Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-22 / 195. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 22. Szólt az ének Kisolasztikai bienná é Budapesten az arhorétuvnhan Páva-körök Tiszakürtön A budapesti művészeti hetek programjában második alkalommal nyitja meg kapuit szeptember 22-én a Műcsarnokban a nemzetközi kisplasztikái biennálé. Célja, Énekszótól és zeneszótól hangos autóbuszok, mikrobuszok indultak vasárnap kora reggel Szolnokról, Ti- szaföldvárról, Mezőtúrról és a megye szinte valamennyi pontjáról Tiszakürtre. A messzeföldön híres tiszakürti arborétum a „Röpülj páva” körök, valamint a népdalénekesek és hangszerszólisták megyei bemutatójának adott otthont. Ünnepi nagygyűlés, kiállítások A bemutatóra a „Tiszazugi nap” hagyományos rendezvénysorozatán belül került sor. A műsor ünnepi nagygyűléssel kezdődött, melynek előadója Szűcs János országgyűlési képviselő, az MSZMP kunszentmártoni j járási bizottságának első titkára volt. A „Röpülj páva” körök megyei bemutatója után divatbemutató, majd kulturális és sportműsor következett. Az évszázados faóriások tövében meghúzódó szabadtéri színpad deszkáin szerepelt többek között a mesterszállási úttörő-báb- csoport. a tiszaföldvári diákszínpad, a forráskúti népi együttes és a kungyalui, öcsödi, kunszentmártoni tánc- együttes is. A községi általános iskola tantermeiben kiállításokat rendeztek be. Különösen nagy sikert aratott a tiszazugi fafaragók és a kunszentmártoni kézimunka szakkör bemutatója. Ez utóbbi csoport vezetőjének, Brodszky Árpádnénak sokan gratuláltak, szombaton vette át a „Szocialista kultúráért” kitüntetést... Viszont este a „Tavaszi keringő” című ORI-műsor egyáltalán nem illett a nap hangulatába. Röpülj páva, röpülj... Tizenhárom csoport és öt szólista, a színvonalversenyek legjobbjai mutatták be tudásukat a „Röpülj páva” körök megyei versenyén. A teljesítményeket Vass Lajos Kossuth-díjas karnagy vezetésével rangos szakmai zsűri értékelte. A szólisták közül Tarjányi Béla zagyvarékasi énekes és Tuka Zsigmond kisújszállási citeraművész kapott díjat, míg a csoportok közül: a jászalsószent- györgyi, a kungyalui, a mezőtúri, a pórtelki és a tiszaföldvári Páva-kör, valamint a jászapáti citerazenekar bizonyult a legjobbnak. Különdíjat érdemelt volna a közönség. A tűző nap, a rekkenő hőség ellenére végig kitartott s a szüneteket — a hagyományoknak megfelelően — áténekelte. Vass Lajos vezényletével több százan harsogták a „Látod édesanyám” közismert sorait. Talán nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: jóné- hány, a döntőbe nem került együttes is ellátogatott Tiszakürtre. Tanulni jöttek... Vass Lajos véleménye A bemutató befejeztével arra kértük Vass Lajost, a mozgalom egyik hazai irányítóját, hogy foglalja össze a verseny szakmai tapasztalatait. Különleges munkaruhák erdei szakmunkásoknak Az Erdészeti Tudományos Intézetben évek óta foglalkoznak a speciális erdészeti munkaruha kialakításával. Az erdei szakmunkások ugyanis különleges körülmények között dolgoznak, s ennek megfelelően egyedi ruhadarabokra, kézvédőkre és fejvédő sisakokra van szükségük. Az intézet útmutatása nyomán elkészült a munkavédelmi kesztyű, amelyben szi* vacsbetét van, hogy a gépet kezelő erdei munkás ne szenvedjen vibrációs ártalmakat. A kesztyűt téli és nyári változatban állítják elő. Kopásálló, vízpergető anyagból készült a nyári és a téli munkaruha, amelyet úgy szabtak, hogy lehetőség szerint sehol se akadjon be a fákba, bokrokba. A lombokról lehulló csapadék ellen á dolgozót a ruhán külön műbőr hátfolt védi. Nyári és téli munkasapkát is terveztek, mindkettő a sisak alatt hordható. Az erdei szakmunkások védősisakja könnyű súlyú, üvegszövetes poliészterből készült, erre lehet fölszerelni a nyakba hulló csapadékot felfogó