Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
lsrfS. augusztus 19. J SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KILENCVEN JAPÄN általános iskolai zenetanár látogatott hazánkba. A Zeneakadémia ajánlására Galgamácsára látogattak, ahol Vankóné Dudás Juli népművész csoportja táncokat és népi hangszereket mutatott be. A japán zenetanárok hazájukban Kodály-módszerrel oktatják a japán gyerekeket. — Képünkön: a japán vendégek dallal búcsúznak a galgamácsai vendéglátóktól, középen: Vankóné Dudás Juli. A második nyolcas Hogyan töltik az emberek szabad idejüket? Valóban úgy, hogy pihenjenek, felüdüljenek, szórakozzanak. Egyszóval korunk lehetőségeinek megfelelően? Élnek-e a munkás- osztály több évtizedes harcának eredményével: nyolc órai munkára, nyolc órai pihenésre és szórakozásra, nyolc órai vívásra tagolódik a munkanap. Sőt, újabb vívmányként, ma már százezrek számára minden második szombat szabad. M. Kiss József, a kunszentmártoni Zalka Tsz fogatasa a szövetkezet végtelenbe fu- tó hagymaföldjén takarítja be a termést. Legyint a kérdésre. — Már akinek jut nyolc óra szórakozásra. Nekem se ünnepem, se vasárnapom. Fogatos vagyok, s a lovakat úgy kell gondozni, mint a gyerekeket. Mindennap hajnali háromkor kelek, s este hétkor érek haza. — De közben csak van egy kis szabad idő? — A család vállalt kétezer négyszögöl hagymát, hat hold kukoricát, meg répát is. Egyik gondozása követi a másikat. Én csak húsvét- kor meg karácsonykor érek rá. — S akkor mihez kezd? — Meglátogatjuk a mamá- ékat. — Olvasni szokott? — Csak másfél osztályt jártam, nehezen megy az nekem. Meg hamar elfáradok, hiszen .már hatvanhárom éves vagyok. Ambrus Mihályt, a martfűi Tjsza Cipőgyár villany- szerelőjét a gyártelep leányszállója előtt találtuk. Kérdésünkre a szállóra bök. — Várom a lányokat. — Ez minden. — Nem egészen. Kézilabdázók. Hetenként négy nap három-három órai edzés, vasárnaponként pedig a mérkőzés. — A művelődési házba nem szokott eljárni? — Erről jut eszembe. Az egyik munkatársammal, a községi pékkel, meg egy nyugdíjassal alakítottunk egy citera zenekart. Hárman ci- terázunk, a pékmester furulyázik. Felléptünk már versenyen is. Nem tudom ha- nyadikok lettünk. A művelődési ház igazgatója azt mondta; ha az első tíz közé kerülünk, meglesz a szegedi jutalomkirándulás. Meg is lett; — Mi is voltunk kiránduláson, — újságolta Csajbók Mihályné. jánoshidai napközi otthonos nevelő, a művelődési ház vezetője, a pedagógus pártszervezet titkára három község napközi otthonos munkacsoportjának vezetője. számtalan egyéb bizottság tagja, s „mellesleg” két aranyos gyermek édesanyja, — de ilyesmire ritkán kerül sor. — Kikapcsolódást mi jelent? — A kerti munka, s a hajnalba nyúló olvasások. Bartha János cserkeszőlői tanácselnök is híve a kirándulásnak. Elgondolkozva mondja? — Sajnos, a kirándulás nálunk évről évre csak terv marad. Nincs rá idő. Most is a táskámban a vb-anyag, viszem haza. otthon tanulmányozom. Sok az új jogszabály, a tanácsokkal foglalkozó cikk. Amíg haza nem viszem valamelyiket, érintetlen marad. A hivatalban egyszerűen nem jut idő olvasásra. — Ezek szerint a jogszabályok megismerése tölti ki szabad idejét? — Nem egészen. Túlzás erre gondolni. Esti egyetemre járok, arra is készülni kell. Vadász is vagyok, s itt a vadkacsa-szezoe. Ha már megvette az ember a töltényt ... Meg aztán házat építettem. Százötven forint napszámot kémek, így aztán „magad uram, ha szolgád nincs”. Itt a nyári szünidő. Mit kezd vele egy fiatal tanár? — Nekünk ilyenkor két második nyolcas iut, — mondja D. Szabó Miklós, kunhegyesi nevelő. — Ebbe belefér az a munka is, amit egész évben a tanítás miatt elhanyagol az ember, meg a rengeteg utazás is. A mi szakmánkban nyáron mindenhol jó, de legrosszabb otthon. Ezen a nyáron gyalog, vonattal, autóbusszal, ahogy jött, több mint 1200 kilométert tettem meg. — S ha elmúlik a nyár? — Jobb is lesz, mert a csatangolásnak is van határa. A