Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

1973. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tájékoztató a pártoktatásról A megyei pártbizottság propa°anda- es művelődési osztályának kiadiánya Tájékoztató a páiiok ta­tásról címmel ízléses, tartal­mas kiadványt adott közre az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának propaganda és művelődési osztálya. A 72 oldalas könyvecske első ré­szében a propaganda és mű­velődési osztály összegezi a négyéves középtávú pártokta­tási terv első két évének szervezeti és tartalmi tapasz­talatait. Az állásfoglalásból megtudjuk, hogy a pártokta­tás hatóköre — a befejező­dött évadban — tovább bő­vült, a párttagság 73 szá­zaléka tanult. Számot ad a propagandisták képzettségé­nek emelkedéséről, s vázol­ja az 1973/74-es pártoktatási év tartalmi célkitűzéseit. A kiadványban cikket ír­tak a tömegszervezetek, moz­galmak politikai oktatásának irányítói is. Közzétették, hogy legutóbb több mint 33 ezer fiatal kapcsolódott be a po­litikai oktatásba, s közülük 22 ezren a KISZ tanfolya­main tanultak. A kiadvány­ból megismerhetjük a szak- szervezeti és népfront poli­tikái oktatásának tapaszta­latait és legújabb céljait. A propagandisták bizonyá­ra örömmel olvassák a módszertanról, a politikai oktatás hatásáról a pártmun­kások tollából írt cikkeket. Rajtuk kívül három vezető propagandista bocsájtotta közre érdekes, gazdag mód­szertani tapasztalatait. A kiadvány részletesen közli a marxista—leninista középiskola, a kilenc közpon­ti és két megyei jellegű tan­folyam egész évi tematiká­ját. Az Ő6ztől ugyanis „Me­gyénk mezőgazdasága” és „Megyénk művelődésügye” tanfolyamokkal egészülnek ki az országos jellegű pártpoli­tikai tanfolyamok A megyei pártbizottság idén is gondoskodik a propa­gandisták továbbképzéséről. Az Oktatási Igazgatóságon 9X1 hetes tanfolyamon — kilenc pártoktatási forma — propagandistái bővíthetik el­méleti és módszerbeli isme­reteiket. A tanfolyamok szeptember 3-tól október 14- ig tartanak. A szép kivitelű tartalmas kiadványt színes grafikonok egészítik ki. A pártoktatásról szóiló ki­advány sok hasmos tájékoz­tatót, új ismeretet nyújt. Bi­zonyára megfelelően hasznor sítják majd a pártoktatás irányítói. — m. 1. — Divat a népművészetben Kékfestők kiállítása Szolnokon A kékfestő anyag nagy divat, főként a nők használ­ják fel, ruhatárukban. Ké­szülhet belőle ruha, blúz, nadrágkosztüm, sőt a lakás dísze is lehet. Nagymamáink korában az egyszerű embe­rek mindennapi öltözéke eb­ből az anyagból készült... Hogyan állítják elő, mi a népművészeti értéke, Ma­gyarországon hol és kik ké-, szí tik? Ezekre a kérdésekre ad választ a vasárnap meg­nyílt kékfestő kiállítás, ame­lyet a Damjanich múzeum és a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ közö­sen rendezett. A kiállítás egyik részét a jászapáti idős Jakkel Sándor munkáiból és százéves műhelyének fotói­ból állították össze. A kék­festés reneszánszáról a ki­állítás másik fele tanús­kodik. Bolyósné Kovács Pálma és Bolyós András, fiatal népművészek gyönyö­rű mintájú anyagai, fel­használásuk a modem öl­tözködésben és lakáskultú­rában, sokunknak adhat öt­leteket. A megnyitón dr. ■Szabó László kiemelte a kékfestés népművészeti értékét, és azt, hogy a kékfestő anyag nem múzeumba szoruló emlék, hanem a mai kornak szóló megújuló és főként a min­dennapi életben ízlésesen al­kalmazható egyedi anyag­fajta. Sokan gratuláltak a Bolyós házaspárnak az „Ifjú Népművész” címért, ame­lyet augusztus 20-án kaptak meg. Ez a cím sok