tarkóbőrt. A védőfölszerelések egy részét már sorozatban gyártják. — örvendetes, hogy ilyen sok csoport összejött erre az alkalomra — mondta a népszerű szakember. — A jutalmazott együttesek — ezek közül különösen a mezőtúriak, akik a IV. Duna menti folklór fesztiválon is sikerrel szerepeltek — kimagaslottak a mezőnyből. Megkapott az az egyszerűség, természetesség, ami előadásukat jellem- mezte. A bemutatón az új stílusú népdalok domináltak. Ez részben intő jel is, köny- nyen szürkévé, unalmassá válhat a produkció. Mindezt részletesen megbeszéljük majd a szakmai tanácskozáson. — Tapasztalatai alapján Szolnok megye milyen helyet foglal el a népdaléneklés országos rangsorában? — Nehéz volna megmondani. Fogalmazzunk úgy, nincs az elsők, de az utolsók között sem. Ennek oka, hogy bár az előadás, a feldolgozás módja szinte kiváló, de a dalanyag meglehetősen gyenge. Itt az Alföldön nehezebb a helyzet... — Mit tanácsol az együtteseknek? — Énekeljenek szép dalokat, vigyázzanak a sorrendre és persze a tiszta előadásra. A bemutató is bizonyítja: megy ez... H. D. hogy rendszeres bemutatási lehetőséget biztosítson- a kisméretű szobrászati alkotások különböző stílusú és műfajú törekvéseinek. Már az első rendezvény is — 1971-ben — nagy nemzetközi érdeklődés mellett — 22 országból 116 művész — részvételével — zajlott le. A II. nemzetközi kisplasztikái biennálé iránt még nagyobb az érdeklődés. Hazánkkal együtt 36 ország 146 művésze jelentette be részvételi szándékát; 620 darab kisplasztika, érem, dombormű várja a nézőket a Műcsarnok összes kiállítási termében. A legjobb alkotások közül tíz művész munkáit díjazzák, amelyekről neves hazai és külföldi szaktekintélyekből álló nemzetközi zsűri dönt. A II. biennálé ünnepélyes megnyitása szeptember 22-én déli 12-kor lesz. A díjakat szeptember 24-én délután adják majd át. Alalfjánlian és Nagykörűben Uj művelődési házat avattak Alattyánban augusztus 19- én délelőtt 10 órakor adták át a 2,5 millió forintos költséggel épített új művelődési házat. Az egyszintes téglaépület létrejöttében anyagilag is, társadalmi munkával is sokat segített a helyi tsz. Az épület alapterülete 620 négyzetméter, amelynek 250 férőhelyes nagytermét már délután birtokba vették a község lakói. Tizenöt órától zenés műsor volt, amelyben fővárosi művészek léptek fel. Este a fiataloknak táncestet rendeztek az új művelődési házban. Az épületben kapott helyet a könyvtár, és itt üzemel a mozi. A nagyterem mellett két klub, előcsarnok és kiszolgálóhelyiségek segítik majd a tartalmi munkát. Berendezésükre a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya 280 ezer forintos támogatást nyújtott. Az intézmény udvarát ősszel kezdik parkosítani. A nagykörűi új művelődési ház szintén 2,5 milliós költséggel épült. Ehhez az összeghez 50 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a község lakói. A 605 négyzetméter alapterületű épület a falu új központjában, a „Cseresznyéskertben” kapott helyet. Száznegyven négyzetméter alapterületű nagyteremben, két szakköri helyiségben, ifjúsági klubban, úttörőszobában és könyvtárban tölthetik el kulturáltan szabad idejüket a község fiataljai és idősebb lakói. A szórakozást rádió, televízió, lemezjátszó és fotófelszerelés segíti. Ugyancsak itt kapott helyet a mozi is, amely heti három alkalommal vetít filmeket. A földszintes épület udvarán tollaslabdapályát és táncparkettet építettek, ősszel pedig parkosítani fogják. A berendezésre 320 ezer forintot kaptak a megyei tanácstól. V. E. — Könnyű influenzám volt, ezért orvosi tanácsra itthon maradtam. Megkértem feleségemet, hogy néhány ügyet intézzen el helyettem. Tudtam, hogy nem áll hadilábon a fele- dékenységgel, ezért megkértem. írja fel, hogy mit kell elintéznie. — Felesleges. Tegnap kölcsön kaptam