közéleti szenve­délyességgel „sütött ki” a társadalmi tanulság. A pályakezdés nem köny- nyű. Sok buktatót rejteget. És zsákutcákat is tartogat. Olykor elnyeléssel fenyegető szakadékok is meredhetnek a pályakezdő fiatal elé. De aki bírja emberséggel: győz­tesen jut túl rajta. Mint a filmdráma fiatal doktornője is, aki végül is bátran lep­lezi le a hazugságot, és „vágja szemébe” környezeté­nek az igazságot. Csak így élhetünk becsületben, egész­ségben önmagunkkal, külön­ben titkos féreg foga rág rajtunk. Lehet, hogy túlsá­gosan direkt, leegyszerűsített következtetések ezek egy valójában összetett gondola­tiságé drámának, de úgy hi­szem alapvetően lényeges konzekvenciák. Béres Ilona modern színészi eszközökkel, a film szelleméhez kitűnően alkalmazkodva formálta meg Ildikó önmagára találásának drámáját. Hamis felhangok nélkül. Bíró Miklós operatőr méltó társa volt Esztergá­lyos Károly rendezőnek. Ké­pei nemcsak kifejezőek, oly­kor a líra is felcsillan ben­nük. A Diagnózis legjobb tévéfilmjeink sorába tarto­zik. Röviden Kár, hogy nem színesben láthattuk a Leonyid Brezs- nyev amerikai útjáról ké­szült dokumentumfilmet, amely mostmár egységében és időrendi folyamatában számolt be az SZKP főtit­kárának nevezetes útjáról. Azonban még így is, fekete­fehéren is jó volt ismét visszaidézni a világra szóló találkozó eseményeit. Egyes részleteket ugyan már a lá­togatás idején adott közvetí­tésekből ismertünk, de a részletek ígv együtt, a film teljesebb élményt nvúitott. A meghitt mozzanatok és az ünnepélyes pillanatok a tör­ténések rendjének összhang­jában a látogatásról plasz­tikusabb képet adtak. Igen érdekes témát fesze­getett legutóbb az Antenna, Benedek István ismeretter­jesztő műsora. Van-e konk­rét emberi haszna a mester­séges holdak kozmoszbeli út­jainak, és lehetséges-e élet, mi több, van-e élet a Földön kívül? — ezekre a kérdések­re igyekezett választ adni. Benedek professzor ifjonti hévvel vallatta fiatal tudós­partnereit. sohasem elégedve meg félválasszal vagy félre érthető válasszal. Okos fél­óra volt. ...... V. M, ,j

Next

/
Thumbnails
Contents