mindenről mesél. Például arról, hogy a debreceni, kémia-biológia szakos pedagógus házaspár hogyan jutott el a kékfes­téshez? Bolyós András jászdózsa! születésű és rokona a jász­apáti Jakkel bácsinak. Gyer­mekkora óta dolgozik az idős kékfestő műhelyében. A kisinasból vegyész lett, aki évek óta tanulmányoz­za a színezés technikáját. Fordít idegennyelvű leírá­sokból, könyvtárakban kutat századokkal ezelőtti mintá­kat. Felesége, Kovács Pálma kerülő úton jutott el a kék­festéshez. Nem tetszett neki a jászapáti műhely anyagai­nak mintája, így megpróbált saját maga tervezni. A gon­dos utánajárást, esztétikai érzéket, sőt kemény fizikai munkát igénylő mintázás jól sikerült, ma már saját ter­vei alapján dolgozik. A ha­gyományost ötvözi a mo­dernnel, s hogy mennyire eredményesen, bizonyítják a kiállítások és a már emlí­tett kitüntetés is. Minden­napi munkájukon kívül hét­végeken, iskolai szünetek­ben, ünnepnapokon dolgoz­nak Jakkel bácsi műhelyé­ben. Amellett, hogy megis­merik a kékfestés techniká­ját, történetével is foglal­koznak, amely Nyugat-Euró- pán keresztül, Kínából ke­rült hozzánk. Munkájukat hobbynak tekintik, de las­san hivatássá válik. Az érdeklődők szeptem­ber 3-ig nézhetik meg a ki­állítást a művelődési köz­pont nagytermében. A kiál­lított szép anyagokból vá­sárolni is lehet. V. E. SZ. LUKÁCS IMRE; AZ ÚT KEZDETÉN 22. Menyasszonya mutogatta a lakást. Nagy szoba, a szülő­ké. Tisztességesen berendez­ve. páros ágy. páros szek­rény. fésülködő tükör, barna színben, negyvenes évek stí­lusában. Kis szoba: heverők, televízió, dohányzó asztal, faliszőnyeg, modern bútorok. Lányos szoba: piros színű, széles heverő fotelok, asztal­ka. szekrény, könyvespolc, rádió. Világos, fehér színeit, játékok, mackók, babák, ao- rő díszek, elevenség, meleg­ség. — Kedves. Rád hasonlít. — Bókolsz. tanárkám? — Hol az erkélv. Júliám? A naev monológnak. — Összkomfortos-Rómeóm. más nem hiányzik? Fürdőszoba. fehér, zöld csempékkel. Kamra. Az alsó épületben két szo­ba. régebbi, kopottas búto­rokkal Kamrák, ólak. tebe- tőssé«ről vallottak. Motorke- réknár a gangon, három bi­cikli. — Háztűznézés — mondta Bandi. — Hülyülsz? Kihoztalak, A Kodály-kórus angliai utazása előtt búcsúhangversenyt adott hétfőn este a Mú­zeum-udvarban. Műsorukon magyar kórusmüvek és népdalfeldolgozások mellett fran­cia, német, amerikai és szovjet dalok is szerepeltek, vezényelt Buday Péter és Rigó Éva. A koncert közönsége lelkes tapssal ünnepelte a búcsúzó kórust. Kezdődik az egyetemi, főiskolai tanév A napokban döntenek a fellebbezésekről Hazánk 55 felsőoktatási in­tézményének nappali, esti és levelező tagozatain együtt­véve több mint 90 ezer diák kezdi meg hamarosan az 1973—74-es tanévet. Csak­nem 11 ezer oktató irányí­tásával 58 ezernél Is többen a nappali tagozatokon, kö­zel 8 ezren az estin és mint­egy 25 ezren a levelező fa­kultáson készülnek az új tanévben leendő hivatásukra a diákok. A hazai felsőoktatási in­tézmények nappali tagoza­tain mintegy 15 ezer első­évest várnak. A tudományegyetemekre — a nappali, esti és levele­ző tagokatokra együttvéve — eddig 3904 diák nyert fel­vételt, közülük 2449-en a nappali tagozatokon tanul­hatnak. A műszaki egyetemek kü­lönböző tagozatain 2885 első éves diákot várnak, köztük 1900 nappali ta­gozatost. A műszaki főis­kolák első éveseinek szá­ma 4883 lesz, 2655 közülük a nappali fa­kultásokon készül majd hi­vatására. A tanárképző főis­kolák első éves diákjainak együttes létszáma 2257, ebből 1518 a nappali tagozatos. A művészeti főiskolákon 