egy „Psyc- homemória” című könyvet. Ebből megtanultam, hogy gondolattársítás segítségével semmit sem felejt el az ember! — A könyvet sem felejted el visszaadni? — Nem, mert a „Psychomemóriát” a könyvespolc legfeltűnőbb helyére tettem. Erről eszembe jut. hogy könyvespolcot senki sem ad kölcsön, világos, hogy gondolattársulás folytán eszembe jut: vissza kell adnom a könyvet. — Értem. Hát akkor a Röltexnél vágy nadrággombot a flanellnadrá- gomhoz. Nem felejted el? — Ugyan! A nadrágról eszembe jut Kelemenné, aki tegnap nadrágban jelent meg az Intercontinental presszóban. Borzalmasan állt azon a kövér asz- szonyon a nadrág. Kele- mennéről eszembe jut a nadrág, és amikor Sasné- nak ma elmondom, hogy névál találkozom! Neki olyan irtó nagy retikülje van, mint egy bőrönd. Erről majd eszembe jut Bö- röndi elvtárs. Te csak ne félj Más nincs? — Dehogy nincs! Menj el az óráshoz, és vidd el megjavítani az ébresztőórát. PSYCHOMEMORIA az egész presszó nevetett Kelemennén, rögtön a gombra gondolok. Kelemenné, Sasné. nadrág, Röltex, gomb. Nem felejtem el. Hová menjek még el? — Ezt a feljegyzést vidd el a hivatalba Böröndi elvtársnak, ö írja meg helyettem a sürgős előadói jelentést, és szüksége van az adatokra. De ne felejtsd el. sürgős! — Nem felejtem el. Hiszen mondtam, hogy Sas— Nem felejtem el. A vekkerről az ébredés jut eszembe, az ébredésből a papucs. A papucsról — ne haragudj — te jutsz eszembe. Tehát ébredés, papucs, vekker. Amikor feleségem visz- szaérkezett, megkérdeztem: — Találkoztál Sasné- val? — Persze. Elmeséltem neki Kelemenné borzalmas nadrágját. A nadrágról eszembe jutott a Röltex. Ott sikerült egy mesés nyloninget vásárolnom. Egészen új szabás és a csipkedísz kereken van rávarrva. Gyönyörű! — És a gomb? — Gomb hálóingen?! Hová gondolsz? — Látom, jól működik a psychomemória. — Előre megnyugtathatlak. Voltam a hivatalban is. A Sasné retikül- jéről rögtön eszembe jutott a bőrönd és Böröndi. Elmentem, és remekül elbeszélgettem a titkárnőjével — A feljegyzést átadtad? — Látod, ezt az egyet elfelejtettem. Viszont a papucsról nemcsak te jutottál eszembe, hanem az a barna aranysarkú cipő is, amelyet a Luxus kirakatában láttam. Gondoltam. nagyon fogsz örülni, hogy a psychomemória segítségével eszembe jutott. Jobban vagy. édesem? Palásti László ♦ : Ifjúsági találkozó Szekszárdi, salgótarjáni, zuglói fiatalok Szolnokon ö Három napra jöttek. Ismerkedtek a várossal, tapasztalatokat cseréltek, szórakoztak. Mintegy kétszáz fiatal töltött el három kellemes, vidám napot Szolnokon. A KISZ városi bizottsága az idén rendezett először — augusztus 18—19— 20-án — ifjúsági találkozót, amelyre a budapesti XIV. kerületből. Salgótarjánból és Szekszárdról érkeztek fiatalok. Azóta már az utolsó csoport is elutazott. Ismét csendes a Tiszaliget. Lakatos Lajos, a KISZ városi bizottságának első titkára megelégedetten nyugtázza, hogy jól sikerült a háromnapos találkozó. — Már korábban kialakult a baráti kapcsolat Szekszárd, Salgótarján és testvérkerületünk, Zugló KlSZ-eseiyel. Egy nap azonban rövid ahhoz, hogy megismerkedjünk egymás munkájával, ezért elhatároztuk, hogy többnapos ifjúsági találkozót rendezünk. Az idei augusztus 20-i rendezvények, köztük a tiszai vízikamevál jó alkalmat adott arra. hogy megtartsuk a háromnapos találkozót, amelyre százhúsz fiatal érkezett Salgótarjánból, Szekszárdról és a XIV. kerületből. Szolnokról ötvenen vettek részt. — Mi szerepelt a programban? — Törekedtünk arra, hogy vendégeink a szórakozáson túl megismerkedjenek Szolnak múltjával, jelenével, jövőjével és KlSZ-szervezete- ink munkájával. A városi tanácsnál Bíró Boldizsár elnökhelyettes tartott tájékoztatót városunkról, a 900. évforduló előkészületeiről. Ellátogattak a vasútüzembe és a Lenin Termelőszövetkezetbe. Az úttörőházban