szünidő végén már olyan hontalannak érzi magát az ember. Mihály Kálmánnal, a szolnoki olajbányászok nyomdájának vezetőjével is erről a témáról beszélgettem. — Felnőtt fejjel, a munka mellett végeztem el a közgazdasági technikumot, azután az esti egyetemet, majd választott szakként a szocialista politikai gazdaságtant. Most filozófiai kiegészítő szakra járok. A munkásmozgalom története következik. Tessék összeadni: tizenegy év tanulás a munka mellett. — Kikapcsolódás? — A horgászat. S hogy a család meg ne únja, a barátommal egymást segítve három évig építettem fából egy háromszobás hétvégi házat a Tisza-parton. hetvenéves nyárfák alatt. Mindent magam csináltam; a parkettázást, a tapétázást, a palafelrakást, egyszóval minden szakipari munkát. A kerítés 360 vadrózsából áll. Smuta Kálmánnét, a kunszentmártoni járás népművelési felügyelőjét a tiszazugi napok előkészülete foglalkoztatta találkozásunkkor. Kérdésünk elől igyekezett kitérni: — A szabad idő eltöltéséről a városiakat kérdezzék. Azoknak bizonyára van. Én tegnap is este nyolckor értem haza. Ügy adódott, hogy ebédelni sem tudtam... Tálas István, a tiszakürti arborétum vezetője paradicsomi környezetben dolgozik. Büszkén újságolja: — Tizenegy évvel ezelőtt még csak száz fajta díszlett. Az idén tizenöt holddal nő a területünk. Sokat áldoz rá a megyei tanács, de meg is éri. ilyen arborétumot egykettőre nem lehet létrehozni. Van kétszáz éves tölgyfánk ... — Szabad idejében is kertészkedik? — Van egy kis gyümölcsösöm, de nemcsak ott töltöm az időt. Nemrégen végeztem el a mezőgazdasági technikumot a munka mellett. A fiamnak van egy autója, a kocsijavítás is elég sok elfoglaltságot ad. Univerzális embernek kell lenni. Most például fürdőszobát építek. A mester hetekig hitegetett, hogy felrakja a csempét. Most már én csinálom. Szóval így telik a szabad időm... Dr. Bóna István egyetemi docens a tószegi ásatást vezeti. — Kérdem tőle: mi derülne ki, ha érdeklődnék, hogy mivel telik a szabad ideje? — Furcsa dolgok. Az például, hogy évek óta nem voltam szabadságon, s az, hogy szombat, vasárnap tudományos cikkeket írok. A Nagy alföldi Kutató és Feltáró Üzem geofizikai értelemzési osztályvezetője Suba Sándor. — Szerintem a munkaidő az égetően sürgős feladatok elvégzésére sem elegendő. Ezért „túlórázni” kell, de még így sem tudom elérni, hogy egy-egy nagyobb feladatra, nem rutinjellegű munkára felkészüljek. Plusz munka kell ahhoz, hogy valaki a szakmájával lépést tudjon tartani, Erre az esték, s az ünnepek jórésze elmegy. Magam is vallom, hogy öthét év elteltével megalvad az ember ismeretanyaga. Ráadásul több társadalmi megbízatásnak is eleget kell tenni. Pártvezetőségi tag vagyok. a megyei kosárlabda szövetség elnökhelyettese, s az üzemi lap szerkesztő bizottságában is részt veszek. Mindezek nem látványos dolgok, nem olyanok, hogy kérkedhet velük az ember. A következmény: úgy mentem el szabadságra, hogy a korábban megvásárolt szép- irodalmi kötetekből tizenkettőt a bőröndömbe tettem, s el is olvastam valamennyit. Végre arra is volt időm. — Máskor csak a szakmája foglalkoztatja? — Ha van egy „felspano- ló” feladat még vacsora közben is azzal foglalkozom. S ez gyakran megesik. Ha nem így lenne, munkahelyet változtatnék. Nem tudom elképzelni, hogy unatkozhat valaki. Én nem ismerem az unalmat... Lehetne, kellene másképpen eltölteni a szabad időt, mint ahogyan ezek az emberek? Döntsék el önök, kedves olvasóink. S ha valakiben felvetődne a kérdés: mit csinál szabad idejében egy újságíró, akkor „nálunk kötetlen a munkaidő”■ — válaszolná. Simon Béla Munkásélet - színével, fonákjával A legutóbb! évek adatai szerint évente kereken hetvenezerre tehető az iparban és a mezőgazdaságban szakmunkásvizsgát tett fiatalok száma. Szakmunkásbi- zonyítvánnyal a kezükben, nagy tervekkel, nem kevés reménységgel indulnak el az életbe, bizakodva, hogy beilleszkedésük a felnőtt társadalomba zökkenőmentes lesz: tisztességes megélhetés, az előmenetel lehetősége, megértő munkahelyi közösség várja őket. Abban a tudatban, hogy tanáraiknak igazuk volt. amikor a szákmai tudnivalókkal egyidő- ben beléjük oltották azt a meggyőződést, hogy munkásként érvényesülni napjainkban nem jámbor óhaj, hanem vonzó realitás. Ami a megélhetést illeti; bíztató és folyamatosan javuló helyzetről vallanak a személyes tapasztalatok. Eredményes intézkedések történtek a különböző foglalkozások anyagi elismerése közötti aránytalanságok mérséklésére. Az egyes szakmákon belül ugyanakkor fokozottan érvényesül a differenciáltság elve, a korábban sűrűn tapasztalt egyenlősdi- vel ma már ritkábban találkozunk. A végzett munka minősége szerinti javadalmazás — az elveket tekintve általános érvénnyel — különbséget tesz jó és kevésbé felkészült szakmunkás között. növelve a munkás személyes érdekeltségét, egyéni boldogulásával kapcsolatos bizakodását. A fiatal szakmunkások — de nemcsak ők, hanem azok a társaik is, akik érettségi után, egyetemi felvételre várva ideiglenesen választották a fizikai munkát — meggyőződhetnek arról is, hogy ma nem hat frázisként, ha azt mondjuk: a munkás a termelés főszereplője. Nem véletlen például, hogy újabban sokan kérik felvételüket a munkás szocialista brigádokba a műszaki értelmiségiek közül is. Hiba lenne azonban a munkássorsok alakulását kizárólag a bérkategóriák szerint vizsgálni. Van másfajta előmenetel is. amely — amellett, hogy lényeges mértékben kihat az anyagi boldogulásra — a tanulással, önképzéssel függ össze. A fiatal szakmunkások, akiknek közel fele egyébként már az úgynevezett emelt szintű képzésben részesül, nem szabad, hogy abbahagyják a tanulást, hiszen ez előrehaladásuk végét jelenti. Sokan ismerik egyik, Japánban járt szakszervezeti küldöttségünk tapasztalatát egy ottani nagyüzemben, ahol az udvart söprögető munkásokról kiderült, hogy néhány éve még szakmunkásként dolgoztak. A nagyiramú műszaki fejlődéssel azonban nem tudtak lépést tartani, s régebben szerzett szaktudásuk elavult, feleslegessé vált, újat nem tanultak, így számukra csak az udvartakarítás lehetősége maradt. Ilyen veszéllyel nálunk ma még ritkán kell szembenézni. de a jövő nem érhet senkit készületlenül. A mai szaktudással holnap már nem lehet érvényesülni; az öt-tíz év múlva szükségessé váló új szakismeretet csak szüntelen tanulással lehet megszerezni. Fiatalok érvényesüléséről lévén szó, különösen fontosnak kell tartanunk a munkahelyi közösségek emberformáló szerepét. A közvetlen környezetre gondolunk elsősorban, azokra az idősebb munkásokra, akik mellé a pályakezdő szakmunkást először beosztják. A művezetőre, aki az első önálló feladattal megbízza. A műhelybizalmira, az ifjúsági vezetőre, aki először érdeklődik a körülményei, tervei, elképzelései felől. A brigádra. amellyel először ül le fehér asztalhoz egy pohár sörre — mindazokra, akik az összetartozás tudatával foglalkoznak vele. S apród ónként avatják be mindabba, amit az iskolában nem tanult, nem is tanulhatott, amelynek neve: munkásélet. Aki ezt nem ismeri meg színével, fonákjával együtt^ az soha nem tudja meg, mii jelent munkásként érvényesülni. „Azt jelenti, hogy becsületet szerzünk a munkának, mert így lesz becsületünk nekünk is. Ha úgy adódik, bele kell szólnunk a nagyok dolgába, de úgy, hogy ne csa^: a magunkét fújjuk, hallgassuk meg a másikat is. Ügy éljünk, hogy ne csak másokra tartsuk kötelezőnek a munkásélet szabályait, hanem mindenek előtt magunkra nézve. Effyik nagyüzemünk szocialista brigádvezetője ajánlotta mindezt a figyelmembe. Korosabb ember, aki résztvesz az üzemi yezetők fontos döntéseinek meghozatalában. Véleménye mindig a közhangulatot tükrözi, állásfoglalásaiban munkástársai véleménye is megmutatkozik. Minden szavában kifejezésre jut a hűség azokhoz. akikhez tartozik, akikért szót emel. — s — e Jelszó: RÉVFÜLÖP Szolnoki tábor a Balaton partján Ma este vízikarnevál Mint tizenhat éve, minden esztendőben, ma egte is megrendezik Szolnokon a fiatalok parádéját, a XVI. Tiszai Vízikarnevált. Az idén Is, a hagyományoknak megfelelően kajakosok, evezősök. a Munkás Horgászegyesület, a MÁV Horgászegye- sülét motorosai, valamint az iparitanuló-intézet csónakjai nyitják meg a felvonulást. Ezt követi a feldíszített hajók bemutatója. A karneváli sorrend a következő: a TITÁSZ. a Cukorgyár, a -MÁV Járműjavító két hajóval, a VÍZIG három hajóval, a Vasipari, Vállalat, a MEZŐGÉP, a Vasútüzem, az MHSZ, az olajipari vállalatok, a Tiszamenti Vegyiművek. A hajók felvonulása után színpompás tűzijátékot láthatnak a nézők. A felvonuláson részt vett, legjobb dekorációkat a zsűri jutalmazza. Az első három helyezett megkapja a városi KISZ-bizottság vándorzászlaját. A dekorációkat megépítő KISZ-szervezetek javaslatai alapán pedig negyven fiatal vehet részt a szekszárdi szüreti napokon. Táncesjyüttesemk Debrecenben Tegnap megkezdődött Debrecenben a hagyományos „Kelet-magyarországi néptáncfesztivál”. A háromnapos rendezvénysorozaton megyénket három csoport, a Tisza Táncegyüttes, valamint a jászsági és túrkevei népi együttes képviseli. A fesztivál résztvevői augusztus 20-án a debreceni virágkamevál bemutatóján is fellépnek. Csöndes, szinte kihalt volt a szolnoki tanács bala- tonszepezdi úttörőtábora, amikor autónk befordult a fás, rendezett udvarba. Elől a modern ebédlő, a fák között alpesi stílusú faházak. A fák alatt és a faházakban asztal mellett, könyvek és füzetek fölé hajolva lányok és fiúk, szorgalmasan tanultak. Egyik kis csoport éppen a tábor életéről beszélgetett oroszul, a másik helyen a számelmélettel foglalkoztak. A mosolygós, tett- rekész táborvezető, Gedon Anna mondta el, hogy mi is történik ebben a táborban. Hetvenhárom szolnoki úttörő tölt el itt tíz napot tanulással és játékkal. Ezek a gyerekek mind fizikai dolgozó szülők gyermeken akik ' jő tanulásukkal kiérdemelték ezt az ingyenes továbbképző tábort. Számonkérés nélkül A tanulás nem az iskolát idézi, itt nem kell félni a számonkéréstől. Egyszerűen csak felfrissítik ismereteiket. Reggeltől délig negyvenöt perces órákat tartanak, 15 perces szünetekkel. A szünetekben a fiúk kugliznak, a lányok énekelnek, mozognak. Az órákat a legkiválóbb szaktanárok tartják, „forgószínpad”-szerflen. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek maradnak a helvü- kön, a tanárok pedig ezúttal nem egyik tanteremből mennek a másikba, hanem faházból faházba járnak. Ha valamit nem elég élőszóban elmondani, vannak szemléltetőeszközök: táblák, diavetítő. magnó. Négy csoporj hetedik osztályos lánv és fiú — ők a matematikusok. A másik csoport tagjai nyolcadikosok, az orosz szaktábor tagjai. Sokan arra gondolnak, hogy mégsem lehet ez olyan jó, ha szünidőben is tanulni kell. A gyerekek, akik ott vannak, egészen másként vélekednek erről. Mari Teréz, a Beloiannisz úti iskola tanulója és Fontos Katalin, aki a Délibáb úti iskolából jött — itt a táborban rajtitkárok — foglalta össze mindenki véleményét: — Nagyon jó, hogy ide jöhettünk, mert tanulunk és játszunk is. Sokkal többet tudunk majd így az iskolában. Nagy segítség, hogy itt a táborban olyat is tanítanak velünk, amit még az iskolában nem hallottunk. Délelőttönként tanulni kell mindenkinek, de ezt szívesen tesszük. Délután pedig kirándulni, fürdeni megyünk. Kirándulunk majd Tihanyba és Sümegre. Ma a jelszónk: Révfülöp, mert a csendes pihenő után ott strandolunk. Mindig lehet „repetázni” Arra a kérdésemre, hogy milyen a koszt, kórusban felelték: „Nagyon jó. Első este rántott csirke volt a vacsora és mindig lehet „repetázni.” Megnéztük az úttörőtábor konyháját. A tiszta, jól felszerelt konyhában a kedves szakács nénik büszkén mutatták az aranylő rasulevest. töltött paprikát, süteményt, ez lesz ma az ebéd. A gverekek a munka után a finom ebédhez készülődtek. A zászló előtt búcsúztunk. amelvnek talanzatára Szolnok város címerét rakták ki kőből. V. K.