322- en, a tanítóképző intézetek­ben 1837-en, az óvónőképző intézetekben pedig 1295-en kezdik tanulmányaikat az új évben. Az orvosegyetemi „gólyák” száma 1165, az ag­rártudományi egyetemek 1217, a mezőgazdasági fő­iskolai karok pedig 908 el­sőst fogadnak. Országosan eddig tehát a nappali tagozatokon 14 323, az estin 1746, a le­velezőn pedig 6318 elsős kapta meg felvételéről a kedvező értesítést. A fellebbezések ügyében a napokban döntenek. Mint ismeretes, a felvételi vizs­gákon a felsőoktatási intéz­mények felvételi bizottságai csupán a rendelkezésre álló helyek 94 százalékát töltöt­ték be. A vizsga eredményé­ről szóló értesítésben a sike­res vizsgát tett, de fel nem vett hallgatókkal közölték, hogy fellebbezhetnek a dön­tés ellen. Ügyükben a fel­ügyeletet gyakorló miniszté­riumok és az érdekelt felső- oktatási intézmények veze­tőiből alakult bizottságok ezekben a na­pokban döntenek, és be­töltik a maradék 6 száza­léknyi helyet. A döntések­ről minden érdekeltet — legkésőbb szeptember el­ső napjaiban — írásban értesítenek. E bizottságok határozata el­len további fellebbezésnek nincs helye. Néhány egyetemen, főisko­lán máris megkezdődött az új tanév előkészítő munkája. Szeptemer 8-án kezdi meg a munkát a miskolci nehéz­ipari műszaki egyetem is. A szegedi József Attila Tudo­mányegyetem, a pécsi Ál­lam- és Jogtudományi Kar, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem hallgatói egy­aránt szeptember 12-én gyü­lekeznek tanévnyitásra. A debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen pedig szeptember 14-én lesz a tan­évnyitó ünnepség. térjenek magukhoz, szép cir­kuszt csináltunk. — Megfelelő a szereposz­tás. Visszamentek. Bandi ezt látta: fehér abrosszal terítet­ték az asztalt, rózsás porce­lán tányérok, alul lapos, raj­ta mély. alpakka készletből evőeszközök, kés. villa, ka­nál, papírszalvéták, tálak, csirkepörkölt, bor és gyü­mölcs. A hirtelen ebéd mó­dosnak tetszett — Nem számítottunk ilyen­re — sopánkodott Majomé ás zavarában kendőiét bab­rálta —. tiétek a döntés, mi belenyugszunk, csak szeres­sétek egymást mindhalálig. Megették a finom pörköl- tett. Bort ittak. — Boldogságotokra — mon­dotta Major János. Koccin­totta. — Itt ellakhattok, en­nivalóról gondoskodunk. — pénzt nem fogadunk el tőle­tek A lakodalmi költségeket vállaljuk. Rozika tésztát kínált, feke­tét főzött, anyja leszedte az asztalt. Kimért volt minden mozdulata, feszes. A pohara­kat nem töltötték úira a há­zigazda szabadkozott. — Ellátom a jószágokat. Átöltözött, használt ruha- ■ ban tett-vett. Majomé moso­gatott. A célszerű rend hi­degsége megütötte Bandit. „Mit gondolhatnak az enyé­imről? Intézzük el gyorsan” — gondolta. — Gyere, megmondjuk anyáméknak. — Hol laktok? — Tornáján. Bringával fu­tunk. — Mit vegyek magamra? — A paradicsomi kosztü­möt . Igyekeztek sorsuk elé. Va­sárnapi zaj dobódoti utá­nuk, vonat pöfögött. Dinnyé­sek hevertek kunyhóiknál, cigarettájuk füstié kéklett. A major impozáns képe fák ernyőiéből ragyogott. — Szomorodj — szólt Ban­di —. más környezetben ne­velkedtem. — Itt? — rándult csodál­kozva a lány —, lehet itt élni? — A cselédházakban. Mi­után összedőltek, szolgálati skatulvákat csináltatott a Csillag. — Hánv testvéred van? — Nvolc. — Szent ég, az kész szö­vetkezet. — Szüleimtől ne vári. cso­dákat­— Nem hozzájuk megyek feleségüL Meleg nyugalomban ter­peszkedett a major, álmosító csönd födte. Házak között ki­feszített dróton fehérnemű száradt. Megszokot hűségben ült Potornai és Novák az aj­tónál. hátukat falnak