fontos KISZ-feladatokról tartottunk tapasztalatcserét. Vasárnap az ejtőernyős fiatalokkal talákoztak, megtekintették a Galériát, a Tisza- partot, és este végignézték a vízikamevált. Az utolsó nap kirándulással, szórakozással telt el. — Legközelebb hol lesz hasonló találkozó? i — Szeptemberben Szekszárd ra utazunk ugyaneny- nyi időre a szüreti napokra, decemberben pedig Salgótarjánba. Az elutazás előtt Borsi Györgynétől, a szeles zárdi negyvenöt tagú csoport vezetőjétől érdeklődünk: mit jelentett számukra ez az ifjúsági találkozó. — Nagy várakozással tekintettünk a szolnoki út elé. A programok változatosak, érdekesek voltak. Különösen a szombati tapasztalatcsere érdekelt bennünket, ahol sok érdekes dolgot hallottunk. Ezeket munkánkban is hasznosítani tudjuk. — Mj tetszett a legjobban? — Még soha nem voltunk vízikarneválon, és nagyon szépnek találtuk. Sok élménnyel térünk haza. Varga György, a salgótarjáni városi KISZ-bizottság titkára is elmondta véleményét. — Nagyszerű kezdeményezés a szolnokiaké. Már féléve készültünk erre a három napra. Rendkívül sokat tud adni a fiataloknak egy ilyen találkozó. Csak egy, példát mondok. Tőlünk három KISZ-vezető jött a Volántól, és már az első órákban összeismerkedtek, elbeszélgettek az itteni volán.os fiatalokkal. Az elkövetkező években tovább szeretnénk ápolni a két város kapcsolatát. Rendszeressé akarjuk tenni minden évben a két- három napos ifjúsági találkozókat. Sz. E. Szegényes az étlap A gyermek- és diákétkeztetés vizsgálatának tapasztalatai A gyermek- és diákétkeztetés helyzetét 61 állami vállalat, négy szövetkezet, s 47 egyéb szén/ mintegy 600 egységénél vizsgálták. Az ellenőrzésben részt vettek a budapesti és a megyei KÖ- JÁL-szervek is. a minőség- vizsgáló intézetek munkatársai is. Az országos vizsgálat sok hiányosságot tárt fel. elsősorban a saját kezelésű konyhák munkájában és főleg vidéken, ahol a legtöbb helyen hiányzik az étkeztetés egységes szervezése és ellenőrzése, az élelmezésvezetők többségének nincs szakképesítése, megfelelő kereskedelmi ismerete. Jórészt ebből adódik, hogy ezeken a konyhákon a gyermekek élettani szükségleteire nem fordítanak kellő gondot, az étlap szegényes, az egyes ételekhez szükséges nyersanyagokat nem a meghatározott anyaghányad, hanem a tapasztalati számok alapján kalkulálják. Az egyébként is eléggé szűkösnek tartott nyersanyagnorma lehetőségeit tovább szűkítik azáltal, hogy a konyhák nagy része még az alapvető élelmiszereket is fogyasztói áron szerzi be a kiskereskedelemtől. A vizsgálat elítéli a saját kezelésű konyháknak azokat a törekvéseit. amelyek szerint az egyébként is alacsony nyersanyagértékű reggeli és tízórai terhére igyekeznek javítani az ebédet. Nagyon sok vidéki konyhán egyidejűleg óvodásoknak. iskolásoknak éfe felnőtteknek is főznek. így nincs mód arra, hogy a különböző korú gyermekek speciális szükségleteit figyelembe vegyék. Az ellenőrzés nyomán az OKF időszerűnek és célszerűnek tartja az új nyersanyagnormákhoz igazodó és a szükséges élettani tényezőket figyelembe vevő egységes receptkönyv kiadását a gyermek- és diákélelmezési konyhák részére. Változások az önkéntes ápo iónőképzésben Szervezeti és szakmai változásokat vezetnek be az önkéntes ápolónőképzésben, amely jelenlegi formájában 25 esztendővel ezelőtt. 1948- ban indult meg — jelentette be keddi sajtótájékoztatóján dr. Gyűszű Miklós, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese. Hazánkban az utóbbi negyedszázadban hétezer önkéntes ápolónőt képeztek ki. Munkájukra, segítségükre főként akkor van szükség, ha valamilyen nagyobb baleset következik be, tömeges sérüléssel. Ilyenkor viszonylag rövid idő alatt kell ellátni a sérülteket, amikor az egészségügyi intézmények dolgozóinak lét- 1 száma általában kevés. „ ’ '*