támasz­tották. Elereszkedett tagok­kal pihentek, sapkájuk sze­mükbe lógott. Árnyékot ve­tett a délután, elfáradt, el­használódott a mozgás. Horkantva aludtak. Legyek csapongtak, szemtelenkedtek. csíptek, tenyér mozdult, csa­pott. vakaródzott. félbema­rad a mozdulat. Novák csám­csogott, leejtete újra fejét. Nyitottan ásítottak az ajtók,' fekete foltként tárulkoztak a fiatalokra. Potornainé kite­kintett. — Bandilcám, Kisfiam — kiáltotta és leejtette kezéből a munkát Szürke cérnával varrta színtelen hálóingét. Megrázta férje vállát. — Éb­redj! Itthon a gyerek. — Kicsoda? — riadt Po­tornai.— Te vagy? Már meg­nősültél? Tápászkodott. Kezet nvűj- tott Novák illedelmes ma­rad. — Jó napot, tanár úr. — Rozika, a menyasszo­nyom. — Te*-— éltesse! — mond­ta anyja —. ha szeretiteK egymást. — Ennyire sürgős? — döf' zsölte szemét az öregedő te­henész —. tán baj van? Filmjegyzet Buck és a prédikátor Szerte a világon népsze­rűek az úgynevezett szer­zői filmek, vagyis amikor a film rendezője egyben a forgatókönyv írója is. Nyilvánvaló a szándék, az alkotó saját elképzelését szubjektív mondanivalóját szeretné megvalósítani. Sidney Portier, a világhí­rű amerikai néger színész, a nagysikerű „Megbilin­cseltek” főszereplője va­lami hasonlót tervezett. Új filmjének, a Buck és a prédikátornak nem csupán főszereplője, de egyben rendezője is. A történet az amerikai polgárháború. Észak és Dél harcának befejezése után jászódik, amikor a felszabadított néger rab­szolgák tömegesen indultak Nyugatra; új, szabad éle­tet kezdeni. A fehér far­merek nem válogattak az eszközökben. Gyilkolás, gyújtogatás, rablás jelzi útjukat. Céljuk: vissza­kényszeríteni a négereket az elhagyott déli ültetvé­nyekre. Buck afféle csodalény, igazi western-hős. Nem fog­ja golyó, nem éri ármány. Barátjával, a prédikátor­ral „védnökséget” vállal társai fölött. Talán monda­ni is felesleges, ők győz­nek. .; Mint említettük, a film műfaja western. Megoldá­saiban méltó társa a leg­jobbaknak. Nincs egy rossz mozdulat, egy félresikerült golyóváltás sem. Alig­hanem a legjobb dublőrö­ket szerződ tettéit e filmhez. Sidney Poitier rendezői premierje jól sikerült. Külön említést érdemel a film befejezése. A mene­külő Buck és társa, a pré­dikátor a vérszomjas fe­hér telepesek elől az in­diánoknál talál menedéket. Egyértelmű a szimbólum, a négerek és az indiánok egyaránt üldözöttek, si­kert csak együtt, közösen érhetnek el..; — sz. — ő. — Eredj mán. Elment az eszed — lökte oldalba férjét Potornainé —. miket kaló- tyálsz? Bent kanapéra ereszked-. tek. Rozika ezt látta; szoba, konyha, szegényesen beren­dezve. Bútoruk ósdi. sava­nyúszag. sehol virág, iátén. televízió. Ridegség, kegye tíe- nül nehéz életre szoktató. — Hol tudna itt mosakodni? Könyvek, háztartási gépek nincsenek, ágy alatt lavór, tele szürke, szennyes vízzel, villanytűzhely a sarokban, kormos lábas tányérral ta­karva. Ebédmaradék. Via­szosvásznon szifon, nagyfülű vizespoharak. „Iszok — gondolta. — Mégse. Gyenge réteg homá­ly ősit ja a pohár színét, nem tudnék nyelni, úristen, meg ne kínáljanak.” Színtelen hálóingét Po­tornainé az ágyra dobta. — Mikor akarjátok? — ér­deklődött melegen-. — Október elején. — Van hízóm, nektek adorn. Pénz nuku — mondta az ap­ja miközben meevakarta sző­rös mellét —, tán előleget kaphatnék. — Kinek a lánya vagy. kedves? — Malőr Jánosé? — A brigadérosé? —• csil­lant elismerően az alacsonv. feketébe szokott szeme —. nahát, ezt se hittem vóna. — Igen. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents